Nagy idők nem nagy embereket kívánnak már, ez a kiváltság kizárólag Svejket illeti meg, minálunk elégségesek a hatalmas szavak is, amiből a nemzeti oldal nem szenved hiányt. Rost művésznőt megszállta a szentlélek, tárcsázta hát az MTI-t, hogy gondolatait megossza a nagyvilággal, és erőt adjon az olimpia akarásához minden olyan honfitárs számára, aki amúgy szabadidejében imaláncot szervez a nemzet jótevőjének lelki üdvéért, mondjuk. Így válik szakrális csatatérré az egész nyüves ország.

Annak idején, amikor Churchill harcba hívta a briteket, ezt találta mondani: „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!” Ezt a tempót irigyelte el Rost művésznő, midőn így nyilatkozott: „Ha egy kisebb ország adhat otthont egy ilyen eseménynek, az a lakosság véréből, odaadásából, büszkeségéből születik meg.” Ebből az következik, hogy a Momentum, és mindenki, aki aláírásával befekszik neki, minimum hazaáruló, mert nem adja a vérét, nem adja oda magát, sőt, még csak nem is büszke.

Összefoglaló néven sorosbérenc álcivil, aki még Trump úr ovális irodabéli arany függönyeinek is képtelen felhőtlenül örülni. Ezen túl még azt is óhajtja, hogy a felnövekvő generáció ne legyen pirospozsgás és stramm, hanem valami drogos, csámpás bölcsész, akivel egyfolytában csak a baj van, mert mindig csak gondol, pedig nem is Micimackó. Rost művésznő egy laza gondolati salto mortaléval egy kalap alá vonja a sportot és a művészeteket, amiből az az idea fakad a nemzeti érzelműek tudatában, ha nem lesz olimpia, akkor ledózerolják az operaházat.

Mert ezektől az is kitelik. Még továbbá az is kiderül nagykövet asszony eszmefuttatásából, hogy az olimpia nem egyéb, mint a jövő testnevelés óráinak záloga, mert: „Hozzájárulna továbbá a jövő generációjának az egészségéhez is azáltal, hogy az olimpia megrendezése után elérhetővé válnának a tárgyi feltételek, a különböző sportlétesítmények, ahol edzéseket lehet tartani és mindez beépülhetne a hétköznapokba.” Akár a stadionok, azokban is már az ingyenebéden kerekedett kölkök ugrálnak, ledolgozni a menza kalóriáit.

Itt tartunk most a magyarországi csatában. Viszont becsüljük meg a momentumosokat, akiket – ha már churchilli párhuzamot vontunk – így jellemezhetnénk: „Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek”. Viszont erőteljes kíváncsisággal várom, mi lesz ebből az egészből. Pár napja megemlítettem, hogy elő fog kerülni az aktivisták rokonsága is, mint a jegyszedő anyjának malomtulajdonos kulák szeretője, s lőn.

Most is látni vélem a jövendőt, amelyben megszólal majd Pataky Attila az UFO-któl ihletve, és az összes többi díszlet is onnan a tribünről, veszélyben érezve a hazát, és nem utolsó sorban egyetlen csillagukat. A téboly tehát teljes bizonyossággal fokozódik az elkövetkező napokban, és kiderül, Rost művésznő sajátos gondolkodásával egyáltalán nincs magában, az új egység bőséggel mutatja majd az egyedül üdvözítő utat. Ami most történt: „Ez nem a vége. Még csak nem is a vég kezdete. De, talán, a kezdet vége.” Ezt is Winston mondta El-Alamein után. Ennek annyi köze van ehhez az egészhez, mint Rost művésznőnek a kalapácsvetéshez, viszont rohadt jól hangzik.

