Tegnap ugyanis elibém került két fotó. Az egyiken Szijjártó elvtárs, a másikon a gazdája gyömöszköli a könyökét más bűntársakhoz, ami lehet a járvány elleni védekezés eszelős és értelmetlen módja, merthogy közben meg csupasz pofával lihegnek egymás képibe, vagy, mint mondtam már, valami titkos jel, az együvé tartozás sajátos szimbóluma. Salvini mondta szintén tegnap, hogy hamarosan Orbánnal ők ketten irányítják a vén Európát. Így, ha majd ez a két eszelős találkozik, és ezek is könyököst adnak egymásnak, akkor minden titok föloldódik. De addig marad nekünk a szemiotika. Mert momentán úgy vagyunk, mint amikor Sheldon nem értette Leonard kilincsre akasztott nyakkendőjének jelentését, mígnem a szoba mélyiből föl nem hangzottak a hölgyvendég sóhajtásai, s mondhatta: aha.

Hogy a könyökömmel böködöm a másikat, közben meg a képbe lihegek, járványügyileg semmit sem ér, a két képem tehát Szijjártóról és a gazdájáról, amelyeken ilyesmit csinálnak, a színjáték részeként értelmezhető. Előadás a szűkös tudatú alattvalóknak a hősök köznapjairól, akik népükért élnek, érette, s általa. Ámde nem véletlenül emlegettem a szemiotikát, mivelhogy benne elmerülve tudhatjuk, mindennek jelentése van, jelképekkel van tele a világ, olyiknak hajdan köznapi haszna is volt, de az lekopva róla formulává vált. Kezet azért fogtak a hőskorokban, hogy mutassák, nincsen benne fegyver, a szándékok ha nem is nemesek, de békések, legalábbis átmenetileg. Mint ahogyan a lányok is azért jártak és járnak ma is a fiúk jobb oldalán, mert a balon kard figyegett valaha.

Ha azonban valaki a könyökét nyújtja üdvözlésként, akkor a tenyerében még lehet bugylibicska, méregfiola vagy akár tojás-kézigránát is, szándékai tehát ismeretlenek, hogy úgy ne mondjuk, alattomosak. Mégis úgy mondjuk, mert ismerjük ezeket töviről hegyire. Ez az üdvözlési formula tehát a könyökös, kevésbé emelkedett körökben azonban ismerik a gyomros fogalmát is, aminek bevitele után a delikvens kiokádja a belét. Átvitt értelemben azonban azt takarja, ha valakivel sunyin, vagy akár szemtől szemben kicseszünk, ellehetetlenítjük őt, pokollá tesszük az életét, és így tovább. Mint ahogyan a Fidesz teszi ezt azzal a társadalommal, amelyet leigáz, holott nem erre kapott megbízást, és mégis. Hallatlan.

Tekintsünk azonban bizakodva a világba. Látjuk, ahogy nem csak ezeken a képeken, de másokon is megmutatkozik, nagyjaik vannak annyira hülyék, hogy minden járványügyi előírásnak fittyet hányva élik a nyomorult életüket. Röpködnek, röpülőket fogadnak és taperolnak, szaladgálnak ide-oda páváskodni és jó képet mutatni magukról, mígnem egyszer csak arra csudálkoznak rá nagyon, hogy elviszi őket a kórság, hiába a könyökös. Nincs azonban ilyen szerencsénk. Addig is tehát, míg magunk föl nem fordulunk, hozzuk ki a legtöbbet szorult helyzetünkből. Lám, én is mire nem jutottam két kép fölött elmélkedve, sőt, ha még bevontam volna az eszkimók és maorik orrdörzsölését is, teljesen megnyílt volna a végtelen. Így azonban csak ezen a két hülyén röhögök.

