Az RTL már rég lement kutyába, és ezt nem is igyekszik palástolni, a köztévé ezzel szemben ugyanúgy hamisít, hazudik, amikor rózsaszínűre festi, ami amúgy fekete, és illatosnak mutatja a szart. Mindehhez az eltelt időben már hozzászoktunk, mindenki a maga szűrőjén keresztül értelmezi az elébe állított álságot és giccset. Van, aki lemondóan legyint, az egyharmados kétharmad meg bizonyosan elismerően csettintve csügg a királyi híreken, és jó neki, nagyon. Viszont ezidáig olyan még nem történt, mint szombaton.

A kézivezérelt közhíradó egyik friss nímandja, Németh Balázs kifakadt, hogy az internet világa, egyes honlapok nem kellőképpen pozitívak, és nem zengik teli torokból a narancsvilág dicséretét, elhallgatják úgymond a jobban teljesítő ország világot alázó eredményeit. Ezt bírta mondani: „Talán az mutatja a legjobban, hogy megint kifejezetten jó hír érkezett a magyar gazdaságról, hogy több internetes oldal elhallgatta vagy megpróbálja elhallgatni a Moody’s döntését. Ezek azok a kritikus hírportálok, amelyek máskor mindenről hosszan beszámolnak, ami szerintük Magyarországnak vagy a magyar embereknek rossz. De most nem volt könnyű hetük, sok mindent kellett ugyanis elhallgatniuk.”

Mindezt saját kútfőből, megvilágosodva mintegy mondta a kamerába az állítólagos hírolvasó, főnökei pedig nem rúgtak a valagába, hanem vállveregetve magyarázták, hogy ez a tutulás az elmúlt hét eseményeinek összefoglalása volt, azaz értelmezésük szerint hír. Nekik legyen mondva, ha így hazudják, igazából meglepődni nincs min. És mégis a hülye celebek járnak jobban. Két nőnemű előember a dzsungelből már készen áll arra, hogy pénzt facsarjon akkor is, amikor nem a képernyőn mutogatják a valagát. Készek letámadni a vendéglátást, ilyképpen: Extra akciósan juthatnak a szórakozóhelyek a legmenőbb celebekhez, ezt ígéri egy műsorszervező. Az ajánlat szerint most Baukó Éva és Aleska Diamond viszik a prímet a népszerűségi listán, akik az RTL Klub túlélő show-ja után mindent vállalnak, közönségtalálkozót, élménybeszámolót, közös fotózást, dedikálást és sztár-bárpultozást. Mindehhez szuper kedvezménnyel juthatnak hozzá a magukra valamit adó klubok, hiszen kilencvenezer forint/celeb darabáron megkaphatják a csomagot. Ehhez még hozzájön az útiköltségük díja is, ami száz forint kilométerenként, de a bónusz sem marad el, ajándékba jár a személyes video-meghívó is.

Kétség nem fér ahhoz, hogy a kellőképpen demens, amúgy sem a katedráról induló népek – akik amúgy a ’zemberek egy másik értelmezés szerint – vevők lesznek erre az új cirkuszra is, azaz, jól tartják a prostit és az alkoholistát, legalábbis egy ideig. A szellemileg kurválkodók azonban nem lesznek ilyen szerencsések. A rezsim dőltével egyenes úton hullnak a semmibe, csak valami halvány, derengő és kellemetlen emlék marad utánuk, meg a rossz szájíz azzal a tragédiával, hogy még a Nirvána kegyelme sem adatik meg nekik. A vezér jóvoltából a buddhizmus ugyanis nem játszik ezen a vidéken, de legyen ez az ő bajuk.

Lazán megúszták volna egy sima egyszeri fikázással, most meg napok óta minden ezzel van tele, és még az is hall róla, vagy olvassa, aki azt sem tudja, mi az a Fidesz és mi fán terem az RTL. De hát miért is lenne másként? A jobb sorsra érdemes FTC első embere a Fidesz pártigazgatója, aki nem nagyon szokott gondolkodni, ez már régebben is bebizonyosodott. Pedig milyen szépen indult a történet: emlékezhetünk rá, annak idején maga a vezér is beült(állt) az ősfradisták közé, ezt maga a televízió is mutatta. Akkor még nem volt VIP páholyban köpködött szotyi a csókosok körében, az már egy másik kor története lesz.

