Kásler miniszter voltaképp hazatért tegnap Sárvárra megtartani azt a nyüves tanévnyitót, amely nemzeti tanévnyitó volt. Már a névért is büntetni kellene, ha a szó – úgymint nemzeti – nem veszítette volna el az összes szótári jelentését, és vált belőle alaktalan paca, elfolyó narancssárga trutyi. Kásler miniszter nem úgy tért vissza ide, mint jóságos nagyapóvá vált hajdani diák, hanem, mint szűkölő despota, didergő király. Útlezárásokat abszolváltak Sárváron, elrekesztették a fél várost, hogy Kásler miniszter megtarthassa a nemzeti tanévnyitóját.

Már ez rengeteget elmond nekünk kies hazánkról, és még csak körül sem néztünk igazán. Mert, ha körbe hordozzuk zúzós szemünket akárha Ginsberg leples bitangja, lekonyul a fülünk a gyönyörűségtől. Azzal voltaképp nem is nagyon kell foglalkoznunk, Kásler miniszter miket hordott össze a távoli Sárváron. Annyi tán elég, bár nem vigasz, hogy egy évvel eltolják a Takaró elvtárs által hazafiasított tanterv bevezetését, de voltaképp ez is mindegy, ennél jobban szétrohasztani az oktatást úgysem nagyon lehet, a feudális sovinizmus meg úgyis ömlik mindenhonnan.

Egy másik ilyen hérosz, mint a Kásler, jelesül a Palkovics névre hallgató ártány Káslerrel párhuzamosan volt boldog, hogy megtörtént az áttörés, már nyolc százalékkal több gyerek jár szakiskolába, mint gimnáziumba. Klafa. Nemzetünk zökkenők nélkül halad az olajtól iszamos kezű biorobotok kora felé, az összeszerelő ország orbáni ideája irányába, ami modell pár éven belül fog fejre állni, és itt állunk majd az írástudatlan tömeggel, csavarkulccsal a kezében. Ezek meg boldogok, hogy a kilátástalan jövő felé terelik az országot,

Nekem ez is mindegy, én már öreg vagyok, nincstelen, következésképp totálisan szabad, más organizmus viszont még szeretne élni. Akinek ilyen aljas szándéka van, mert szereti a madárfüttyöt, elmegy a nemzeti országból messzi vidékekre, Kásler és Palkovics meg itt maradnak a lezárt utcáikkal, amelyek már nem is azért lesznek néptelenek, mert a TEK tankjai őrzik a spiritualista sámán-onkológust, hanem, mert elfogy belőlük az ember. Majd az ukrán és vietnámi vendégmunkások tapsolnak ütemesen, és nézik őket a családi autóból bávatagon a bennszülöttek.

Mert azt ne gondoljuk, hogy a rezsim kiváltságosai a saját kölkeiket is szakiskolába íratják, ó, nem. Milliós tandíjú magániskola és svájci egyetem a sorsuk, míg a te kölködnek, nyájas olvasó, a hittan, a mindennapi testnevelés, a hazafias lövöldözés jut az iskolában Takaró-féle szövegekkel, Trianon siratása, talpaik egymásra lépnek, sőt, azt is megírják nekik, hogy kinyílott a pitypang. Mindezt jelentette a nemzeti tanévnyitó, ahová a pedagógus szakszervezet prominenseit be nem engedték, sőt, kicsavarták a kezükből a kamerát a fogdmegek.

Örülhetnek, hogy luk van a seggükön, és nem verték pofán őket. Mindemellett egy nappal előtte tüntettek a Kossuth téren a diákok, országos sztrájkot hirdettek, a TASZ az Alkotmánybírósághoz fordul a köznevelési törvény módosítása miatt, és van olyan iskola, ahonnan a komplett tanári kar hiányzik. Te pedig, én nyájasom, most épp vajazod a zsömlét a gyereknek, faragod a ceruzáját, és elindul az újabb tíz hónapos túra, ami közben az a szülő feladata, hogy helyre hozza a csemetéjében azt a rombolást, amit az iskola folyamatosan végez benne. Ehhez erőt, kitartást és jó idegeket kívánok, mást nem tehetek. Ide jutottunk.

