Mindig keres, és mindig talál közönséget a hókuszpóknak. Most egészen Portugáliáig szaladt, ott lelve magának valami testvéri pártot, nekik szajkózva, amit már mindenki nagyon un, az öreg földrész megmentéséről szőtt omló álmait, hogy haza tudjon üzenni a másfél milliónyi hülyének, aki itt tapsol neki.

Végleg megakadt a tű a bakeliten, serceg és visszaugrik. Migráns, mondja, katt, migráns. Így telik velünk az idő. Ha már a boltzáras népszavazás bukta lett, ezt a másikat, a szíve szottyát kell valahogyan életképessé tenni, ami föladatért, mint kitetszik, semmi sem elég drága.

Orbánbohóc szerint azért fontos a kötelező betelepítési kvótáról tervezett magyarországi népszavazás, mert „Most, hogy megvan Brüsszel hivatalos javaslata, hatalmas nyomás alatt állunk. Ha nem állítjuk meg Brüsszelt egy népszavazással, akkor valóban ránk fognak kényszeríteni olyan embertömegeket, akikkel mi nem akarunk együtt élni”.

Értve vagyunk, ugye. És még összemonyákolt valami tíz pontot is, ezt hívja őnagysága migráns 2.0-nak, pedig nem is Mózes. Ezt az igen-igen találó elnevezést, amely arra hivatott utalni, hogy a hűbérúr mennyire otthon van a XXI. században, szerintem Habony találta ki neki. Aki még egy sms-t sem képes megírni, fingja nem lehet a 2.0-ról, viszont ez az egész olyan jól hangzik.

Ellenben nem ez a lényeg. Az inkább, hogy valamivel a felszínen kell tartania magát, tematizálni a közbeszédet, hogy hülye politikai elemzőként fogalmazzak, mert én is képes vagyok tanulni. Most, hogy az oktatás és az egészségügy kicsúszott a kezei közül, és egyre több helyen kell visszavonulót fújni, kitetszik, hogy már csak ez maradt.

Migráns, migráns, mondja a bakelit, migráns: de ez már kurvára unalmas, amikor hónapok óta egyetlen szerencsétlen sem kóborol ebben a leharcolt országban, és mégis veri a farkunkkal a csalánt. Hetekkel ezelőtt tábort építtetett Körmenden és Szentgotthárdon, szétkúrva a két kisváros békés mindennapjait. Ott állnak a sátrak üresen.

Esélyük sincs megtelni, hiszen még azt sem engedik be az országba, aki nagyon szépen és nagyon udvariasan kéri. Állatként várakoztatják őket a kerítés túloldalán, a szerencsétlenek meg békésen tűrnek a szabad ég alatt, míg a dagadt és haverjai röfögve horkolnak a takaró melegében.

Magyarországon fél éve létezik négy törvényen kívüli terület, kettő a szerb, kettő pedig a horvát határon. Ezekben a zónákban úgy teszünk, mintha országunk feudális birtok lenne, és az uralkodó maga dönthetné el, kit illetnek emberi jogok, és kik azok a férfiak, nők, gyerekek, sőt csecsemők, akik nem jogosultak arra sem, hogy ételhez, vízhez, fedett éjszakázóhelyhez jussanak.

Nem ingyen, adományként, hanem akkor sem, ha fizetnének érte. A jogfosztottság oka, hogy ezek az emberek menekültek. Azok közül is olyanok, akik hittek a magyar kormány ígéretének, és legálisan kértek bebocsátást országunkba. Fölépítette a táborokat, be nem engedi őket.

Ha van Isten, akkor nagyon megveri egyszer ezt a Cipollát, viszont akkor sem megy ez a végtelenségig, ha fejen állva trombitál. 2018 még rohadt messze van. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, ez az egész cirkusz a fülkeforradalmároknak szól, akikben a harci tüzet élénken kell tartani.

Félő azonban, hogy lohadás esetén valami nagy-nagy disznóságot fog csinálni az örökös bohóc. Képes rá, tudjuk. 2006-ban sem volt rest fölgyújtani Budapestet, hasonló ganajságot most sokkal könnyebb összehozni. Egyszer már volt rendőrattak a határon, és könnyen lehet újra, mert ez az alak mindenre képes, mint tudvalévő. Egyelőre csak kattog vészjóslóan, de nem ártana megállítani, míg nem késő. Rohadtul telik az idő.

Igaz, Kövér elvtárs ezt a hozzáállást már előre belengette, és ő igazán nem szokott viccelni a bajusza alatt, de nem is képes rá. Valamikor régen eltátotta a száját a vörösök ellen, és végleg úgy maradt. Azóta kötelek, kígyók és mindenféle más boszorkányságok kúsznak elő belőle, az átoknak nincsen az a formája, amelyet ki ne próbált volna, amióta maga odahagyta a közösséget még ifjúi liberális hévvel, aztán láthatjuk, hogy mi lett belőle. Mocsadék egy alak.

Megfogalmazhatatlan egy massza, akárcsak az összes hitesei az úrban, akit Orbán Viktornak hívnak mindnyájunk szégyenére és romlására egyben. Hogy mire nem képesek ezek, hogy milyen aljadék módon harácsolnak szavazatokat már jó előre. Ugyaneznap, amikor Becsó úr ilyen irodalmi módon fenyegette meg a jódógos magyar népet, mert nekik nem tetsző helyre tette azt a rohadt ikszet, nekiláttak előkészíteni a népszavazásukat a nyugati végeken.

