Nem mindenki lehet olyan nagy híve a szotyolázásnak, mint Orbán et., ezért számukra megszínezem a kifestőt. Mind a két stadiont – amelyek konspirációs neve fedett sportlétesítmény, mint az tudvalévő – most újították fel súlyos milliárd forintokból, amelyek elvesztették közpénz jellegüket. Ilyképpen a mosdatlan szájú kirohanás még jogosnak is lenne mondható, ha nem Schiffer et. szájából csusszant volna a napvilágra.

De hát, így történt, ezért a magam részéről kénytelen vagyok a mondat irányát megfordítani, egyes számba tenni, és Schiffer et. felé pökni. Ő ugyanis, akárha Vladimir és Estragon, már régen elbaltázta a jogait, hogy egyáltalán megszólaljon a magyar ugaron. Egyetlen lehetséges cselekedete lenne ebben az esetben, ha szép csöndesen elballagna Polt zsandárhoz, és följelentené Orbánt.

Mint ahogyan tette azt oly igen nagyon buzgón Gyurcsánnyal Sukoró kapcsán, amely fidesznyalonc ganajságnak máig visszhangzó hozadéka van, és annak idején nem csak Budai Gyula szájából csorgott ez az egész, hanem még a vízcsapból is, ki tudja, hány szavazatot generálva ezzel a rezsimnek. Azóta is megszámlálhatatlan ügy van, ami megérne egy kósza feljelentést, de Poltnak még annyi munkája sincs Schiffertől, hogy megtagadja a nyomozást valami átlátszó ürüggyel.

És ha már itt tartunk, akkor most Hadházy Ákos folytatja a schifferi metódust, aki két napja jelentette ki, a Napnál is világosabb a Mészáros-Orbán szimbiózisban a bűncselekmény, de ő sem terheli az ügyészséget holmi feljelentéssel, mert minek. Pofázni, azt lehet, csak semmi értelme nincsen, mint ahogyan Gyurcsány is teszi, aki hetvenkét órázik itt nekünk, meg hőbörög.

Ez a tempó korrelál azzal, amikor Dájcstomi nagymamáját hallgatta le személyesen a szépemlékű Horn Gyula, mint emlékezhetünk rá, és voltaképp azóta megy a magyar közéletben a szavak puffogtatása azzal az eredménnyel, hogy csöndesen szétrohad az ország.

Ez a folyamat nem kevéssé köszönhető Schiffer et.-nak, aki áldatlan közszereplése nyomán semmit sem ért el a habverésen kívül, de abban jó volt. Most meg, miközben úgy hiszi, hogy faszagyerek, ha vaginázik, mert meghallotta az idők szavát, meséljük el neki közösen, hogy ez így nem kóser. Nem Briant ő, akit a hülye népek követnek, és mondhatja nekik: Menjetek a picsába!

A fideszfiúk nem fogják megkérdezni tőle „Hogyan menjünk a picsába, Uram?”, hanem a képébe vigyorognak, illetőleg hálatelt köszönetet mondanak neki eddigi szolgálataiért. Én például joggal abszolválhatnám a schifferi felszólítást, mert még sohasem kellett Orbán seggéből elővakarászni, és gyakorta meg is teszem, ám egyre kevesebbszer.

A sokévi ellenállás közben ugyanis előkerült likacsos agyam mélyéről az a Bálint Györgyhöz – asszem, ki tudja ebben a nyüzsgésben – köthető mondat, miszerint az nem újságírás, ha mindenkit elküldünk a francba. Ezt Schiffer et.-nak is javasolnám megfontolásra, aki azt hiszi, ha káromkodik, akkor megértette az idők szavát.

De más szelek fújnak máma, az utcára vonuló fiatalok tulipánokat hordoznak, meg pogóznak az Oktogonon, mert rájöttek arra, hogy a rezsimnek legjobban az fáj, ha a képébe röhögnek. Az ilyen picsába küldés pedig az olyan kivénhedt alakoknak való, mint amilyenné Schiffer aszódott az eltelt évek alatt.

