„A kormány dolgozik azon, hogy újraindítsa a vájárképzést és egy modern bányászatot hozzon létre. Magyarországon kultúrája volt a bányászatnak, nemzetközileg elismert szakemberek és jól képzett vájárok dolgoztak egykor, húsz éve azonban kitalálták, hogy a bányászatnak nincs jövője, mára pedig a képzésük is megszűnt. Már szinte szégyellni kell, ha egy országnak szene van, és ki akarja bányászni, ez beteges. A külföldi tőke nem ellenség, a befektetésekre szükségünk van, és erre jó példa Ózd.”

Paks bővítése immár titkosan lezsírozva, a gép dolgozik, az alkotó pihen. Tehát nem árt új területeket meghódítani a NER számára, nem baj, ha az szöges ellentétben áll az atomerőművet bővítő indokokkal, meg holmi széndioxid kvótákkal, amelyből nem is oly rég egy nagy szeletet adtunk el jó áron. Minden mindegy a hagymázas világban. A módszer egyszerű, mindenkinek hazudjuk azt, amit hallani akar, akármekkora baromság is, akármennyire kilóg is a lóláb, most már a látszatra sem kell adni, a lényeg, hogy jól hangozzék.

Csak egy apró folt van a dolgon: azt a miniszterelnököt, aki megakadályozta egy új, korszerű szenes erőmű építését Berentén, és ezzel a lépésével kivégezte a borsodi szénbányászatot, Orbán Viktornak hívták.

Még tanulságosabb azonban a mindent elöntő hazugságáradatról bizonyos Riz Gábor, fideszes országgyűlési képviselő honlapjának szövege, aki éppenhogy kiáll gazdája seggéből. Így emlékezik meg az ózdi történelmi eseményről:

„A régi törzsgyár területén kialakítanak egy skanzent, a korábbi erőmű épületében pedig a köznyelven csak a digitalizációs központként emlegetett projekt valósulhat meg. A fejlesztést szimbolizáló időkapszulát Orbán Viktor miniszterelnök, Riz Gábor, országgyűlési képviselő, Fürjes Pál polgármester és Lovas Lajos, a MANDA főigazgatója helyezte el a Rombauer-színpad előterében.

Egy ilyen bezárt gyárudvaron állni különleges érzés, de mindenki másra gondol – fogalmazott beszédében Orbán Viktor. Én leginkább arra gondolok, hogy a téglák mögött a dolgos kétkezi emberek munkája áll, és nem rajtuk múlt, hogy ez a helyzet kialakult. Legalább ilyen fontos azonban, hogy ne adjuk át magunkat az önsajnálatnak, mert a múlt eseményen már nem lehet változtatni. A saját jövőnket azonban még kézbe vehetjük, és kézbe is kell venni. A kormányunk 2010-es megalakulása után határozott elképzelésünk volt, hogy a korábbi ipari fellegvárnak számított városok sorsát jobb irányba fordítsuk. Az előző rendszerben ugyanis Ózdon, Dunaújvárosban, Miskolcon, Komlón és Salgótarjánban is óriási eredményeket értek el az emberek. Sajnos a régi termelés visszaállítása lassan negyedszázad távlatában nem lehetséges, viszont a digitalizációs feladatok megkezdésével ismét élettel tölthetjük meg a kohászat falait.

Orbán Viktor Ózddal kapcsolatban kiemelte: minden településnek előbb fel kell álljon, mielőtt elindul a fejlődés útján. A kormány éppen ezért nyújtott segítő kezet a borsodi településnek akkor, amikor átvállalta a korábban felgyülemlett 4.5 milliárd forintos tartozását. Az önkormányzat tehát mostantól tiszta lappal indul, így nincs akadálya annak, hogy a nagy ívű terveket megvalósíthassák. Magyarország miniszterelnöke beszélt a foglalkoztatási adatokról is, mint mondta: Ózd környékén 22-ről 17 százalékra csökkent az álláskeresők száma, ami még mindig majd a duplája az országos átlagnak. A cél azonban továbbra sem változott: azt szeretnénk elérni, hogy Magyarországon mindenki meg tudjon élni a becsületes munkával szerzett jövedelméből.