Akkor még a köztudottan ultrajobbos – és magunk közt szólván ultratahó – réteg szavazataira és szimpátiájára volt szükség, begyűjtendő őket a Jobbiktól, és mint a jelek mutatják, ez sikerült is úgy-ahogy. A hatalom meglett, vele együtt az ország pénzei felett való kontrollálatlan rendelkezés lehetősége, így indulhatott el meseország mesestadion-programja. Orbán tudja a bacsói leckét – egyszer majd kérni fogunk magától valamit Pelikán -, csak a mai Magyarországon ez már fordítva működik, most épp a kicsik, ámde nagyhangúak igényét kellett kielégíteni, és ezt nagyon jól tudta magyarbasi, és így is tett, mert előzmények még mindig voltak, hogy fizetni kelljen nekik. Jól jöttek ugye 2006-ban, amikor TV székházat, miegyebet kellett felgyújtani, meg amúgy szőrmentén szétverni a fél fővárost, hogy utána immár majdnem egy évtizede Gyurcsány lehessen a „szemkilövető” szemét, meg perek indulhassanak az amúgy péppé vert rendőrök vezetői ellen. Ki volt ez találva.

Mint ahogyan az is, hogy a friss hatalom birtokában az a Kubatov legyen az FTC elnöke, aki nem is igen titkolt módszerekkel, de módszeresen gyűjtögette az adatainkat Fidesz pártigazgatói mivoltában, és arra is volt érkezése, hogy a szelíd fradistákkal védesse meg a Fidesz székházát a vadállati módon viselkedő egyetemistákkal szemben, élükön egy priuszos bőrfejűvel, aki akkor már a Fradi alkalmazottja volt. Szükség is volt rá, hiszen majdnem összetűztek a velük szemben felsorakozó, savazni óhajtó aranyos nyugdíjas tatával és haverjaival, de ez már történelem.

Most meg ez a bagázs nem enged forgatni a stadionban az RTL-nek, mert hátha rosszat talál mondani. Tévednek, így sokkal csúnyábbakat fog pofázni, és nem is egyszer. Csak hát ez az indok, hogy nem férnek be az amúgy huszonkétezres építménybe, ez tényleg kiscsoportos szintű. A szocik meg a DK is küldte már el a jó francba a Hírtévét meg az Echot, de legalább fennhangon elmondták, azért, mert nem bírják a pofájukat. Ez így korrektnek tűnik, és mégsem az. Kiderül belőle, hogy egyik oldal sem tud mit kezdeni azzal a médiával, amely nem nyalja a valagát, és ez még annál is nagyobb baj, mint az, hogy az RTL nem tudja friss képekkel alátámasztani naponkénti Fidesz-imáját, de hogy odacsap megint, az ziher.

Ilyképpen minden, az egész bohózat azzal kezdődött, hogy aranyom levelet írt a Facebook urának, Mark Zuckerbergnek – persze magyarul -, és azt a problémát vázolta fel, hogy ötezer felett nem enged tagfelvételt az oldal, és mivel ez számára súlyos gondot jelent, ezért jó volna módosítani a beállításon. Méghozzá mielőbb. A szemét Cukorhegy meg nem válaszolt, pedig erősen nézegette a messzi távolból kelt üzenetet, de éppen nem járt arra magyar tolmács, aki mindig ott van, ez tudvalevő. Alekosz nem görög, spártai ő, kitartó és elszánt, így nem hagyta nyugodni a dolgot, nekirugaszkodott megint minden erejével, még egyszer elővette burjánzó szókészletét, válogatott belőle, hasonlatokat keresett, törölt, javított, dolgozott, mint életében még soha, és újabb levelet plajbászolt össze. Fölöslegesen, de amikor a kudarc kiderült, meglepő következtetésre jutott: bojkottálja egy időre a közösségi oldalt.

Az elmélet lényegét ki is fejtette a Borsnak. „Bojkottálom a Facebookot. Ugyanis kiderítettem, név szerint egyesével, hogy a száz leggazdagabb magyar közül senkinek sincs személyes adatlapja. Lehet, hogy eddig pont emiatt nem reagáltak a felhívásomra, ezért ideiglenesen az én adatlapomat sem találja meg senki. Most arra várok, hogy így történik-e valami” – magyarázta, de még nem állt meg az okfejtésben. „Meggyőződésem, hogy Zuckerberg minden vele kapcsolatos hírről értesül. Mivel az én ügyem sajtóvisszhangot is kapott, így biztos vagyok benne, tudja, hogy tárgyalni szeretnék vele. Viszont a bojkottommal az ő ügyességére és kreativitására bízom, hogyan talál meg, ha nem vagyok elérhető.”