Két menekülési útvonala van, az egyik a bölcs hallgatás, a másik pedig, ha annyira viszket a valaga, hogy Polt úr elé járul, és megteszi azt a rohadt feljelentést Orbán ellen, olyat, mint amilyent vicsorogva Gyurcsány nyakába akasztott. Ha ez megtörténik, akkor kiegészítésképpen el is küldheti melegebb éghajlatra az egész bagázst, de addig tyíse! Hogy mért vagyok abban teljesen biztos, nem születik meg a komoly, géppel írt beárulás, azt nem tudom, de a fejemet azért rátenném.

Azzal szerzett magának óvodásként hírnevet, hogy feljelentette Gyurcsányt Sukoró kapcsán, amit nem kell már elmesélni, mert Pistike a középső csoportból ezen pusmogott a sarokban a Julcsival, hogy az a szemét meglopta a magyar nemzetet, de nem engedték neki, következésképp párszáz munkahely is elillant. De ez mindegy, lehet helyette árkot vakarászni.

Kedves vezetőnk egyik harsonája magához nyúlt örömében, és kikiáltotta a nemzetnek: már dolgozik a fellebbezésen a Legfőbb Ügyészség. Muszáj neki, mindeddig munka nélkül volt, a haverok stiklijeit úgy söpörte le az asztalról Polt bandája, mint a „Postás mindig kétszer csenget”- ben Jack Nicholson a tányérokat, igaz, ő toszási céllal.

De valahogyan ilyen szinten van Polt kutya, és a cellatársai is. Ezt az egészet most azért kellett elővenni újra, mert hirtelen elkezdett nagyra nőni Fletó, meg túl nagy a pofája, és 2018 bergsoni időszemlélettel már éppen itt is van. Mindjárt nyitnak az urnák, sajnálatos módon nem beleporladási, hanem szavazási hívogatással.

Mindez már megint az előjáték, hosszan elnyújtva mindenki örömére, aki ilyenekre izgul, viszont az orgazmus még odébb van. Ilyen átfutó gyönyöröket generál az ügyészség a hívőknek, de nekik már tök mindegy, a hamut is mamunak mondják, ellenben a hitetleneket győzködni kell, hogy távolodjanak el a Sátántól, amely Gyurcsány maga.

A vád egyébként egy egész háromtized milliárdos kárról beszél egy meg sem valósult ügylet kapcsán, ilyképp arra alapoz, mi lett volna, ha lett volna. Ezt a gondolati dilemmát Füst Milán hüvelyezi gyönyörűségesen, de csak azért se citálom ide, olvassatok, az ajánlott mű pedig az „Ez mind én voltam egykor”.

Ilyen felgondolásokkal egyébiránt kedves vezetőnk és népes hordája is belenézhetne a tükörbe, de az ő foncsoruk töredezett, már esik szétfelé. A Polté is. Nem akarnék most itt abba belemenni, hogy a legfőbb ügyész úr szotyis haverja hány ezer milliárd kárt okozott, mert ez máma tök fölösleges.

Mindegy is már, azon se veszünk farhátat, viszont ezt a Schiffert valaki megküldhetné ágyéktájékon, mert most se bír lenyugodni. Mindenhonnan visszavonult, de felelősségteljes polgárként még mindig osztogatja azt az eszét, ami egyébként nincsen neki. Joga, az van hozzá, de ezt a Sukorót azért egyszer még megbeszéltetném vele a szomszéd Józsival, ha benne van már a napi maligán.

A „civilek” szándéka Vona karakter-gyilkolászása, mert a bebukott Alaptörvény módosítás után Orbán úr megadta rá a kilövési engedélyt, így próbálva meg tisztogatni maga előtt az utat 2018-ra. Vonának ez annyira új még, hogy értelemszerűen nyüszög, és keresetlen szavakkal illeti hajdani cimboráját, azaz miniszterelnök urat. Gyurcsány, aki pedig évek óta kemény edzésben van, azt mondja, hogy ez a baromság nem elég arra, hogy átüsse az ingerküszöbét. Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy az ember a Fidesz-bagázs napi basztatása mellett most már tényleg elgondolkozzon a bizonytalan jövő felől.