Most csak látszólag térek el a tárgytól. Gulyással és borral – amely kampányzó kellékeket ’Tarjánban osztogattak – nem lehet félelmet generálni, ezért úgy kellenek nekik a migráncsok, mint egy falat kenyér. Ugyan egy árva ágrólszakadt sem kódorog errefelé, de belengették, hogy Szentgotthárdon és Körmenden újra építenék a befogadó táborokat, amelyeket azért bontottak le, mert tök üresen ásítoztak. Viszont most a két határszéli város visít, mint a kismalac, tegnap délután rendkívüli közgyűltek, és harci készültségbe helyezték magukat.

Szólnak a dobok, nehogymá’ egy percre is nyugalom legyen, ugye. A hatalmi játszmák közepette az istenadta nép egészen magasról van leszarva, én meg ott tartok, hogy szégyellem magam, mert szombathelyi vagyok. Mi, kiválasztottak ott ücsörgünk Orbán köldökén, éppen most jelentették be, hogy a stadion, amelyet épít nekünk a kegyelemes úr, nem kilenc – ahogyan tervezték -, hanem tizenöt milliárdba kerül, és a lóvét megkapja burokban született városom. Ha most kiköpök, akkor ganaj vagyok, és mégis megteszem.

Ilyen ambivalens lélekállapotban leledzik már mindenki. A helyi rádió közzétette a száraz tényeket a tizenöt milliárdról, és a búkon hasonlott meg egy polgár, amikor föltette a kérdést: „Ezt most pozitív vagy negatív hírként tálaltátok?” Itt tartunk most. A veszprémieknek nincsenek ilyen dilemmái, az uszodát, amelyet beígért nekik egy évvel ezelőtt minden létező fidesznyikhaj, már el is felejtették, szó nem esik róla. Ők is eltévedtek a világban, amikor lányos zavarukban rosszul fogott a tolluk a fülkében, ahol manapság hamvába holt a forradalom.

Viszont ’Tarjánra kíváncsi leszek, hogy milyen sorsot szánnak neki kegyelmesék, hogy mit lehet majd elvenni tőle akkor, amikor nem is ígértek semmit. A levegőt netán, vagy blokád alá vonják, mint Szentpétervárt anno az elődeik, ez majd kiderül. Előjelek vannak, mert csakafidesz képes arra, ahelyett, hogy gratulál a győzőnek, inkább jóízűen megfenyegeti. A friss, ropogós polgármestert fölszólították már a győzelem éjszakáján, hogy számoljon be városának pénzügyeiről, mert ott biztosan loptak a komcsik. ÁSZ vizsgálatot vizionálok, vagy valami ilyet, de ne legyen igazam.

Az ő oldaluk sommázatát egy kommentelő fejtette ki. Ezt írta: „Salgótarján egy nagy, buta, komcsi prolitelep volt, és az is marad. Így van jól.” Voltaképp ezt tekinthetjük hivatalos kormányzati álláspontnak is, de, hogy mi lesz ennek a vége, azt én nem tudom. Egyet viszont igen. Ezekből az időközikből ölég szarul jönnek ki a fiúk rendre, így nem véletlen, hogy a tarfejűekkel hadgyakorlatot tartottak a választási iroda előtt. Röpke két év múlva az urnák elé járul a magyar szerte a világban. Frissen honosított véreinket nem igazán kell majd noszogatni, itt, a kerítésen belül azonban elkél majd az atyai útmutatás. Ha így mennek tovább a dolgok, meg is fogjuk kapni.

A Jobbik szentgotthárdi honlapján meg ezt találtuk, és senkinek egy szava nincs ellene.

„Idegen bűnözők céltáblájává vált a nyugati határszél. Az elmúlt hónapok történései alapján beigazolódni látszik, amit mindenképpen szerettünk volna elkerülni, nevezetesen az, hogy egyes cigánybűnözői csoportok a keleti országrész teljes lepusztítása után a nyugati határvidéket vették célba, valamint az idegen állampolgárságú bűnözők az osztrák határ közelségét kihasználva szintén itt folytatják bűnöző tevékenységüket!

Szentgotthárdon már évekkel ezelőtt megjelentek bújtatott migráció formájában, nagy számban román cigány csoportok, akikről a mai napig senki sem tudja, hogy miből tartják fenn magukat és családjukat. Mint kiderült, ezeket az embereket a már régebben itt élők hozzák városunkba, hogy aztán szervezetten, magyar rendszámú autókkal vagy éppen vonattal hordják ki őket koldulni Ausztriába. Ezek alapján egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy itt egy jól kiépített koldusmaffiáról van szó!

Talán nincs is olyan itt élő helyi család, amelynek ne lett volna velük valamilyen negatív tapasztalata. A városban és a vasútállomáson rendszeresek a szemetelések és a hangoskodás. Az egyik helyi üzlet előtt szoktak csoportosulni, előfordult, hogy diákok nem mertek bemenni az üzletbe miattuk. Az ott található ATM-ből senki sem mer készpénzt felvenni, ha ezek ott vannak, mert már volt rá eset, hogy szabályosan körülvették, aki ezt megtette. A helyiek elmondása szerint számtalan bűncselekmény és szabálysértés elkövetése fűződik ezekhez a román családokhoz, az önkormányzat azonban mindezidáig semmit sem tett ebben az ügyben!

A szentgotthárdi Jobbik már több esetben is tett le az asztalra konkrét megoldási javaslatokat, ezeket azonban egyszerűen lesöpörték az asztalról az illetékesek. Felszólítjuk a város vezetését, hogy fejezze be a struccpolitikát, amit ebben az ügyben folytat és tegyen végre érdemi lépéseket a közbiztonság és az emberek biztonságérzetének a helyreállítására!”

No comment.