Viszont ez óhatatlan mélázásokat okoz az emberben. Elsőként és legfőképp, hogy éles meglátásait, valamint tapasztalatait megosztotta-e Vecsei kormánybiztos a főnökével, elmesélte-e két babgulyás között, írt-e róla súlyos szavakat neki, s legfőképpen, mindeközben belenézett-e a szemébe. Találkozott-e Farkas Flóriánnal, aki a tízezer gyerek elől lopott el milliárdokat, és még most is, így is a migráncsok a legfőbb gondja, cserélt-e eszmét a családok friss védőszentjével, a CSOK-ban született Novák Katalinnal. És még számos ilyen cukiságot lehetne kérdezni a kormánybiztostól, de minek.

Amellett, hogy az ember megemeli a nemlétező kalapját, hogy ilyeneket nyilvánosan ki mert mondani a sikerekbe ájult Neriában, ami egyáltalán nincsen szokásban, más oldalról azért benne motoz – az emberben – a kisördög, hogy mért csak szűk körű, jószándékú hallgatóság előtt mondja a kormánybiztos, amit mond. És mért nem veri az asztalt vagy borítja rá a kormány tagjaira, legfőképp a keresztény felére Semjénestől együtt. Ennek az utóbb emlegetettnek ugyanis a lődözés a fő gondja, s nem az irgalmasság, sőt, a boltzár és nem a gyerekek vacsorája.

Egyébiránt lehet, hogy a kormánybiztos tízezer gyereket lát, akikért tehetetlenségében megszakad a szíve – de akkor meg mért kormánybiztos -, az egyszerű földi halandó meg, mindenféle hivatal nélkül ennél sokkal, többet, s nem csak romákat. Sőt, azt is látja, mert a hivatal bazi nagy asztala nem takarja el a kilátást előle, hogy nem csak a romákat szegregálják az országban, hanem a nem narancsszínűeket is legszívesebben katrocba zárnák, elkerítenék, hogy a szagukat se érezzék.

Lám, így jutunk el a roma kisgyerek taknyos nózijától Kovács József traktorista tisztaszobájáig, a purdétól a pedigréig, Istentől Orbánig, bár lehet, ezek egylényegűek. Minderről egyébként, a kormánybiztos és a megyéspüspök eszmecseréjéről a Magyar Kurír számolt be és nem a Magyar Nemzet. Az utóbbi ezidőtájt teljesen mással van elfoglalva, Gyurcsányné hazaárulásával mondjuk, aki azért dolgozik, hogy a magyar települések közvetlenül az Uniótól kaphassanak pénzt, aminek következtében nem lehetne út közben ellopni, vagy, nem térkövekre költenék, hanem kórházra. Mondjuk.

Példákat lehetne sorolni vég nélkül, viszont kérdésünk a kormánybiztos fajsúlyos, mellbevágó mondanivalója kapcsán már csak egy maradt – visszautalva Gyurcsányné törekvéseire -, hol a pénz? Hol van az, amit a romák felzárkóztatására kaptak, hol, amit minden másra, s nem kastélyokra lesütött szemű alkalmazottakkal, helikopterezésre, röpcsizésre meccsekre, s minden ilyen úri huncutságra. Ilyenek ötölnek fel az emberben, s mindeközben teljesen feleslegesnek érzi magát, legalább annyira, mint a kormánybiztos. Az ő eldugott sóhajtozásai is csak annyit érnek, mint az enyémek, azzal a különbséggel, hogy ő közelebb van az Istenhez, mint én.

Viszont, ha így is tehetetlen, el lehet menni a hivatalból. Ha maradt benne valami, amit nem lehet kimondani. Így állnak a dolgok, nem épp sehogy.

Azokra a csúcsokra, amelyet ő meghódított, követni lehetetlen, egyedül a főminiszter, Lázár János próbálkozott meg a feladattal, aki manapság történelemben utazik, és ilyeneket tud: „Szent István óta az állam létezésének és hazánk megmaradásának egyik fontos feltétele, hogy a magyar állam mondja meg, ki élhet a területén és ki nem. Ha ezt a jogot átadjuk Brüsszelnek, annak beláthatatlan következményei lesznek. A soknemzetiségű Magyarország korábban háborúhoz, majd Trianonhoz vezetett.”

