Éppen itt tartunk most Magyarországon. 2016-ban a Magyar Idők megírta, hogy hárommillió eurós, azaz kilencszázharminc millió forintos büdzsével áll fel a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság az Emberi Erőforrások Minisztériumában. A magyar kormány ellenségképét egy láncolatra fűzi fel, és az eljut Brüsszelen és a liberalizmuson át egészen a muszlimokig.

Mindez sajnálatos, mindamellett szánalomra méltó. Németországban akkoriban élénken terítéken volt a boszorkánytéma, amelynek fő harcosa Heinrich Himmler SS birodalmi vezető volt. Bármilyen furcsa is, ő meggyőződésből tette, amit tett. A germán mítoszt akarta újraértelmezni, és bebizonyítani azt, hogy a letűnt idők germán hőseit a keresztények irtották módszeresen. Így került terítékre a boszorkánytéma.

Himmler 1935-ben ragadta magához az irányítást, 1945-re több tízezernyi kartotékot gyűjtöttek össze a Schutzstaffel szorgos munkatársai. A buzgalom azért is volt annyira alapos az akkori pletykák szerint, mert úgy vélték, hogy Himmler egyik ősét, Margareth Himblert 1629 áprilisában Mergentheimben Passaquay néven boszorkányként megégették. A kutatás közismert okok miatt bevégzetlen maradt.

Mindemellett azért is eredménytelen volt a heroikus munka, mert bármennyit is kutakodtak, bizonyítékot arra nézvést nem leltek sehol sem, hogy a Valhalla lakosait, Ymirt, Audumblát, Ódint, meg a többit a keresztények irtották volna ki, úgy volt tehát baromság az egész, ahogy volt. Egy célja volt Himmlernek, el akarta tüntetni a birodalomból az egyházakat, és bármilyen furcsa, Hitler volt a józanabb, mert kordában tartotta a kisebbik barmot.

Mára megfordult a világ kereke. Most a keresztényeket irtják a muszlimok, főleg Magyarországon, érthető tehát, hogy ügyükkel birodalmi példára kormányzati szinten foglalkoznak. Egyetlen különbség mutatkozik, jelesül, míg Himmler fanatikus volt, ezek a mieink csupáncsak aljasak. A Reichsführer álomvilágban élt, ezek nem. Világképük csak száz évre vágyik vissza, az urambátyám langymelegébe. A magyar ősvalláshoz, a sámánizmushoz vagy tengrizmushoz másik emelkedett társaság óhajtozik.

Ennek az új keresztényvédő agylágyulásnak két eredője lehet. Vagy tényleg kezd elmenni a kormányzó esze – ez nem lenne példa nélkül való a történelemben -, vagy csupán némi aprót kell juttatni újabb alakoknak. Vélekedésem szerint e kettő sajátos elegye jelenti az egyedül üdvözítő megfejtést, de bármi is legyen az ok és indok, egy teljesen biztos: nem lesz ennek jó vége – mint ahogyan erre is van már példa a történelemben -, ugye. Kíváncsian várjuk tehát, honnan zúdulnak ránk új, ordas eszmék.