Ezt a múltba révedést azért abszolváltam, hogy bemutassam, több dolgok is vannak földön és égen, mint azt a nemzeti érzelmű bulvár írástudatlanok feltételezik. Attól hangos ugyanis a jobb sorsra érdemes magyar média, hogy a magyar kacsák leleményességén ámul az egész világ, pedig nem is nyugdíjasok, akik élvezik a rezsicsökkentés áldásait. Miheztartás végett azt is jegyezzük meg, hogy a récefélék családja szerte a Földön elterjedt, képviselői az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előfordulnak, így túlélő ösztöneik másutt is létrehozhatnak kis tavacskákat, ha a szükség úgy kívánja.

A permanens identitás-válságban lévő igazmagyarok szerint ezek a kacsák azonban hungaricumok, akik kizárólag a NER áldásai miatt képesek keményen dolgozó kisember módján léket buherálni maguknak, ami így lehangoló álláspont. Ezek a récék annyira magyarok csupán, mint a sorosbérenc, globalista gólyák, akiket a migráns törökgyerek megvágott, a magyargyerek pedig gyógyítja. S miután így kihasználták fejlett egészségügyünk áldásait, hazaáruló módon legott útra kelnek, hogy valami busman kölöknek kelepeljenek aztán. Mint ahogyan a füsti fecske sem csak a magyar első osztályosnak ficsereg, hanem az afrikai látens menekülőnek, a szemét, mert ABC ott is van, és ott is zengő.

Ezekkel az ABC-kkel is csak a baj van. Miután a PISA teszt kiderítette, hogy felnövekvő korosztályunk nem igazán tud olvasni, a KLIK nevű hungarikumnak az a legfőbb gondja, hogy szerte az országban hol tanítanak rovásírást a jobb sorsra érdemes gyerekeknek. Bár csak e hét szerdán késő délután küldték körbe az erről szóló e-mailt, az intézményvezetőknek legkésőbb csütörtök reggelig kötelező volt adatot szolgáltatniuk. Ugyan arról mélyen hallgatnak, mi a rossebnek kérik ezeket az adatokat, de maga a rovásírás-oktatás is különös egy jelenség.

Mint ahogyan seggünkön a piros pötty, ez is azt hivatott bizonyítani, hogy a gyökereinket keressük veszettül. Van, aki a görög-latin kultúrában leli meg azt, és akad, aki ebben. Nem véletlen, hogy a NER 2015-ben magyar szabvánnyá tette a rovásírást, mint ahogyan a túró rudit is, amellyel Londonból csábítgatják haza a tékozló lelkeket. Tegyük azonban hozzá, hogy a rovásírás még Levédiában kialakult alakja, formája totálisan eltűnt, mert a honfoglalás sok dolga közepette nem maradt idő irkálni. Olyannyira nem, hogy amikor Cirill – aki a görög írásból megalkotta a szláv nyelvre alkalmas, őróla elnevezett cirill betűket (glagólica ABC vagy cirillika) – Metóddal együtt meglátogatta Árpád apánkat, ő maga és népe számára ezzel a külalakkal rendelt imát tőlük.

A cirillika fönnmaradt, a kagáni rovásírás huss, eltűnt. Ez, ami ma tananyag, csak a XII. században jött létre, ilyképpen pótlék, de már akkor sem volt jó semmire. A magyar írásbeliség kialakulásakor a magyarság már új kultúrkörhöz csatlakozott – köszönhetően a véres kezű Istvánnak -, ezért az okleveleket többnyire latinul, és latin betűkkel abszolválták, sőt, hogy kiteljesítsem majdani kiherélésem okait és indokait, azt is megjegyzem csöndben, hogy a manapság oly igen óvott kereszténységünk szent könyvét, a Bibliát sem rovásírással vezették be a köztudatba a szerencsétlen papok. Következésképp ez már akkor is anakronizmus volt, viszont nyolcszáz év múlva oktatják a magyar gyereknek a piacképes tudást hajszolva.

