Ki nem szarja le? Vethetnél ellent nyájas olvasó, de azt mondom neked, hogy érdemes rá figyelmezni mindenféle ellenérzés és viszolygás dacára, sőt, még a társadalmi folyományok iránt érdeklődő nőnemű polgártársak figyelmébe is ajánlanám. Mert ebben a viadalban benne mutatkozik majd az egész elcseszett ország múltja, jelene, de még a jövője is kicsinyt.

Egyszóval egymásnak feszül majd Dunaújvárosban az MTK és a Vasas, ámde mégis az lesz érdekes, mi történik mindenközben Felcsúton, illetve a Felcsúttal. Nem a pitypangos faluval, hanem annak felturbózott láblabda csapatával, amely alakulat a mi egyetlen vezetőnk szívének szottya és szotyolája, meg persze az új földesúré, a mészárosgázosé is egyben.

De mesélek inkább. Az alapvető bajok ősszel kezdődtek, amikor a nemzeti stadionépítési programot kiterjesztették a Hungária körútra is, amely közkeletűen a Magyar Testgyakorlók Körének szűkebb hazája, s ahol rendszeresen tombol a négyszáz fős szurkolói tömeg. Kell nekik stadion? Még a kérdés is sértő: perszehogy.

Meg aztán az MTK főnöke, egyszemélyi ura a dájcstomi, aki, brüsszeli bokros teendői, valamint a twittelés és az internet gondjai mellett két kúrás közt még erre is bír időt szakítani. Hogy igazgassa a nemespenésszel bevont klubot. Így hát épül az a stadion, ahová majd bizonyára beépítik a beléptető rendszereket is, amelyeket ez a jóember még az idők kezdetén rendelt meg néhány kósza milliárdért, ám azóta nyomuk veszett a ködben.

Vagy a nyuszi mellett lapulnak a varázsló kalapjában, erről bővebb információja senki emberfiának nincsen. Csak a jóistennek, aki viszont ilyen apróságokkal már nem foglalkozik, mert minden figyelmét leköti a migráncsok dolga, valamint az országunkban burjánozó terror.

Hogy az MTK stadionját – ahol mindig négyszázan tombolnak, ez egy eposzi jelző, ne ordíts – föltúrták a taktorok (Copy: K. Zsófia), a kék fehér aranyvádlijúak a Fáy utcában, a Vasas földjén rendezték a hazai meccseiket, vendégségben néhai Kádár János csapatánál. Ez működött is egészen eddig, ám itt a végén az öldöklő bajnokságnak bebaszott a ménkű az iharosba.

Elmondom, hogyan. A PAFC – ez a csúti szuperklub betűneve – a beléje pumpált milliárdnyi nem közpénz ellenére kizuhogásra áll a bajnokságban épp, és így is marad szégyenszemre, ha a Vasas ezen a meccsen legyőzi a libásokat. (Ők volnának az MTK, és nem gúnyolódok, pláne nem gondolok huncutul Bajnaira sem, ez évszázados neve már a dájcstomi klubjának, így hát oszoljunk, nincsen itt semmi látnivaló).

No hát, valamit tenni kell adminiszratíve, hogy a PAFC azért benne maradjon ebben az enbéegyben ugye. Erre szolgál az MLSZ, aki úgy döntött, hogy az MTK, mint pályaválasztó eridjen Dunaújvárosba mérkőzni annak ellenére, hogy a kék-fehérek a Hidegkuti Nándor Stadion építése miatt a Vasas létesítményét, az Illovszky Rudolf Stadiont jelölték meg hazai pályájukként.

Sőt: a helyszíntől pályaválasztóként csak abban az esetben lehet eltérni, ha a vendégcsapat is beleegyezik ebbe. Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője szerint ezzel a döntéssel három-négyezer drukkerrel kevesebben lesznek az NB I 33. fordulójában, mintha Angyalföldön lett volna a meccs.

Itt, és ekkor beindult a szurkolói, és nem is csak szurkolói képzelet. Immár egy hete nézegetem igen lelkesen szerte mindenféle portálon, mit is gondolnak minderről a választópolgárok. Azok persze, akik a legenyhébben szólván nem szívelik aviktort és rendszerét.

Egészen közkeletű ezekben a körökben, hogy mindez a Felcsút miatt történik, az MLSZ – mint aviktor egyik játékszere – így nyúlkál a PAFC hóna alá. Ha ugyanis a Vasas ott a messzi távolban vereséget szenvedne, a ’csútnak esélye nyílna a bentmaradásra. Különben zuhog szégyenszemre és fenséges bánatra is.

Prüszköl mindenki nagyon, sőt kurvaanyázik is, és erre magunk közt szólván minden ok adott. Ez az MTK egészen különös módon szerepel mostanság. Eddig szárnyaltak úgymond – már amennyire egy liba szárnyalni tud -, és az Európa-liga indulásért harcoltak.

Aztán találkoztak a PAFC-al, és legott béklyó került a lábakra, aminek egyenes következménye lett a vereség. Sőt, amikor a másik királyi kedvenccel, a Videotonnal találkoztak, a lábbilincsbe annyira belegabalyodtak, hogy ötöt kaptak a tévésektől hirtelen és váratlan.

Csoda, hogy kakit szimatol az alattvaló? Egyáltalán nem. Így történt tehát, hogy ez a holnapi meccs nem a futballról szól már elsősorban, hanem a hatalomról. Közkeletű vélekedés: nem engedhető meg a mai Magyarországon, hogy a világ legszebb luxusstadionjával bíró csodacsapat szégyenszemre kizuhogjon az enbéegyből. Mert akkor viktorfiú szomorú lesz. Nagyon.