A sárvári Tinódi Gimnázium biztosan rohadt büszke hajdanvolt diákjára, hogy mennyire fölvitte az Isten az ő dolgát, viszont mi nem vagyunk eltelve a produktumtól. Mert milyen ember már az, aki egy érettségi találkozón nem arra emlékezik, hogyan szopatták meg a tanár urat nagy huncutul, hanem pártpropagandát folytat. Pedig ez a Kásler ez ezt tette, fújtak a seggéből a böjti szelek még most is, még ekkor is.

Viszont van egy világképe ennek a manusnak, azt meg kell hagyni. Kicsit zavaros, kicsit eccerű, de az övé. A tízparancsolat gyógyító erejébe vetett hite az egy dolog, ez nóvum ugyan, de akármelyik degenerált zarándok képes ilyenre. Sőt, aki a zangyal sugallata miatt új gumit kapott a tolószékére, mert kihussant belőle a gonosz, az is van ennyire debil Isten segedelmével.

Ellenben neki nem adott hatalmat a zorbán élők és holtak fölött ítélni, mint ennek a Káslernek, aki ezzel az erővel él, sőt visszaél. Gyermekeinket spirituálisan és szakrálisan óhajtja idomítani, ami egy dolog, ellenben avíttas. Sőt, a panelproli nem azért járatja oskolába a kölkét, hogy kis táltos legyen belőle, hanem, hogy bírja a szorzótáblát, meg, hogy eligazodjon a zengő ABC zegzugaiban.

Visszatérve azonban erre az érettségi találkozóra, ez a Kásler elmesélte hajdani diáktársainak a Fidesz oktatásról kiadott dekrétumait, hogy mennyire fasza már minden. És plánesőt, hogy még milyen tökélyek jönnek majd a birodalomban, de nem mondta neki a valahai padtársa, hogy Miklós, most komolyan. Sőt, cirkuszi mutatvány lesz ez a Kásler, hogy az oskola milyen kivételes és egyedi példányt adott a hazának.

Így tátott szájjal, és lehet, elalélva hallgatták ezt a bohócot, belereszketve a gyönyörbe, hogy egy levegőt szíhatnak vele, sőt, hajdan, sok évvel ezelőtt látták a csupasz seggét tornaóra előtt. S lám, most ott ül már az Atyának jobbján, mégis itt van közöttük, és mutatja az egy igaz utat. Vannak ilyen öregdiákok, őket utálta annak idején a legjobban mindenki, mégis ők érnek el ilyen sikereket, ilyen hivatalokat, ebbe döglik bele a zország úgyis.

Orbán Viktor negyedik eljövetele után valami különös oknál fogva előtérbe került az alattvalók zűrös nemi élete, az ebből fakadó szaporulat, és az új zombik kitenyésztése. Ezt a hármas szentséget ez a Kásler egységben kezelte, midőn hajdani diáktársainak az érettségi találkozón így ábrándozott:

„Van jövője annak a nemzetnek, amely egyre több energiát fektet a gyermekekbe, meggyőződésünk, hogy a magyar nemzetnek csak a magyar gyermekekkel lehet jövője.”

Ha én hajdani padtárs lettem volna, akkor hátbatoszom ezt a zembert, és megkérdem tőle: tényleg, Miki? Tényleg? És elmesélem, hogy a kölkekbe nem energiát köll fektetni, hanem tudást, s pláne, ha az az energia a Paks kettőből átsugárzott spiritualizmus, meg hasonló cukiságok. Sőt, azt is elmondtam volna, baszmeg Miki, hagyjátok inkább azokat a kisdedeket, semmi hittanóra meg nuku lövészet, ilyenek.

De ez a Miki cseszett volna rám, és nem is volt ilyen padtárs, sőt, még a média is hírül adta, hogy ez a Kásler mit üzent nem egykori iskolájába, hanem onnan kifelé. Például, hogy a magyar nemzetnek magyar gyermekekkel van jövője. Én sem ebihalakra gondoltam, viszont, ha azt a jövőt a Kásler által vázolt úton érjük el, akkor Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek.