A családi ezüst imhol megvan, ezt az éppen nem meglepő felfedezést tehetik kéretlen hőseink, amint a tulipános ládát bontogatják, és hirtelen rádöbbennek, hogy félig már a klubban vannak, mégis idegenül téblábolnak a futószőnyegen. Ezt a kínos létállapotot érzik meg a janicsárok, akik arra gondolnak, hogy a szalon fényét emelni kőne valamivel, s a csillogást néhány képpel vizionálják gyarapítani. Nos, ez az a pillanat, amikor az új magyar Michelangelók kora eljő, mint a Jeges. Ömlenek a műalkotások nagyjainkról nagyjainknak, ebben a tehetség sújtotta országban minden bokorban egy festő lapul, és ezek gázszerelőkkel paroláznak. Most hirtelen úgy kapjuk föl a fejünket, mintha mindez újság volna, pedig egy lófaszt mama. Udvari pingászok az idők kezdete óta vannak, a Borgiákról is annyi kép leledzik, mint a szemét, de azt legalább ők maguk rendelték a saját örökéletűségüket alapozandó, itt minálunk azonban a pincsik nyalogatják kenyéradójuk kezét. Mit parancsolsz édes gazdám, egy képet tán.

Így megy ez. Ketten is merészet gondoltak a pincsik közül épp. Az alanyi költő, L. Simon László, a kamera elől menekülő táltos, Lézerblokkoló honfitársunkat örvendeztette meg saját képmásával „régi barátság csak megér ennyit“ címszóval. Meg hogy ezt megteheti, kerül az ő tulipánosában hatszázezer ropogós pénz nemeset cselekedni. És került. És cselekedett. Lázár pedig szegényebb lett egy képpel. Tállai András Pincsi, a mezőkövesdi láblabdázók elnöke is igen hálás volt a vezérürünek. A góré még a Párt itteni frakcióülése után nézte meg a kies tartományt, amelyben a fedett sportlétesítményt – láss csodát – néhány százmillió nem közpénzből újítottak fel mindannyiunk örömére és gyönyörűségére. Ez a gesztus csak megér egy föstményt, gondolta a civilben szintúgy államtitkár Tállai, és legott mázoltatott egyet. Ez a mű Puskás Fröcsit és magát a nagy illiberális filozófust ábrázolja, amint közösen mosolyognak a világ ostobaságán.

Föstetnek ezek ezerrel. A sort még a nemzet bohóca, a cseresznye, ex, meg portőr Torgyándoktor kezdte, aki az orbántorgyánpolgárkormány felemelő idejében az egész bagázst vettette vászonra szárnyakkal verdeső angyaloktól kísérve, amely konyhai falvédő nívójú alkotást azóta sem fizette ki senkise. Ott rohadozik valahol elfeledve. Kerényi Imre a művészetek másik nagy pártolója, ő egyenesen az alaptörvény dícséretét álmodtatta olajba szintén mindenki nagy és közös örömére. Azóta is tombol a rajzszakkör, Tereskova művésznő legalább bevallotta, hogy pénzért lett kurva, amikor Orbánokat alkotott minden mennyiségben. Tettére mentség még, hogy szavai szerint szerelembe esett, és imádta a kisstílű kombinátort. Egyre-másra születnek most már legkülönfélébb nagyjainkról a korszakalkotó művek, amelyeket vagy maguk vásárolnak föl, vagy a sameszok veszik meg nekik ajándékképp, a végeredmény ugyanaz. A szalonok falai megtelhetnek a portrékkal, a történelmi idő így teljesíti be önnönmagát. Szegény Michelangelo meg álmatlanul forgolódik végső-végtelen nyughelyén.

Ellenük garázdaság bűntett megalapozott gyanúja miatt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya folytatja az eljárást. Hát nem délibábos rónaság ez az egész világ? Kiderül mindebből, hogy nem kell ide feljelentés, sem NAV sem egyéb vizsgálat, egyszerűen ki köll menni egy tüntetésre, amelyen a Fidesz székházat lobogózzák fel EU zászlókkal, az ablakokat meg monitorokkal és klaviatúrákkal támadják le. Rövid tanakodás után begyűjteni néhány arcát eltakaró elégedetlen alakot, na, ők a korruptak, ha már az erre szakosodott főosztály folytat ellenük eljárást, nemdebár?

Megjegyzem, nem sokkal a fent nevezett események előtt a futball szent őrültjei a Parlament előtt éppen azért füstbombáztak meg petárdáztak kicsinyt, mert bevezették a kluboknál a klubigazolványt, az FTC-nél meg egyenesen a vénaszkennert. Mindezt azért, hogy azonosítani lehessen a renitenseket. Most kiderült, erre semmi szükség, indokolt esetben a jelek szerint a rendőrség seperc alatt kiszűri, mely arc rejtőzik a sál mögött, sőt, még azt is tudja, hogy a hőbörgő korrupt-e vagy sem. Bár gyanítom, ez a fokozott mindent tudás csak pártunk székházánál érvényes, és akkor a TEK még ott sem volt.