Röhej. Hobbi szinten, a bélyeggyűjtés mellett tanulmányozni ezt a betűkészletet nemes időtöltés volna, s ha a delikvens, aki ennek hódol, majd rovásírással leírja, hogy magyar kacsa, egyből kokárda nő a homlokán, és elindul liberálisra vadászni. Valahol itt tartunk most, amely szellembéli nívót Cang-csie – aki a kínaiakat örvendeztette meg az ő írásukkal – alélásával tudunk hűen ábrázolni, miszerint „a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben” – mármint, amikor megszületett a negyvenezer írásjel. Így keresi az új egység az elveszett magyarságát, és sehol sem találja, ellenben Bödöcs Tibor Londonban megmutatta, hol van.

„Fájdalmasan hatalmas, mély magyarsággal köszöntöm ribizliszemekként szétgurult hun-morzsalék népemet a Camden Town-i lángosostól a St. Thomas boncnokáig. Én, magyar ember, magyar férfi, magyar gerinchúros emlős, hím organizmus. Gyere haza, fiatal! Mert Magyarország a bicikliútnak az a része, ahol nem kell tekerni. Magyarország az, hogy nem koccintunk sörrel, hogy állva a Himnuszt, hogy hétfőre azt ígérték, kész lesz. A magyarságban a részvétel a fontos. Gyere haza, fiatal! Itt jut a legtöbb stadion egy Nobel-díjasra. Hol születik még ennyi olimpiai bajnok az éves csapadékhoz képest? Lehet, hogy vannak magasabb hegyek, mint a Kékes-tető, csak nincsen semmi értelmük. Mert nem az van, hogy nincs tengerünk, hanem, hogy nem kell! Gyere haza, fiatal! Többen vagyunk, mint a dánok, északabbra élünk, mint a görögök! A magyar nők, asszonyok szebbek, mint a bolgár férfiak. Gyere haza, fiatal! Apád nem bírja egyedül a szőlőt! A Bundás vedlik! Penészes a spájz! Ott volt a hely a földhivatalban, Imre bátyád helye. Te meg szoftvert fejlesztesz a King’s Crosson? Nézd meg anyád visszereit az Instagramon! Gyere haza, fiatal! Gyere haza, fiatal! Ne legyünk a bábok bábjai! Ne legyünk az új Irak kurdjainak cigányai!”

Sőt, egyáltalán nem szeretem azokat a csoportokat, amelyeket a szociológia zártnak nevez, jelenleg regnáló hatalmunk azonban rajong értük. A zárt intézmények (csoportok) tipikus példája a börtön, az elmegyógyintézet, a katonaság vagy a bentlakásos iskola. Miniszterelnökünk, akinek gyakorta megy el az esze, más ideákért rajong, mint jómagam, s mivel mostanában militáns delírek közt él, ezért bakának nevelné nemzetét.

Nem is oly rég katonaságának megerősítéséről ábrándozott, aztán konkrétabb irányt vett elméjének lobogása, amikor meghirdette a lőtérfejlesztési programot, amely keretében huszonhét milliárd pénzből szerte a hazában közel kétszáz lőteret építtetne, hogy mert csak. Állítólag elhízott a magyar, s midőn hason fekve puffogtat, akkor majd kurvára le fog fogyni az elképzelések szerint.

Ilyen lázárok vannak, meg a lovaglás, hogy fess népek legyenek a keményen dolgozó kisemberek. Mindez engemet voltaképp nem is érdekelt volna igazán, annyi ökörség vitt már örömöt a szürke hétköznapokba, hogy eggyel több vagy kevesebb már igazán nem oszt és nem szoroz. Viszont itt volt nekünk ez a PISA teszt, amely azt mutatta meg, hogy oktatási rendszerünk hülyegyerekeket állít elő.

Erre az volt a pártközpont válasza, hogy a tanárok tehetnek róla, valamint az is kiderült, hogy a nívót a közeljövőben a „katonai alapismeretek” névre hallgató, szabadon választható tantárgy beiktatásával kívánják emelni. Minderről Rétvári Bence mindenes számolt be. Ez így pontosan beleillik a kitűzött célok közé, miszerint jó magyarokat és jó keresztényeket kell gyártani az iskolák futószalagjain.