Nézzük meg akkor axiómáit közelebbről, elsőként ezt a Szent istvánosat, aki szerencsétlenre lépten-nyomon – mint a vezérminiszter is – hivatkoznak, meg a jobbját hurcolásszák, ilyenek. Szívük joga, ellenben, ha már így kívánják alátámasztani a hagymázukat, akkor nem ártana tudni valamit arról, amiről beszélnek, de már rég kiderült, hogy ez nincsen így. Mikrofon van előttünk, böfögünk bele. Ez van. Én most lusta leszek nagyon, és nem erőlködök, magának Szent Istvánnak a szavaival mutatom be Lázár úrnak, hogy első királyunk – aki maga volt az állam, ugye – mit gondolt arról, kik is éljenek országának belsejében.

„VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak…”
(Szent István király intelmei Imre herceghez)

Szólni többet erről nem szükséges.

Másodjára: „A soknemzetiségű Magyarország korábban háborúhoz, majd Trianonhoz vezetett.” – Mondja nekünk a tudós János. Meglátásunk – és a történettudomány – szerint háborúhoz nem a soknemzetiségű Magyarország, hanem egészen más okok vezettek, viszont nincsen nekünk ahhoz helyünk, hogy mindezt részleteiben elmagyarázzuk a hódmezővásárhelyi győzőnek.

Trianonhoz viszont az akkori uralkodó réteg – a jelenlegihez hasonló – baromsága vezetett. A háború előtt ugyanis a magyar elit folyamatosan szűkítette a nemzetiségek jogait, a kisebbségek egyre erősödő nacionalizmusával szemben ez a politika pedig csak a feszültség növelésére volt képes, mélyítette az ellentéteket, ami végül az ország feldarabolásához vezetett. A konfliktusok elharapódzásáért és a kompromisszumok elmulasztásáért hibáztatható a nacionalista lázban égő magyar politikai elit éppúgy, mint a nemzeti érzésektől fűtött, túlzó követelésekkel előálló nemzetiségi vezetők.

Ez van. Illetve volt, tényleg csak dióhéjban.

Most viszont megint lázban égünk, ahogyan elnézegetem a Fidesz folyását. Mellesleg itt a környékünkön éldegélnek csendesen horvátok meg svábok, az ország más részein románok, szerbek, tótok, örmények, lengyelek, meg még ki tudja, hányféle náció. Akkor most mi van? Takarodjanak, mert nem mélymagyarok? Ugyan Orbán Viktort illette keresetlen szavaival, de ezek szerint – Lázár nyomán – az egész Fidesz vezérkarra vonatkozik Zeid Raad al-Husszein ENSZ főbiztos meglehetősen lehangoló megállapítása.

“Eltérő módon, de mindannyian arra vágynak, hogy olyan tiszta és csodálatos formában támasszák fel a múltat, amelyben a napsütötte mezőket a nemzetiségi vagy vallási alapon egységbe tömörült népek lakják, ami ebben a formában valószínűleg soha nem volt igaz. Ez fikció, az ilyen leegyszerűsítő és féligazságokat használó vezetők pedig az aggódó emberekben szunnyadó félelmet táplálják.”

És tesznek a tűzre derék módon, a tudatlanság mellett nem riadva vissza – hm, legyünk eufemisztikusak – valótlanságok állításától sem. Lázár ugyanis azt is elmesélte nekünk, hogy:

“Mostanában száz-százhúszezer emberről beszélnek Brüsszelben a hazánkra érvényes kötelező betelepítési kvóta kapcsán. Ez a családegyesítést, valamint a gyermekvállalást figyelembe véve néhány éven belül már egy öt-hatszázezres, folyamatosan gyarapodó közösséget is jelenthet. Kérdéses, hogyan lennénk képesek a teljesen eltérő kulturális és társadalmi hátterű, Európában gyökér nélküli, Afrikából vagy a Közel-Keletről származó és saját vallási és kulturális identitásához erősen ragaszkodó közösség integrációjára.”