Így vált például Parragh Lászlóból a hazai oktatás atyaistene, aki mára annyira elszemtelenedett, hogy lángoktól ölelt hazánk polgármestereit basztatja, mondván, hogy „nem mernek bezárni gimnáziumokat, ami óriási hiba”. Ő sem tudja, hol él, polgármesterek egyáltalán semmiféle gimnáziumot nem tudnak bezárni, lévén, azok az állam halálos ölelésében sorvadoznak. Az internet népe, s különösen annak vehemensebb egyedei emiatt az ő jó édesanyját emlegetik, valamint hidegburkolónak titulálják, ami téves idea, hiszen jogász a lelkem, csakúgy, ahogyan az alapító atyák mindahányan.

Emiatt lehetett az, hogy szerelvényekkel foglalkozott, olyanokat árult, és a volt Szovjetúnióban vendégdiákként alapossá váló jogi ismereteit odahagyva már az induláskor olyanba vágott, amihez nem értett, és a csődtől hogy, hogysem, őt is Orbán Viktor mentette meg azzal, hogy 1998-at követően a miniszterelnök közvetlen tanácsadó testületének tagja lett. Innen pedig, mint az közismert, ha nincsenek testnedvi kínjai az embernek, a határ a csillagos ég. De ez nem életrajzi mese, hanem annak bemutatására szolgál inkább, hogyan válik kerengő dervissé O.V. közelében mindenféle kétes figura.

Amióta Parragh belepofázik az oktatásba, az a szemünk láttára hullik darabokra, ami elég nagy gond, ennek ellenére olvasatomban ez nem egyéb, mint a butaság bátorságával abszolvált leépülés, ami Orbán baromságát mutatja. Voltaképp Parragh a zümmögő kórus a munka alapú tébolyhoz, ami szimpla seggnyalás, de arra is van bizonyíték, hogy szaralak. A szakmatanulásról ugyanis így vélekedik a tanácsadó: „Ha valaki ügyesen foglalkoztat tanulót a saját cégében, már az egy versenyelőnyt jelenthet neki, hiszen egy tanulót fel tud használni vagy alkalmazni tud árufeltöltésre, polcfeltöltésre, egy csomó munkának az elvégzésére, ami mindenkinek hasznos.”

Így óhajt az oktatás segedelmével kicsi kis rabszolgákat tálcán kínálni a béjemmvés hajcsároknak, ami mégsem igazán komilfó kimenetel a magyar gyermekek számára, akiknek atyái és mindent teleszülő anyái csak néznek báván, mi van itt? Hát ez, polgártársak. Méhetek gyümölcse az állam szolgálatában áll, egy olyan alak csörtetésének engedelmeskedve, akinek az oktatáshoz se fingja-, se köze nincsen, de mint azt Bubó mestertől tudjuk, diktál a beteg, és írja a doktor. Ilyen tragédiák közepette hullik alá az ország a szürke nihilbe, ahol Németh Szilárd intellektusa a zsinórmérték.

A lengedező szotyolahéjak lágy suhogása sem takarhatja el, hogy ez a Parragh a népek kiszipolyozásához és elbutításához óhajtja az alapokat megteremteni, a felépítmény pedig maga a gázszerelő, aki karrierjét Istennek és Orbán Viktornak köszönheti. De, mint tudjuk, ez a kettő egylényegű, és, ha mindenféle skolasztikus vitát félreteszünk, még a szentháromság is kijön valahogyan. Ennél azonban sokkal elborzasztóbb, hogy milyen képességekkel lehet ma Magyarországon karriert csinálni. Az internet egyik fölhorgadó alakja Mészárost gázszerelőnek, Habonyt vitrin-üvegezőnek, Parraghot hidegburkolónak, Vajnát sminkesnek nevezte.

