Igaz idén még csak húszezret, de azért mégis, meg mindjárt itt a húsvét, köll a sonka, ebből fakadólag lesz az még több is. Képviselőnek és Fidesz-hülyének lenni kifizetődő foglalkozás egyébként és mellékesen, hiszen lakhatási támogatás, kilométerpénz, és még ki tudja, milyen néven nem tolják a dellát az országot tönkretevő balfaszok zsebébe, hogy azok még csak véletlenül se találkozzanak a magyar valósággal.

De ez a hűtőfeltöltés, ez unikum, sőt, egyenesen hungarikum, ha már a halászlé is az. Hogy Orbán Viktor ügyel pincsijének gyomori jólétére, az egyáltalán nem véletlen, hiszen maga is orálisan fixált, ahogyan egyre bővülő derékmérete, ereszkedő tokája és puffadó pofája is mutatja. Orbán és a jófajta magyaros ételek bensőséges kapcsolata közismert, vénségére pótolja be, ami kölökkorban kimaradt, mert párttitkár papája inkább pofán verte, mintsem etette volna.

Egyetlenünkről tele van a net megható képekkel, midőn kolbászt tölt, kolbászt simogat, csülköket, combokat cipel, bográcsban főlő trutymókat kavar, valamint rántott húst szeletel szuszogva. Desszertként demizsonokkal birkózik, és szotyolát majszol. Két kép és két eset azonban kiemelkedik a permanens zabálásból is, amelyek bemutatják kedves vezetőnk ételbéli mohóságát.

Az egyik, amikor az ország háza előtt tüntetők csokit küldtek be neki, kérvén ügyük támogatását. Semjénnel együtt zabálták föl azt, és természetszerűleg nem támogattak semmit sem. A másik pedig az az ünnepi nap, amikor egy lakótelepi vendéglőben étkezett a mi jótevőnk partedlivel a tokáján, és ez híveit imák megírására késztette, jól mutatva szavazó bázisának szellemi állapotát.

Ilyenek íródtak akkor: „Szeretem, hogy Miniszterelnökünk be tud ülni egy lakótelepi étterembe, holott megtehetné, hogy csak osztályon felüli helyeken étkezzen. Számomra ez nagyon szimpatikus, emberi, tiszteletre méltó megnyilvánulás.” Vagy még: „Hihetetlen, hogy még ma is milyen alázattal, gyermeki tisztasággal ül le egy terített asztalhoz. Semmi úri gőg, semmi felesleges hacacáré. Jó étvágyat Miniszterelnök Úr!”

Innentől fogva kérdésünk nincsen, csak tátott szájjal figyelünk és mélázunk. Például azon, hogy a proletárnak is lehetne „hűtöfeltöltési”pénzt juttatni, ami adományt nevezhetnénk akár normális fizetésnek is, ebben a kegyben azonban nem részesíti szeretett népét a mi uralkodónk. Ehelyett rezsit véd immár Brüsszellel szemben, azt a rezsit, amely olcsóbb lenne, ha világpiaci áron adná a naftát, de ez messze vezet kulináris tárgyunktól, így hagyjuk is most.

Van azonban Orbánkirály birodalmában mintegy kétmillió alattvaló, akikre rohadtul ráférne ez a kis mellékes juttatás, ami a mi Flórinknak jár. Igaz, lehet, hogy többségüknek még hűtője sincsen, így a logika azt diktálja, hogy nincs is mit feltölteniük. Talán ezért állnak hosszú sorokban az utcán, amikor ételt osztanak, ami liberális perverzió, ezért például legutóbb a Klauzál téren próbálták meg ellehetetleníteni az ebbéli kéjeket.

Más oldalról megközelítve a dolgokat, itt van például az SZJA. Erről kedves vezetőnk évek óta pofázza, hogy egyszámjegyű lesz. Országunk rohadt jól teljesít, mint azt nagy plakátokon elmagyarázták nekünk, és mégsem lesz ilyen Pedig, ha ez megvolna, a minimálbéres mókus, akikből annyi van, mint a Burgban hercegnő (by: Svejk), szóval a minimálbéres rágcsáló havi mintegy nyolcezer forinttal kapna többet, ami már maga egy „hűtőfeltöltés”, de ilyen nem lesz, mint Lázár Annyit Isér miniszter ezt csütörtökön elmagyarázta.