A világot leigázó második Barbarossa terv a következő: eltűnik a világhálóról, ezen felül nyaralása alatt a telefonját is kikapcsolja, aztán vár, legfőképp Zuckerberg érkezésére. Szerinte neki igazán nem okoz gondot, hogy odarepüljön, ahol ő éppen nyaral, aztán busszal elmenjen a szállásukig. Esetleg jachttal, végülis ez már csak rajta múlik. Akkor megbeszélhetnének mindent, tárgyalhatnának, akárha Rudolf Hess Angliában. Ám ha mindez nem történne meg, a nyaralásból hazatérve pedig a bekapcsolt számítógép sem jelezne semmi választ, akkor a hallgatás nem marad következmények nélkül, jobb erre felkészülni. Alekosz ugyanis megígérte, hogy akkor már nem válogatja meg a szavait, igazán kemény lesz, és kutyfaszára hajtja a szemét milliárdost, lerántja a leplet – úgymond – róla. Nem lennék most Cukorhegy helyében.

Mindezek tükrében már csak egy dolgot nem értek: ez az ember hogyan érhette meg amúgy a felnőttkort, és miért nem vitte el a rézfaszú bagoly, úgy egyáltalán. Meg zaklatott kérdésem is van, jelesül, hogy ebből a típusból vajon mennyi leledzik az országban? Súlyos gondok ezek, mert azt határozzák meg, hogy érdemes-e szót vesztegetni akármire, vagy csak nevetni lehet a világ ostobaságán, majd visongva tántorogni innen el az örök vadászmezőkre, belátva annak menthetetlenségét. Engem meg ez izgat most épp. Ó, hogy vetnének a mókusok elé!

Ezúttal éppen az új verőlegény, a rendszer most már második embere – akit Lázárnak hívnak – bizonyítja ezt lehengerlő módon. Csak úgy ne járjon angyalom, mint dicstelen elődje, aki Rudolf Hess volt, ő is másodhegedült, aztán elborult elmével elröpült Angliába. Mondjuk Lázárnak könnyebb dolga lenne, neki csak a szomszédba, Brüsszelbe kellene igyekezni. Igaz, MALÉV már nincs, de Hende tudna adni neki egy Gripent abból a tucatból, ami a magyar légierő, észre se venné senki. Mint ahogyan Lázárt sem Brüsszelben, de ez már tényleg rosszmájúság.

A média azért van, mint álmainkban létező harmadik hatalmi ág, hogy basztassa a mindenkori hatalmat, ez volna a dolga az álmoskönyvek szerint. De ezt a funkciót a Fidesz alanyai – és ma már állítmányai is – elfeledték, a rendszer gondoskodott róla, hogy álmukban se találkozzanak ilyennel, meg a stáb, amit maguk köré építettek, olyan Obersovszky-félék. Most meg rinya van, mert az egyik adó úgy kezdett működni, ahogyan akkor is kellett volna neki, amikor még az új földesurak nem akarták föltörölni velük a padlót, és hogy most ez a lehetőség bekerült a képbe, azt mutatják, hogyan kellett volna dolgozniuk már eddig is, hogy mért nem tették, az már az ő, és ilyképpen a mi bajunk, de ez egy másik történet. A mostani arról szól, hogyha nincs a Fidesz-kompánia valaga kinyalva egy híradóban, akkor előjön a visítás, ’ala vett malac.

Lázár úgy véli, hogy a reklámadóról szóló bejelentés óta az RTL jobban foglalkozik a kormány tevékenységével, így az RTL Klub bebizonyítja, korrupt vállalkozás. Az RTL vezetői azt gondolják, törvényen felül állnak, nekik nem kell adózniuk – mondta a Napi Gazdaságnak Lázár. A csatorna híradójának reklámadó elleni „hadjárata” kapcsán így fogalmazott: „Eddig miért nem voltak ilyen híradások? Ha nem kell adózni, akkor nincs lejárató műsor, ha kell, akkor pedig Orbán Viktor édesapjával, lányával vagy barátjával, Mészáros Lőrinccel foglalkoznak. Egy európai uniós országban ez elképzelhetetlen.”

