Amúgy sem nagyon beszélek, most már annyit sem, mert nem tudom, ha kinyitom a számat, akkor ordítok-e. Láttam már ilyet, elég röhejes, és el is tudom képzelni magam csoszogva, sántikálva, ősz szakállal és nikotinos fehér bajusszal. Ezek a készségeim már eddig is adva voltak, ha ezekhez még hozzá csapom, hogy semmit sem hallok, következésképp úgy járkálok a világban, mint egy eszelős, minden adott ahhoz, hogy rámhívják a TEK-et, csavargásért előállítsanak, és elégessék a pokrócomat. Még szerencse, hogy nincs kutyám.

Amióta nem hallok, megjavult a szaglásom, de a munkához szemüveg még kell. Isten nem volt olyan nagylelkű, hogy a süketségért cserébe sasszemet adjon, sóher, vagy pedig így büntet azért, hogy nem hiszek benne, illetve a magam módján. Úgy látszik, ennyi nem elég neki, teljes alázatosságot kíván, azt viszont cseszheti, ilyet tőlem nem kap, nem fogok zarándoklatot tenni, hogy meggyógyítson, és újra hallhassam Orbán Viktor kappanhangját, elég baj az is, ha csak látom.

A burkomon keresztül viszont alig jut át a külvilág, foszlányok és morgások ütnek rést csak a permanens sípoláson. Az ablak alatt elzúgó autók csak elhaló sóhajtások, az előbb beindult egy riasztó tíz méterre, olyan volt csak, mint a mormota füttye. Viszont az egész utca megőrült tőle, így hát még előnyös helyzetben is vagyok. Ha behunyom a szemem, máris ott ücsörgök a megvilágosodás előszobájában, a süketség tehát belépő a bódhiszattvaság kapuján, amely, mint tudvalévő, a buddhasághoz vezető út első állomása. Már ha a nagy szekér tanait követjük.

Regényeket, elbeszéléseket úgy olvasok, hogy közben látom, hallom a dolgokat. A Varázshegy szanatóriumát, Fermina Daza kúriáját le tudnám rajzolni, ismerem Hábetler János rekedtes hangját és Pék Mária sipítozásait. Filozófiánál viszont ez nem működik, oda tiszta ész kell, a versek estében azonban olykor jó, ha részeg az ember, hogy átjárhassa a lélek teljesen. Ebből is kitetszik, hogy süketen, esetleg fél szemmel egész jól el lehet éldegélni, fél szívvel azonban egyáltalán nem.

Most, hogy voltaképp süket vagyok, reménylem Sheldon azon képességét, amelyet ő számoknál érzékelt és használt, s amely ez: mint a lökött fizikus elmesélte, ha prímszámot lát maga előtt, az piros, ha viszont kettő van közvetlenül egymás mellett, az rózsaszín és benzinszagú. Áldott-áldatlan állapot ez, viszont felgyorsítja az eligazodást a kajla világban, s mivel én nem fizikus vagyok, s nem prímszámokra, hanem Orbán Viktor mocskaira vagyok érzékeny, megnéztem egy híroldalt a neten szokás szerint.

Ennek benzinkút, olajfúrótorony és Formula 1-es depó szaga volt együtt, majd’ fölrobbant a monitor, és olyan rózsaszín volt, mint egy túlfejlett Barbie baba. Ebből látszott, hogy a munkám sem lett könnyebb, mert most is, mint mindig, alig lehet kiválasztani, hogy melyikkel foglalkozzék az ember, miről rántsa le a leplet vagy átkozódjon fölötte, mert egy nagy, ótvar ganyé ez a világ, s főleg benne az elátkozott Magyarország. A legrózsaszínebb mégis a botkás kis színes volt, mert ebben benne volt kies hazánk húgyos-szaros eszenciája.

Emlékezhetünk, hogy pár napja a szegedi polgármester a hasára ütött, és kijelentette, hogy városának nyugdíjas és továbbtanuló polgárai kapnak tízezer pénzt. A helyi Fidesz ezt az ideát és Botkát is megátkozta, minden volt a polgármester, csak ma született bárány nem. Aztán viszont, amikor látták, hogy ebből ők jól nem jöhetnek ki, ráígértek, hogy legyen a tízezer tizenháromezer ötszáz. Más farkával könnyű verni a csalánt jeligére.