S bár kitetszik, hogy olyan vak indulat borította el az elméjét, hogy már csaknem fütyöl is, mint az ellenforradalmárok, azért egy kis igazsága csak van. Ez is, amit itt előadok, egy bájosan megfogalmazott sikoly, mert igaz ugyan, hogy nekem már minden teljesen mindegy, annyi melegség azért még maradt a szívem helyén imbolygó jéghegyben, hogy valami tompa kétségbeeséssel gondoljak azoknak az ablakom előtt műanyag dömperekkel szambázó kölköknek a jövőjére, akiket a rendszer ilyen parraghokkal óhajt ledarálni, miközben a Nap csábosan süt a temetéseken. S mivelhogy mazsolás az én lelkem, záró bíztatásként ideidézek a partizánok buzdítására valamit, hogy eszmélkedjenek: „Így iramlanak örök éjben/ kivilágított nappalok/ s én állok minden fülke-fényben,/ én könyöklök és hallgatok.” És most ti jöttök.

Az egyházak köznevelési feladatainak támogatása címmel pályázatot hirdettek, kétmilliárd forintnyi, javarészt uniós forrást pumpálnának – és fognak is – a nekik tetszőknek, azaz alig burkoltan a katolikus iskolafenntartóknak. A pályázati kiírást az állam december 23-án töltötte fel, és 31-ig adott határidőt a társadalmi egyeztetésre, a pályázók körét a kiíró az Országgyűlés által elismert, köznevelési tevékenységet végző egyházakra szűkítette. Kritérium, hogy csak az az „egyházi jogi személy” vagy „egyházi jogi személyek által létrehozott konzorcium” nyújthat be projektjavaslatot, amely legalább huszonöt iskolát tart fenn. Mint a trafikoknál olyan ez is, mert ezeknek leginkább a katolikusok felelnek meg. Mindezt persze sunnyogva.

A legkevésbé az iskolák alanyai, a gyerekek fognak profitálni mindebből, hiszen uniós pénzt lehet kapni például „projekt-előkészítésre”, és föltűnik a pályázatok jolly jokere, vagyis a „megvalósíthatósági tanulmány elkészítése”, illetve a „közbeszerzések előkészítése” is. Magyarán: oktatásra nemigen, hittérítésre annál inkább használható lesz a lóvé, ami egészen egyszerűen fogalmazva: nem egészen jó, illetve egészen nem jó. De mit is csodálkozunk? Ezt a szellemi nyomorúságot ugyanúgy sorok közé rejtve óhajtják átverni, mint ahogyan a Vatikáni szerződést is módosították. Ki emlékszik már arra, helyesebben ki tud egyáltalán róla? Pedig megtörtént.

A Vatikánnal kötött 1997-es szerződés sok ponton változott, de ezek közül az eddigi gyakorlathoz képest csak az számít újdonságnak, hogy az adófizetők által a bevett egyházaknak és a külön állami célra felajánlott személyi jövedelemadó egy százalékát az állam az összes szja-bevétel egy százalékára egészíti ki: a kiegészítés eddig 0,9 százalékos volt. A további növelésre azért volt szükség, mert az egyházak a felajánlásokból a korábbinál húsz-huszonöt százalékkal kevesebb pénzhez jutottak az egykulcsos szja, valamint a rendelkező adózók számának csökkenése miatt. Lefordítva: az én, a te – nyájas olvasó – pénzedet a felhatalmazásod nélkül tolják a papoknak. Semjén mindjárt belovagol az életünkbe, mint hajdan Kézdivásárhelyre. Megyünk vissza nem hogy Horthy tatához, hanem bele a középkorba egyenest. Valamit tenni kéne a megvadult időgéppel már.

A tény: az eddigi 30 óra kötelező gyakorlat mellett a jövőben 580 kilométert is le kell vezetni a B-kategóriás jogosítvány megszerzéséhez – közölte a Nemzeti Közlekedési Hatóság szerdán az MTI-vel, a közúti vizsgaszabályzatot érintő változtatásokról tájékoztatva. A hatóság közleményében hangsúlyozta, hogy a vezetési tapasztalat és az alapvető technikák jobb elsajátítása érdekében kezdeményezték a hatályba lépő változtatásokat.