Mindehhöz annyit fűznénk hozzá csöndben – mert tényleg mindegy ezeknek -, hogy nem jön ide senki sem, hacsak nem a kötvényeik által néhány ukrán maffiózó. Viszont kiegészíthető ez az egész Balog tiszteletlenes elszólásával, aki meg azt vallotta be, hogy mit is kezdenénk az idegenekkel, amikor még a saját romáinkkal sem tudunk mit tenni. A lázári logikát követve: eridhetnek ők is a búsba.

Az a világ tehát, amely mindezek nyomán és után fölvázolódik az emberben, meglehetősen lehangoló képet mutat. Mert vagy fasizálódunk, amire minden esély megvan, vagy csak a kampány hevében égnek a mostani megmondók. Viszont a végeredmény mindkét esetben ugyanaz. Ezek aljas, manipuláló mocsadékok, más megfejtés nincsen. És az a baj, hogy van hozzá közönségük is, egyre gyarapodó mennyiségben. Semmi sem változott száz év alatt.

Ezt a gyöngyszemet Bayer Patkány vetette a Magyar Hírlap klozettpapírjára még 2013 legelején. Ez az alighomo még mindig irkál, és semmit sem változott. Ő a párt fő ideológusa, az ötös számú tagkönyv büszke tulajdonosa. És a Magyar Hírlap is még mindig fungál, teletömve-turbózva állami hirdetéssel. Ilyképp feltételezhető, hogy a regnáló hatalomnak tetszik az, ami abban olvasható. Ezt a dedukciót logika órán tanították az óvoda nagycsoportjában hajdanán, de máma már csak a talpaink érnek egymásba.

Itt vannak nekünk ezek a menekülő emberek. A rezsim élénk munkálkodásától megkábított igazmagyarok hasonképp vélekednek róluk, mint ahogyan Bayer Patkány a cigányokról. Ők a legendárium szerint megerőszakolják az árja magyar asszonyokat, teleszarják a buszokat, és ártatlan rendőrökre támadnak, miközben megkéselik azokat, akik ételt nyújtanak nekik. Cigányok hát, erről vitát nem nyitnak az avas szagú magyar parasztok ordítva.

Meg egyben terroristák is. A néphülyítő, szavazatszedő játszma része volt az is, hogy a menekülők közt terroristákat fogdostak minduntalan. Viszont egyet sem sikerült bemutatni a porondon, sokkal inkább négy éves gyerekek tologatták a műanyag autókat a fölkent magyar bíróságok előtt a vikszolt parketten, miközben a jó édes anyjukat ítélgették el. Így megy ez, éppen úgy, mint amikor Dájcstomi nagyiját hallgatták le a nemzetükre rárontó komcsik.

Ámde baj van. A lefejezés, bombával tarkón hajítás, vagy csak úgy kisujjból kirázott golyó általi halál elől futó emberek az istennek sem akarnak minálunk maradni. Ez a hely, ahol nekünk élni adatott, nem a lehető világok legjobbika számukra, így hát átrohannak ezen a pár ezer négyzetkilométeren. Alig is tapodják a megszentelt magyar földet, csak addig, amíg buszra-vonatra rakják őket, hogy egy szusszal a nyugati határon engedjék szét a nyájat Isten átkozott hírével. A legendárium szerint most már másutt irtják a keresztényeket, így hát más ellenséget köll találni a harci szellem éberen tartása okából.

Hát persze, hogy a romák, ki más. A legfrissebb écca szerint őbelőlük válik terrorista mostan. Eddig titkolták, de mi tudjuk, látens dzsihádista az összes, és csak azért óbégatnak a rózsaszínbe öltöztetett Krisztus előtt, hogy eredeti démoni szándékukat eltitkolják. És ezt nem az igazoltan véresszájú, vizeletszagú Zsóti vezette most elő, hanem az igazságok magyar minisztere, a Trócsányi. Aszonta egy brüsszeli konferencián, hogy fennáll a veszélye, hogy az európai romák Szíriába mennek, és dzsihadista vagy más radikális csoportok oldalán harcba szállnak.

