Namá’ megin’ összeálltak a kokósszipus-buzik, hogy ’bosszancsák a jómagyarembert, vélhette az Orbánt kézcsókkal, az egyetemistákat pedig némi kis savakkal kínálni óhajtó választópolgár, miközben visszaböfögte a vasárnapi kirántotthús maradékát a fogai közül.

Rendőröket azért még nem hívtak – mint a járdákat szivárványosító kétfarkúakra -, amikor egy koncert után egy kép erejéig összeállott a fő ligetvédő, Komáromy Gergely, valamint Damian Marley, aki „Respect” sityakban mutatkozott a ligetvédős transzparens mögött, mint nem is oly rég Manu Chao, aki mellékesen a Szigeten még a menekültekért is handabandázott.

Nem ismerik ezek a magyarok Istenét, se a gémeskutat, se a malomalját, a fokost meg pláne nem.

Mit lehessen tenni, ha ezek a dub, ska valamint reggae imádó mókusok már csak ilyen szelíd népek, most is azt üzente a nagy Bob Marley ivadéka, hogy: „A szeretet harcosait nem lehet megállítani…” Aki mindebből – és a zenéből – semmit sem ért, az úgy lehet, mint Fejes Endre Rozsdatemetőjében az egyik Hábetler, aki „Má’ megin’ sikongatnak!” fölhorgadással kapcsolta ki a rádiót, amikor a dobozból operát hallott.

Némi kis felvilágosítással szolgálhatunk azonban azok számára – bár ők meg úgysem olvasnak -, akik a krisnásokat nézik menekülteknek. Tegyünk azonban egy elhalványuló sóhajtást, hogy mi a rossebek ezek a pulihajú alakok, hogy mit akarnak azon túl, hogy coca-cola mámorban fetrengenek a megszentelt magyar anyaföldön.

Nem. A rasztafari nem furcsa bölcsészfrizura, és nem a reggae – bár hozzá tartoznak -, a rasztafari vallás, amely a jamaicai fekete munkásoktól és parasztoktól ered az 1930-as évekből Marcus Mosiah Garvey raszta próféta tanításaiból. Indulásakor I. Hailé Szelasszié etióp császárt tisztelte, a rasztafári elnevezés a Ras Tafari Makonnen névből ered, ez volt Hailé Szelasszié császár neve a koronázása előtt, de Szelassziéra ma már senki sem emlékszik.

Mindezek ellenére egy tizenöt éves felmérés szerint több mint egymillió raszta élt szerte a kerek világon, mára számuk megsokszorozódhatott. (Lehetne tenni kísérletet is talán, hogy a nagyságos magyar országgyűlés bejegyezné-e, ha amúgy megfelelne a törvényi előírásoknak. Bár ez csak olyan bilibe lógatós kósza gondolat, ha Iványi Gáborékat is nézzük.)

Ellenben egy valami teljesen biztos, a rasztafari nevében még egyetlen teremtett lelket sem gyilkolásztak le a Földön, nem úgy, mint a kereszt és a félhold igézetében, sőt, egyáltalán nem terjesztik erőszakosan hitüket, ehhöz elég volt egy Bob Marley.

Momentán egyébként a raszták szerint az igazi értékek a szeretet, egység, béke, egyenjogúság, és igazságosság. Ezek az élet valódi törvényei, és csak ezek betartása garantálja az örök életet. A rasztafári életet meghatározza az összetartozás érzése minden ilyen felfogású ember között. Ezt a rasztafárik „oneness”-nek nevezik, hazugság, lopás, gyűlölet, féltékenység, irigység, árulás elítélendő viselkedésnek minősül köreikben. (Kuncogva: nem egy magyar módi.)

Ám továbbá, a raszták mindenhol a békét, szeretetet, egységet és toleranciát képviselik. Kivétel Babylon, amely kezdetben a feketék elnyomásának ikonja volt, ma már azonban, hogy nem tipikusan fekete vallás, és a bőrszín lényegtelen, Babylon az emberi gyarlóság szimbóluma, ami egyértelműen mérgezi a Földet és az emberiséget. (Lásd Budapest!)

