Egyébként mindenről az óvodások tehetnek. Már el is feledtük mi, telepiek a tovatűnő fagyos napokban, milyen az, amikor úgy igazán élik az életüket. Csöndesség volt mindez ideig, de elég volt nekik néhány kósza napsugár, meg az, hogy a varjak eltakarodjanak halált hozó károgásukkal a telep közeléből is, máris kipörögtek a napvilágra. Műanyag dömperjeikkel, motorjaikkal, azok flasztertépő hangjával, no meg elmaradhatatlan éktelen visításukkal legott bearanyozták az egész délelőttöt. Azét a napét, amely szárba szökkentette azt a forradalmat, amelyet nem a Pilvaxban, jóval inkább a sarki fűszeresnél beszerzett mindenféle, az utcán öblögetett istentelen nedűk alapoztak meg. Ilyen sportot sokan űznek errefelé, és mégsem válik mindenkiből lázadó.

Aztán, hogy egy nehéz nap éjszakája melyik honfitársunk lelkének mely rétegét szabadítja elő, ez a problematika még tudományos elemzésre vár. Ez a dalnok, aki a mostani tavaszköszöntő népi játékot előadta, Orbánnal és Putyinnal foglalatoskodott a tartalmi részben, a műfaj azonban meghatározhatatlan volt. Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a pörformansz némi módosulással. A művész nem szíve hölgyéhez óhajtott bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül, mondandójába itt-ott belekeveredett a nagy orosz medve is. Mindez mutatta, hogy az autodidakta nagyon jól eligazodik a világ folyásában, naprakész – mondhatni – a történésekben, ami böcsülendő dolog. De mégis volt valami abszurd bája az egésznek.

Ugyanis, mint a Flinstonoknál, olyan hangulat uralkodott a jólszituált panelek között. Akárha Frédi testesült volna meg a virágba borult jóemberben, aki láthatóan együtt kelt az óvodásokkal, és nem dömper-tologatásban utazott. Hősünk ezen az éjen nem Vilmához óhajtott bebocsáttatást nyerni, csupán l’art pour l’art öntötte a flaszterra lelkének mélyfekete tartalmát, az ablakok azonban hasonképp borultak fénybe, mint boldogabb kőkorszaki barátaink mozijában a záró jelenetben. Itt azonban más kifutást kaptak a történések. Orbán takarodj, ezt a szlogent lopta el a hazaáruló civilektől, ám amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, akkor egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle egyenesen simicskai magasságokban.

Közkeletűen volt geci mindenki, aki a forradalmár nemes személyiségén kívül állt, maga az egész végtelen univerzum. Mindez jelezte, hogy hősünk még képzetlen az ellenség módszeres kiirtásának dolgában, mit sem tanult a mostanság oly igen élénken regnáló dzsihádista elsőáldozóktól, sem pedig Vlagyimir Iljics Uljanovtól. A permanens forradalom ideájáról mit sem tudott, ő önmagáért és önmagában állt harcban a világgal, ebből is látszott, hogy szemináriumra még járnia kéne a lelkemnek. Egy szerencséje volt, a prófétát nem vette bele szidalmaiba, ki tudja, mi történhetett volna akkor? Így csak annyi, hogy egy, a közmunkában megfáradt sorsosunk unta meg az egészet, és belevisított az éjszakába, akárha délelőtt az óvodások. Hagydmáabbaaaaaaaaa…, és ettől még frédisebb lett az egész, viszont eredményre vezetett. A mókamester éktelen öklendezéssel kezdett okádni, kijött belőle az összes kannás bor, meg az egész lelke. Megdermedt tócsáit kerülgetjük most a szép új napon.