Nem szoktam személyes gondjaimmal előhozakodni, ebben a kontextusban viszont muszáj. Jönnek itt egyfolytában az ÁFA csökkentésével, hogy attól kurva sok pénz marad a keményen dolgozó kisember zsebében, mint például legutóbb a tej, ugye. Január másodikán, midőn ennek a sarca lecsökkent, fütyörészve mentem a nemzeti COOP-ba, ahol kedvenc italom addig száznyolcvankilenc pénzt kóstált. Mondom magamban, máma tejbe feredőzök, és mit ád Isten, a csökkentés után ugyanaz a a lötty kétszázötvenkilenc lett, és azóta is annyi.

Ez eddig nem baszta a csőrömet, mert mit lehet tenni, ugye, ez a „hűtőfeltöltési” lázár azonban megroppantott bennem valamit. Hogy végül is a mi pénzünkből hizlalják a Flórit, a mi pénzünkből borozgat a KDNP, ami már szintén kiderült, meg hogy a mi pénzünket tunkolja föl vezérünk a lakótelepi kurta kocsmában, mert nem esztergálásból él, és nem is élt még sohasem. Ilyképp az a végkövetkeztetés, hogy már közel harminc éve tartjuk el, és jól nagyon, mint azt Kim Dzsongunhoz egyre hasonlatosabb külseje – és belseje – is mutatja. És ez pofázik nekünk. Na nemá, mivelhogy az életünket is fölzabálja.

A munkavállaló szja, nyugdíj- és egészségügyi-járulék címén 36 225 forintot, a munkaadó szociális hozzájárulási adóként és szakképzési hozzájárulásként a bruttó felett még 29 925-öt utal az államkasszába. Ez összesen 66 150 forintot jelent, ami a 2014-es összegnél 2205 forinttal több. Ezzel szemben a minimálbéres dolgozó 2292 forint pluszt kap, csak 87 forinttal többet, mint az állam. A bruttóból munkavállalói oldalon 173 százalékkal több pénzt vonnak el adók és járulékok formájában, mint tették azt 2010-ben, a munkaadónak a tehernövekedés miatt 43 százalékkal kerül többe foglalkoztatnia egy minimálbérest idén, mint öt évvel ezelőtt.

Magyarán: jóval többet adózik a munkavállaló, jóval többet fizet a munkaadó, aminek eredménye lett az, hogy az állam is jóval több pénzhez jut a minimálbérre bejelentettek után.

Míg 2010-ben 34 212 forint ment az államkasszába egy dolgozó után (munkaadói és munkavállalói járulékok és adók címén), idén ez 66 150 forintot jelent. A növekedés 93,4 százalékos, azaz, az állam lett az elmúlt évek minimálbér emeléseinek nyertese. A legfrissebb adat szerint 2013-ban egyébként 1,345 millióan dolgoztak a minimálbérért vagy annál kevesebbért. Ha ezt elfogadjuk 2014-es adatnak a minimálbéresekre vonatkozóan, akkor 2,9 milliárddal többet fizetnek az érintettek az államnak azért, mert a kormány 3500 forinttal emelte a bruttó minimálbért idén. Köszönjük, Emese.

(Az adatokért kösz: mfor.hu)

Ilyen egyszerűen elintézik, és az sem zavarja őket, hogy a polgár mást lát. Ez két honlap, az egyiken nem történik semmi, csak egy utalás a másikra, és erre a semmire veszik fel a köz pénzét, amelyet mindenféle erkölcsi aggály nélkül tolnak át a pártszámlára, mert úgy érzik, hogy megtehetik.

Nagyobb mértékben ugyanez egy múlt heti történésben: Terepjáró vásárlásra, helikopteres felderítésre és az elbocsájtott minisztériumi dolgozók végkielégítésére költötte el a kormány az adófizetők által parlagfű-mentesítésre felajánlott összeget. A személyi jövedelemadó egy százalékából összejött egymilliárd forintból mindössze 40 milliót költöttek tényleges parlagfű-irtásra. A több mint egymilliárdos összeg még 2009-ben jött össze, felhasználásáról azonban már az Orbán-kormány döntött. Hogy mire költötték a pénzt, csak azért tudjuk, mert két civil szervezet pert nyert a Földművelésügyi Minisztérium ellen, így a tárca kénytelen volt kiadni az adatokat. Öt éve 177 ezer ember ajánlotta fel a parlagfű elleni védekezésre az szja egy százalékát. Az adatok szerint az 1,1 milliárd forintos összeg több mint felét 2010-ben egyből zárolta a hivatalba lépő Orbán-kormány. Ebből az összegből fizették egyebek mellett az elbocsátott minisztériumi dolgozók végkielégítését is.