Ennek is megvan a maga oka, olyan patakys: „Órákat tudnék arról mesélni, hogy a világkormány hogyan egyezkedett 1930-ban a szürkékkel, egy másik civilizációval, akiktől kaptak egy technológiát, amelyet világuralmi álmaik megvalósítására használnak. A Hold sötét oldalát már ezért nem járják sem a franciák, sem az oroszok, mert oda egy kolóniát építettek, mint ahogy a Marsra is. Az 1974-ben Móricz János által felfedezett equadori Tayos barlang mélyén hatalmas termek vannak, amelyekben aranylemezeken az egész valós világtörténelem meg van írva. Négy expedíciót vezettek eddig a barlangba, az egyikben ott volt Armstrong, aki amikor feljött, azt mondta, hogy a Holdra lépés semmit sem jelentett ahhoz képest, amit lent látott. Különböző egyedekből álló civilizáció tizenkétezer évvel ezelőtt leköltözött oda, tőlük tudjuk, hogy a Naprendszer közepéből a bolygónk felé elindult energia úgy emeli a rezgésszámot, hogy egy új minőségi, boldogabb életbe viszi át az emberiséget!”

Ez olyan lehet, mint a Széles féle energiacella, abban a szellemi magasságban áll, mit áll, lebeg, akárha Mohamed koporsója. Kitetszik, hogy a mi, a jobbot bőszen erősítő nagyjaink a tudat egy ősi állapotába jutottak már el, amelyet nem jelölhetünk másként, mint maga a tohuvabohu, az őskáosz. Mindezt – KDNP-sek számára bizonyára tudottan – a Könyv is megírja. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” A tohu a Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexicon szerint formátlanságot, alaktalanságot jelent, a bohu pedig ürességet. A tekintélyes Hebrew and Aramaic Lexicon of the Old Testament szerint amikor a két szó melléknévként együtt található, mindig üreset, pusztát jelentenek. A Bibliában a Jeremiás 4,23-ban például az őskáoszba visszataszított földet írják le: „Látom a földet: kietlen és puszta és az eget: nincs világossága!”

Ez lehet itt minálunk, és már megfertőzte a miniszterelnökséget is, amely szervezet most közvélemény-kutatáson keresztül mér csapást az elcsigázott népre. Egy közvélemény-kutató cég ugyanis ennek megbízásából arról érdeklődik, hogy az emberek szerint a DK elnöke szövetkezik-e a külfölddel a magyar érdekek ellen. Nagy itt a baj. A Kód Piac-, Vélemény és Médiakutató Intézet Kft. novemberben kapott megbízást „kvantitatív közvélemény-kutatási feladatok ellátására”. A cég százmillió forinttal gazdálkodhat, és az elmúlt napokban kezdte meg a felmérést, a kérdéssor pedig többször is visszatér Gyurcsány Ferenchez, és nem csak az firtatja, hogy pozitívan vagy negatívan ítélik-e meg működését.

A telefonos kérdezőbiztosok többek között arra kíváncsiak, hogy a válaszadó elképzelhetőnek tartja-e, hogy Gyurcsány külföldi érdekekkel szövetkezve árthat Magyarország érdekeinek, majd pedig érdeklődnek, hogy a válaszadó szerint ki kell-e tiltani őt a Parlamentből. Itt tart Orbán betegsége. Szomorú ez egy ilyen fiatal embernél, de hírek már régóta szólnak a bajról, ami e kíváncsisággal is megmutatkozik. Országunk első embere a címbéli állapotba jutott, vagy csak simán gané, és ilyen hülye kérdések adják az alkalmat arra, hogy csorgassa a lét a csókosnak, akit még ki kell fizetni. Nem tudható. Asszem mindkét állítás ül. Ganaj is, káoszos gondolkodású is. Kicsi, narancssárga, és a miénk. A következő menetben Gyurcsány bizonyosan az UFO-kal szövetkezik, ez még hátra van az elmebajból.

