„Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sírasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni- ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata.”

Most, hogy így elmeséltem az életüket, akár hátra is dőlhetnék malmozgatva, s hogy mégsem teszem, annak egyetlen igen nyomós oka van. Szarnak ezek mindenre, mindenféle értelemre, intelemre. Ha megérzik a pénz szagát, akkor nincsen cicó, mert náluk van a slukker. Azt mondja a köreiket képviselő szavakat cipelő jómunkásember, hogy hat és félmilliárdot már elővettek a ládafiából az évszázad építkezésére, de tök mindegy, végül mennyibe kerül a téboly fala, mindenképpen előteremtik. Mondjuk, efelől szemernyi kétségünk sem volt, ez okozza a legkisebb gondot. Van itt pénz arra, amire akarják, csak arra nincs, amire kéne.

De erre nagyon. Habár úgy néz ez ki, mint annak idején a nagy fáraók közmunkás programja, akik előszeretettel alkalmazták a gúlák építésekor ezt a módszert, ami már akkor is jól bevált. Nincsen új a Nap alatt. Mint kiderült, kilencszázan fognak szorgoskodni a felemelő munkálatokon, s hogy ne kerüljön plusz pénzbe, katonák építenek majd meg közmunkások. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a delírium fonatait rabokkal készíttetik, amely szintén ingyenbe van, akkor felmerül a kérdés: mi a kurvaisten kerül ezen ennyibe? Sejtések vannak csupán, vagy a pöngék rohadt drágák, amivel díszítik a falat, vagy valami ganajság van a dologban. Inkább az utóbbi, ezt azonban soha nem fogjuk megtudni bizonyosan, leginkább nemzetbiztonsági okokból. Még ki találnánk számolni, hogy egy kilométer kerítés uszkve százmillióba kerül, ami már döfi. És ami sokkal lehangolóbb, még meg se bánják az egészet. Na menj a picsába Sören!

A 2012-es londoni olimpia a magyar sport egyik legsikeresebb eseményeként fog bekerülni a magyar sporttörténelembe. Magyarország nyolc arany-, négy ezüst- és hat bronzérmével a kilencedik helyen végzett 205 nemzet közül az éremtáblázaton. Nem csoda, hogy ezek után minden idők legbőkezűbb jutalmazását indította el az állam, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság a sportolóknak, edzőiknek és a szövetségek ilyen-olyan rangú munkatársainak.

A jutalmak és a jutalmazás pontos dokumentációjához azonban csak másfél éves pereskedés után jutott hozzá az atlatszo.hu. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ennyi időn keresztül késleltette az adatszolgáltatást, de most már megvan a majdnem teljes lista. Összesen 2,18 milliárd forintot fizettek ki, az Emmi viszont csak 1,81 milliárdnyi összeggel számolt el, és 228 millió forintról egyelőre nem tudni, hová került.

A szövetségek nem véletlenül nem szeretnék ezt a listát nyilvánosságra hozni, mert szerintük nem jó, ha a sportolók is megtudják, mennyi mindenkivel tesznek jót tudtukon kívül, hiszen az ő sikerességük miatt jöhetett létre ez a kiváltságos, állami adományozó állapot. És az is nyilvánvaló, hogy jó néhány sportvezetőnek, akinek a konkrét sikerhez semmi köze, szintén tele lesz a zsebe, ami ugyancsak rosszul esne a sportolóknak.

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 15 fővel van rajta a listán, 70 milliót hagytak jóvá a munkájukért.

A legszerényebb juttatás is egymilliós: a csapatvezető, azóta távozó Molnár Zoltán 12 millióval gazdagodott. A következő kaszt is tízmillióval gazdagodhatott: Nagy Zsigmond nemzetközi igazgató és az akkori sportigazgató, későbbi főtitkár Szabó Bence. Az elnöki tanácsadó, Sipos Gertrúd 7 milliót kapott, a főmunkatársnak 5,5 millió járt, a csapatorvos 9 milliót vihetett haza. Az akkori sajtófőnök 3 milliót kapott. A leghosszabb névsor ezúttal is a kajak-kenusoké, hiszen az előző olimpiákhoz hasonlóan Londonban is ők voltak a legeredményesebbek. A lista rögtön egy érdekes névvel kezdődik. Angyal Zoltán ugyanis 2008-ban még kapitány volt, de a 2009-es világbajnokságon, ami az előző olimpiai ciklus első világversenye volt, már Storcz Botond töltötte be ezt a pozíciót. Angyal tehát már nem volt pozícióban, mégis 4 millió forintot kapott.