(Nohát!: rk)

Lázár szerint ennek az üzenete az, hogy az RTL vezetése azt gondolja, hogy aki adófizetésre kényszeríti őket, annak előveszik a családját. Ezt akkor engedi meg magának egy vállalat egy országgal, azok lakóival szemben, ha azt gyarmatnak tekinti. Lázár azt is mondta a lapnak, hogy szerinte az interjú megjelenése után nem sokkal biztosan lesznek róla vagy a családjáról is hírek az RTL-en, de ő egy centit sem akar hátrálni, mert hisz abban, hogy az anyacégben valaki megálljt parancsol nekik. Hangsúlyozta, hogy bár egy olyan híradót, amit egymillió ember figyel, rettegve néz a politikus, mégis kitartanak a reklámadó mellett. Egyébként lehetségesnek tartja, hogy a jövőben emelnek majd az adón, ahogy újabb különadó bevezetését sem zárta ki.

Érdekes, amit az alguru mond, bár tudvalévő, hogy úgy általában nincs tisztában a szavak jelentésével és erejével. Nem kevesebbet állít, minthogy az RTL most geci, mert kimondja azt, amit amúgy fideszileg elhallgatni kívánnának. Nem azt mondja, hogy hazudnak – ha így lenne, már milyen pörök lennének, ihaj -, hanem azt, hogy elmondják az igazat. Ez pedig nagyon fáj az eddig rózsaszín eperhabban lubickoló jóembereknek, és ami a legfőbb rossz, mindez így együtt mindent elmond erről az országról, több látlelet nem is kell. Itt nem demokrácia, itt hit van, az uralkodik, éspedig nem Jézusban, hanem a Fidesz-ben.

Kafkai világ ez, sötétségét azért mégis Bacsóval lehet a legjobban illusztrálni: „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” Én, aki igen együgyű vagyok, nem láttam tovább az agyam belsejénél, és lám: föltaszított a ló. Mindezt a kereszténységgel szöges ellentétben létező igazán megbocsátó Buddha bácsi látásával lehet elviselni csupán, ha ugyan. Látjátok feleim, szétfolyik az idő, aminek csak egy lehet a végeredménye.

Két világban létezünk, két teljesen különbözőben, az új rendszerváltás óta eltelt négy év ha mást nem is, legalábbis ezt elérte, ez sikerült neki. Persze könnyű dolog, ha a média viszonyai olyanok mint ebben az országban, amelyet végletesen megoszt az a tény, hogy van, aki gondolkodik benne, és van aki hisz. Hinni könnyű, már Szent Ágoston is kifejtette ennek a létállapotnak az alaptézisét, miszerint: hiszem, mert képtelenség. Így vannak ezzel mintegy másfél milliónyian, és az ő hitüket az új, Fidesz nevű biznisz-egyházban semmi az ég egy világon nem tudja megingatni, a többség pedig vagy kábultan figyel, vagy értetlenül hörög, mert retteg, hogy a posványos agyú Tusványos-hívők határozzák meg a jövőjét, amitől érthetően prüszköl, s ha már semmi érdemlegeset nem tud tenni, akkor ordít a billentyűkön, szidja azt a másfél-kétmilliót, aki idejuttatta, a sötétségbe.

Valamit azonban sehogyan sem értek. Nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán – pedig a nagyja nyugdíjas. Ahhoz, hogy ezeket (lásd: Fidesz) valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki, aki ezeket komolyan tudja venni, még nem esett le korábban egy hídról (szomjasan nem ivott Domestost), nem vitte el a rézfaszú bagoly, és a bamba pofájával az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. Hogy lehet ilyen hülyén több évtizedet túlélni a Földön?

A jelek szerint van rá recept.

A háború folytatódik természetesen, és ez így helyes, mert az emberek, mint a világ origója, arra hatalmaztak föl minket, Orbán Viktort, hogy életünket és vérünket értük áldozzuk, folytonos ellenséges golyózáporban. Mindez becses, ha lózung is, ámde nagyon jól hangzik, a lényeg azonban ezúttal egyetlen mondatban rejtezik, mintegy abba bújtatta bele a bölcs vezér, amikor elszólta magát, és kijelentette, hogy lejárt a nyerészkedés ideje. Ezt akár freudi elszólásnak is tekinthetjük, ha már nem bízunk a világ ostobaságában, felfoghatjuk úgy is – nem így lesz -, hogy sikerült belátnia: önmaga és a vele mintegy szimbiózisban lévő haveri kör már annyit lopott, hogy tényleg teli a padlás, az ebül szerzett jószágot már nincs hová tenni, ezért a négy éve folytatott szabad rablásnak egyszer s mindenkorra vége. Nem lesz.