Riz Gábor, a térség országgyűlési-képviselője az elmúlt esztendőkben zászlajára tűzte a MANDA-projektet, amely ezúttal egy fontos állomásához érkezett.

Felemelő rendezvény volt, mert azon a földön állhattunk, ahol korábban munkások százai nyüzsögtek – tette hozzá Riz Gábor. Mögöttünk egy üres holdbéli táj volt látható, de már nem sokáig. A tervek ugyanis elkészültek, jövőre már állnia kell a skanzennek és a volt erőmű épületében a digitalizációs központban is dolgozni fognak az emberek. A városnak és a térségnek ez egy arculatváltást jelent, új fogalmakat kell megtanulni. Megjelenhet nálunk a turizmus és az idegenforgalom, amely eddig nem volt jellemző Ózdra. A jövőben azonban olyan látványosságot tudunk majd kínálni, amelyet érdemes lesz megnézni azoknak is, akik esetleg a környéken megálltak Szilvásváradon vagy éppen Aggteleken. Komoly munka helyszíne lesz a volt erőmű épülete, ahol a Kárpát-medence kulturális értéktárát mutatjuk be az épület felújítása után. Sokat tudunk majd adni az oktatásnak, a turisztikának és az ózdiaknak is. Újra lesz miért arra a területre lépni, ahol őseink még eleven, nyüzsgő élettel találkoztak.”

Egyrészt bányászat, hogy adjunk muníciót a parasztnak, másrészt turisztika mint arculatváltás. A kettő egy szövegen belül, s hogy üti egymást a két duma, ki nem szarja le, ez a fideszmódi, amihez nincs mit hozzátenni. Mindenki gondoljon, amit akar.

Már a városi képviselők döntése előtt is tüntettek pár százan, hogy ne cigányosodjon el Ózd, ami amúgy – és a szó eredeti mocskos értelmében, azaz abban, hogy ezen a településen nagy számban élnek roma honfitársaink – már nagyon régóta tény és igaz. Ilyképpen ilyen alapról tüntetni ellene egyrészt fölösleges, másrészt baromság, mert nem attól lesz több a cigány, hogy felépül nekik valami, amely sorsukat jobbá fordítani hivatott lenne.

Az ózdi képviselők ugyanis befogadtak egy projektet – amelyet másik három város, jelesül Sárospatak, Miskolc és Székesfehérvár – városvezetése már elutasított. A Jobbik ezeken a helyeken cigányok betelepüléséről kezdett tutulni, és az árja képviselők beszartak, elutasították az ajánlatot, és ez is sokat mutat kietlen hazánkról. De hát mi nem kellett azokban, és mi ellen ordítanak Ózdon, azt sem árt tudni, ha már nekik ott fogalmuk sincs a dologról. A kultúrgyár néven is emlegetett központ a MANDA térségfejlesztési program keretein belül a tervek szerint az egykori ózdi kohó területén kezdené meg működését. A központ Magyarország EU-s roma stratégiájának részeként jönne létre a cigány tehetségek felkarolására, gondozására, oktatási projektek megvalósítására, illetve a roma művészet patronálására. Az 1.7 milliárd forintos kulturális beruházást az Unesco is támogatja.

Erről volt már szó a parlamentben is, akkor Egyed Zsolt jobbikos képviselő „Cigány kulturális világsátor projekt, avagy Ózdból lesz a cigányváros?” címmel szólalt fel, amire Kovács Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára azt reagálta, hogy a feltett kérdés méltatlan a parlament szellemiségéhez. Előzménye ennek az volt, hogy az ózdi képviselőtestület idén májusban zárt ülésen 13 igen és két nem szavazattal úgy döntött, hogy befogadja a Nemzetiségi és Roma Kulturális és Módszertani Központot. Nos, ekkor voltak a tüntetések a városban, most pedig népszavazást tartanak róla. Összegyűlt ugyanis a kellő számú aláírás, amelyet a Jobbik gyűjtött, de előtte még megágyazott neki. A városi szervezet honlapjára feltett indoklásuk szokásukhoz híven érvek helyett kimerül egy jobbikos mércével is sötét és aljas cigányozásban. Felhívásában a Jobbik még a saját programjában szereplő civilizatorikus lózungokat is félredobja, és ehelyett inkább kijelenti, a városvezetők „nem arra lettek felhatalmazva, hogy Ózd városát minél jobban elcigányosítsák, és a szegény szerencsétlen BMW-vel, Mercédesszel, és Audival járó hátrányos helyzetű késelő és brutális kegyetlenséggel gyilkoló családokat támogassák!”

