Már jó ideje tudjuk, hogy a szubatomi részecskék titokzatosan viselkednek. Példának okáért egyetlen elektron egy azon időben „perdülhet” jobbra is és balra is, vagy pedig szimultán létezhet két különböző helyen. Az pedig egyenesen kvantum­mechanikai tantétel, miszerint abban a pillanatban, amikor valaki meg akar figyelni egy szuperpozíciót (például a fent említettek egyikét), a megfigyelni kívánt részecske azonnal „normális” viselkedésbe kezd.

Ez az oka annak, hogy Schrödinger híres macskája csak addig maradhat egyszerre élő is meg holt is, amíg valaki bele nem néz dobozába. Amint kinyitjuk a doboz fedelét a macska vagy él, vagy ki van múlva. Így aztán ez a titokzatos világ kifürkészhetetlen.

Továbbá: minden energia adagokban (kvantumokban) érkezik valahova, és szintén adagokban nyelődik el. Megfigyelték azt is, hogy más mennyiségek is adagokban közlekednek, ilyen a lendület, és az impulzus-momentum. Az elektron például egy pontszerű test, mégis van neki impulzusmomentuma. Viszont ez nagyjából olyan dolog, mintha egy kiterjedés nélküli test forogna folyamatosan, méghozzá úgy, hogy semmi, de tényleg semmi nem tudja befolyásolni a forgás sebességét csak az irányát. Ezt hivják spinnek.

Ha ezen túljutottunk, egyáltalán nem lepődünk meg Soros mostanság minálunk divatos kálváriáján. Hogy nem számít, a mi kis egyetlenünk is az ő csecsét szopta valaha, most pedig legszívesebben megfojtaná egy kávéskanálnyi vízben. Emberünk jobbra ugrik, balra röppen, itt is van meg ott is, mert tele van spinnel, és forog, mint egy rossz pulzár, hogy a csillagok csodálatos világába ugorgyunk csöppet.

Még továbbá, ez a gyönyörűséges fizika magyarázatot ad az összes pálfordulásra, hogy eszméi közt, mint rács közt a majom, le és föl ugrándozik, és hogy nem azt kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Ezért világa démoni és kiismerhetetlen, még az is lehet, hogy valamely különös erőnek engedelmeskedve egy kósza pillanatban Mészáros urat is eltaszítja magától, mint valami dévaj elektromágnes.

Ezt hívhatjuk a természet törvényszerűségének, de egyszerűen ganajságnak is. Mert, hogy maradjunk a fizika kifejező nyelvezeténél, ugyan determinisztikus világban élünk, de az embernek mégis van szabad akarata. Szükségszerű a táplálék bevitele, oxigén a sejtek működéséhez, és a salakanyagok ürítése. Minden más választható.

Ez a mi emberünk meg már nagyon régen úgy döntött, hogy gazember lesz, ez pedig súlyosbító körülményként esik latba a majdani bírósági eljárás során. Lehet akármilyen elektron a lelkem.

Én nem tudom, mi ez amúgy, ami hirtelen, váratlan, csak úgy lett egy elbukott népszavazás utáni zűrös éjszakán. Amikor tán a gyógyszerek meggondolatlan túladagolása miatt gőzös gondolatok kavarognak az ember fejében, és aztán hopp, valahol a homloklebenyben, akárha égő fáklya, ott világít a szlogen, amivel el lehet lavírozni 2018 tavaszáig. Lehet majd új, szép nagy plakátokat nyomtatni és ragasztani, mert, hogy ez következik, az teljességgel bizonyos. Mostantól a hétmilliót lehet utálni, aki nem eléggé magyar.

Nagyon szép ez, mondhatni csodálatos, ám erre alapozva, ezt origóként használva alap-lószerszámot módosítani nem komilfó, pláne törvénytelen is. Vasárnap leltem is erre egy csodás párhuzamot, amit most megismétlek, mert ez a hű tükör. Mindenki le van szarva, az lesz, amit én akarok. Mint a dagadt kölök a grundon, a labdabirtokos, aki saját kényére állítja össze a csapatokat, és hozza meg a szabályokat, hogy mindenképpen nyerjen. Most is feledve van mindenféle szabály, amit pedig esetünkben törvénynek neveznek.