És még egy apró kitérő neked keresztényi Magyarország. Amikor a dohos templomokban a bádogbános magasba emeli a kelyhet, és Isten véreként szlopálja a misebort, gondolj arra, hogy a raszta számára a marihuana szívása ugyanilyen rituális cselekedet.

Hogy ezt mért meséltem el? Csak. Meg azért, mert nekem, hitetlennek rasztafari a Szabadság tér pörformanszai, a kétfarkúak pingálása, az ételosztás az éhezőknek, a menekülők gyámolítása, a hajléktalanok segítése, egy jó színház, egy jó könyv, a melegek tolerálása, és összefoglalva: az értelmes és érző emberi tett és szó. Tehát minden, amit a mai kurzus nem képvisel, sőt, egyenesen ellenez. Ámen.

Első csöngetés.

Lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, ezért októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik. A hűvös viszony miatt Orbánt a Fehér Házban valószínűleg nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten, de a Georgetown Egyetemen tervezett előadása is kudarca fulladt. Az október 20-ra tervezett előadásra ugyanis az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban nem felelt meg a magyar félnek. De nem ez az egyetlen meghiúsult program a magyar-amerikai kapcsolatokban. A Fellegi Tamáshoz köthető Magyarország Kezdeményezések Alapítvány meghívott Budapestre egy volt kongresszusi képviselőkből és szakértőkből álló csoportot. A magát pártoktól független alapítványnak nevező szervezet az amerikai vendégeknek olyan programot javasolt, amelyben kormánytagokkal, Fideszes politikusokkal, zsidó vezetőkkel, jobboldali elemzőkkel és újságírókkal találkozhattak volna. Az ellenzék meg nem nevezett képviselőivel pedig csupán egy reggeli volt előirányozva. Az amerikaiak, miután hiába kértek kiegyensúlyozottabb programot, lemondták az augusztus végére tervezett látogatást.

Második csöngetés.

Az éj leple alatt – szombatról vasárnapra virradóra, a múlt héten – váratlanul befejezték a német megszállási emlékművet a Szabadság téren. Egyelőre nem tudni, mikor lesz az avatóünnepség, Orbán Viktor már többször elhalasztotta az átadást, tartva a politikai kockázatoktól. Nem csoda, hiszen az egyre indulatosabb demonstrálók az erős rendőri védelem ellenére újabb tüntetéssorozatot terveznek az emlékműnél. Vasárnap már tojással dobálták meg a kész szobrot a több mint száz napja a téren tiltakozó tüntetők.

Harmadik csöngetés.

Nem volt, és nem is lesz avatóünnepség, és slusszpoén. Bekamerázták a Gábriel arkangyalos-sasos emlékmű hátsó részét. A Szabadság téren történtekről a rendőrség eddig is készített felvételeket, mostantól azonban az emlékműre szerelt kamerák szintén segítenek abban, hogy a hatóság nyilvántarthassa, kik tüntetnek a téren, illetve ki akarja megrongálni a kritikák kereszttüzében álló szoborcsoportot. Civilek április 8-a óta demonstrálnak az emlékmű ellen és számos zsidó szervezet mondott le a koncepció és a konzultáció teljes hiánya miatt a holokauszt-emlékévre nekik juttatott állami összegekről.

Negyedik csöngetés.
Huszonötödik alkalommal rendezték meg ezen a héten az erdélyi Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort, a Kárpát-medence legismertebb nemzetpolitikai eseményét. A tábor díszvendége, mint mindig, Orbán Viktor miniszterelnök volt. Bár a rendezők szerint idén is megpróbálták egymás mellé ültetni a különböző nézeteket valló erdélyi és magyarországi politikusokat, a román-magyar párbeszédnek is igyekeztek teret adni, mind az eddigi gyakorlat, mind az idei program ennek ellenkezőjét bizonyította.

Tusványos a hazaüzenések helyszíne csupán Orbán Viktor számára. A tusványosi nyári táborok korábbi sztárvendége, Traian Basescu román államfő, aki Orbán Viktor és Tőkés László társaságában többször vállalta a szereplést, az idén nincs a meghívottak között. Nem véletlenül. A korábbi barátságnak már nyoma sincs a két vezető politikus között, a román államfő állítólagos magyarbarátsága is a múlté.

A tavalyi tábor után, ahová szintén nem kapott meghívót, Basescu már saját hallgatósága előtt, a Marosfőn szervezett román ifjúsági szabadegyetemen nagy port kavaró bejelentést tett. Azt mondta, ez volt az utolsó év, amikor magyarországi politikusok „nyugodtan sétálgathattak” Románia területén.

A ciklus még alig kezdődött el. Kíváncsian várjuk a handabandázást egyfelől, a nyuszi lét bizonyságait a másik oldalról. Ez így csomagban amúgy a méretes diktátorok sajátja.

A jeruzsálemi székhelyű Simon Wiesenthal Központ is jelezte már a soros elnök Nagy-Britanniának: nem tartja helyesnek, hogy a jövőben az a kormány képviselje a szervezetet nemzetközi szinten, amely többször megsértette azt a megállapodást – az úgynevezett stockholmi nyilatkozatot – , ami a tagországokat a holokauszt oktatására, alapos és tárgyszerű bemutatására, továbbá az áldozatokról való illendő megemlékezésre kötelezi. Azért is megkérdőjelezték Magyarország alkalmasságát az IHRA 2015-ös elnökségére, mert a jobbikos Dúró Dórát választották a parlament kulturális bizottsága élére. Márciusban a Wiesenthal Központ arra is felszólította a kormányt, figyeljen oda a magyarországi zsidó közösség hangjára, és tisztességgel emlékezzen meg a magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulójáról ahelyett, hogy politikai szándékokból meghamisítaná a történelmet.

Nemcsak a jeruzsálemi szervezet, de az IHRA-tagállam Egyesült Államok harminc zsidó származású kongresszusi képviselője nemrég nyílt levélben tiltakozott a Szabadság téri emlékmű miatt Orbán Viktornál. A levél egy bekezdése szintén megkérdőjelezi Magyarország alkalmasságát az IHRA-elnöki tisztségre. A képviselők az okok közt felsorolták a holokausztért viselt magyar felelősséget kisebbíteni igyekvő törekvéseket, a Jobbik megerősödését, és az antiszemitizmus térhódítását. Ismert, hogy Orbán a képviselőknek küldött válaszában ezekre az aggályokra nem reagált, helyette terjengős önigazolásba bonyolódott arról, hogy a választók kegyéből ő éppen nemzetegyesítést folytat, és ennek része az emlékmű is.

Mindez annak ragyogó bizonyítéka, hogy ‘ezek már a saját soraik közt is ellenséget szimatolnak, így kussolnak keményen. Pelikános, Virág elvtársos világ ez, de mégis csak magunkat sajnálom, a velem együtt élő pusztai embereket, mert a folyamatokból jól kivehető, mi várhat azokra, akik a tabakosokkal ellentétben még csak nem is a NER barátai. Ezt egyelőre még nehéz teljes valóságában elképzelni, igaz, némely iskolaigazgatók és más hasonló ellenségek már tudnának mesélni a közszférából. Ám mindez csak a kezdet, ebben megnyugodhatunk. Debár: ha ez az ámokfutás eléri a maga által megálmodott végső állapotát, akkor biztosak lehetünk, hogy jön még utcán minden indok nélkül megállító közállapot, mint ahogyan arra Budapesten volt is már példa. Meg van is.

Itt van mindjárt ez az emlékmű, amely a hivatalosok nyelvén méltó módon megemlékezik arról, hogy négyszázezer honfitársunkat elküldtek füstté válni, és egyben azokra is emlékszik, akik ezt követelték és meglogisztikázták, ha már oly kurvára maiak vagyunk. Hetek, hónapok óta tutulnak a jó érzésű emberek, ugyanígy amerikai szenátorok, mindenki, és nem hat semmi sem vezénylő tábornokunkra.

Vajon miért? Mi a rossebnek nyal még a szélsőjobbnak, amikor semmi szüksége rá, hacsaknem szellemi fejlődésében a liberálisból fasisztoid figura lett, és így áll itt előttünk, pőrén. Ám ezt rajongói valahogyan nem látják, kétmillió honfitársunk agyát ülte meg a mittudomén milyen színű köd. Ez van, fátyolos szemek, amelyek ordítozást generálnak a szájakban. Szerintük én magam is kommunista vagyok, buzi liberális, irtandó fajta. Ez pedig így lesz most már sokáig.