Ez azért is felettébb szükséges, mert máma épp huszonhárom nap van hátra az elcseszett 2016-os évből, ami azt jelenti, hogy szinte már 2017 van, az pedig, ha jól belegondolunk, 2018 előszobája. Alig lesz tavasz, már jön is az ősz, kettőt pillantunk, és máris itt vannak a választások. Fölfedezhető, hogy az idő sajátos, kettős természetéről a Varázshegy módszertanával mesélek. Viszont most se nem irodalmárkodni, se nem filozofálni vagyunk itt, hanem utat mutatni sokat szenvedett nemzetünknek a Magyarország nevű útvesztőben. Szép lelkek úgyis mindig azon nyávognak, nem elég bemutatni, hogy szar a rendszer, az író ember jelölje meg a kivezető utat is.

Tessék, most ezen tornáztatom az agyamat, a végeredményről meg mindenki azt gondol és mond, amit csak akar. Az ostoba CÖF ezzel a párosítással tulajdonképpen Orbán félelmeinek közepébe tenyerelt bele. A tűz és víz egy képen szerepeltetése azt mutatja, kitől tart igazán a rezsim. Jószándékú emberként Vonát vonjuk ki a képletből, mert azt – egynéhány elvetemültön kívül – egyetlen magyar ember sem akarhatja, hogy a mostani ámokfutás után Fidesz a köbön következzék, kendőzetlenül mesélve: az egyik fasisztát a másik váltsa, mert az senkinek sem lenne igazán jó, ha alaposan belegondolunk.

Ezen kívül azt is mondja nekünk ez a bohóc, hogy más potenciális ellenfelet Gyurcsányon kívül nem lát a rezsim. Ha ebből kivonjuk Orbán úr zsigeri félelmét, amelyet az emlékezetes TV-vita ültetett el benne oly alaposan, hogy attól immár szabadulni képtelen, arra a belátásra kell jutnunk, hogy ennek a CÖF-nek – és így következésképp a Fidesz-nek is – igaza van. Ha szétnézünk a sivár palettán, és ha sokak számára ez szentségtörésnek számít is, azt kell látnunk, más kihívó nem nagyon akad, és elmesélem az okokat is.

Itt van nekünk a drágalátos MSZP, mint hamvába holt opció. A világért sem akarnám megbántani őket, de Molnár Gyula elnöklésével, valamint azzal a tempóval, amellyel már a nyamvadt kopaszok is eltakarították őket az NVI portájáról, győzni nem lehet. Az nem diadalmas tempó, hogy hű, valamint hajj, meg ejj, miközben a tej megalszik a szájunkban. Mint pár napja is kifejtettem a Süsü a sárkányban elhangzott örökbecsű igazságot, sárkány ellen a sárkányfű a használatos fegyver. Maradva a báboknál, minden tiszteletünk mellett Molnár úr maximum a bamba király szerepére alkalmas.

Az LMP, mint olyan, az alkotmánybírás árulás-paktummal végképp kiiratkozott az ellenzéki szerepkörből, főleg úgy, hogy Hadházyra nem is kell jelzőt keresnünk, Molnár ő pepitában. Másrészt meg, mint szintén az alkotmánybírós cirkusz kapcsán megmutatkozott, az egész bagázs még mindig Schiffer homokozója, aki pedig Orbán ágyában hengergőzik nagy titokban már időtlen idők óta. Fodor pártja pedig a felesége pozíciója, és a népszavazás miatt kompromittálta magát végképp, nincs mit gondolkodni felőlük. Maradnak még az egy-két százalékos mindenféle ellenzékiek, akik emiatt feledhetők.

Az ember szíve szerint a Kétfarkúakkal tartana, akik az egyetlen őszinte gyülekezet az egész rohadt országban. Viszont a magyar nép egyáltalán nem érett arra, hogy meglássa a viccben a végtelen komolyságot, a bohócban nem a filozófust, hanem a hatalmas cipőjében hasra eső szerencsétlent látja, és ez egyáltalán nem róható fel a választópolgár hibájának. Az viszont igen, amikor Gyurcsányt látva kiköp, mint a ganaj Fábry, csak nem tudja, miért. Fölhozni ellene Őszödöt és a szemkilövetést nem ér. És nem azért, mert vele szemben elnézőbb lennék, mint másokkal, hanem mert könyvtárnyi írás van már az ezekben megbúvó másik igazságokról.