Az egyik legfontosabb módosítás, hogy a gyakorlati vizsgára jelentkezőknek ezentúl kötelező, kilométerben meghatározott menettávolságokat is teljesíteniük kell az előírt óraszámok mellett. Ez a B-kategóriás, vagyis a normál személygépkocsik vezetésére jogosító igazolvány esetében 580 kilométer megtételét jelenti a vizsga előtt. Az NKH szerint a változtatás megszüntetheti azt a hibás gyakorlatot, amellyel az emberek „szinte álló autóban” tanulnak vezetni.

Újdonság továbbá, hogy a tanulóknak a közúti közlekedés szabályairól szóló elméleti vizsga első előadásának napjától számított egy éven belül le kell vizsgázniuk, a határidőt elmulasztóknak pedig újra kell kezdeniük az egész procedúrát. Mondhatjuk ezt a törekvést helyesnek is, legyen kevesebb mazsola a közlekedésben, habár az megjegyzendő, hogy a balesetek többségét nem éppen ők, hanem az utak királyai, a közlekedés barmai okozzák, de mondjuk azt, hogy jóvan, tanuljon bele a forgalomba az a gyerek, csakhát ez az 580 kilométer, ez durva. Mondjuk, azt sem értem teljesen, hogyan jött ki ez a szám, mért nem 600, vagy 550, mért éppen 580. Ehhez bizonyára komoly háttérkutatások készültek a bevezetés előtt, ahogyan az manapság mifelénk szokásos, és a neves szakemberekből álló gárda arra a következtetésre jutott, hogy éppen 579 kilométer levezetése után szakad át valamilyen lélektani gát a friss húsban, és amikor eléri az 580-at, akkor már készen áll a közlekedés minden sandaságának kezelésére, sőt olyannyira profi, hogy maga is oktathat.

Ez csak cinikus megjegyzés volt, de tegyük hozzá a komolyat is, amely így hangzik: lófaszt. Akkor sem áll készen, még korábban, a kommunista időkben azt tartották, hogy körülbelül tízezer kilométer levezetése kell ahhoz, hogy jól vezessen az ember, de azt is megjegyezték, hogy akkor meg éppen azért veszélyes a manus, mert ilyenkor már azt hiszi, hogy tud vezetni, ezért elkezd flegmáskodni a volán mögött, és ekkor válik rosszabb esetben az utak királya helyett az aszfaltcsík barmává.

Szóval egyrészt a lóvé, másrészt az oktató. Ami időt együtt kénytelen tölteni majd ezentúl tanár és tanítványa, az életük történetét is elmesélhetik egymásnak, megunja az egyik a másikat mint egy rossz házasságban, nem lesz ennek jó vége. De mint a mesében, éppen aznap, amikor ez a hír napvilágra került, valami jó tündér a varázspálcájával suhintott egyet, s imhol, megszületett a megoldás a bajokra.

Csaknem 300 kilométeren át vezette alvajáróként autóját egy nő Új-Zélandon, de nem okozott balesetet, és közben még üzeneteket is írt és küldött mobiltelefonjáról. A nő elalváshoz altatót vett be, a rendőrök mély álomba merülve találtak rá régi otthona előtt hajnali öt órakor. Az alva autózás öt órán át tartott, a nő Hamiltonból Aucklandbe vezetett. A rendőrséget az asszony egyik barátja riadóztatta éjfél tájban, mert észrevette, hogy a nő autójával elhajtott, miután altatót vett be, és már korábban is előfordult, hogy alva vezetett.

No ilyen oktató kéne nekünk, hogy meg ne utálják egymást a tanítvánnyal, két átzümmögött éjszaka, és mindjárt letudva a penzum. De az élet kegyetlen, mert a néni története nem habostortaként végződik: A nő felébresztése után nem emlékezett semmire éjszakai autózásából, sem SMS-küldözgetéséből. Üzenetei amúgy arra utaltak, hogy félálomban írhatta őket. A rendőrség kezdeményezte a nő azonnali eltiltását a vezetéstől – adta hírül szerdán a The Daily Mail című brit lap.

Hát ez van, maradnunk kell az éber és öntudatos vezetésnél, mint ahogyan kormányunk is kormányoz, és csak ritkán alvajáró módján, de akkor is jól titkolja.