A MOB-nak sokszor nem tetszett valami

A döntésmenet: a szakszövetség beterjeszti a MOB elé, kiket gondol a sikeres szereplés után jutalomra érdemesnek. Ha a MOB elnökségének nincs kifogása – úgy tudjuk, nemegyszer volt, sokszor visszadobta a listát – szavaz erről, továbbküldi az Emminek, ami folyósítja a pénzt.

Viták elsősorban azért voltak, mert a sportban élők egyébként is élvezték a kormány sportszeretetét, ezért úgy gondolták, most szabad nagyot álmodni a jutalmazásnál is, és barátokat, rokonokat is lehet pénzhez juttatni.

De a kajakosok nagylelkűségére jellemző, hogy még a pénzügyi osztály munkatársait is megjutalmazták egy-egy millióval – a hajók szállítóit még többel -, de az alelnök (Kadler Gusztáv) edző veje (Tokár Krisztián) sem maradhatott ki az osztásból, kétmilliót kapott. Névlegesen a Győrhöz tartozó olimpiai bajnok sportoló (Fazekas Krisztina) ugyan volt Londonban, de olyan, akit Tokár készített fel a hivatalos csapatkönyv szerint, olyan nem. Fazekas edző férjét, Rami Zurt ellenben nem találjuk a jutalmazottak között.

A 2012. márciusban főtitkárrá lett Ábrahám Attila szűk félév alatt annyira jól dolgozott, olyan jól felvette a fonalat, hogy neki is járt majdnem hárommillió forint. Az esztergomi egyesület elnöke 4,5 milliót kapott, mert Kökény Roland olimpiai bajnok lett.

Ha túllépünk a masszőrök olykor négymilliós jutalmán – aki sikeres sportág mellett van, ennyit kaphat, aki nem, bármilyen jól végzi is a dolgát, lényegesen kevesebbet –, újabb érdekes adatokra bukkanunk.

Ő miért igen, más meg miért nem?
A kézilabdázók főtitkára, Lukács Zsuzsa is kapott 2,5 milliót, jóllehet azok a kerettagok, akik a selejtezőben játszottak, de az olimpiára már nem vitték őket ki, nem kaptak ennyit. Például Ancsin Gábor, Szöllősi Szabolcs, Iváncsik Tamás, Nagy Kornél be kellett érje 2 millióval. Tehát az a Nagy Kornél, aki nélkül a világbajnokságra sem jutottunk volna ki, hiszen az első lépést az ő góljai jelentették még 2011 nyarán a szlovénok elleni vb-selejtező veszprémi hajrájában, kétmilliót kapott. A sajtófőnök, Liszkay Gábor ennek felét. De érdekes Lukács Zsuzsa pénze is, aki csak minimális időt töltött el a szövetségben az olimpiáig – 2012. február 1-jén nevezték ki –, azóta már nincs is ott.

A szövetség elnöke, egyébként miniszteri biztos Vetési Iván ötmillió forintot kapott, ennyit utaltak azoknak, akik végigcsinálták a selejtezőket, a felkészülést, és kijutottak, de kevesebbet játszottak a játékokon. (Carlos Perez, Gulyás Péter vagy Laluska Balázs például.)

A sportlövőknél a világbajnok Sidi Péter régóta harcolt a vezetés ellen, az egész ciklusban örökösen vitatkozott, hazugsággal vádolták egymást az elnökkel, mégis az ő révén sikerült pénzt szerezniük Londonban. Kovács Tibor főtitkár például 2,5 milliót kapott, persze ebben a prémiumban benne van a Csonka Zsófia és Bognár Richárd pontszerző helyezése után járó pénz is.

Marosi Ádám öttusabronza is milliókban mérhető jutalmat hozott szinte mindegyik edzőnek, és nem utolsósorban a sportág kiemelt kategóriában kerülhetett be a kiemelt edzői programba 2013-tól, így egymillió forintot kap például a kapitány.

A vívóknál Szilágyi Áron aranya után lehettek bőkezűek a jutalomosztásnál, ezért Füleky András főtitkár majdnem hárommillió forintot kapott, holott, ha hinni lehet a hivatalos csapatkönyvnek, ott sem volt Londonban.

De az apparátus is sokat köszönhet Szilágyi aznapi formájának, 650 ezret kaptak az ügyintézők. Szilágyi után tizenöten kasszíroztak, ők összesen majdnem 36 millió forintot oszthattak szét, a keretorvos majdnem hárommillióért végezte a dolgát. A 23 éves kardvívónak tehát nagyon hálásak lehettek, hiszen ő 35 milliót kapott sikere után.

