Valamennyi bejegyzés

Magyar Tajgetosz

Viszont ilyen Orbán úr országában már nem létezik, mint tudvalévő. Szegénység sincsen, több ezren csupán azért álltak sorban órákat egy tál meleg ételért, hogy miniszterelnök urat rossz színben tüntessék föl. Senkit nem hagyunk az út szélén, mondta valaha egyetlenünk, és azt kell mondanunk, hogy de bizony, ott hagyjátok.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Karácsonyi anziksz 2.

Ez a perc lehetett az, amikor az első jóllakottak sátort vertek a Blahán, hogyha majd tizenkét óra múlva netán megéheznének, kéznél legyen a gulyáságyú, miniszterelnök úr pedig – akinek üdvét az én trubadúrom oly igen óhajtotta -, a másik oldalára fordult ágyában, szája szegletéből keserű nyál csordult, ahogyan kisüstit, kolbászt és szotyolát látott álmainak nyamvadt, elcseszett gőzeiben. Ekkor született meg Jézus, és máris csodálkozott.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Karácsonyi anziksz 1.

Tehát a kiadás jogos, ha mindjárt eljő miniszterelnök úrhoz a Donald, csak nem szégyenkezhet itt lepusztult hokedlikkel, lássuk be, ez zsenánt volna, a kiadás tehát jogos, viszont éjfélt üt az óra, most hozzák Jézuska fáját a halkan szálló szárnyasok, szóval gyorsan: baszódjál meg Orbán Viktor! – És máma van ebben a pillanatban.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Úri muri

Ilyen az új „elitünk” nekünk, aminek nem lesz jó vége. Mert amíg Szakhmáry Zoltánban vagy Kopjáss Istvánban volt annyi úri böcsület, hogy kicsinálják magukat, ezek csak felkapaszkodott parasztok, akik csattogó foggal tépik a véres koncot, és eszük ágában sincs szépszerével odébb állni. Édes néném, így élünk mi Hunniában.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Mindenfidesz

Ebből a dumából kitetszik, hogy gerince az nincsen ennek az embernek, viszont ez nem nóvum. Az viszont igen, hogy az embertelen miniszter a kinevezését nem a miniszterelnöktől kapta, hanem a Fidesz elnökétől. Ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni, hogy ez mit mutat. Matolcsyt, Rogánt, Mészárost? Nem ország van, Fidesz. Meg a székház.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Gyurcsány patája

Az ember szíve szerint a Kétfarkúakkal tartana, akik az egyetlen őszinte gyülekezet az egész rohadt országban. Viszont a magyar nép egyáltalán nem érett arra, hogy meglássa a viccben a végtelen komolyságot, a bohócban nem a filozófust, hanem a hatalmas cipőjében hasra eső szerencsétlent látja, és ez egyáltalán nem róható fel a választópolgár hibájának.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

A (hm) végbélsár ehető

Ez okozza, hogy a számtalan szóvivő, megmondó és vérszívó ember rendszerint áll a kamerák kereszttüzében, előttük egy nagy tányér szar – tisztesség ne essék szólván -, és soha nem látott ékesszólásuk hiányával azt magyarázzák a gőzölgő halomról, hogy az ehető, és még finom is. Viszont még soha nem kóstolták meg.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Fánkok, levelek

Elégedetten zárhatja tehát az évet a kedves vezető, mert mindenki megkapja, ami neki jár. Ki fánkot, ki meg levelet. Esetleg egy szerencsés paralimpikon a Jokert, ami csilingel, mint a Mikulás szánja, vagy a Jézuska fája. Olyan szép a világ.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Syjjarto hörög, a frakció röfög

Akár az állatok a vadonban, aki vagy leteríti a haverját, vagy őt falják föl. Más opció nem létezik, a nyamvadt életek tartalma a zsákmányszerzés és a túlélés. Meg a szaporodás, hogy el ne feledjük. Az indiai versenyegér sem használ kotont, ha jól belegondolunk, viszont stadionja az nincs a nyomorultnak. Na, ki a fasza gyerek?

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

A sajt lábszaga

Így, amikor mindezért megkapja a kitüntetését, és a parlamentben Viki a pörköltszaftos mancsaival lapogatja a púpját, abban a rohadt percben kopogtat nála a közalkalmazott, hogy átadja az utalványát, az Erzsébetet. Hazatér, leül a székbe, nézi a kihűlt sparheltet, megrohanják az egerek, mert a zsebén még érződik a sajt lábszaga. S ahogyan a kis jószágok bajusza csiklandozza az övét, még látja azt is, hogy a konyhán átröpül egy üvegszamovár. Így hal éhen, szoborszerűen és méltósággal.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum