A jelenleg 199 fős parlamentben ugyanis 133-an tartoznak a Fidesz-KDNP frakciójához, ez pont kétharmad. Előfordulhatnak azonban olyan szituációk, amikor a megválasztott képviselők kétharmadának szavazatára van szükség, és ha ilyenkor Kövér László házelnök vagy valamelyik Fidesz-es alelnök nem szavazhatna, akkor nem lenne meg a tuti. De ez nagyon kell nekik, ergo, készülnek még olyan lépésekre, amelyekhez kell a nép eget rengető felhatalmazása, már be is lengették úgy szőrmentén Orbán lehetséges köztársasági elnöki pozícióját és ambícióit, amikor Áder elhúz a sunyiba. De nem egyszerű elnök lenne hagymázas álmaiban, olyan Putyin-féle, azaz, alapjaiban óhajtja felrúgni az általuk kőbe vésett alaptörvényt, fölforgatva mindazt, ami a rendszerváltozás során és után konszenzussal kialakult. Elnöki irányítást képzel országa fölött, és hogy a látszat megmaradjon, alaptörvény-módosítás is születik(het), mert kétharmad, ugye, s mivel ez inoghat nem várt helyzetekben, elindult a négy éve megszokott gépezet Rogán Antal alcsicska vezényletével.

Rogán a házszabály módosítását kezdeményezte, ezt már tárgyalja is az új Országgyűlés. A javaslat hatályon kívül helyezné az üléseket vezető elnök szavazásokra vonatkozó szabályait. Az elmúlt huszonnégy évben, amióta a demokratikus úton megválasztott képviselők ülnek a Parlamentben, az volt a szabály, hogy egy kivétellel a levezető elnök soha nem szavaz. Csak akkor, ha a szavazás döntetlen, ilyenkor pedig az elnök szava dönt, aki legtöbbször a saját frakciója felé szavaz. Rogán a beterjesztett módosítójával szavazati jogot adna a mindenkori levezető elnöknek, mondván, a mostani szabályozás antidemokratikus. Ezen változtatna Rogán, hogy a kétharmad mindig kétharmad legyen.

Milyen érdekes helyzet ez, az elmúlt ciklusban nem kellett ezért kaparni, most meg, hogy az ország már nem is fülkeforradalmat, egyenesen fülke-világháborút csinált, kell a kampó a hatalom megtartásához, még jobban bebetonozásához szükséges kiskapu, amellyel Atlanti Falat építenek, holott D-napnak nyoma sincs. Hiába, a diktátorok mindig félnek, az első jelek mutatkoznak, már a látszat sem kell, odaveszett a hajdan – nagyon régen – megvolt elegancia.

Pedig a politikában az elegancia ritka erény, bár egy magát polgárinak nevező párt adhatna a polgári erényekre. „Nem elegáns” – mondta ki véleményét az Európai Néppárt bizottsági elnöki jelöltje, Jean-Claude Juncker, amikor is Orbán kijelentette, nem támogatja jelölését. De a Fidesz korábban sem adott sokat az eleganciára – alkotmánymódosítás, ha a „taláros testület” elmeszeli a 98%-os végkielégítéses különadót, a törvényjavaslatok egyéni képviselői módosító indítványokkal történő módosítása (hogy elkerüljék a kötelező parlamenti vitát), a választási szabályok módosítása 2013. január 1. után, pedig a Fidesz törvénybe iktatta, hogy olyan nem lesz, etc. Na majd most, ha jön a konszolidáció, hisz a „nem elegáns lépések” indokaként a sürgető törvényalkotási munkát hozták fel a fideszesek legtöbbször. Konszolidáció? Orbán Viktor így kommentálta a kifejezést: „A konszolidáció a gyávaság szinonimája”. A harcos pedig – mint magát aposztrofálja – nem lehet gyáva. Tiszta sor: az lesz, amit akar, és teheti.

Tóni újabb operája:

Brüsszel újabb támadást indít a rezsicsökkentés ellen: értesülések szerint az EU illetékesei eljárást készülnek indítani azon országok ellen, amelyek szabályozzák a rezsiköltségeket – mondta a Fidesz frakcióvezetője újságíróknak hétfőn, a Székesfehérváron rendezett rezsicsökkentő lakossági fórum előtt. Rogán Antal hangsúlyozta: Magyarország élen jár a rezsicsökkentésben, „így nem meglepő, hogy a harmadik rezsicsökkentés bejelentését követően a harmadik támadás is megindul hazánk ellen”. Úgy vélekedett, nemcsak a magyar parlamentnek és a kormánynak, hanem a magyar választóknak is meg kell erősíteniük, hogy akarják és megvédik a rezsicsökkentést. Mint a régi jó Tesla lemezjátszón, amikor a bakeliten megakadt tű, úgy nyomják a mantrát monoton módon, újdonság eszükbe nem jut.

Pedig a rezsivédő „Magyar Csapatban” állítólag már negyvenezren vannak, és számuk egyre gyarapszik. Könnyű nekik, például a nagyhatalmú Szombathelyi Városi Televízió csupán négyszer kívánta átmosni a helyi polgárok agyát, ennyiszer adták le ugyanis cuzammen teljes terjedelemben az itteni rezsiharcról szóló böszmeséget a nyüves képernyőkön keresztül, jól van. Az országos Fidesz-adókról meg ne is beszéljünk, ha naponta nem hangzik el százszor a bűvszó, úgymint rezsicsökkentés, akkor egyszer sem. De hogy már megint Brüsszel, ez röhej.

Pedig az első maflás már jó korán megérkezett: rögtön 2010-ben, amikor Orbán sorban állt Brüsszelben, hogy elengedhesse a hiányt. Azt a választ kapta: azt nem fiam. Akkor hirtelen eszébe jutott, hogy szabadon főzhessünk pálinkát, meg más cukiságok is, amit nem részleteznék éppen, de valahol onnan datálható, hogy teljesen elgurult a gyógyszerük, és megkezdték – most már úgy tűnik – vég nélkül tartó ámokfutásukat, aminek az lett a folyománya, hogy rólunk tutult az EP, rólunk írtak szemétségeket a rohadt kommunista konzervatív lapok, azóta bántják a magyart – pontosabban csak a jelenleg regnáló elitjét (elitjét?) -, de mi, azaz ők bírják az ütleget, ha néha muszáj is meghátrálniuk, és módosítani a nekik tetszőn elfogadott törvényeket.

Mindig újra kezdődik, és soha nem lesz vége.

Még egy ilyen ország nincs ezen a világon, mint a miénk, az már teljesen biztosnak tűnik. Én nem tudom, hogy azon a másfélmillió elsőáldozón kívül, akik akkor is a jelenlegi bagázsra szavaznának, ha egyenesen a vezér tépdesné le a tíz körmüket, és még akkor is kéjesen hörögnének, hogy még Viki, még, de hogy a többi honfibúval elbaszott magyarral mi lehet, az maga a rejtély. Mert már három éve sorozatosan derülnek ki a disznóságok, mutyik, a nagy többség egyre szarabbul él, és a mindennapi anyagi gondokon kívül még azt is megmondják neki, hogy mit kell gondolnia, mert ha nem úgy vélekedik, ahogyan a narancsok szeretnék, akkor komcsilibsi hülye.

Így én az vagyok.