Láthatjuk, hogy a bankok, a nyugat elleni szabadságharc zászlóvivője, Lézer is túlél mindent. Rég volt már, amikor Rapcsák táskáját cipelgette szaros lakájként, illetve a gigantikus valagát nyalogatta az előmenetel érdekében. Nem számított a lézerblokkolós sztori, a mocskos, ordenáré dumája a csórókkal szemben, sőt a szabadságharcos vigyorogva pakolja a lopott pénzét a svájci bankba, miután jóval többet tett félre, mint amennyit megkeresett. Rogán ugye bevétel-kiadás oldalon ugyanez a szarházi, ráadásul még hülyébb változatban, hisz úgy bolyong a csöpp kis kuckójában, mint Thészeusz a knósszoszi palotában, csak szemlátomást annak gombolyagja nélkül, hisz még a mai napig sem biztos szerencsétlen az ingatlan méreteit illetően. Ráadásul ennek több ízben a vagyonnyilatkozatában is bizonyítékát adta. Lett valami baja belőle? Ugyan.

Míg rendesen nyal, szopik, nem fogaz, bármit megtehet, akár tanyát fejleszthet Budapest közepén is. Szijjártó is pont ugyanez. Hazudott, lopott, de semmi gond, Orsós csicskája, megteheti. Ki hiszi el, hogy a dolgos szülők annyi száz milliócskákat kerestek meg arcuk verejtékével, böcsületesen adózva, hogy borjuknak gigantikus összegeket adhassanak ajándékba, meg persze kölcsön, mert majd meg kell adni. Hihető, persze. Felesleges aggódni Petike anyagi helyzete miatt, merem állítani, ha csak tízezer forint lenne a fizetése, abból is tudná fizetni a rezsijét (Csak mert csökkent.), meg a sok-sok tízmillió törlesztő-részletét. Sőt még félre is tud majd tenni mellette, mert olyan ügyes. Fogadunk? Az már csak a hab a tortán, mondhatni a vicc második poénja, hogy ezek a férgek a fajtársaik előtt igazolják, hogy igenis tudnak ők ezer forintból ötezret költeni, négyezret törleszteni, meg háromezret félrerakni. Azok meg elhiszik nekik. Meglepő.

Összegezve: Szijjártó tökéletes külügyminiszter lenne, két apró feltétel teljesülése esetén. Ha csak azokat a fogyatékos birkákat képviselné, akik ezekre szavaztak, és azokat is csak valahol messze az Uráltól keletre. Oda és ezeknek való, mocsok féreg, mint az istene.

(Egy nagyszerű komment szerkesztett változata.)

Ez az ember a legütősebb példája annak, hogy mi kell a NER-ben a karrierhez. Semmi, illetve minden, ami egy szóval írható le: a seggnyalásig képes lojalitás. Nos, ebből a képességből vizsgálatunk alanya bőven eleresztődött, nem akadt olyan genny, amit el ne végzett volna, nem volt olyan blődség, amit zselés hajával a kamerák előtt ne olvasott volna fel az ő ügye védelmében, és az ő ügye a gyarapodás mellett az emelkedés volt, csak szegény rossz liftbe szállt. Illetve páternoszter ez, csak még nem tudja. A versenyszférában soha nem dolgozott, és nem volt tagja semmilyen gazdasági társaságnak. Az idei országgyűlési választás előtt kezdeményeztek vagyonnyilatkozati eljárást Szijjártó Péterrel szemben arra hivatkozva, hogy a politikus megtakarítása többel nőtt, mint amekkora bevétele volt. Szijjártó Péter akkor sajtófőnökén keresztül úgy reagált: immár sokadszorra teszi világossá, hogy vagyongyarapodásának két forrása a fizetéséből megtakarított összegek és befektetéseinek hozamai.