És kedveseim, most meg az történt, hogy a Fidesz plusz háromezerötszázát leszavazta az ellenoldal, amire egészen elképesztő válasz született a Fidesz kebelében, hogy Botka elvette az emberektől ezt a pénzt, szinte meglopta őket. Szó szerint: „Botka László és a szegedi baloldal lesöpörte a Fidesz módosító indítványát, amivel ismét bebizonyította, hogy csak szavakban ért egyet az emberek támogatásával, részükről ez nem volt több, mint kampányfogás.” – Ennél elképesztőbb cinizmust nem nagyon lelni a cifra világban. Bár talán mégis.

Mert mire vélje az ember, hogy az országgyűlésben a kilakoltatottak ügyével nem volt hajlandó foglalkozni ez a csürhe, hogy Orbán nem állt szóba a három néppárti bölccsel, hogy Handó nacsasszony meg nem válaszolt a magyar bíróságok áldatlan állapotáról neki föltett uniós kérdésekre, és a mocskok további tengere. Ezt csak megfejeli a legfrissebb, amely arról szól, hogy egyetlenünk cimborája, ez a Strache orosz oligarchát kérlel egy felvételen, hogy vegye meg neki a Kronen Zeitungot, mert olyan médiabirodalmat akar, mint amilyen a magyar Führeré.

Olyan mély már a trágya kedveseim, hogy jó is megsüketülni, viszont a zene hiányzik. De láttam egy kedves dolgot is a mocskok tengerében, hogy az egyik mosodalánc azt kínálja a gyerekeknek, hogy ingyen és bérmentve kimossa a macijukat. majmukat, vagy szamarukat, hogy illatosan tudják ölelgetni aztán. Kedves, csak azon tűnődtem, ez is mért volt rózsaszín hír. Aztán persze: május 26-án van az akció, hogy távol tartsák az apukákat és anyukákat a szavazástól. A Fidesz műve ez is.

Idáig süllyed az ember, ha Magyarországon él, hogy nem lehet felhőtlenül örülni semminek, minden mögött hátsó szándék sejlik, így abban is, hogy épp most vesztettem el a hallásom. Orvoshoz is félve megy az ember, mert esetleg fülpucolás helyett kiherélik, mit lehessen tudni. Szepszist kap, vagy tanácsot, hogy imádkozzon, tartsa be a tízparancsolatot, ami jogi alapvetés és beöntés egyben, az élet eleje meg a vége. Inkább a vége. Momentán azt várom eközben, hogy mikor nem lesz benzinszaga a híreknek. Az jelzi majd a szabadságot a csöndben. (Jó, sípolásban.)

Bartha László, egyszer volt szegedi polgármester, most fideszes, sőt, annak is a helyi elnöke, tehát már valaki a szemétdombon, viszont júdáspénznek nevezte az inkriminált tízezret. Bartha elvtárs biztosan jó keresztény, olyan, mint a többi, aki kurválkodik a hittel, de halovány fingja sincs az egészről. Elmagyarázhatná, a nyugdíjas és a kisdiák pénzének mi köze van az áruláshoz, kit csalnak meg azzal, ha Botka tízezrét elfogadják, hacsak nem a kedves vezetőt, aki egyedül jogosult osztani a birodalomban ezek szerint. Egymaga dönt életről és halálról, ilyenek. Csak Bartha elvtárs ott téved, hogy Magyarország nem a Párt – egyelőre -, és még nem Orbán határozza meg, mikor szabad fingani benne.

Majd igen, de ezt azért momentán még nem. Bartha elvtárs egyébként, csak úgy, mint fénylő csillagunk, össze-vissza beszél minden ökörséget, kontrollálatlanul jönnek elő belőle a szavak, mert az indoklása másképp nem értelmezhető: „A Fidesz határozottan elutasítja és ellenzi, hogy Botka László a lakossággal fizettesse meg saját lustaságát, gyávaságát…” – Kötözzenek meg, de én ilyen magasságokba képtelen vagyok felérni, nem működik fideszül az agyam. Másképp van bekötve, és nem fedez fel összefüggést a tízezer forint osztása, és a lustaság meg gyávaság bűnei közt. Ha viszont van, és ezt készséggel el is hihetem Bartha elvtársnak – ha akarom -, akkor Orbán Viktor Mihály egy ótvar, beszari alak.