Az edző 60 százalékot, a nevelőedző 10 százalékot kap
A szakszövetségek a versenyzőik olimpiai sikerességének arányában kapják a pénzüket. Egy aranyérmes szövetség nagyjából az aranyéremnek megfelelő juttatás felett diszponálhat. Az aktuális edző ennek általában a 60 százalékát veheti fel, a nevelőedző 10 százalékra jogosult. (A nevelőedzők fontos és értékes munkát végeznek, hiszen a legjobbak mellett számtalan gyerekkel szerettették meg a sportot.) A fennmaradó összegen lehetett osztozni. A versenyző más helyezései is premizáltak, ezért nemcsak az arany után, hanem a helyezések után kapnak pénzt az edzők.

Mivel az ő nevelőedzője, Gerevich György már nem él, ki is maradt ebből a keretből, míg a kalapácsvető Pars Krisztiánnak ugyan a nevelőedzője már elhunyt (Németh Pál), de az egyik fia, László megkapta utána a jutalmat. A másik fia, Németh Zsolt ült mellette Angliában a győztes sajtótájékoztatón Londonban, vele készült fel, bár László is a Dobó SE edzője. (A team tagja még Gubián Tamás, ő is részesült a jutalomból.)

Kaptak-e pénzt a vezetők?

A paralimpiára felkészítő edzőknél a húszmilliós jutalom sem volt kirívó, ami alighanem az épeket felkészítő edzők figyelmét is felkeltheti. Gömöri Zsolt elnöknek 17,5 millióval honorálta tevékenységét az állam. Arról nincsenek hírek, hogy a MOB vezetője felvett-e jutalmat.”
Nincs mit hozzátenni.
(atlatszo.hu)

(Komment? No.)

Ha nem mutyipénzt kap a haver, akkor sok lóvéval járó mutyipozíció jut neki. A mi jó Philipünk, a Rákay megint araszolt egyet a létrán. Az MTV Zrt. vezérigazgatója, Medveczky Balázs a Közszolgálati Kuratórium jóváhagyásával Rákay Philipet, az MTV Zrt. M1 és M2 csatornáinak eddigi intendánsát nevezte ki vezérigazgató-helyettesnek – közölte a cég. Ehhez sem kellett túl sok teljesítmény, elég volt a vezír valagát megnyalintani párszor. A Viva Tv hajdani hülyegyereke most aratja annak a gyümölcsét, amikor kétmillió embert delirált a Kossuth térre. Hogy nem ért ahhoz amit csinálnia kéne, az nem érdekes. Pedig most bukott éppen: mielőtt az MTV második legfontosabb embere lett, egymilliárd forinttal támogatta az állam az egyik televíziós projektjét. Kár, hogy a műsorfolyam alig érdekelt valakit. A nézettségi eredmények ugyanis nem igazolták vissza, hogy a nézőknek szükségük lett volna a mi Philipünk által kigondolt és az adófizetők pénzén kistafírozott „Itthon vagy – Magyarország szeretlek!” monstre műsorfolyamára. Az egész hülyeség akkor még hatszázezer embert sem érdekelt. Vezérigazgató-helyettesként azonban bizonyára jobban teljesít ez az ember, csakúgy, mint az ország.

Semmi baj nem lenne a most felszínre bukó három emberrel – és hol van a többi sokezer -, ha valós teljesítmény állna az előrejutás és a hirtelen meggazdagodás mögött. Akkor lenne ez tiszta Amerika, ahol mindenki számára adott ugyanaz az út. Itt nem ez az ábra, az ilyen megtollasodások mögött semmiféle teljesítmény nincsen, legfeljebb csak annyi, hogy a miniszterelnök mutyista barátja és falubélije Mészáros, Sánta kitalálta nekik a trafikok megszerzésének módját, Rákay meg egész egyszerűen csak csontig van a vezér seggében. Ma itt, ebben az országban ennyi szükséges és elégséges az előre jutáshoz, mintegy kilencmillió ember meg le van szarva. Ez tehát nem Amerika, maximum annak déli változata, amiről meg tudjuk, milyen.