Menni fog. Mindennapos testnevelés, folyamatos nótázás, hit-, és erkölcstan, most meg ez. Sőt, hogy kerekebb legyen a világ, Rétvári úr azt is pedzegette, hogy a jövőben az iskolai testnevelés kiegészülne a lövészet lehetőségével „mint kifejezetten honvédelmi jellegű választható sporttal”, amely a „lőkészségen túl fejleszti a felelősségteljes eszközhasználatot, a koncentrációt és a biztonság szem előtt tartását is.”

Ilyenkor az ember köpne szíve szerint, csak nem tud. Se nyelni, csak meredten bámulja a híradásokat, és összegzi, mi folyik itt. Igazán nem akarom én, de állandóan a hitleráj jut az eszembe, amint szerencsétlen hazánk működését tanulmányozom az utóbbi években, a fülkeforradalom óta. Testnevelés, katonai ismeretek, lődözés, nótázás, ezek a Hitlerjugend mindennapos tevékenységei voltak.

Ha most gonosz lennék, azt mondanám, hogy a magyar iskolarendszerből Orbánjugendet csinálnak. Gonosz vagyok, és azt mondom. És nem azért, mert ez a mániám, hanem, mert ez van. Miközben a fentebb előadott örömteli híreket tanulmányoztam, az is a szemem elé került, hogy a pártközpont keresi azt a szlogent, amire a 2018-as választásokat föl lehet építeni, különös figyelemmel a hülyékre, hogy ők is fölfogják.

Mielőtt nekem ugrana a horda, ezt nem én találtam ki, hanem a Habony-Finkelstein művek. Jól tudják, hogy a legkönnyebb választást nyerni primitív jelszavakkal, amelyeket az egyszerűek is fölfognak, a hozzá való alapanyagot pedig az oktatási rendszer állítja elő éppen. Ilyen egyszerű a világ, így kell alattvalót nevelni. Meglátásom szerint tehát ideje van a tutulásnak, amíg nem lesz teljesen késő.

Hogy visszatérjünk a militáns barmokra, figyelembe ajánlom a Hitlerjugend szervezeti fölépítését, ami ez: „das Deutsche Jungvolk” (10-14 éves fiúk), „die eigentliche Hitler-Jugend” (14-18 éves fiúk), „der Jungmädelbund” (10-14 éves lányok), „der Bund Deutscher Mädel” (14-17 éves lányok) és „das BDM-Werk Glaube und Schönheit” (17-21 éves lányok). Figyeljük, mikor fordítják le ezeket magyarra.

Továbbá azt is vizsgálhatjuk, hogyan jelennek meg majd minálunk a HJ különleges alakulatainak megfelelői, úgymint: Flieger-HJ (repülőalakulat), Motor-HJ (motoros alakulat), Marine-HJ (tengerészalakulat), Nachrichten-HJ (híradóalakulat), Reiter-HJ (lovas alakulat), HJ-Feuerwehrscharen (tűzoltóalakulat), HJ-Bergfahrtengruppen (hegymászó alakulat), BDM-Gesundheitsdienstmädel (egészségügyi leányalakulat), Gebirgsjäger-HJ (hegyivadászok), Rundfunkspielscharen der HJ (rádiós alakulat). Az út elején járunk, a bajuszos mestertől még sokat lehet tanulni. Nosza!

Van itt nekünk egy kínos PISA-tesztünk, amely azt mutatja, hogy a felnövekvő választópolgárok egyszerűek – hogy ilyen megengedően fogalmazzunk -. Az oktatás állapotjáért Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter a felelős. Ő azt mondja, hogy Magyar Bálint, akiről az új választópolgár már azt sem tudja, eszik-e őt ozsonnára avagy isszák.

De mindegy. Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter nem mond le. Ha Japánban kisiklik egy vonat, a közlekedési miniszter elmegy a Fuji havasára. Ha Olaszhonban taccsra megy a népszavazás, a miniszterelnök eltávozik jobb vizek felé. Minálunk meg ez maga a győzelem, mint tudható.