Többször végignéztem a natgeón Hitler hatalomba jutásának történetét, és rémülve látom, hogy leképezi a mi emberünk működését és filozófiáját. Ő is csak egyszer akart nyerni, de akkor nagyon, ő is hitegetett konszenzussal, mifenével, de alkalom adtán lecsapott. Mi itt most itt Európa köldökén nem kell tartsunk akkori félelmektől, de az ájerben mindez benne van. Emberünk koszlott agyában visszamegyünk száz évet, mert országépítőnek képzeli magát. Voltak itt bebetonozott manusok. Ferenc Jóska, Horthy, aztán Kádár, mindannyian évtizedekig uralták a Magyarországnak nevezett területet, és annak lakóit, amelyek mi vagyunk A nagy „Ő” épp erre készül, amitől azért óvnék, téged is, Orbán-hívő barátom a bajban.

Pál Apostol I. levele a Korinthusbeliekhez: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok…A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt…Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”

Hovatovább kezd úgy kinézni önmagából a honi közélet, mint egy méretes fekete lyuk – amely Cseh Tamás és Bereményi óta tudvalévőleg egy nemlétező égitest -, és mindent fölfal, ami a közelébe merészkedik. Tényleg itt tartunk, sőt, tovább haladok gondolataim foszlányai között, és megmerészelem kijelenteni, ez már nem is luk, egyenest tovuhabohu, az őskáosz maga. Mert rendszert benne felfedezni immár nagyon nehéz, ugyanis éppenséggel nincsen benne. Valamikor tavaly ősszel, amikor Bajnai kiállt a népek elé, és elkezdett beszélni a nagyszerű összefogásról, akkor volt még valami az ájerben, ami az eltelt egy év alatt koszlott a semmibe. Kezdve ugye a mértéktartó egyezkedéstől a mértéktelen ágybaszarásig. A nagy népi összefogás mára nagy népi ótvarozásig húzódott, és lassan mindenki mindenkinek a kurvaannya.

Szomorú ez. Nem azért, mert O.V.győzött, hanem velünk van nagyon kibaszva, ezt csak úgy barátilag, ugye, de nagyon. Ugyanis kénytelenek leszünk ép elmével megélni, hogy igyekszik majd fölzabálni az agyunkat. Pénzről nem beszélek, azt már elvette. Mégis, nem az ifjú – pocakos – cézárról ejtenék itt szót, hanem magunkról, akik nem akarjuk őt, és mégis, minden tettünkkel csakis őérte dolgozunk, ha mi magunkat ellenzéknek bírjuk nevezni. Mondjam, vagy mutassam: röhej. Mert itt tartunk

De a zsúr folytatódik.

Senkit ne tévesszen meg, hogy az utóbbi időben keveset hallani arról, mi történik a Szabadság téren. Ettől még változatlanul tartanak a német megszállási emlékmű elleni tüntetések, amelyek több mint két hónapja folyamatosan zajlanak a Szabadság téren. A demonstrációk idején továbbra is rendőrsorfal őrzi a félig kész emlékművet, amelynek egyelőre csak az oszlopai állnak. A március 19-re tervezett avatást a kormány egyszer már elhalasztotta, de közben a kormányhatározatban szereplő új határidő, május 31-e is régen lejárt. A késedelemre semmiféle magyarázat nem érkezett. Magyar Fruzsina, a tüntetések szervezője elmondta: felkészültek rá, hogy akár még heteken át folytatják a tiltakozást. Május végéig Suchman Tamás volt szocialista miniszter saját zsebéből fizette a tüntetésekkel járó költségeket, a demonstrálók aztán egy ideig közadakozásból teremtették elő a szükséges összeget.

Várunk, és hallgatunk csillámló sziklafalon.

A felháborodás végigsöpört a ligán, jelenlegi és korábbi sztárok, többek között LeBron James, Kobe Bryant, Michael Jordan és Magic Johnson adtak hangot felháborodásuknak, egyúttal követelték egy emberként az üzletember legszigorúbb megbüntetését. Nem csak az NBA berkein belül, hanem az egész országban nagy visszhangot váltott ki az eset, még Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke is megszólalt az ügyben, ugyanis kifejezte reményét, hogy a liga megfelelően jár majd el.