Ilyen goebbelsi előkészítés után lett eredményes a szignók gyűjtögetése – bár ebben, mármint a mindent aláírási lázálomban már nagy gyakorlata van a színmagyar polgárnak -, így az nem is meglepő. Az akciót Kisgergely András független önkormányzati képviselő és a Jobbik helyi szervezete folytatta, és világraszóló sikert értek el, amelyet az jelentett, hogy a törvényi szabályozás értelmében a választásra jogosult ózdiak legalább 20 százalékának kellett ellátnia kézjegyével az aláírásgyűjtő ívet. Ezt a kezdeményezők bőven túlteljesítették, mivel kilencezer aláírást – az előírtnál ezerrel többet – gyűjtöttek össze a központ ellen.

A cigány – meg még sokminden – gyűlölő párt fújhat egyet az eredményes munka után. Az elmúlt 45 napban a helyi választási bizottság vizsgálta az aláírások hitelességét, és kedden hozta nyilvánosságra, hogy a kezdeményezés eredményes. Mustos Lajos, a helyi választási bizottság elnöke az erről szóló határozatot péntekig fogja átadni Fürjes Pál polgármesternek, akinek a következő munkaterv szerinti testületi ülésig meg kell jelölnie azt a napot, amikor a helyiek döntenek a kérdésben. A népszavazás sikeréhez arra van szükség, hogy a választásra jogosult állampolgárok ötven százaléka plusz egy fő járuljon az urnához. Ez Ózdon nagyjából 15 ezer szavazót jelent.

Készen van a nagy mű, készen van már az egész ország, a ma megjelenő Heti Válaszban egyébként erről is nyilatkozik Fürjes:

„El fog indulni a népszavazási procedúra, és a szavazást a törvény szerint meg kell tartani három hónapon belül. Az embereket megtévesztették az aláírásgyűjtés során, a többség azt hitte, ahhoz adja a nevét, hogy „Ne legyen cigányfőváros Ózdból”, vagy „Ne telepítsenek cigányokat a városba”. Valójában a kulturális és képzőközpont új munkahelyeket teremt, és hozzájárul a gyárterület rehabilitációjához. Módszertani központ lesz, ahol a fodrásztól a köztisztviselőig mindenki megtanulhatja, hogyan kell a leszakadó rétegekhez tartozókkal kommunikálni, hogy kell kezelni a felmerülő konfliktusokat. A kulturális szekció abban segít, hogy mindkét oldal megismerje a másik hagyományait, értékeit, és közelebb kerüljenek egymáshoz a többségiek és romák. Ózdon a lakosság egyharmada a cigány kisebbséghez tartozik, fontos, hogy békében, harmonikusan éljünk együtt.”

Ezt nyilatkozta a vízelzárásról elhíresült ember, akit most sajnálni kéne, de nem lehet. Ő ugyanannak a politikusi rétegnek a képviselője, amit kitermeltünk magunkból, amely most ellene is fordult, de ezt a támadást maga is előkészítette önmaga ellen ebben a kurvaországban. Jelenleg itt tartunk.

Közben meg a negyven fokban olyan helyeken, ahol a lakásokba nincs bevezetve a víz, a kültéri csapokat elzáratta a helyi kormányzó erő, vagy annyira korlátozta a teljesítményüket, hogy öt liter vízért egy óráig köllött nyomni az elcseszett ivókút nyomókarját.

Viszont messziről indulok.

