Megnyugtatásul: nem igazán akarnak jönni, és a fentiek szerint nem is engedik már őket, mert a magyar reformok működnek, sőt, Magyarország jobban teljesít. Saját, belső használatra.
Megnyugtatásul: nem igazán akarnak jönni, és a fentiek szerint nem is engedik már őket, mert a magyar reformok működnek, sőt, Magyarország jobban teljesít. Saját, belső használatra.
Na, most: ami miatt ezt az egészet itt előadtam, az nem egyéb, mint, hogy a szöveg végén föltehessem a költői kérdést: van-e nekünk kétezer év múltán Augustusunk?
Van két évünk, amíg kiállítják a halotti bizonyítványt. Hétszázharminc nap, százhetvennégyezer százhúsz óra. Rohadt kevés, de tán elég.
Mást tenni nem kell, mint tudományos alapossággal bizonyítani, hogy azorbán nálunk, a mi konyhánkban látta meg a napvilágot, és egy életre feledhető a farhát, sőt, bizonyos idő után eljön a pillanat, amikor a saját lábunkra állunk. Vigyázó szemetek Ráhelre vessétek!
Egyszer már volt rendőrattak a határon, és könnyen lehet újra, mert ez az alak mindenre képes, mint tudvalévő. Egyelőre csak kattog vészjóslóan, de nem ártana megállítani, míg nem késő. Rohadtul telik az idő.
Mindezt látva az ember gyereke mást nem tehet, pök egyet, s legyint. Az már mégse komilfó, hogy az egész országot rángatják a basi igényei szerint, és mégis megteszik.
Ha attól remélnének voksot, hogy a saját szarukat majszolgatják, minden teketória nélkül megtennék. Viszont az első falatokat most gyűrik le. Na, ettől vagyok én boldog.
Másrészt ez a százmilliárd fing magunk közt szólván, az csak egy Népstadion. Sajna nem tudok más mértékegységet használni, de azért gondoljuk meg, proletárok.
Az emberekre öntik a taknyot, s ha emiatt szót emelnek, mint ez történik majd holnap, akkor folyik a trágya a szájukból.
A hordák lassan csillapodnak. Hátrafelé nyilazva rohangászni lóháton nem érdemes, így, ha célt tűzhetnénk magunk elé, azt kellene, hogy ezer év után térjünk vissza a vén földre újra. Megszoktuk már. A szárított hús kemény, a kumisz meg savanyú.
Legutóbbi hozzászólások