De hogy Kerényinek miért megint ez a tengernyi pénz, én azt ép ésszel fölfogni – bevallom – képtelen vagyok. Bizonyosan most majd kitüntet, amire én anno tettem is javaslatot, de eddig semmi sem történt. Idézem, mire gondoltam még hónapokkal ezelőtt:

Tegnap megtörtént a csoda. Nyírbogdány község Nyíregyházától északkeletre, mintegy 16 kilométer távolságra található, a 4-es számú főközlekedési úton jól megközelíthető. Nyírbogdány-Gyártelep vasútállomás elérhető a Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon, a település érdekessége, hogy a gyártelepi településrész a falu központjától mintegy három kilométerre található, a gyártelepen 780 ember él, mindösszesen 2943 ember lakja. Manapság a „nyír” előtaggal ellátott településekről többnyire cigányozós, masírozós hírek szoktak érkezni, és beletolulni a médiába. Már jó ideje csak a szegénység, munkanélküliség okán kerül szóba ez a térség, és innen szoktak éhségmenetek is indulni a székesfőváros felé. Tegnap az ATV híradójában – nem a királyiban – megjelent három édes hatodikos lány, akik, ha lehet így mondani, teljes közönnyel mesélték el sztorijukat, mintha az volna a világ legtermészetesebb dolga, ami velük megtörtént. Mondjuk nem az. Ezt mondja róluk az MTI: „A hollandiai Eindhovenben hétvégén rendezték meg a Robocup 2013-at, a robotikai világbajnokságot. A versenyen az ifjúsági szekcióban negyedik helyen végzett a NiceDroids csapata, Papcsák Nóra, Jakab Ágnes és Poór Fanni. A lányok a nyírbogdányi Kazinczy Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos tanulói. A hatodikos lányok harminckét ország versenyzői közül szerezték meg a negyedik helyet, Horvátország, Japán és Németország mögött. A pontversenyben a csapatok összesen kilenc forduló feladatait teljesítették. A versenyfeladatok között szerepelt futball, katasztrófahelyzetben történő mentési munka, illetve tánc is. A nyírbogdányi lányok a hollandiai világbajnokságra három saját tervezésű és építésű robottal érkeztek, de csak Rescue nevű mentőrobotjukkal versenyeztek. A NiceDroids tagjai három éve foglalkoznak robotikával. Az informatikaórákon, majd később a külön foglalkozásokon nemcsak a gépek programozását, hanem a robotok építését is megtanulták. A versenyen való indulás jogát a 2013-as Magyar Ifjúsági Robotkupa megnyerésével szerezték meg. A lányok és tanáruk, Abán Csaba több mint húsz magyar és több nemzetközi verseny után kerülhettek a világ legjobbjai közé.”

Ha jól értem, és három éve robotolnak a robotokon, akkor harmadikban, ergo kilenc évesen kezdték. Adódik a kérdés: ők mennyire illeszthetők bele a munka alapú társadalomba, ami mostanság divatos: azaz menjenek kapálni vagy sem, odaálljanak-e a szalag mellé ahogy Demján úr szeretné, és továbbá mikor eljön az ideje, bekerülnek-e mondjuk egyetemre – persze ha lesz még akkor ilyen ebben az országban -, és számos dilemma még. Mindezen felül őszintén örülök, tényleg, egy kérdés azonban motoszkál bennem: ha már a ByAlexet Matolcsy kitüntette mondván, nagyszerű szereplésével (Eurolófasz tizedik hely) világhírre röpítette a magyarság nevét megint, akkor ezekre a lányokra jut-e majd egy kis figyelem a fölsőbb körök részéről. Na ez izgat – a gratuláció mellett – igazán.
Lehet, hogy az ő jutalmazásukra kell a pénz Kerényinek, mivelhogy ők tán nem buzik.

Ez egy ötletelős ország mint tudvalevő, így pénz jut mindenre akkor is, ha amúgy nincs, és a csupasz valagunk kilóg a rojtos gatyából, a forint azonban gurul, ha megfelelő helyről nyújtják be érte a kérelmet, akkor semmi sem drága, legfeljebb elveszünk egy picinyt a felsőoktatástól, az egészségügytől, bárhonnan, azok nem számítanak, mert a nővérke vagy a professzor nem tud kétmillió embert vizionálni a picsányi Kossuth térre, mint tette ezt a milliárdokkal ötletelő jóember anno, amikor gazdájának arra volt szüksége, és hogy hazudott – ő is – az már tökmindegy. Az viszont máig titok, hogy OV dalos pacsirtája, bizonyos Ákos nevű nemzeti bálvány mennyi milliókért kottázta le szintén a „köz”(Orbán) médiabirodalom számára a mindenhol tök egyformának tűnő úgynevezett szignálokat, de ez már mindegy is. Az azonban nem egészen, hogy a súlyos tízmilliárdokkal rendelkező és gazdálkodó intézménykomplexum mi a jó francért nem a sajátját költi, ha támad egy búvalbaszott ötlete az intendáns úrnak, hogy erre miért kell a költségvetési tartalék forintja, no ez nehezen érthető, persze dehogynem. Itt mindenre jut, ha megfelelő helyről nyújtják ki az enyvezett markot, ha egyébként soha nem látott szarban is van a haza, tökmindegy.