Ez már annyira szép, hogy egyszerűen mindenki megnémult a gyönyörtől. Biztosan nemzeti konzultáltak, hogy az adófizetők címzett pénzét más adófizetők kirúgására fordítsák a munkahelyteremtés jegyében, és még csak nem is tagadják, nem nyilatkoznak róla, oszt jónapot. Két kis hangyányi történet a mocsok tengeréből, és a Nap továbbra is bájosan süt a magyar választópolgárra, aki mindennek ellenére mégis, csak azért is ezt a bagázst választja. Persze ha ez kell neki, akkor nincsen baj.

Szegényül a nép, és ezt az egyházak is érzik. A Magyar Katolikus Egyház részére a 2012-es adózói felajánlások után 2 milliárd 850 millió forint érkezett 601 ezer adózótól. A Magyarországi Református Egyház számára juttatott összeg is csökkent: az idén 832 millió forintot ajánlott fel 210 ezer magánszemély. A Magyarországi Evangélikus Egyházat tavaly 54 ezren 300 millió forinttal segítették, a Magyarországi Baptista Egyház 89 millió forintos támogatással a negyedik legnagyobb összeget kapja idén az egyszázalékos felajánlásokból. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 87 millió-, a Hit Gyülekezete 57 millió forintot kap idén támogatóitól. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége részére 5827 magánszemély 40 millió 347 ezer forintot ajánlott fel. Tavaly kettővel többen támogatták a szövetséget, akkor jóval nagyobb összeget, 65 millió 204 ezer forintot juttattak az egyháznak.

Ő gyarapszik…
Mindenki tudomásul vette, hogy ez van, katolikusék azonban elhelyeztek egy kis nyomást, noszogatást az állam felé, ekképp: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek azt mondta: idén húsz százalékkal csökkent a Magyar Katolikus Egyház számára szja-ból felajánlott egyszázalékos összeg az előző évhez képest, miközben a felajánlók száma nem lett kevesebb. Ebből látszik, hogy az adóügyi változások érzékenyen érintik az egyházakat is – fogalmazott. Hozzátette: az inflációra vonatkozó adatot utólag csökkentették, ezért a járadékalapból – amelyet az infláció alapján számítanak ki – érkező összeg is csökken, ami az év utolsó szakaszában jelentős bevételkiesést jelent majd.

És mit ád Isten, a kormány megértette a hívó szót. Az Országgyűlés honlapján megjelent a Vatikánnal kötött 1997-es szerződés idén október 21-én aláírt módosítása, amely akkor lép életbe, ha azt az Országgyűlés elfogadja. Az eredeti szerződés sok ponton változik, de ezek közül az eddigi gyakorlathoz képest csak az számít újdonságnak, hogy az adófizetők által a bevett egyházaknak és a külön állami célra felajánlott személyi jövedelemadó egy százalékát az állam az összes szja-bevétel egy százalékára egészíti ki: a kiegészítés eddig 0,9 százalékos volt. A további növelésre azért lehet szükség, mert az egyházak a felajánlásokból a korábbinál 20-25 százalékkal kevesebb pénzhez jutottak az egykulcsos szja, valamint a rendelkező adózók számának csökkenése miatt.

Mi gyarapszunk…
Az én kurva anyámat. Amikor az folyik a csapból is, hogy Magyarország jobban teljesít, meg hogy az egykulcsos mindenkinek milyen kacagányos, akkor most előbújik egy méretes rozsdás szög a zsákból, hogy mégse. A szegény egyház rosszul járt, mert a szegényedő hívek egy százaléka kevesebb forintot jelent. Gyorsan adjunk nekik, egészítsük ki a büdzséjüket, nehogy éhen vesszenek. Hogy a hívek meg tényleg éhen dögölnek, az nagy ívben le an szarva. Ez a fidesztempó: a pofádba hazudjuk, hogy jobb neked. Ha az egyház fingik egyet, hogy neki nem jó, akkor sietve pénzzel tömjük tele, nehogymá rosszabb legyen neki, a hű társnak. Az egyház kenyeret kap, a pórnép cirkuszt stadionok formájában (lassan már oda is csak imádkozni lesz érdemes járni, de má’ mindegy), mindkettőt a pórnép pénzéből finanszírozva. Hát nem szivárvány habostorta ez az egész NER világ?

Ők gyarapszanak.