És ő lehengerlően sikeres üzletasszony is egyben, tisztára Rogán Ceci, aki barterbe’ tud helikofferezni, meg spórolásként a BÁV-ban vesz hétszázezres táskát a Toncsinak, hogy legyen mibe rakosgatni reggelente a parizeres zsömlét. Vagy a hamubasültet. Toncsi azt hitte, hogy a Ceci tényleg a BÁV-ban vette azt a tízóraihordót, mert az asszony mindig tréfálkozik vele, ezért mondta ő is, hogy fillérekbe’ van ez a borjúbőr, hozzávágták a zaciba’ szinte, csak épp azok nem foglalkoznak táskával. Ejj, ejj, huncut ez a Toncsi. Vagy hülye, nézőpont, netán filozófiai gusztus kérdése az egész.

A Cecinek egyébiránt kizárólag a takarítással akadnak gondjai – mert minden másra ott van a MasterCard -, alig is végez a porszívózással az egyik szobában, és már azt hiszi, hogy kész a leltár, amikor a semmiből odaterem neki egy másik. Azt is puccba teszi, és hipp-hopp, már megint van egy. Ceci megtörli izzadó homlokát, és lemondóan legyint, hogy ennek már sose lesz vége, mert aztán nyaraló is fölbukkan a ködből váratlanul, amit meg összejárnak a munkások a malteres bakancsaikkal, jajj. De csak megmossa a haját, és már indul is újabb táskáért a zaciba, mert jön a Jézus.

A Palácsik Timi az nem takarít, a Timi gyermekre vágyik, mert a fánkozó befuccsolt, meg, hogy legyen, ki örökölje a kaszinókat, mert a rulett minden előtt. Andy azt mondja neki, jól van aranyom, ezt még megprogyucerkedem, csak hadd vegyem ki a szivaromat a fülemből, de irgalom anyja, Timinek a szaporodáshoz le köll vennie habos testéről a kétmilliós báránybőr cuccot. Mégsincs nagy baj, a Habony mondja neki, ne aggódj virágszálam, az aktus alatt megőrzöm aztat a Gucciba’, minden rendben lesz. Úgy is történik, a Terminátor telefonon gratulál a kalandhoz, és ezt suttogja a Timi fülibe: hasta la vista, baby.

Lőrinc barát azon nyüszög, hogy mindjárt itt a Mikulás, meg Télapó is már eljő – ki tudja melyik a zűrzavarban – , pláne a megváltó is megszületik hamarost, és ő, mint ezer éve jó keresztyén, mivel örvendeztesse meg a Vikit. Pörküttje van már neki, kalbásza zsák-, kisüstije hektószám, a disznót is levágta, szotyolával meg teli a füle. A stadion már snassz, tavaly is az vót, de imhol egy Népszabi, pár apró megyei lap, egy kis Echo tévé, néhány szálloda. Ezeket piros, zörgő zacskóba csomagolja, előkúszik a lámpásból, lebeg, halkan csilingel, és megkérdi: mit parancsolsz édes gazdám?

De Viki nem hallja ezt sem, mert a gallérja alól törölgeti a szaftot, szuszog és élteti a forradalmat. És ugyanebben a pillanatban özvegy H-né, a nyolcvankilenc éves terrorista egy darab sajtot dug a pongyolája foltozott zsebébe, de csak azért, hogy az egérfogóba vigye csalinak, megrágni úgysem tudná a fogatlan ínyével, és, ha csali, az akkor már rezsi, mert a lakás állagának megóvásához köll. De rosszul véli özvegy H-né, tisztára Sarka Kata már, mert azt hiszi, hogy a sajt ingyenbe’ van, és azt is gondolja, hogy hülyének lenni állampolgári jog, mért ne élhetne vele. Aztán ez lesz a baj.

Mert nem tudja, hogy ő annyit is ér, ezért a TEK lecsap rá, gyorsított eljárásban közmunkára ítélik, a kerítéshez szállítják, ahol ennek keretében migráncsokat kell gyaknia a járókeretével egy héten át. Így, amikor mindezért megkapja a kitüntetését, és a parlamentben Viki a pörköltszaftos mancsaival lapogatja a púpját, abban a rohadt percben kopogtat nála a közalkalmazott, hogy átadja az utalványát, az Erzsébetet. Lemarad hát erről is. A terrorista ezek után fáradtan hazatér, leül a székbe, nézi a kihűlt sparheltet, megrohanják az egerek, mert a zsebén még érződik a sajt lábszaga. S ahogyan a kis cincogik bajusza csiklandozza az övét, mert sehol egy rohadt macska, rövidlátó, hályogos szemeivel még sejti azt, hogy a konyhán átröpül egy üvegszamovár. Így hal éhen, szoborszerűen és méltósággal.

Amióta odahagyta a kommunista pártot – az MSZMP különféle intézeteit -, mindenről ők jutnak az eszébe, akárha kamasznak a csöcsök, aki egyfolytában kefélni akar. A tudat beszűkülésének sajátságos állapota ez, ami házelnök úrnál már nem gyógyítható. Az ő éltes korában.

Ez a Halo-effektus különös egy jelenség, olyan torzítás, amikor egy benyomás valamely személyről, tárgyról vagy dologról befolyásolja a vele kapcsolatos érzéseket, gondolatokat, és így az adott dologról alkotott teljes ítéletet. Ezért elsőáldozó glóriás Orbán rajongóinak szemében.

Házelnök úr is így járt országos cimborájával, az örökös miniszterelnökkel, leendő királyunkkal, akiről volt egy tapasztalata még az idők kezdetén, és ez fixálódott úgymond. Attól fogva Orbán a helikopter, és mindenki más trogdolita, barlanglakó, alacsony nívón tengődő népfaj vagy egyed.