Ezt eddig is tudtuk, de most a saját pártjából nyert igazolást. Hiszen mekkora lustaság és gyávaság már, ha ő meg minden nyugdíjasnak osztogatja a Bözsit, illetve milyen reszkető lélekre utal Rétvári elvtárs hóna alatt a krumplival, vagy épp az aláírásgyűjtők sonkája, és még sorolhatnánk, de minek. Illetve arra figyelmeztetnék, hogy a kedves vezető pörformanszain pénzért tapsikolók, a busszal szállított rajongók fizetségére inkább illik a júdáspénz kifejezés. Hiszen ők azok, akik ellenszolgáltatásért elárulják embertársaikat, míg a szegedi nyugdíjas csak farhátat akar venni, a felvételiző meg egy Fantát esetleg. Bartha elvtársnak elmondhatná valaki, hogy hörögni lehet, csak olykor az ember tökön szúrja magát.

Mondhatta volna azt is a szegedi egyszer volt polgármester, hogy a nyugdíjasnak adott tízezres nem felel meg a város érdekeinek, mert ilyen is van. Szombathelyen például a hivatalban levő polgármester, aki ellenzékbe került, ezzel a szlogennel dobálja vissza a közgyűlési határozatokat. Olyanokat is, amelyek arról szólnak, hogy melyik utcát újítsák fel. Nem felel meg a város érdekeinek az utca aszfaltozása Szombathelyen, Szegeden a nyugdíjas plusz csirkelábja megy szembe a magasabb elvekkel. Ezekből az aljasságokból az mutatkozik meg, az első érdek az országban a Fideszé, minden más, polgárok, városok, falvak, újszülöttek és nyugdíjasok egyként vannak leszarva. Csak ilyenekre normális helyeken nem szavaznak.

Nálunk különös módon igen. Ez a hungarikum, meg az is, hogy a más által állított buszvárót lebontatják, a betömött kátyúból kikaparják az aszfaltot, az éhezőnek nyújtott tál étel osztását pedig igyekeznek betiltani. Mindezek így, Bartha elvtárssal, a szombathelyi polgármesterrel és a csúcsokon Orbán Viktor Mihállyal arra figyelmeztetnek minket, hogy ez, ami van, már nem is horthysta-rákosista rezsim, hanem egyenest Phenjanból szalasztották. Mert ott van divatban, hogy a halandó úgy érezze, minden: étel, ital, lakás, óvoda, iskola, hit és klottgatya egyedül a kedves vezető jóindulatától, függ, csak tőle eredhet és senki mástól. Még Bartha elvtárs sem tudja, de amiket habzó szájjal ordítozik, ennek a jele. És tele van Barthákkal az ország.

Továbbá, hogy: „Akinek nem tetszik, amit mondok, olvassa el az EP baloldali elnöke, Martin Schultz vonatkozó nyilatkozatát. Javasolom a balos településvezetőknek, legyenek résen.” – Ilyeneket beszélt, természetesen megtartva azt a diabolikusan gyermeki tulajdonságát, hogy a valóságot meglehetősen alternatív módon kezeli. Fogalmazzunk ily megengedően, mert virágos a kedvünk.

A móka és kacagás még márciusban vette kezdetét, amikor is ez a Schultz adott egy interjút a Sternnek, amelyben azt fejtegette, hogy vannak szolidáris és nem szolidáris EU-tagállamok, valamint, hogy nem csak abszurd, de egyenesen aljas, hogy a magyar miniszterelnök népszavazást írna ki alig több mint ezer migráns befogadásáról.

Innentől nézzük élesben:

„- Nem lenne értelmesebb inkább nem erőltetni, hogy a menekültek egy idegenellenes társadalomba kerüljenek, mint például a magyar vagy Szász-Anhalt tartomány?

– Szász-Anhalt tartományban is sok olyan város van, amely szívesen fogadja a menekülteket. Egyébként csakúgy, mint Magyarországon. Nemrégiben Szegeden jártam, ami egy derék baloldali város. Oda lehet küldeni bármelyik menekültet.”