Nos, ezért van az, hogy az ország apraja és nagyja, boldog és boldogtalan vigyázó szemeit az acélvárosra veti holnap. Hogy a hatalom ganajsága meddig bír elmenni. Ennek lesz a lakmusza a meccs, amelyen, ha a Vasas győzne, az felérne egy időközi választási sikerrel.

Érzik ezt nagyon. Ez okozhatta, hogy közleményt adott ki az Ultras MTK szurkolói csoport. Jelezték: nem lesz szervezett szurkolás a Vasas elleni találkozón. És ilyet sem minden nap hall az ember. Olyan lesz ez a meccs, mint az ’56-os olimpián a magyar-orosz vízilabda ütközet, amely akkori olvasatban a zsarnok és a szabadságharcos közti véres küzdelem volt.

Szkeptikusabbak azonban azt mondják, tök mindegy milyen eredmény születik. Úgy vélik, ha a Felcsút valamely gikszer miatt papíron kiesne, akkor az MLSZ a most tizenkét csapatos bajnokság létszámát emelné meg, arra hivatkozva, hogy a nívó ezt indokolja. Ezt pedig azzal magyaráznák, hogy a válogatott kijutott az Eb-re. Ami meg, mint azt már mindenki tudja: na, ugye.

A legfrissebb felmérések szerint négy és félmillió olyan töketlen honfitársunk van, aki képtelen megállni a saját lábán, mert az Isten pénze nem elég neki, ugyanis két lapáttal szórja hó közben a lehető legnagyobb, elöljáróink számára elképzelhetetlen luxusra, úgymint csirke farhát – vagy uram ne hagyj el, egyenesen csirkeláb – esetleg még tescós parizer meg ilyenek. Nem tudják már a népek, mit csináljanak jódógukban.

Azonban élhetetlenek ezek, és hónap nem telik el, hogy annak végén ne visongnának, mert nincs nekik egy büdös vasuk se. Ideje jött el tehát annak, hogy beiratkozzanak Felcsútra, a PAFC nevű láblabda csapatot működtető gazdasági társasághoz a tanfolyamra, hogyan is kell hatásosan a fogunkhoz verni a garast témában, mert ezt ők tudják, nagyon tudják. Soha nem látott eredményeket produkáltak ugyanis a világ közepén ugyan, de mégis csak egy lófasz faluban a ganaj sűrűjében.

Ami ott folydogál, az maga a csoda. Annak kell lennie, hiszen minden bevett, a földteke más részein működő gazdasági modellnek ellentmondanak az ottani történések Mert azt ugye nem feltételezhetjük, hogy a bőségszaru azért nyílt meg arrafelé, mert a Szűz itt szállott alá, vagy épp, mert a megváltó, nem az ács, hanem a bányász fia ott látta meg a napvilágot. Ezeket a gonosz feltételezéseket elvetve utánajárnánk mi az oknak, ha hagynák, de nem teszik. De lássuk, mit tudunk!

A magyar reformok működnek, ez ugye alapvetés, valamint az is, hogy az unortodoxia igencsak hasznos. Már, akinek. Aszongya, hogy: adott ez az ezernyolcszáz kóbor lelket számláló falvacska, amelynek van egy háromezres stadionja. Vagy azorbánnak, ezen még viták folynak a szájtátik között, mindenesetre ott van, ahogyan a kisvasút is zakatol a homályban. Ebben a fatornyos stadionban láblabdázik a PAFC névre hallgató alakulat, akik mérhetetlen teljesítményét folyamatos lelkesedéssel százak – háromszázak – tekintik meg a helyszínen.

Ez pedig akkora reklámértékkel bír, hogy mágnesként vonzza a dellát. Egy Barca kutyafasza ehhöz képest, aki katalánoknak ennek megfelelően nincs is TAO-juk, és annyit is érnek. Viszont ezeknek itt igen. Lángoktól ölelt kis országunk cégei, gazdasági társaságai és minden olyan alakulata, amely meghallotta az orbáni hívó szót, sehol máshol nem tudja elképzelni a nem közpénzt, csakis itt. Hogy ezek a varázslók éppen készülnek kizuhogni a magyar mennyei bajnokságból, az sem zavar senkit sem, a pénznek, ha szakad, vagy ha törik, ’csútra köll megérkeznie. De nézzük a csodát!

2015-ben a Puskás Futball Kft., amely az első osztályban játszó klubot működtető gazdasági társaság, 259 millió forintos nyereséget realizált. A tavalyi nyereséghez főként az járult hozzá, hogy több mint a duplájára tudták növelni a nettó árbevételt: a 2014-es 706 millió után 1,445 milliárd forint folyt be a kasszába. Az azonban, hogy minek köszönhető pontosan a növekedés, nem derül ki, a kiegészítő mellékletben ugyanis egyetlen szó erejéig sem térnek ki az árbevételek összetételére.

Így megy ez, bizony. Folyományok az élhetetlenek számára a következők: Józsik és Bélák, Marik és Jucusok, rokkantak és szerencsétlenek, ápolók és közmunkások, ergo a magyar nemzet java: alakítsatok kft-ket fotballra, működtessetek csapatot a panelben meg a falu végin, és dőlni fog a lé. A konyhapénz látványosan sokszorozódik meg szempillantás alatt, lesz szőlő meg lágy kenyér. Ezt tanítja nekünk a felcsúti példa. Mást tenni nem kell, mint tudományos alapossággal bizonyítani, hogy azorbán nálunk, a mi konyhánkban látta meg a napvilágot, és egy életre feledhető a farhát, sőt, bizonyos idő után eljön a pillanat, amikor a saját lábunkra állunk. Vigyázó szemetek Ráhelre vessétek!

Most pedig kihúzom a kezem a biliből és összegzek: baszódjál meg orbánviktor!