Most erre varrjunk gombot? Érdekes egy hely ez, ahol tengődünk. A kialakított világkép szerint a romák fogják irtani ott a messzi távolban azokat, akik helybe is jönnek nekik. Ha a delírt szabadjára engedjük, akkor a látens mohamedán romákat köll a határra rendelni, és rögtön a szögesdrótok töviben leszámolhatnak a menekülőkkel, katonaság az nem köll ide, merminek, elintézik ezek egymást, és a Zsóti malmozhat kövérkés ujjaival. Lófaszt mama, ezt a szerszámot Trócsányiba, aki jó zsoldosként veri a habot, és úgyhalgassajazesősuhanást. Nem tehetünk egyebet, vimádjomuk az Urat: „Amaro Dad, kon san ando rajo, te suntosardyol tyo anav;” Ez tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim a mi dzsihádistáink imája, ámde nem Allah-hoz. Annyit könnyítek: lovariul van.

Annyi, hogy míg a szambásoknál úgymond örökös létállapot a híd alatt és a bádogviskóban való létezés, nálunk manapság szakmányban gyártják a hajléktalanokat, mint most Miskolcon és környékén. Amíg a magyar aranylábúak az új, csillivilli Orbán-templomban szenvedtek, az Avas alján fortélyos hatalom dolgozik azon, hogy igazi földönfutóvá tegye az ottani romákat.

A miskolci városvezetés úgy döntött ugyanis: fel kell számolni a helyi „gettókat és nyomortelepeket”, hogy biztonságosabb és élhetőbb legyen a borsodi megyeszékhely. Másfél-kétmillió forintot fizetnek az érintetteknek, ha hajlandóak elhagyni a tartós lakhatásra, gyermeknevelésre alkalmatlan házakat, és a város közigazgatási határán túli településeken vesznek új, magasabb komfortfokozatú ingatlant. A város az így megvásárolt ingatlanra ötéves elidegenítési és terhelési tilalmat jegyezne be.

Ha azok a miskolci romák, akiket ki akarnak telepíteni, a pénzt elfogadják, akkor nagy gondban lesznek, mert azonnal le fogják dózerolni az otthagyott viskókat, házakat és mehetnek családostól az ég alá. Ha elfogy az a pénz, amit az államtól, vagy az ottani polgármesteri hivataltól kaptak, akkor kényszerűen szaporodnak a lopások, és a Jobbik megtámadja a cigányságot – akár érintett, akár nem -, és sittre vágatja őket. A börtönök megtelnek cigányokkal, a Jobbik tervei megvalósulnak hallgatólagos Fidesz, sőt össztársadalmi támogatással.

Mert mindeközben valamelyik tévéadón megdöbbentő dolgok derültek ki még ezen túl is. A Miskolc környéki települések vezetői összefogtak, és a községükben lévő eladó házakat nem engedik megvenni, ha az esetleges vásárló roma lenne. Még nem numerus clausus, de már hétköznapi apró fasizmus. Magyarországon pedig kuss van az ügyben. Sehol egy tökös szervezet, a pártok leginkább egymással, kémekkel, Simonokkal és az elbaszott EP választással törődnek, amikor a szemük előtt születik meg Ázsia.

Hülye egy ország ez, a szervilizmus, korrupció és önzés földje. Brazíliában ez is másképpen van. Ez már a harmadik utcai tüntetés a „Nép kupája” mozgalom keretében, amely jobb lakáspolitikát követel, és elítéli a futball-világbajnokság rendezése körüli ingatlanspekulációkat, valamint a nagy sportfesztivál túlzottan magas költségeit. Sao Paulót közben immár harmadik napja forgalmi káosz bénítja meg a tömegközlekedési dolgozók sztrájkja miatt. Ugyancsak a lakhatásért való jogért tüntettek egy másik vb-székhelyen, Belo Horizonteban. Rio de Janeiróban eközben második napja tart a rendőrök, valamint az állami iskolák tanárainak sztrájkja.

Mi pedig jó ökrök módjára hajtjuk igába a fejünket. Jódógos, csöndes kis nép vagyunk, nem véletlenül alakulgat minden további nélkül az új feudalizmus.

A lényeg volt: odanyomtunk a romáknak, oszt annyi.