Nos, e váteszi képesség okán javasolnám őt a gazdaság élére, mert ha ilyen jó érzéke van a gyarapodáshoz, ezt minden fék nélkül hasznosíthatná országa érdekében is. Mondjuk azért, mert még nem külügyminiszter, de már van egy öngólja. Clintonról jelentette ki, hogy amikor Magyarországról, az itteni forradalmi állapotokról mondott lesújtó ítéletet, akkor bizonyosan azért tette, mert hazudtak neki. Biztosan a kommunisták. Nos, ezt a szíjjártói igazságot csípőből röhögték ki Washingtonban, így ilyen munícióval és világlátással az álmoskönyvek szerint nem jó külügyminiszternek lenni, de kicsire nem adunk, indulhat az élet új szakasza. Hogy rajtunk vigyorog a világ, az már régen nem számít, elvagyunk magunkban.

De azért mégis visszatérve a külügyi mágus pénzügyeihez, hogy mért érinthetetlen a legkisebb fiú: a KDNP-s Rubovszky György, az Országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke nem kezdeményezett vagyonnyilatkozati eljárást a Fidesz-es parlamenti képviselő ügyében, mert meggyőzték a politikus által rendelkezésre bocsátott adatok. Innentől már kérdezni sem érdemes. India – az áhított Kelet – van itt a maga kasztrendszerével, Szíjjártó a sudrák közé tartozik, csak mi vagyunk páriák.

Invázió, rendszerváltás, tarvágás – erről szólnak a legújabb hírek a külügyről Külgazdasági és Külügyminisztériumra (Küküm…Istenem) átkeresztelt tárcánál. Mintha nem ugyanaz a párt, a Fidesz nyerte volna meg az áprilisi választást, amelyik eddig is irányított, és a külügyi apparátusban most jött volna el a teljes rendszerváltás. A hatszáz embert foglalkoztató külügyi tárcánál az utóbbi időben közel kétszáz új belépőt adtak ki, e dokumentumokat alapvetően olyanok kapták, akik Navracsics Tiborral jöttek át a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, vagy Szijjártó Péter volt külügyi és külgazdasági államtitkárral a Miniszterelnökségről.

Az összes új államtitkár, illetve helyettes államtitkár már a Navracsics Tibor–Szijjártó Péter páros embere. Az átszervezések nem fejeződtek be, de a jelek azt mutatják, hogy még az elmúlt négy év külügyi gárdájával szemben sincs elegendő bizalom, sok szakembert teljesen semmibe vesznek, másokat teljes bizonytalanságban hagynak afelől, hogy lesz-e állásuk vagy sem. Ez összefügghet azzal, hogy a miniszterelnök összességében elégedetlen azzal, ahogy a diplomaták védték a magyar kormány olykor védhetetlen pozícióit, törvénykezési gyakorlatát. A helyzet azért is figyelemre méltó, mert most a Fideszen és holdudvarán belül zajlik a generációváltás, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében a külügy személyi állománya jócskán kicserélődött 2010 óta.

Úgy tűnik Orbán nem hazudtolja meg magát, hű maradt rögeszméjéhez, miszerint választások után le kell cserélni a telefonkönyveket, de ez odáig jutott, hogy nem csak akkor alkalmazza, amikor ellenzékből kerül hatalomra, most már az újrázás után is kellenek a friss húsok. Jönnek az új éhesek tehát, akiket megint csak nekünk kell etetni. Mindez nem egyszerűen sztálini paranoia – bár egyre inkább hasonlatos hozzá -, sokkal inkább jól kigondolt hatalomépítés. Alakul a piramis, amelynek csúcsán az egyszemélyi vezér ücsörög, alatta pedig egyre csak szaporodnak az építőkockák, megállíthatatlanul A tágan értelmezett kormányban már száznyolc helyettes államtitkár van, nem véletlenül nem írtam azt, hogy dolgozik, ennyi embernek nem nagyon juthat érdemi munka, de a szolgálatokat meg kell fizetni.

Vannak más helyek is, a felturbózott államosítás nyomán alakuló jófizetős állások, kormányhivatalok és mindenféle kádertemető, ahová az ő kutyáinak kölkei ülnek be számolatlanul, és hozzák maguk alá a saját klientúrát még nagyobb számban. Hozzáértés nem szükséges, a húség viszont előírás. A szemünk előtt épül fel a feudalizmus, a klasszikus hűbéri rendszer, amelyben akár a sáskák özönlik el az ország minden szegletét a pártkatonák, magukkal hozva a kontraszelekció minden baját. Így, miközben harsogva teljesítünk jobban, fokozatosan épül le minden, szellemi és morális értelemben egyaránt. Másra nem, de erre jó a NER.