Pedig azt is vállalják ezért, hogy ne csak az ország többsége, de Európa is utálja őket, hogy mért jó nekik ez így, azt nem tudom, de valahogyan ez a filozófiájuk: Ha akarom, agyonverhetlek egy kihallgatáson, mert úgy hiszem, loptál. Ha akarom, meg is verhetlek, bilincsbe köthetlek, mert szemeteltél. Ha akarom, bevihetlek gyerekestül, mert nem ott jársz, ahol én akarom. Ha akarom, nyugdíjas vagy (bíró, igazgató), ha akarom nem (rokkantak, rendvédelmisek, bányászok). Ha akarom, milliomos vagy, ha akarom, földönfutó (föld, trafik). Ha akarom, van állásod (közmunka, járási hivatal), ha akarom, nincs (köztisztviselő, közalkalmazott). Amit nem akarok: hogy beleugass az akaratomba, és megkérdőjelezd a hatalmam, na és tiszta törvényeket, jogszabályokat, azt nem akarok. Íme uraim, hölgyeim a Fidesz-es világbölcsesség foglalata.

Ezt a jódolgot azonban már a „Született feleségek” című nagybecsű sorozatban is kitalálták, amikor Linett kifejti, hogy ő a végsőkig támogatja a férjét, feltéve, ha ő azt akarja, amit ő. Így zárul be a kör, de rosszfelé kanyarint, kilafognak ugyanis jobbra már a mi jóembereink. Nem tehetek mást, idézek Nagy N. Pétertől a Népszabadságtól, mert ha valamit egyszer már jól megírtak, akkor nem érdemes foglalkozni vele, klasszikussá kell tenni, ahogyan most én.

„Aki tőle jobbra áll, az már leesik, mondta sok éve egy azóta még fontosabb pozícióban dolgozó jobboldali újságíró. Nincs már egyedül, lassan a fél ország vele potyog, hengergőzik egyre jobbra. Egyetlen jelzés erre az elmúlt napokból: Szávay István a Jobbik részéről megkérdezte Semjén Zsolt miniszteri meghallgatásán, mit tesz az ellen, hogy „a Felvidéken és a Kárpátalján a túl sok cigány gyerek miatt kevés a magyar tanuló a magyar iskolákban”. A nemzet egészének ügyeiért felelős miniszter erre nem azt mondta, hogy ennyire gátlástalanul rasszista kérdésre nem válaszol, hanem közölte, hogy ez a létező problémáknak csak egy része. Ebben egyetértünk. A probléma pedig szerintem az, hogy az ország díszlépésben masírozik jobbra, el a falakig, amelyekről mindig kiderül, hogy még tovább tolhatók.

A magyar közéletet – tehát jóval többet, mint a politikát, az iparkamarától a művészeti akadémiáig szinte mindent – ma a Fidesz és a Jobbik emberei és gondolatvilága uralja. Közülük a mérsékeltebbet, a Fideszt saját pártcsaládjának annyira a szélén érzékeli az európai közvélemény, hogy az Európai Szocialista Párt éppen úgy, mint a liberálisok, felszólították a konzervatívokat, hogy szabaduljanak meg a magyar párttól, mert az együttlét nem vet rájuk jó fényt, és árt az európai demokrácia ügyének. A CDU főtitkára, Peter Tauber erre válaszként azt mondta, hogy a pártcsaládokra is érvényes, hogy az ember nem válogathatja meg a rokonait. Idegen se nyilatkozhatna ennél hűvösebben, családtagtól pedig végképp kínos a távolságtartásnak ez a mértéke.

Az európai liberálisok frakcióvezetője elment egészen odáig, hogy közölte, még egy esetleges nagykoalícióba is beszállna, ha ezzel el lehetne kerülni, hogy az európai parlamenti többség a Fidesz vagy az olasz Forza Italia támogatásával jöjjön létre. Tekintsünk most el attól, hogy politikai ellenfelek nyilatkozatairól van szó, pusztán csak annyit rögzítsünk, hogy az Európai Néppárt 39 országban bejegyzett 74 pártja közül éppen ezt a kettőt, köztük is elsősorban a magyart tartják elfogadhatatlannak a konzervatív oldalon. Európa szélén vannak.