A helyzet ez: a legutóbbi jelzés szerint sikerült megint leállnia a gazdaságnak, amely az év első harmadában azt a csodát vitte végbe, hogy egyenesen 0,7 százalékos növekedést is mutatott, nos ezt a száguldást – má’ nehogy túlszaladjon az a ló – sikerült lenullázni, de sebaj. Mint ahogyan az sem, hogy az uniós pénzek kifizetését 15 projektből 13-ban teljesen befagyasztották, azaz egy kurva kanyit sem fizetnek, mert ezek ezt sem tudják emberi módon csinálni, a mezőgazdaságra érkező eurókból 5 milliót (kb. 1,5 milliárd forint) kell visszafizetni az uniós kasszába. Emellett pedig Budapestnek körülbelül 3,2 millió euró ( 960 millió forint) vidékfejlesztési támogatást is vissza kell adnia, mert Brüsszel úgy látja, hogy Magyarország nem minden esetben ellenőrizte megfelelően a támogatási feltételek teljesülését, vagy azért, mert a támogatás mértékét nem megfelelően számították ki.

Ez se baj, megfelelő ötlet kell, és pénz mindig van, amint látható. Amúgy mostanság, hogy megültük a diadalt (levéllel bizonyítva), és kiszabadultunk az Unio ellenőrző karmai közül a túlzottdeficit eljárás lerázásával, sőt és pláne a rohadék IMF is eltakarodhat a magyar pusztaságról, lehet szórni a pénzt, senki bele nem szólhat, mire is basszuk el, például az alábbi módon.

Ismét hozzányúlt a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékhoz a kormány. A közlöny hétfői számában ugyanis négy kormányhatározat is megjelent, amely összesen 10 milliárd forinttal apasztja az általános tartalékot – írja a portfolio.hu. Az egyik határozatból kiderül például, hogy a kormány megtárgyalta a kiemelt sportágak sportágfejlesztési koncepcióit és elfogadta azokat, valamint döntött a sportágfejlesztési koncepciók 2013. évi támogatásáról. Ezek a tételek így néznek ki: az idei sportágfejlesztési koncepciók megvalósításához, valamint sportszövetségek adósságrendezése céljából a költségvetés általános tartalékának terhére a kormány 5,6 milliárd forintot juttatott, emellett 2,7 milliárd forintot csoportosít át a Nemzeti Sportközpontok javára, az állami, önkormányzati és egyéb sportlétesítmények fejlesztésére és fenntartására 144 millió forint jut, az MNV ingatlanberuházás, ingatlanvásárlás jogcímre 101 millió forintot fordít. Ezzel a határozatával összesen 8,7 milliárd forintot költött el a kormány a költségvetés idei (eredetileg 100 milliárd forintos) általános tartalékából.

Van itt lóvé, jut mindenre, ahogyan tegnap Székesfehérváron is megígértetett még a csillagos ég is Szent István nevében, csak akkor szisszent fel – mármint OV-, amikor kiderült, hogy a helyi futballszentély nem fog elkészülni a jövő évi választásokra, ami tudvalévőleg maga a tragédia.

Az uralom lényege azonban csorbát ettől sem szenved, mert a világ kerek, és így néz ki: szinte mindenkivel kezet fogott, és váltott pár szót Orbán Viktor – így érkezett Székesfehérvárra. Lépten-nyomon megállították, neki pedig mindenkihez volt egy-egy szava. Majd a város polgármesterével megkoszorúzta Szent István szarkofágját a Nemzeti Emlékhelyen. Ezután vastaps és éljenzés közepette vonult végig Székesfehérvár belvárosán Orbán Viktor. A Városháza előtti téren valóságos üdvrivalgás fogadta, sokan a nevét skandálták, és tapsoltak. Így jutott el a színpadig a tömegben. Ezután arról beszélt, hogy a magyar nemzet megmaradását államférfiak hosszú sorának köszönhetjük, köztük pedig István volt az első. „A magyar felfogás azt a vezetőt tartja államférfinak, aki túllépve a mindennapi küzdelmeken, taktikákon, olyan köteléket hoz létre a nemzet tagjai között, amelyek hosszú időre összekapcsolják az embereket”- fogalmazott.