Tessék, tisztelt választópolgár, leföstöttem a mai magyar állapotokat és az alternatívákat. Most már csak azt kell meggondolni, hogy Fletó érdeméül tudod-e be, hogy ő nem lopott, nem verte szét az oktatást, nem mondta meg, mit gondolj, nem gyalulta le a médiát, nem szedte el a nyugdíjadat, etc., nem sorolom, hogy mit nem csinált a polgárok ellen. Lehet persze fanyalogni, valamint engemet is elhajtani a jó francba, azt azonban nem árt látni, hogy más ember, aki szét tudná rúgni Orbán tökeit a patájával, momentán nem látszik. Ha egyet mondasz, mindent visszavonok.

Meglehetősen illetlen dolgok történtek tegnap a DK sajtótájékoztatóján, ahol a szakadárok kifejtették véleményüket arról, hogy az LMP lepaktált a Fidesszel az alkotmánybírák személyéről. Varju László alelnök szerint a magyar „zöldek” ezzel kiiratkoztak az ellenzéki pártok soraiból, és elhangzott még a hadi állapotok közt használatos kollaboráns kifejezés is.

A DK egyáltalán nem róható meg azért, ha háborúként értelmezi a jelenlegi magyar közállapotokat, erre kényszeríti őt a kormányzó erő, aki folyamatosan fújja a harsonákat és pergeti a dobot. Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, nem normális a mai magyar közélet, és, mint Svejktől tudjuk, nagy idők nagy embereket kívánnak.

„- Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”

Ez, mint arra suttyó gyermekkorunkból emlékezhetünk, Dobó István esküje Egerben, midőn a letelepedési kötvénnyel nem bíró törökök elleni harcra készült. Momentán az ellenzék – kivétel Jobbik – ilyen lélekállapotban leledzik. Erre ezek az LMP-sek szóba állnak a törökkel, sőt, alájuk is dolgoznak. Érthető, ha Dobó-Varju kiakad? Teljes szívünkből.

A sajttájon viszont korántsem természetszerűleg megjelent Schiffer András, aki amúgy a háttérbe húzódott, ellenben egy alkalmat sem hagyna ki, hogy Gyurcsányba bele ne rúgjon. Régi mániája már ez neki, aktív korában is egyetlen értékelhető és emlékezésre okot adó cselekedete volt, a sukorói feljelentés. Ezt a kudarcot ugyanúgy nem tudja feledni, mint Orbán az emlékezetes tévé-vitát.

Mindkettőjük retinájába visszavonhatatlanul beleégett a Fletó, hogy szabadulni sem bírnak tőle, így egy gyékényen árulnak, az Orbán meg Schiffer. Olyannyira, hogy a levitézlett zöldtárselnök Orbánnal nem nagyon foglalkozott kétes pályája során, mára pedig hasonult is hozzá. Más magyarázata nincsen a tegnapi ámokfutásnak, amikor hitványnak és alávalónak nevezte a DK-t, valamint ilyet is mondott: „Gyakorlatilag egyházellenes indulatokat szítanak fel, azt csinálják, amit az AVH-s szellemi elődeik.” Ehhöz hozzátenni nincs mit.

Ott volt még Schmuck Erzsébet, az LMP frakcióvezetője is, aki visszautasította a DK vádjait, és kimondta a varázsigét, miszerint a Demokratikus Koalíció nem tudja elképzelni, hogy van egy olyan parlamenti párt, amely az elvei szerint politizál. Az elvek tehát, amiről nem tudni mik volnának, viszont vannak, mint titokzatos rendező elv.