De nem is erről óhajtanék értekezni most. Balog Zoltán embertelen-forráshiányos miniszter maradásának okát ebben látja: „A mandátumot a Fidesz elnökétől, Orbán Viktortól kaptam, majd ő szól, ha akad ezzel kapcsolatban tennivaló, de nem szólt.”

Ebből a dumából kitetszik, hogy gerince az nincsen ennek az embernek, viszont ez nem nóvum. Az viszont igen, hogy az embertelen miniszter a kinevezését nem a miniszterelnöktől kapta, hanem a Fidesz elnökétől. Ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni, hogy ez mit mutat. Matolcsyt, Rogánt, Mészárost? Nem ország van, Fidesz. Meg a székház.

Egy kábeltévés társulat úgy döntött, hogy megvédi hetvenezer előfizetőjének lelki üdvét, amelyet úgy tart kivitelezhetőnek, hogy a manapság objektíven tájékoztató, éppen ezért tarthatatlan Hír TV-t kiveszi a kínálatból, s helyette Vajna produkciókra, valamint pornóra csábítja közönségét. Ezt megteheti – sajnos -, az viszont már nem komilfó, hogy mindeközben három milliárd vissza nem térítendő állami nem/köz/nem/pénzt kap. Vagy mi a francot.

A júdásforint hálózat-fejlesztésre járt. Nagy öröm ez, mostantól sokkal jobb minőségben élvezhető majd Vajnáné naccsád, és Hajduné javasasszony műsora. Ezek ketten az új népnemzeti csatornák vezető arcai. Az már csak hab a tortán, hogy ennek folyományaként az análszexet is élesebben lehet szemlélni, hogy adjunk a keresztényi értékeknek is.

Ilyen hatalom is ritkán van a XXI. században – illetve igen, messzebb kicsit, hová egyetlenünk szíve vágyik -, amelyik nem kíméli a pénzt, hogy állampolgáraiból bégető barmokat neveljen. Minekünk ez is sikerült, persze a munka alapú társadalomhoz ez szükséges, amint ez a nyüves PISA-teszt is mutatta. Ha nem olajtól iszamos kézzel jársz-kelsz a nagyvilágban, annyit is érsz.

Nem viccelek. Szűkebb környezetemben az az igazi férfi, aki egy éjszakai műszak alatt nyolc tonnát megmozgat, mindenki más rohadék ingyenélő, akibe kár az étel. Így haladunk az egyszerűség felé, kormányzati hátszéllel. Ők azt hiszik, hogy tízezer forinton meg lehet venni a nyugdíjast. Tartok tőle, hogy igen, zsák krumpliért is lehetett.

Ez az akció, hogy a Hír TV-t hetvenezer embernek kivonják a forgalomból, osztva, szorozva koponyánként ötvenezer nem adófizetői forintot kóstált. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ennyi egy jó toszás ára, ha csöcsökre osztjuk el, akkor huszonöt ruppó. Gruppenre nem számolom ki, mert a KDNP kitér a hitéből, vagy magához nyúl, amit a világért sem óhajtanék.

Mindezek után egy dolog érdekel még 2018 tavaszáig. Mennyi nem közpénz-forintba fog még kerülni, hogy a népeket a hülyeség mocsarában tartsa a hatalom. A multik által megtermelt GDP hány százaléka megy majd erre: sajtótájékoztatásra, tanulmányra, tévé és hetilap vásárlásra, etc.

Rogán propaganda-miniszter egy gyenge pillanatában kibökte, hogy neki az a dolga, hogy a főnökét hatalomban tartsa, s erre csak az ő cége nyolcvan milliárdot költött két röpke év alatt. Ha az összes pénzt – amit arra fordítottak, hogy a hülyeség bátorságában tartsák a proletárokat – összeszámolnánk, azt az egyszerű csodát kéne ünnepelnünk, hogy még nem döglöttünk éhen. Kétmillióan már majdnem, de őket nem ismeri a statisztika.