Nagy National Geographic rajongó lévén nem egyszer láttam már egy csodálatos filmet a Serengetiről. (A Serengeti egy kopár szavanna, amely Tanzánia északi részén, a Viktória-tótól keletre fekszik egy körülbelül 30 000 négyzetkilométeres síkságon, és Kenya déli határáig terjed. Délen kiterjedt, síkvidéki füves puszták állnak szemben az enyhén dombos, fákkal gyéren borított északi szavannákkal. A Serengeti tája közepén található a „Serengeti Nemzeti Park”, amely a maga 14 763 négyzetkilométer kiterjedésével a világ egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb nemzeti parkjának számít.)

Ebben a filmben leginkább az itt lakók életért való küzdelme domborodik ki, amint a váltakozó száraz és nedves évszakoknak megfelelően elsőként a táplálék – kinek a fű, kinek a másik lába –, másodjára a víz megszerzése a napi fő feladata. A száraz évszakban cikis a helyzet nagyon, elapadnak a vízkészletek, a kevéske itatónál a jámborabb jószágokat szemből a krokodilok, hátulról meg az oroszlánok fenyegetik és szorongatják nagyon, és ebből drámai helyzetek bírnak kialakulni.

Mint most Ózdon.

Az ózdi önkormányzat testülete egy július 27-i döntés alapján a legnagyobb hétvégi melegben a városban több helyen is lezáratta vagy szűkítette a közkutakat a víziközmű-szolgáltatóval azzal az indokkal, hogy a város nem tudja tovább fizetni a vizet. A hivatalos jegyzőkönyv szerint a kútlezárás mellett „a pazarló és illegális vízvételezés megakadályozása érdekében” döntött az önkormányzat. Ez a döntés sok esetben azokat a településrészeket érintette, ahol olyan emberek élnek, akiknek a házába nincs bevezetve a víz, és ez volt az egyetlen lehetőségük vízvételezésre.

A lépés miatt óriási felháborodás tört ki, sokan szegény/cigányellenes szándékokat sejtettek a háttérben, hiszen a nyilvános vízcsapokra a legjobban a város szegénynegyedeinek túlnyomórészt – de nem kizárólag – roma lakosai vannak ráutalva.

Pedig az önkormányzatokról szóló törvény szerint az ivóvízellátás biztosítása önkormányzati alapfeladat, és ezt a feladat-ellátást a közkutak elzárása meghiúsítja. A vízközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerint abban az esetben is kell napi 20 liter/fő vizet biztosítani a lakossági fogyasztóknak, ha be van kötve a víz, de a vízdíjat a fogyasztó nem fizeti – ez a közegészségügyi szempontból minimálisan szükséges vízmennyiség.

A polgármester tegnap délután sajtótájékoztatót tartott. Az MTI szerint itt azt mondta: az ipari mennyiségű vízfogyasztásnak akartak gátat szabni, és ez az egész városra érvényes, nem csak részekre, nem koncentráltak a cigánytelepekre. „Az nem megy, hogy amíg az ózdiak többsége tisztességesen fizeti a rezsit, addig mások potyáznak, ugyanakkor a vízellátás mindenki számára biztosított”

Előtte még azt is ki bírta jelenteni, hogy a vizet sokan szórakozásra használják. Ez pedig nem bírt megfordulni sehogyan sem posványos agyamban, mert mi más kép ugorhatott volna belé, minthogy Józsi bácsi ücsörög a nyamvadt ivókút alatt, és vígan dagonyázik. Itt tartunk most, és mindezek idézték elém a Serengeti szívszorító képeit is. Javaslatom is volna a város első embere számára: telepítsen az inkriminált helyekre krokogyélusokat meg oroszlánokat, és egyből elmenne a jóemberek kedve attól, hogy a vízzel szórakozzanak.

Ez így lenne tisztességes, működne a természetes kiválasztódás ősi rendszere, és a rend egyből helyre állana.

„Csak a vágy alaktalan szirénahangja hajt
a dögre vad hiénarajt.
Ahol a halál parfüm illatú,
pokolra hív a randevú.”
(Kiss Tibor)