Alig egy hónapja kezdtem neki egy operának, így: Pityinger Dopeman Lászlót beidézték az I. kerületi rendőrkapitányságra a tavaly ősszel a Szolidaritás tüntetésén történtek miatt. Akkor az ellenzéki demonstráción egy Orbán Viktort ábrázoló hungarocell szobrot lepleztek le, amit ezután ledöntöttek, a rapper pedig odébb rúgta a szobor leszakadt fejét, illetve a színpadra is felvitte azt. Garázdaság minősített esete miatt indult az eljárás, éspedig a fej odébb rúgásáért, illetve a színpadra való felcipelése okán. Ezek szerint fejjel szarakodni nem, szobrot dönteni azért lehet, akkor azt köll szorgalmazni. Ilyen egyszerű

De őszintén: érdekel ez még valakit? Az égvilágon senkit se, az egész pörformanszot rég belepte a tavalyi nemlétező hó, meg a két választás Magyarországon, amelyen a népek bizonyítottan nyilvánították ki ostobaságukat. C’est la vie, ahogy a közmunkás mondja az átképzés után. Akkor miért szorgalmazza a rendőrség Pityinger felnégyelését éppen most, közel egy évvel a történtek után, amikor elég lett volna akkor és ott szimplán főbe lőni, és zavarok nélkül elrendeződött volna a dolog. Végtelenül egyszerű, választások jönnek megint, s mivel a meghurcolható – épp a nevezetes dátumra időzített – rabláncon való elvezetésre alkalmas szocik száma véges, új marionettet kellett találni a generált cirkuszhoz, hogy aktivizálják a lankadni látszó szavazóbázist. A muzikel azonban folytatódik, így újólag ordítani köll.

Már nem csak garázdasággal gyanúsítják, hanem nemzeti jelkép megsértése miatt is gyanúsítottként hallgatták ki Dopemant a tavaly szeptemberi kormányellenes tüntetés kapcsán. A rapper a rendőrség szerint nemcsak azzal vétett a törvény ellen, hogy a hungarocellből készült Orbán-szobor fejét elrúgta, majd a rendezvény színpadán felmutatta, de azzal is, hogy előadta a Himnuszt átdolgozó, keményen politikusellenes „Bazmeg” című számát. A hatóság szerint ezzel merítette ki a nemzeti jelkép gyalázásának tényállását; miközben, mint ismert, egyszer a rendőrség ezzel a dallal már futott egy kört 2011 végén. Akkor a Legfőbb Ügyészségen jelentették fel a rappert, állítólag többen is, az akkor még friss „Bazmeg” videoklipje miatt. A feljelentők azt sérelmezték, hogy a felvétel tartalmában sérti Magyarország nemzeti jelképét, a Himnuszt azzal, hogy „a videón szereplő két ember trágár szavak ismételgetése között időnként a magyar Himnusz egyes sorait szövi bele szerzeményébe”. Nem nóvum, Székhelyinek is nekimentek már Tokaj-hegyaljai nektárok miatt.

Akkor két hónapon át folyt az eljárás – amelyben Dopemant csak tanúként hallgatták ki -, de a vizsgálatot végző VII. kerületi rendőrkapitányság megszüntette, mondván: az előadó „a jelenlegi politikai-gazdasági-társadalmi viszonyokra vonatkozó kritikáját” fejezte ki, vagyis véleményről van szó, még ha azt trágár szavakkal is adta elő. „A videoklipből azonban Magyarország Himnuszára félreérthetetlenül és közvetlenül vonatkozó, sértő, lealacsonyító kifejezés, illetve magatartás sem képileg, sem szövegileg nem állapítható meg” – hangsúlyozták, hozzátéve: a negatív társadalomkritika „egyértelműen” nem a Himnuszra vonatkozik.