Ez egy új szint, új minőség, mivelhogy egy ország mégse grund, illetve ez a miénk, ez már afelé tendál, és olyannyira, hogy a benne ügyködők gyermeki szinten vannak. A kiskölkekről pedig tudvalévő, hogy igen élénk a képzeletük, egy kavicsból is lehet bármi, röpülő vagy kismajom, határ a csillagos ég. El is hiszik, amit gondolnak, és már ezek is, ezek ilyenek, ezek ugyanazok. Most már teljesen belelovalták magukat a nemlétező győzelembe, és ez lett az új valóság.

Az einstand – mondjuk – folyamatos, a homokbombákat meg most gyártják, az ellenség az egész rohadt Európa – na meg a maradék hétmillió -, akik úgy látják, hogy minden, amit most erre hivatkozva tesznek, törvénytelen. Kész, ezt nem lehet másképp mondani, és mondják is nekik, de le sem szarják. A kavicsom paripa, hejhó. És verik a habot, a farakásaik tetejéről lődöznek mindenkire, aki józan.

Aztán a labdatulajdonos, a mi dagadtunk ötpárti egyezetésről álmodik, hogy a törvénysértését legitimizálja. Arra nagyon-nagyon kíváncsi leszek egyébiránt, mely kisvezérek jelennek meg az asztalánál, hogy demokráciát mímeljenek a diktatúrában. Ha odamegy akármelyik is, az utolsó esélyét veszíti el annak, hogy komoly emberként tekintsen rá az ember. Ez az a helyzet, ez az a szint, amikor nincsen miről tárgyalni. Ez a mi Münchenünk 1938-ban. Pont.

Mert még egyszer vegyük át, mi van most! Az alaptörvény farigcsálásának semmi értelme nincs, mert az uniós jog felette áll a tagállamok jogának, beleértve az alkotmányokat is. Az Unió működéséről szóló alapszerződésben benne van, hogy az Uniónak joga van bevándorlással kapcsolatos intézkedéseket hozni, amit a Fidesz is megszavazott. Pont.

De már félig ég a ház, ugyanis Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia eljárást indított Magyarország ellen, amiért nem akarunk befogadni tőlük visszairányított bevándorlókat. Ennek következtében az Európai Bizottság kikéri Magyarország álláspontját, és ha a kormány kijelenti, hogy nem hajlandó befogadni senkit, akkor kötelezettségszegési eljárást indíthatnak Magyarországgal szemben. Pont.

Itt tartunk most, de lehet még rosszabb is, mégis verik a habot. Isten, és a magyar nép ellen való vétek, sőt, bűn, hogy az egész delírium, amibe most rángatják bele az országot nem egyéb, mint 2018 megalapozása. Most kezdik adagolni a gyógyszert annak a három millió új egységnek. Feltéve, ha lesz még addig Magyarország, mert ha az Unió elzárja a pénzcsapot – és erre jó esély mutatkozik -, mert úgy véli, hogy itt minálunk elég érdekes módon költik el a lóvét, abban a pillanatban lesz vége az egész magyar vircsaftnak, csak hát benne ücsörgünk, így egyképp nekünk is. Pont.

Viszont láthatólag új faj van születőben, akinek a becsülete a hűség (Meine Ehre heisst Treue), és többet erről fölösleges. Mert mivel is magyarázhatnánk Navracsics urat, aki belerántotta magát a kakába. Ím így. Hazarepkedett Brüsszelből, ahol ő uniós biztos, ergo uniós alkalmazott, hogy munkaadója ellen szavazzon. Ez pedig nem egészen szerencsés dolog.

A Brüsszeli Bizottság magatartási kódexe szerint Navracsics Tibornak – mint uniós biztosnak – minden esetben meg kell védenie az uniós döntéseket, mindig a közös európai érdeket kell képviselnie, illetve nem tehet olyan megjegyzést, amely kétségbe vonja a Bizottság döntéseit. Mindezt a szabályok szigorúan tiltják. A mi Navracsicsunk mindkét szabályt megszegte, mert hűséges típus ez is. Lehet, hogy emiatt röpülhet haza végleg.

Mondom, új idők vannak, új dalokkal, ha totálisan értelmetlenül is. Indulót is találtam ezeknek a mi új árjáinknak, ami ez lenne: „Verem, verem, verem/ Majd beleszakadok,/ Nem bántok én senkit,/ Csak verem a habot.” (Hobo Blues Band) Szórakozok itt, amikor tutulni vagy sírdogálni kéne vérmérséklet szerint. Viszont zárás-, és összegzésképp az állapotunkról: Schrödinger macskája vagyunk, amely gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Jelentem, most már figyelnek minket, és mindjárt csilingelnek az utolsó kenettel.