Még inkább ez az eset a Jobbikkal, melyet be sem fogadnak az európai nacionalista pártok. A Franciaországban az EP-választásokat megnyerő Front Nationalnak nagy szüksége lenne az EP-frakcióhoz az öt meglévő mellett két további ország radikális pártjára, de a magyarról hallani sem akarnak. A döntő ok a rasszizmus és a Magyar Gárda-kapcsolat. Ehhez hozzátartozik, hogy éppen ez az a két vád, amellyel viszont a Fidesz alappal nem illethető, egyébként az idegenellenesség, a hidegen konzervatív családfelfogás, az állam szocialista jellegű túlhatalmazása, a kulturális szabadság – és általában a szabadság – megvetése erősen összeköti őket a Jobbikkal. És szinte senki mással a kontinensen.”

Hogyan reagált a média, amely most egyet jelent az RTL-el, mert őt akarják beszántani, nos így. A történet ugyanaz, mint fentebb, de most Index-es tollakat veszek elő (Földes András), hasonló érvek miatt, mint fentebb.

„Évek óta nem volt ilyen szórakoztató az RTL Klub, mint szerda este, és ehhez nem egy mindennél izgalmasabb valóságsó kellett kurvák és tömeggyilkosok részvételével, vagy direkt pandáknak meghirdetett énekes vetélkedő, hanem egy forradalmian új műsortípus: az úgynevezett tévéhíradó. Ennek a műsornak az a lényege, hogy rövid anyagokban sorban beszámolnak a világban történt fontos eseményekről.

A történet az ország háromnegyede számára már ettől szuperizgalmas lehetett. Feltűnt egy Mészáros Lőrinc nevű alak, akiről kiderült, hogy Orbán szülőfalujának polgármestere, és gyanúsan gyorsan lett milliárdos. Aztán következett az a számokkal alátámasztott tény, hogy mennyien élnek a létminimum alatt Magyarországon. De el sem lehetett gondolkodni, hogy akkor mi van a fellendüléssel, mert rögtön jött az Orbán-kormány államtitkárainak milliós fizetése. És az is elhangzott, hogy a kormány szerint a kereskedelmi tévék a szennyet közvetítik, miközben látszott Orbán Viktor, aki archív felvételen X-faktor döntősökkel parolázott. A tévéhíradókból tájékozódó kedves néző csak kapkodta a fejét, hogy mennyi minden történt az országban tegnap óta. Olyan ez, mint felébredni a Mátrixból, hogy kiderüljön, nem is a közép-európai birodalmunk közepén trónolunk, hanem egy szemétdombon.

Az ínyencek persze tudják, hogy éppen a mai napon fogadta el a parlament a reklámadót, amit direkt a kormánynak nem tisztelgő RTL-re szabtak, miközben a TV2 egy módosítóval kikerült a Fidesz nehéztüzérségének hatóköréből. Szóval, ami most a képernyőn zajlik, az a válaszcsapás. Mégpedig a legnemesebb fajtából. Nem sározzák a kormányt, hanem tényekkel állnak elő. Soha nem látott sorozatot kapott szerda este a kormány a független újságírástól. A sztorinak egyetlen kellemetlen pontja van. Hogy az RTL éppen most, amikor fojtogatják, csak akkor kezd úgy viselkedni, mint ahogy a független médiának alapesetben kellene. Nem gulyásgergelyizmusról van szó, hogy ne legyenek szappanoperák, valóságsók, csöcs és kockás has. Hanem hogy abban az egyetlen műsorban, amit híradónak neveznek, valóban híradót csináljanak.

Bár most úgy látszik, hogy az RTL nagyon tökös, valójában pont az ellenkezőjéről van szó. Az üzenet nem az, hogy mi vagyunk az igazi média, ne húzz velünk ujjat. Hanem hogy szívesen visszamegyünk kutyába, csak hagyjatok pénzt keresni. Az egészben a duplacsavar, hogy ha korábban elkezdenek normális tévéként viselkedni, akkor talán most nem kerülnek ilyen helyzetbe, hiszen egy kicsit több emberhez jut el Mészáros Lőrinc gyanús meggazdagodásának története. Kellemetlen még, hogy a tévé ezt a mérkőzést talán még döntetlenre is nehezen hozza ki. A Fidesz az álhíradók árnyékában úgy megerősödött, hogy most már tényleg bármilyen törvényt elfogadhat. Ha sokat keménykednek, akkor jön egy olyan törvény, hogy a hárombetűs, R-rel kezdődő csatornák nem közvetíthetnek reklámot. Ha úgyis kitartanak, akkor majd nem adhatnak fizetést a munkatársaknak. Előbb-utóbb nem lesz, aki csinálja a gyilkos műsorokat. Viszont addig a pontig legalább minden eddiginél szélesebb tömegek szórakozhatnak az RTL műsorain.