(Op I.) Az okosak földje

„Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,/ de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja. / Úgy tudtuk, más bánt el velünk, / pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk. / A Habsburgok kérték és kapták a koronát, / önkéntes gyarmat voltunk több koron át. / Későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni, / addigra utált körbe mindenki. / Miközben Deákot ünnepelte száz torok, / a fejünkre nőttek a román pásztorok, / ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel, / baj is lett belőle később kevéssel, / hogy becsúsztunk a háborúba, / hülyére verve álltunk Trianonba’. / Utána Horthyék is okosak voltak, / hadat üzentek a Szovjetuniónak. / Mínusz negyven fok volt az oroszoknál, / ott maradt a fél hadsereg a Donnál. / Jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta, / bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta. / Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak, / a nácik és a komcsik is magyarok voltak, / mi voltunk Koppány és Kun Béla, / mi vagyunk magunk a probléma. / Valóvilág, Megasztár, X-Faktor, / szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol, / és hiába védjük másoktól a földet, / ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet. / Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék, / hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért. / Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant, / és marad egymillió kamurokkant / az országban, ahol mindenről más tehet, / a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek. / Balhé van, de sosincs felelős, / mindenki megússza, van jog, csak nem erős. / Eltűnt a Postabank, de senki se tette el, / Kulcsár Attila is egyedül kezdte el, / hozott is valamit az Ezüsthajó, / a Hagyóból lett csak cellalakó. / A pártokat építik az autópályák, / egyszer még féltek, de azóta látják, / hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek, / úgyhogy ideje, hogy építkezzenek. / Mi is építjük a nemzeti falansztert, / de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert. / Nyugat-Európa és a káosz partján, / félig Ázsia, de egészen Balkán. / Mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány, / mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán / bekötött nemzet, ez a szédült nép, / mi vagyunk a tábor és az ellenség. / Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez, / először dönt, és aztán se kérdez, / hiszünk még, de tudjuk legbelül, / hogy hazudnak rendületlenül. / Légy csendben, ó, magyar, / ha viselkedsz, eljön az ómagyar / táltos, és neked is letol egy szettet, / szebbet, mint ahogy elképzelted. / Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer, / az állam is így él, ilyen ez a rendszer. / Itt tudja minden kisgyermek, hogy / svájci frankból nőnek a díszkertek, / úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól, / meleg ez a kibaszott disznóól. / Huszonöt éve nonstop a válság, / nem mászunk ki, csak a gödröt ássák, / volt egy lépcsőnk, de eltemettük, / most építjük újra, hogy lebontsuk együtt, / mert az utód is úgyis begőzöl, / még három év és kezdhetjük elölről. / Isten, várd meg a magyart, / majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart. / Isten, várd meg a magyart, / rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart. / Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség, / megbűnhődte már e nép az összes ötletét, / lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad, / de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak / basszuk el, de pusztuljon az idegen. / Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem / több párt kell, hanem több külön ország, / az okosak földje, Magyarország. / Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen, / léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem / több párt kell, hanem több külön ország, / az okosak földje, Magyarország”

( Op II.) Kedves vezető

„Mi ez a sok kérdés? / ha várod a választ, szoptad / mások mást választottak / és szépen teszi a dolgát / tereli a hordát / dolgokat épít, keveri a maltert / ha bántanak minket, osztja a sallert / ne szólj bele, nem látod át / csak erős kéz tesz erős csodát / foglalkozz mással, nem olyan rettentő / nehéz látni, hogy rendel a megmentő / itt épül a lehető legszebb temető / a kedves vezető számít rád / tartsd meg a kritikád, csak tátsad a kicsi szád / a kedves vezető számít rád / mire fel ez a kétely / kis csermely, mit csobogsz / gondolkodni túl ortodox / a vállad elbír még pár terhet / hát tartsad a tervet / alattvaló vagy, térdelj bátran / felfele nézz, ha mégis gáz van / bolond lennél nem fogni fel / egy erős kéz majd segít, ha kell / foglalkozz mással, nem olyan borzasztó / nehéz látni, hogy itt csak így lesz jó / itt épül a lehető legszebb temető / a kedves vezető számít rád / tartsd meg a kritikád, csak tátsad a kicsi szád / a kedves vezető számít rád / az állam a vallás, miért nem hiszed el / jobban tudják, miért nem hiszed el / eljön az álom, miért nem hiszed el / amíg nem visznek el? / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, az egyszer egyedül lesz”

Egészségedre!