Ez a „nyilatkozat”, amelyre miniszterelnökünk utalt, s amely nem egyéb, mint elismerése annak, hogy egy olyan eszement helyen, mint kies hazánk is, vannak azért oázisok, ahol nem feltétlenül rugdossák agyon, meg éheztetik a menekülőket. Elismerő bólintás, hogy – például – Szeged lakói emberek tudtak maradni az embertelenségben. Nem több, és nem kevesebb.

Viszont, mint a csökkent értelmi képességű egyedek általában, a fideszkatonák sem értik a képes beszédet. Olyan palávert csaptak már akkor, hogy slaggal kellett lecsillapítani őket.

A szegedi polgármesteri kabinet elmagyarázta a mélymagyaroknak, hogy szó sincs háttér-megállapodásról. Martin Schultz Szeged említésekor feltehetőleg arra utalt, hogy a város polgárai példaértékű humanitárius segítséget adtak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Továbbá, hogy a szegediek emberséges és európai magatartása nemzetközi elismerést vívott ki.

Aztán májusban újra előkerült ez az egész Hollik István – aki derék és nagyszerű ember – képzeletében, de már összeesküvés-elmélet alakját öltve.

„Újabb veszélyes tervet is letett a baloldal az asztalra. Minden trükköt kitalálnak, csak hogy az embereket megkerülve végre tudják hajtani a kényszerbetelepítést. Az új terv alapján a kormányokat megkerülve, egyenesen a betelepítésre nyitott önkormányzatokkal állapodna meg az Európai Bizottság. Magyarországon ilyen város a Botka László szocialista polgármester vezette Szeged.”

Azt is vizionálta – és esetében feltesszük, komolyan is gondolta, mert ennyire telik tőle -, hogy Brüsszel pénzt ajánlana az ilyen önkormányzatoknak, sőt, a javaslat értelmében a migránsok bele is szólhatnának abba, hogy az unión belül melyik országba, illetve melyik városba helyezzék el őket.

Éppen, hogy csak a Kaaba szentélyt nem építette újra – uniós támogatásból a felét ellopva – a Dóm téren, ahol aztán Erdogan hajlonghatna. Már csak új nevet kéne találni a városnak, mert eddig is olyan sok volt neki. Attól függően, hogy hányféle népek lakták, hívták már az alábbi módokon: németül Szegedin vagy Segedin, szerbül Сегедин, horvátul Segedin, szlovákul Segedín, románul Seghedin. Ókori forrásokban görögül Partiszkon, latinul meg Partiscum. Arab változat még nincsen.

Nos, mindezen történésekre és házi elméletekre alapozva mondta tegnap Orbán, amit mondott. Sőt, barátilag meg is intette a komcsi vezetésű városok – úgymint Budapest néhány kerülete, Salgótarján, Oroszlány, Gyöngyös, Ajka, Sajószentpéter és Celldömölk – polgármestereit, hogy miért nem kérik ki maguknak ennek a Schultznak az aljas szándékait.

Olyan szép kerek ez az egész. Mint az közismert, miniszterelnökünk állandóan üzenget, akárhol is szólal meg a nagyvilágban. Ez a passziója neki. Most épp nem a fentebb részletezett városok, kerületek polgármestereihez beszélt, hanem a faék tudatú választópolgárokhoz, őket terelgette, hogy iramodjanak népszavazni, és lehetőleg nemmel, különben legott egy mecset közepén térnek magukhoz.

Mindebből kitetszik, hogy a kampány már kezd a célegyenesbe fordulni, ezért remegő kíváncsisággal várjuk, hogy születik-e még újabb hagymáz, vagy ez már tényleg a legalja. Más kérdésünk momentán nincsen.

„Láttam – jelzem -, hogy a műsorvezető asszony blúzocskája alól elő-elővillant az ürgebőr, nem tudnak ezek túljárni az én mindent látó szemeimen. Fentebb jelzett drbaráth agitátor soraink közé furakodott, jelenleg a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökeként végzi aknamunkáját, amely abban nyilvánul meg, hogy – mint az a leleplező riportból is kitetszett – világbajnokságot óhajt szervezni Szegeden. Ez tudjuk, mit jelent. Már a helyszín is sokat mond számunkra, mert mint ismeretes, viruló, egyre gyorsuló iramban jobban teljesítő honunk ez elátkozott és elszigetelt részén túlsúly mutatkozik panelprolikból. Felszámolandó beteg góc ez, amelyet eddig nem sikerült átbaszni a palánkon. Botka felségterület úgymond.