„Az LMP önmagában is egy eszme, egy idea: lehet más a politika. Az ÖKO-párt azt tűzte ki célul, hogy a rendszer megváltoztatásán fog dolgozni. Nem, nem úgy, hogy esténként egy új Magyarországot épít, mert a régi már lepukkadt, és egyszer majd, amikor eljön az átadás napja, akkor előrukkolnak az újjal, hogy íme. Az LMP politikájának, illetve cselekvési stratégiájának épp az a lényege, hogy minden egyes tettet, döntést összevetnek az elveikkel, illetve az azokból már kibontott gondolatok rendszerével, beleértve a párt működési szabályzatát, és így haladnak előre az időben, bízva abban, hogy az elvek segítségével egy egészen más rendszer fog kibontakozni döntéseik nyomán. Egy építkezésen egyszerű mérőeszközök segítenek, függőón, derékszög, vonalzó, az LMP az elveit használja így, rendszer bontás/építés/átépítés közben. Az LMP a durva, embertelen rendszer helyett ÖKO- és humánus, szociális alapokon kíván döntéseket hozni.”

Ezt a szöveget egy évtizedes, a zöldeket fényező írásból idéztem, és három dolog hüvelyezhető ki belőle: öko, humánus, szociális. A két utóbbi az összes demokratikus pártra jellemző, marad tehát az LMP-nek a zöld-ség, mint azonosító elem. Az összes többi duma valami homályos katyvasz a függőónjával együtt.

Ilyennel rendszert borítani bajos, és annyi megjegyezni való még akad itt, hogy ez az egész a Bajnai feletti diadal győzelmi mámorában született 2014-ben. Az LMP számára ő volt a technokrata ördög, akit sárba tapostak. A Fidesz-t itt sem emlegetik. Ilyenek az ő elveik, amelyekkel összhangban építik az új Magyarországot.

Hadházy Ákost viszont nagyon sajnálom. Még idén júliusban borongott ő, mint új zöld-társelnök, és ecsetelte pártjának érdemeit: „Szerintem nagyon nagy igény van egy olyan pártra, amely egyszerre három feltételt is teljesít. Egyrészt az LMP egy létező, megbízható és választható párt, másrészt nem kompromittálódott az elmúlt évtizedekben, harmadrészt pedig az LMP nem megy bele abba a csapdába, hogy elhiszi, úgy lehet nyerni, ha hergeli, hecceli az embereket és démonizálja az ellenfeleit.”

Az étlap, amit akkor is kínáltak, a következő: az LMP választható, nem démonizál és nem heccel. Csak a DK ellen, ugye. Mindezeket akkor én illetlen szöveggel nyugtáztam, de nagyon udvarias választ kaptam: „Kedves Rezeda Úr! Sajnálom, hogy indulatokat keltettem Önben, elnézést kérek érte. Valószínűleg tényleg illetlen, hogy egy vidéki állatorvos bele próbál szólni a nagyok játékába, és lehet, hogy nehezen érthető is, amit mond. Én minden interjúban azt mondom el, hogy nem hergelni kell az embereket, hanem meggyőzni őket és cselekedni. Látja, Önt mégis felhergeltem. Tényleg nehéz szakma ez, de még egyszer elnézését kérem, egyelőre maradok. Hadházy Ákos”

Ez nagyon szép történet, viszont semmire sem lehet menni vele. Fideszt leváltani legfőképpen nem, függőónnal, vonalzóval és derékszöggel meg pláne. Ellenben indulat is megbúvik a jámborság mögött. Schiffer úr a reflektor.hu-n írt tegnap egy regény hosszúságú elemzést „Lehet más, mint zsákmányszerzés” címmel az ő sajátos paktumukról, ölég volt végigszenvedni, de a bizonyítvány-magyarázat egyetlen rövid konklúziója megint ennyi volt csak: „A minél-rosszabb-annál-jobb politikája éppen ezért egész egyszerűen hazaárulás.” Mondanom sem kell, hogy Orbán úr ettől milyen elégedetten majszolja a szotyolát.
A választópolgár is fölöttébb boldog. Iderakok egy nyomdaképes hozzászólást, amely az említett schifferiádára érkezett:

„Schiffer András az alkotmánybírók megválasztásának előestéjén posztol egyet arról, hogy az amúgy gyakorlatilag kizárólagos hatalommal rendelkező Fidesz ellenében ő márpedig kiharcolta olyan alkotmánybírák megválasztását, akik majd szembe mennek a Fidesz-es kizárólagosságra törekvésekkel, és a Fidesz majd pont ezt nyeli be csont nélkül. Plusz persze vesszen Gyurcsány meg a rohadék DK-ok. És mindezt persze el is hisszük, hisz maga Schiffer András írta. És ha Schiffer András azt írja, hogy az LMP-s paktumok jók, a többi paktum meg nem, akkor az nyilván úgy is van. És a Fidesz is csupa jóravaló politikusból áll, akik arról híresek, hogy támogatják a hatalmuk korlátozását biztosító szervezetek függetlenségét és üzemszerű működését.”

Erős a gyanúm, hogy a mindig is a bejutási küszöbön lavírozó párt még néhány ilyen elvszerű gesztus után 2018-ban nem fogja megugrani a lécet. Hadházy úr már a nyáron is így mélázott: „Én nem tudom elképzelni, hogy ez a választási rendszer így maradjon, most ennyit tudok erről mondani. Akkor nagyon el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme indulni. Ezt a kongresszuson persze nem vetettük fel, és jelen pillanatban erre nincs az LMP-nek hivatalos álláspontja.” Ha nincs, akkor nincs. Egy dolog azonban biztos, mint LMP álláspont és elv: Ceterum censeo Gyurcsányinem esse delendam. Csak a miheztartás végett.

Mindezek után megnyugtató azt tudni, hogy az Országgyűlésben eltöltött hat éve után, amelyet elég dicstelenül abszolvált a sehová nem vezető handabandázásával, holnaptól már csak: „Az LMP, mint globalizációkritikus, ökopolitikai irányzat körüli szellemi erőtér.”-ként fungál, ahogyan önmagát definiálta, bármit is jelentsen ez.

Ennek ellenére – mint az a fentiekből is kitetszik, ha ártani nagyon nem is, de ármánykodni azért tud, mint tette azt eddig is. Mert ha megvizsgáljuk politikai pályáját, az egyetlen maradandó „alkotása” Gyurcsány feljelentése volt Sukoró kapcsán, amivel évekig tartó muníciót adott a Fidesz kezébe, más értelme az egésznek nem volt.

Feljelenthetett volna még nagyon sokakat rengeteg mindenért az ellenérdekeltségű oldalról, mint egy olyan párt vezetője, amely állítólag velük szemben áll, ez az aktus azonban az eltelt hat év alatt valami módon elmaradt. Magyarázattal szolgálhat erre az, hogy ügyvédként még Orbán Viktort védte, és az ember ügyfelét nem igazán szokta vádlottként a bíróság elé ráncigálni.

Mindez mutatja, hogy különös pályát futott be sok más társával egyetemben, hiszen 1989-ben egyik tagja volt – Bajnai Gordonnal együtt – a Gyurcsány Ferenc által vezetett rövid életű Új Nemzedék Mozgalomnak. 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának. Ekkor kilépett a szervezetből, majd 2005-ben ő vezette a Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampányt.

Ez a munka már egyértelműen a Fidesz szekerét tolta, és csak ezután következett 2008-ban az LMP alakítása, amely 2009-ben lett párt, mint valami élénkzöld szervezet, a továbbiakat pedig már nagyon jól ismerjük. Azt is, ami ma van, hogy felháborodik egy anarchista büntetésén, aki a demokráciát akarta megdönteni éveken át, és összeveti egy olyan eseménnyel, amely meg a demokráciát védte egy utcai csatában. És az utóbbi kárára.

Nem tudható, mi minden történt az Új Nemzedék Mozgalomban, majd az Ifjú Szocialistáknál negyed évszázada, csak azt, hogy sorra kerülnek elő olyanok a hajdani tagok közül, akik ma néhai társaikat legszívesebben bitófán látnák. Ezek a vélhetőleg sértett emberek a legagresszívebbek ma, az archetípus Bayer, és zárkózik most Schiffer is. Pedig nem ártana figyelembe venniük a néhai Winston Churchill aforizmáját, miszerint pártot egyszer könnyen vált az ember, másodszor már nehezebb.