Sterlingnek nem ez volt az első rasszista megnyilatkozása, ám a mostani keltette a legnagyobb hullámokat, ráadásul ezúttal a családja is elhatárolódott tőle. A tulajdonostól már korábban elhidegült felesége hétfőn közleményt adott ki, jelezve, hogy őt és gyermekeiket is lesújtották Sterling szavai. Hangsúlyozta, hogy a családban senki sem osztja ezeket a kirekesztő nézeteket.

A szponzorok a botrány kirobbanása óta sorra hagyják el a klubot. Már 24 szponzor szüntette meg vagy függesztette fel együttműködését Donald Sterling klubjával. Elsőként a Clipperst kilenc éve támogató CarMax jelentette be, hogy nem hajlandó a nevét és pénzét adni tovább a csapatnak, majd sorra tett hasonló bejelentést a többi szponzor, köztük a Red Bull, a Mercedes, a KIA Motors, a Virgin America és a Yokohama Tyres.

Más.

A spanyol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 35. fordulójában rendezett Villarreal–Barcelona (2–3) mérkőzésen nem akármilyen jelenetnek lehettünk szemtanúi. A vendégek egyik szöglete előtt Dani Alvest, a katalánok jobbhátvédjét banánnal dobálták a hazai szurkolók, a brazil pedig köszönte szépen a „gondoskodást”, és megízlelte a déli gyümölcsöt.

„Tizenegy éve játszom Spanyolországban, és tizenegy éve ugyanaz történik. Csak nevetni lehet ezeken az elmaradott embereken. Nem fogjuk ezt soha megváltoztatni, ezért inkább viccnek kell felfogni, és nevetni ezeken a visszamaradottakon” – nyilatkozta Dani Alves a frappáns húzásról a meccs után.

A Villarreal szurkolók segítségével azonosította a vétkes drukkert. A klub illetékes bizottsága időközben már meg is tárgyalta a rasszista drukker ügyét. A döntés értelmében soha többet nem teheti be a lábát az El Madrigalba, megfosztották szezonbérletétől és szurkolói kártyájától.

Eközben itthon pettingelünk a szélsőjobbal kormányzati segítséggel.

Mintegy húsz tüntető „foglalta” el a Szabadság téren a tervezett ’44-es német megszállási emlékmű munkaterületét. A csapat tagjai a polgári engedetlenség eszközével élve úgy döntöttek, testükkel akadályozzák meg, hogy tovább épüljön a szobor, amely a téren csaknem három hete naponta demonstráló és kordont bontó tiltakozók szerint egyrészt történelemhamisító, másrészt a Fidesz erőszakosságának, a kétharmados hatalom erőfitogtatásának a jelképe.

Tegnap a Szabadság téren „megtisztították” a rendőrök a terepet. Az immár három hete – eddig háborítatlanul – a helyszínen tiltakozók elleni fellépésre az adott alapot, hogy a józsefvárosi jegyző határozatával birtokvédelmet biztosított a kivitelező cégnek. Ez pedig feljogosított arra, hogy akár rendőri segédlettel is „birtokon belülre” kerüljön a kivitelező, és folytathassa az építkezést. A rendőrök a jegyzői határozat alapján először felszólították a tiltakozókat, hogy hagyják el a munkaterületet, ellenkező esetben kényszerintézkedést alkalmaznak. Volt, aki eleget tett a felszólításnak, mások maradtak.

Utóbbiak közt volt Mécs Imre, ’56-os halálraítélt, későbbi országgyűlési képviselő, a Szabadság téri tüntetések állandó szereplője is, akit korábban már garázdaságért gyanúsítottként hallgattak ki a rendőrök, mivel tiltakozó feliratot írt a kordont takaró fóliára. Mécs rögtönzött beszédet tartott az őket eltávolítani kívánó egyenruhásoknak demokráciáról, történelemről és jogról – hiába. Őt és másokat is, akik nem távoztak önként – így például a civil ellenállás egyik szervezőjeként feleségét, Magyar Fruzsinát is – a rendőrök egyszerűen felnyalábolták és kicipelték a kordonon kívülre.

Látod, ekkora köztünk a különbség.