Minderre, mint a Dopemant képviselő Hüttl Tivadar, a TASZ jogásza elmondta, a rendőrségen panaszindítványban hivatkoztak is. Azt is hozzátette: kizárólag az új gyanúsítás miatt idézték be a rappert, holott a vélemény kifejezése „alkotmányjogilag védett magatartás”. A Btk. szerint az újabb gyanúsítás mindenesetre egy éves szabadságvesztést jelenthet. Erre számíthat legalábbis az, „aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza”. Eközben Dopemant garázdaság miatt is felelősségre vonnák a hungarocell-szobor fejének elrúgásáért, amiért akár három éves büntetés is kiszabható. Ha „ezeken” múlik, ki is szabják, hiszen erőt kell mutatni valahogy.

Ellenség mindenképpen szükséges, hiszen kellemetlen adatok láttak napvilágot a köz véleményének kutatóitól. A fidesz-nyikhajok támogatottsága csökkent, amit nem lehet szó és tettek nélkül hagyni. Egyszer kell győzni, de akkor nagyon, mondta a múltban a fő ideológus, de telhetetlen egy alak, ezt már többször bizonyította, egyszerűen nem ismeri a mértéket. A veretes kijelentés óta mindösszesen már legalább négyszer győzött „de nagyon”, olyannyira, hogy ezek következtében lehetőséget kapott arra, hogy totálisan szétkúrja az országot, és szerencsétlenségünkre ezzel alaposan élt is. Oly módszeresen, hogy ellenzékével együtt a nemzet nagyobbik fele alig bírja kiemelni a fejét a mocsárból, kétségbeesésben pedig néha mű-szobrokat döntöget, ami ugyan pótcselekvés, de röpke időre megnyugtatja a lelket.

Viszont a minderre adott reakció félelmet is mutat. Orbán már régebben körkörös védelemmel kerítette el magát a külvilágtól. TEK-es egyenruhásokkal, civil ruhás fogdmegekkel, hogy megközelíteni se lehet, házát, az egész utcát egy éve szigorúan őrzik, páncélozott autóval lavázik a világban. Csoda, ha fingja sincs arról, mi történik a fején kívül? Csatlósai sem elég tökösek, hogy elmondják neki az igazat. Ezek már olyan magasságok, hogy szobrok borogatása mit sem változtat a dolgok menetén. Sokkal inkább állítani kéne neki ilyen jószágokat, ha másért nem, legalább azért, hogy legyen mit ledönteni elcseszett horgadásunkban, ha már elfehérül a száj is.

Most már ideillik a Kozmosz szövege, ha van még időd, ez a te országod:

Az okosak földje

Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja.
Úgy tudtuk, más bánt el velünk,
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk.
A Habsburgok kérték és kapták a koronát,
önkéntes gyarmat voltunk több koron át.
Későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni,
addigra utált körbe mindenki.
Miközben Deákot ünnepelte száz torok,
a fejünkre nőttek a román pásztorok,
ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel,
baj is lett belőle később kevéssel,
hogy becsúsztunk a háborúba,
hülyére verve álltunk Trianonba’.
Utána Horthyék is okosak voltak,
hadat üzentek a Szovjetuniónak.
Mínusz negyven fok volt az oroszoknál,
ott maradt a fél hadsereg a Donnál.
Jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta,
bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta.
Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak,
a nácik és a komcsik is magyarok voltak,
mi voltunk Koppány és Kun Béla,
mi vagyunk magunk a probléma.
Valóvilág, Megasztár, X-Faktor,
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol,
és hiába védjük másoktól a földet,
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet.
Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék,
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért.
Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant,
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet,
a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek.
Balhé van, de sosincs felelős,
mindenki megússza, van jog, csak nem erős.
Eltűnt a Postabank, de senki se tette el,
Kulcsár Attila is egyedül kezdte el,
hozott is valamit az Ezüsthajó,
a Hagyóból lett csak cellalakó.
A pártokat építik az autópályák,
egyszer még féltek, de azóta látják,
hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek,
úgyhogy ideje, hogy építkezzenek.
Mi is építjük a nemzeti falansztert,
de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert.
Nyugat-Európa és a káosz partján,
félig Ázsia, de egészen Balkán.
Mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány,
mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán
bekötött nemzet, ez a szédült nép,
mi vagyunk a tábor és az ellenség.
Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez,
először dönt, és aztán se kérdez,
hiszünk még, de tudjuk legbelül,
hogy hazudnak rendületlenül.
Légy csendben, ó, magyar,
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet,
szebbet, mint ahogy elképzelted.
Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer,
az állam is így él, ilyen ez a rendszer.
Itt tudja minden kisgyermek, hogy
svájci frankból nőnek a díszkertek,
úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól,
meleg ez a kibaszott disznóól.
Huszonöt éve nonstop a válság,
nem mászunk ki, csak a gödröt ássák,
volt egy lépcsőnk, de eltemettük,
most építjük újra, hogy lebontsuk együtt,
mert az utód is úgyis begőzöl,
még három év és kezdhetjük elölről.
Isten, várd meg a magyart,
majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Isten, várd meg a magyart,
rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség,
megbűnhődte már e nép az összes ötletét,
lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad,
de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak
basszuk el, de pusztuljon az idegen.
Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország.
Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen,
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország”