Ez utóbbi két készséget és képességet azonban nem méri a PISA-teszt, amely különben is a hanyatló Nyugat egyik feledhető ármánya csupán, és fogalma sincs a magyar nép bonyolult lelkéről. Azt Harrach Péter szerint a kommentek mutatják meg leginkább. A főkeresztényt ezek olyannyira zavarják, hogy szóvá tette az ország házában, és azt is fölvetette, hogy tenni kell valamit a romlás ellen.

Harrach vigyori bácsi azt is mondta, hogy a kommentelők stílusa alpári, és azokban a másik ember gyűlölete töményen jelenik meg. Mellékesen megjegyezzük, hogy a másik ember gyűlölete a drágalátos kék plakátjaikon, a kormánypártok sajtótájékoztatónak nevezett hörgésein is meglehetős koncentráltan van jelen, ilyképp nem lenne haszontalan elgondolkozni azon, ki a hunyó igazándiból.

Viszont, ha tenni kell, akkor tenni kell, mint azt a vasárnapok bezárása is bizonyítja. Ha megvan a kellő elszántság, akkor nincs az az Isten, aki Harrach urat és drágalátos pártját megállíthatná, ez a kiváltság egyedül és kizárólag Orbán Viktort illeti, aki viszont maga is megváltó. Ezért imádkoznak érte és hozzá oly nagy buzgalommal.

És aki istenség, annak nincsen szüksége golyóálló mellényre, mint az kiderült. Ez is csak azért jutott eszembe, mert szóba került a törvényhozásban. Igaz, akit kérdeztek – a belügyminiszter úr -, az nem válaszolt rá, de megtette ezt a sajtósa, aki szerint: „Ez egy nagy marhaság. Orbán Viktor nem hord golyóálló mellényt.”

Megróhatnak, hogy csapongok itt a témák közt mindenféle rendszer nélkül, kérem, ne tegyék. Mindaz, amit szóba hozok, csupán egy-egy szelete annak az abszurdnak, amely Magyarországot jellemzi manapság, én csupán összeállítok belőle egy kedves tavaszi csokrot a zimankóban, leföstve, milyen eredményekkel jár, amikor Orbán Viktor győz. Amikor népének jó nagyon.

Mindez a pogány Süttőfia Süttő gondolataival illusztrálható leginkább, miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták, és ő arra a következtetésre jutott: a gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

Miután megköszöntük Örkény Pista négy bé osztályos tanulónak a plasztikus ábrázolást, vigyázó szemünket vessük az ismeretlen, hetven éves tettesre, aki terrorista szándékkal egy mezőkocsonyai erdőterületről akácfát lopott. Elvetemültségét mi sem mutatja jobban, mint, hogy a bűnjelek nagy részét már el is égette, mert nem akaródzott neki csendesen hibernálódni.

Viszont „az idős férfit a körzeti megbízottak a nagybajomi rendőrőrsre előállították, ahol tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt eljárást indítottak ellene, valamint a gyorsított bírósági eljárás lefolytatásáig szabálysértési őrizetbe vették”. Ez is olyfajta győzelmi jelentés, mint amilyeneket miniszterelnök úr és csapata naponta prezentál nekünk.

Például, pár napja a sajt-tolvaj matróna ártalmatlanná tétele is micsoda remek hír volt. És ilyenekből annyi van, mint – Svejkkel élve – hercegnő a Burgban. Süttőfia Süttő módjára látjuk, hogy ezek inkább ilyenekkel foglalkoznak, nem a kormányzással, mivel az nehéz, és sok munkával jár. Hagyták is tehát a jó francba az egészet, mert a baromkodás szórakoztatóbb.

Ez okozza, hogy a számtalan szóvivő, megmondó és vérszívó ember rendszerint áll a kamerák kereszttüzében, előttük egy nagy tányér szar – tisztesség ne essék szólván -, és soha nem látott ékesszólásuk hiányával azt magyarázzák a gőzölgő halomról, hogy az ehető, és még finom is, viszont még soha nem kóstolták meg. Ezt a nemes feladatot az új egység tagjainak kell elvégezni, egésség.