Ebbe a kategóriába tartozok én is, és mindenki más, aki nincs velük. Mert az ellenük van, és az kommunista. Ilyen derűs máma házelnök úr egyszerű világa. Előveszi a saját fejlesztésű brehm-jét, amelyben két faj szerepel: mi – máminthogy ők -, oder a többi, aki meg kommunista, és osztályoz.

Habony, Rogán és Vajna ugyan nem komcsi, ámde tele van velük házelnök úr töke, mert veszélyeztetik a Párt népszerűségét az urizálásukkal. Hogy lopnak, az nem baj, hogy lubickolnak az aranyban, valamint Palácsik Tímeában, az a baj.

(„Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Követsz?”)

Házelnök úr ezt a visszásságot szándékozik megemlíteni miniszterelnök úrnak a hírek szerint hamarosan, mert lát kivetnivalót ebben a szűk körben, ellenben Orbánban semmit ( az a kurva Halo-effect).

Mondjuk, az örökös miniszterelnök tesz is róla, hogy így legyen, mert mint az közismert, ő vagyontalan ember. A hetven évvel ezelőtti bajuszos is az volt, és neki még felesége sem lehetett, mert a Birodalom volt a jegyese. A mi vezérünk itt még nem tart, ellenben más, magasabb szintre eljuthat, amikor is a muzsik arról fantáziált, ha a cár atyuska erről tudna, minden más lenne egyből.

Viszont térjünk vissza a mi bajuszosunk elaléló tudatához, amely különös dolgokat hagymázol össze. Közreadom az egy igazat, amely ez:

Kövér László nemzeti érzelmű, ezért nem az ellen van elvi kifogása, hogy Orbán Viktor maga találjon meg vagy jelöljön ki nyolc-tíz nagytőkést Magyarországon. Arról is beszélt, hogy a piacon az így felfedezett nagyvállalkozók épp azokat a kapcsolataikat kovácsolhatják versenyelőnnyé, amelyek az ország miniszterelnökéhez és belső köreihez fűzik őket.

E térnyerésnek saját megfogalmazása szerint a kommunisták ellenében érezte szükségét, mert „azok kötelékben repülnek”, és készülnek a visszatérésre. És Orbán megtalálta a tőkéseit, ellenben az ország tragédiája, hogy az egész elcseszett hon működését ennek a felfedezésnek rendeli alá. Éppen ebbe gebedünk bele.

Ezek a kollégisták jogászok, és bizonyára beléjük verték a „Quod est necessarium, est licitum” bölcsességét, amely szűk magyarsággal így szól: ami szükséges, az törvényes. És látjuk a mi parlamentünkben, mit tartanak szükségesnek, következésképp törvényesnek is, az alapmicsoda megalkotása óta lavázunk ennek szellemében. Aztán ez sül ki belőle, ami van itt nekünk a pofánkban, ezek a gyönyörök.

Ellenben dicsekedek, mert úrfikoromban latint is tanultam (mégis elvadultam), és mindenféle haszontalan dolgok megragadtak bennem abból az időből. Például ez: „Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem”. Magyarán, bármit cselekszel, tedd okosan, és nézd meg, mi lesz a vége. Nos, erre a folyományra vagyok én nagyon kíváncsi. A végére a mi tébolyunknak. Annak.

Az ifjú feleség az est indításaként a Kempinski Hotelhez vitette urát, ahol lovas kocsiba ültek, és a naplementében kocsikáztak fel a Budai Várba (mily idill). Az ünnepelt az úton végig szivarozott. Biztonságukat közben egy őket követő fekete autóból biztosították, a parti helyszínén pedig rendőrök, biztonságiak és hoszteszek tartottak távol mindenkit, aki nem szerepelt a vendéglistán. Dobó Kata, Sütő Enikő, Dukai Regina, Rogán Antal és neje, Demján Sándor, Timi húga, Hajdú Péter, Sarka Kata, Deutsch Anita és Gerendai Károly hivatalos volt a rendezvényre, világsztárok azonban nem jöttek. Antonio Banderas és Arnold Schwarzenegger video üzenetben köszöntötte Andyt. Timi szambatáncos nőkről, nagyszabású tűzijátékról is gondoskodott, kaszkadőrök egy kamionnal nyolcvannal hajtottak az ünneplő tömeg közé, a falakról kommandósok ereszkedtek le, a motorosok legalább kétezer golyót lőttek ki a tárból (mi ez, Közel-kelet vagy épp Kolumbia?). Andy gondoskodó feleségétől egy sztriptíztáncos lányt is kapott, aki egy rúdon pörögve szabadult meg a textiltől. Őt Pirner Alma követte, aki szintén rúdon vonaglott Andy kedvéért.

Így mulat a magyar úr. Az, hogy egy pénzbe frissiben beleszédült nőcskétől ez telik, ha nem is bocsánatos, de felfogható. De hogy az ura, az Andy ehhez jó pofát vág, meg a föntebb emlegetettek is részt vesznek a komédiában, na, az a baj. Hörgök itt, és hihetnők, hogy irigy vagyok, ugyan. Szomorú inkább. Mindez, amit bővebben vázoltam egy, egyetlen egy apró kis esemény országunk tündöklő szellemiségét bizonyítandó, de az ide vezető utat már régen kikövezték. Volt itt miniszterelnöki lagzi, tivornyás milliós vadászatok, lovaglás Erdélyben, és még ki tudja mi nem. Az „elitünk” szellemi posványa. Már csak azt nem tudni, nagy jólétükben mikor gyújtják magukra a házat, mert ha már muri, legyen igazán úri, olyan móricziasan.