Szóval minden a lehető legnagyobb rendben halad a maga három éve kitaposott útján, csak ötletek kellenek, ezért a jóisten megsegít minket, és senkit nem hagyunk az út szélén, csupán azokat, akik kevésbé élénk fantáziával rendelkeznek, nem képesek még egy szaros tévéműsort se vizionálni, és valljuk be, azért ez a réteg van manapság túlnyomó többségben, viszont cserébe kussol, és csak akkor morranna fel, ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, ergo lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.

„Senki ellen nem vagyunk, a magánnyugdíj-pénztárak ellen sem, a befektetések ellen sem, de a kormány legfontosabb feladata az, hogy megvédje a nyugdíjakat.”

A végét tudjuk.

Tevékenysége áldásos, olyannyira odavan megvédési buzgalmában, hogy mi meg teljesen odavagyunk tőle. Már a babáknak is kedvük van megszületni, pedig intette őket már régen Müller Péter Sziámi, hogy ebbe a világba nem érdemes:

„Rádióaktív rádió/ Tévé, hülye tévé/ A napjaid megint összeállnak/ Egy elhomályosult évvé/ Nem élhetsz az emlékeidből / Mert nem történt veled semmi sem/ Azt hazudnak neked, amit akarnak/ Nem lenni nem jó/ De nem jobb lenni sem/ Ha előrelátó csecsemő lettél volna/ Felkötöd magad a köldökzsinórodra.”

Ez nem éppen NER kompatibilis szöveg, de szerzője vagy látnok volt, vagy csak simán zseni, hiszen abban az időben íródott, amiből nagy menekvésünkben körbe forogva éppen visszatérünk. Illetve nem egészen abba a létállapotba, akkor a hatalom éppen a Sziámitól óvott volna, most meg nekünk védenek meg mindent. A rezsitől elkezdve, a földön át a trafikokig a jóisten se tudja mi mindentől épp, aminek végeredményeképpen a védelem nyomán valahogy mindig a túlfélre csoportosulnak át a lóvékötegek, itt, azon az oldalon, amelyiken magunk álldogálunk, egyre kevésbé kuncog a krajcár, és ez speciel nekem nem tetszik, meg úgy a környezetemben senkinek se, de ők védő karjaikat Selmeczivé transzformálva csak óvnak rendületlenül.

Mi állunk a pénzhalom innenső végén, ők pedig tartják a markukban, el nem engedik, megvédik. Mindez nem is jutott volna eszembe, ha már megint nem védene valamit ez az asszony, amitől visít a fél ország, ezek pedig a takarékszövetkezetek volnának, amely vagyonról súlyosan hasonlóképp fogalmaz, mint annak idején tette a nyugdíjakkal, annak látjuk a végét, emennek – mindezek után –sejteni véljük. Ezt nyilatkozta a kiflis:

„A százmilliós tőkeinjekcióval a kormány a takarékszövetkezeti rendszer megerősítése miatt döntött. Az átalakítás a takarékszövetkezeti tagoknak és azoknak is érdeke, akik nem külföldi bankokat szeretnék igénybe venni a jövőben, hanem magyar takarékokét, az érintettek ne aggódjanak, a kormány a magyar gazdaságot segíti és a magyarok tulajdonát szeretné biztonságban tudni.”

Azóta, hogy ezek a mondatok elhangzottak, minden eldöntetett, káromkodni nem kell, csak Sziámit idézni megint.

„Ha nem akarod hallani azt, aki oktat/ Mert véletlenül tudod/ Hogy egy utolsó szemét/ Ha azt gondolod róla/ Hogy pofázhat és szophat/ Fogd be a füledet/ Vagy hallgasd ezt a zenét/ Ha eleged van abból/ Hogy senki se tudja/ Hogy mit kellene csinálnod/ Hogy jobb legyen a kedved/ Mégis mindenki okos/ Mert azt hiszi magáról/ Fogd be a füledet/ És hallgasd meg a csendet/ Ha zavarni akarnak a depressziódban/ Ha meg akarják mondani/ Hogy mikor hova állj/ Fogd be a füledet/ Hallgasd meg a csendet/ És ha szét akarják törni/ Üvöltsél, hogy fáj!”