„Értesítem a büszke muszlimokat, hogy a Sátáni versek szerzőjét és mindenkit, aki részt vett a könyv kiadásában, bár ismerte a tartalmát, mivel a könyv az iszlám, a Próféta és a Korán ellen való, halálra ítélem.”

És a Föld még most is vígan forog, a Nap pedig vidáman süt a temetéseken. Ezt a fönti őrületet nevezik egyébként fatvának – vagy fetva, gusztus szerint -, amely emelkedettség az iszlámban vallásjogi döntést jelent olyan esetben, mikor egy konkrét hitelméleti vagy vallásgyakorlati kérdésre nincs válasz sem a Koránban, sem a hadíszokban, sem a muszlim tudósok közmegegyezésében, az idzsmában.

Ilyen latin-görög-muszlim tudós minálunk a Németh Szilárd, aki szintén megnevezett három embert – Vágó Gábor, Gulyás Márton, Schilling Árpád -, akik nemzetbiztonsági kockázatok, tehát megszületett a kilövési engedély, úgymond.

Ez nem igazán komilfó. Schilling el is mondta a véleményét: „Nem nyilvánítunk senkit a haza ellenségévé mindenféle bizonyíték nélkül. Leginkább azért nem, mert ez uszítás, és a következményei beláthatatlanok!” Ám ettől sem neki, sem nekünk nem lesz jobb egy fikarcnyival sem. Illetve inkább.

Amilyen barmokkal van tele ez az ország, egészen véletlenül még baja is eshet a hármaknak valami sötét sikátorban, mint a felcsúti juhászembernek. Isten és a Sátán – ha már – útjai kifürkészhetetlenek. Viszont ez sem volt igazán elég, mert annyira óhajtják ezek a mi ajatollahjaink a belengetett őszi zavargásokat.

A gimnazisták is ellenség, mint azt a 888, pestisrácok, hirado.hu szentháromság – ja, meg az origo -, szóval ezek így együtt megmondták nekünk. Egyenesen úgy, hogy asoros a gyerekekkel végezteti el a piszkos munkát. Ezt olvastam az origóban:

„A 888.hu írta meg, hogy a „Független Diákparlament” gimnazistái péntekre terveznek egy meglehetősen agresszív megmozdulást, aminek keretében blokád alá vennék az Emberi Erőforrások Minisztériumát. Az akció lelepleződött, a szervezők és a résztvevők névsora nyilvánosságra került. A Független Diákparlamentet 2014-ben alapították meg, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek a szervezetnek az álcája mögé bújva ágyaznak meg az őszi baloldali tüntetéshullámnak. A szervezetet jellemzően elit iskolák diákjai alkotják. Eszközként felhasználva őket, első akciójukat szeptember 15-én készülnek megtartani az EMMI és a kormány ellen. Ragasztóanyaggal, cipősdobozzal és Pink Floyd-al mennének neki az EMMI-nek.”

Aztán még volt mindenféle összeesküvés-elmélet egészen Bajnaiig, de nem is ez a lényeg. Most nem tudom, hogy a gimnazisták cipősdobozoznak-e vagy sem, viszont ez újra felhívás volt a savas bácsiknak a haza megmentésére. Másrészt pedig újabb fatva az értelem ellen, mert, hogy el ne feledjem, nem győzik hangsúlyozni, hogy ebben az elit gimnáziumok vesznek részt, amelyek a munka alapú társadalom ősi ellenségei, mint az tudvalévő.

Cezúrához érkeztünk minden jel szerint tehát, a rezsim elért az „ez a harc lesz a vééégső” stádiumába, ahonnan már egyáltalán nincs visszaút. Viszont most kell résen lenni, mert semmit sem várnak jobban, mint, hogy elpattanjon egy húr, és ezért mindent meg is tesznek. Langsam, elvtársak, csak langsam!

Ez most csak kiszakadt, hogy öregedek. Mert azért ültem billentyűt verni, hogy élcelődjek az életen, mint az bevett szokásom nekem. Nappal még kevés volt bennem a cinizmus, de mostanra fölerősödtem nagyon. Itt játszik nekem a tévében – balról – a Haladás, amely alakulat azért küzd épp, hogy ki ne zuhogjon az enbéegyből. Mindez lófaszt sem érdekelne, ha nem volna a projekt. A nagy terv. De van. Kilencmilliárdból épül itten a szomszédban egy új stadion, meg hozzá való élvezetek a jövő évben. Most, hogy épp az életükért küzdenek, tán kétezer ember gondolta azt, hogy jelenlétével megtámogatja az alakulatot. Egy-egy a hetvenedik percben, ezzel épp kizuhognak. Nem fognak. A Győr elment a lecsóba, a jelek szerint a Pápa is, és még három alakulat. Nem érdemelnek szót.

A Haladás benne fog maradni az enbéegyben. Ez ziher. Azaz épülhet a stadion, nem lesz azabaj, hogy enbékettő. Most, hogy így kielemeztem szülővárosom legégetőbb problémáit, tán lenézek a kukához, hogy lássam, az aktuális keményen dolgozó ember elvitte-e az oldalára akasztott száraz kiflis zacskót. Ilyenek vannak. Kiválasztott istenünk szerint az éhes hal falja föl a másikat, nem a nagy. Ezt szülte most újabb vezérfonalként, az indiános igazságok odavesztek a kétmilliós Kossuth téren. Sebaj, tudjuk mi így is. Megvagyunk magunknak, csak a buszmegállóban mondják az öregasszonyok, hogy minek barmoltak bele már ebbe is. Nekik sem tetszik a napsütés, amely máshogyan van, és dúdolnák velem a rég porladt uruknak, ami még mindig szól itt nekem: Wish You Were Here. Ámen, és kirielejszon, ha már magyar. Ugye.