Feljelentés-érett vagyok, a fenti sorok némelyike is hasonlít a koronához. Az én kurva anyámat, egyébként minden rendben.

Az ügy szempontjából most nem is az a lényeges, hogy melyik tételről volt szó. Sokkal inkább amiatt kell felkapni az immár padlóra kényszerített fejet, amit ennek a kijelentésnek – tehát beismerésnek – a filozófiája rejt.

Ebben mutatkozik meg ennek az egész rendszernek a mérhetetlen cinizmusa, amely elsőképp a párt (kormány és folyományai, Simicska & Co.) érdekeit nézi, majd ezután tekint a túlpartra, ahol a ’zemberek tanyáznak a hatalom számára arctalanul, de azért ott vannak, valamelyes homályban, amely nem sejlik kifelé, sehogyan sem.

Fontosnak tűnik nekem megnézni, hogy mi az a szarkupac, amelyet most el kéne hajtani a halálnak a megszokott szervére, vagy tán arra is alkalmasnak mutatkozik a magyar ember, hogy kimondja azt, neki ebből elég. Vissza hát a gyökerekhez: azt vizsgáljuk, hogy mi a fontosabb nekünk. Neked, nekem, etc.. Nagy bevétel ’ormányunknak, vagy egy darabka élet magunknak.

Röhejes, de az egész erről szól: azaz, a parlamentben – bár már rég nem születnek nívós döntések itt – kíváncsiak-e egyáltalán arra, hogy élsz vagy dögölsz, vagy csak egy tétel vagy a listán – kihúzható, helyettesíthető – meg minden ilyen.

Azt hiszem, helyettesítenek, tehát darab vagyunk magunk is, ide-oda rakosgatható egyedek. Itt tartunk. Aki abban hisz, amelyet a mostani kommunista párt zúgat az agyába a „közszolgálati” (ezt már feledtem) médián keresztül…Hát ő van ebben a végtelen szarakodásban, de teszek valamit:

„De ne csak az eszeddel figyelj, mert az nem elég nekem. Az egész lelkeddel, vagy mondjuk úgy: a szervezeteddel figyelj rám, akkor jobban meg fogsz érteni. És az idők folyamán egyre jobban, erről biztosítalak.”
Ő Füst Milán volt.

No, ez a baj, hogy akárhogy, amikor szólni szeretnék arról, ami éppen, ebben a pillanatban is körülölel, megyek vissza a múltba, minthogyha álom volna, de nem az, csak innen nézve, amikor pofátlanul elveszik tőlem az életem. Elveszi tőlem a regnáló hatalom. Mert az van, nagyon, amely tételként néz rád is, megéri-e megetetni egy voksért.

Ez megy ebben a világban ma. És nem igazán kell. Tán ebben egyetérthetünk, azt hiszem.