És akkor most ez a vébé is, ami tudjuk, mivel jár. Több tízezer nézőt gyűjtenek maguk köré egy-egy ilyen lapátolás alkalmával mindenféle aranyak ígéretével, a vízben – lekövethetetlen módon – békaemberek garmadája nyüzsöghet. Tarthatatlan állapot, mint ahogyan az is, hogy nem árulnak szotyolát, amely termény férfiasságunk védjegye, amint pökködjük a héját kamerák és fotóapparátok kereszttüzében. Mindez ebben a környezetben nem biztosított, nem véletlen, hogy a tudjukki – nem veszem a szájamra a nevét hiába – még soha nem jelent meg itt, pedig már nem először rendeznek ilyen vurstlit az átkozottak. Az is gyanús, hogy nem gyanúsnak álcázzák, mi több, tetszik a világnak meg Ajrópának ami itt folyik, ez rántja le a lepedőt az egészről.

Visszatérve drbaráthra: eleve túlképzettnek mutatkozik ilyen magas hivatalra. Amint az a currcilumjából meg a vitaejából(jéből) – hogy ez mi a retkes macijószág lehet – szóval ebből kitetszik, hogy építész, adjunktus is volt, aztán urbanisztikus, meg mindenféle hülyeséggel foglalkozott, pláne meg filozófiát is hallgatott. Azaz és tehát semmiképpen nem közülünk való. Mindezt jelzi legfőbb bűne, hogy az ördöggel is cimborál céljai elérésének szándékában – jól írtam? mesterem, barátom –, hogy végül is befejezzem: magának a Gyurcsánynak volt az államtitkára neki, és ennél többet nem is írok róla, Gábor listája bizonyára alaposabb, mint az én hevenyészett összeállításom. És még a rezsiellen(ért) – vagy mi a rosseb – sem harcolt, mint a mi Szilárdunk, aki immár a karfiolfülűket vezényli újabb gyönyörök felé.

Ilyen tisztújításos játékot javasolok esetünkben is. Pár közmunkást odaküldünk, és egyből lenyomják ezt a lapátolós bagázst. Vagy építsünk nekik stadiont a vizükre. De mit is beszélek, fedett sportlétesítményt, ezekből menekül a tömeg, mint az kitetszik. Programunk oly jól halad, hogy épp a fentebb jelezett ünnepi napokon – Húsvét ugye – rendeztünk meg 8, azaz nyolc darab láblabda eseményt létesítményeinkben, amelyeken mindösszesen volt 14185 keményen dolgozó kisember (plusz-mínusz 1), alkalmanként tehát 1773 darab. Ez a kiemelkedő adat mutatja, hogy milliárdjaink nem a semmibe folynak, kitartó munkánk eredménye már megmutatkozik a nézőtlenítésben.

Összefoglalva tehát: drbaráthot megbuktatni, célzott kampánnyal elvenni az ő arcát. Intézkedési terület az emegy éjjel nappal Magyarország elnevezésű valótlanság sója. Választásokat eszközölni az ő szövetségében, megfelelő ellenjelöltet keresni. Minta: Németh Szilárd, Kocsis Máté. Feltétel: köze-, és halovány fingja se legyen a kajakhoz, kenuhoz, legjobb, ha azt hiszi, ez kötvényeket áruló cég, felelős: Szijjártó. Fedett sportlétesítménnyé alakítani a Maty eret (jól írom, vezérem?, mindegy, ha nem, a lényeg máshol van), szotyiárusokat kiképezni közmunkás OKJ-s tanfolyamon, napocskát rajzolva. Vénaszkennereket beszerezni, ez taszítja a nézőt, információ: Kubatov. Időpont: akkor, amikor. Hirtelenjében ennyi, maradok hívük, egy a tábor, kitartás, éljen Astana. Másolatot kap: Provokátorfigyelő Ifjak Szövetsége (PISZ). Uff. Én beszéltem.”