A kígyók, siklók már tavaly tavasszal beköltöztek Ócsára. Rászorulnak a lelkeim, nem bírják a törlesztést, bedőltek hiteleik. Érdekes ennek az úgynevezett lakóparknak az immár kabaréra hajazó története, erre a sikerprojektre és a hozzá kapcsolódó hasonló narancsos propagandára ugyanis eddig „mindössze” két és félmilliárd forint jutott, és ez a tétel – más elkúrásokhoz, lenyúlásokhoz viszonyítva – úgymond: smafu, tehát sokat pofázni róla felesleges. De mégis: az, hogy ennyi pénzből eddig csupán húsz szerencsétlen – emberszerű lény – talált azon a vidéken otthont, csak csekély hab a tortán, mert a jelek arra mutatnak, hogy sokkal több nem is fog, úgy tűnik, és ez is édesmindegy már. Most már minden mindegy.

Az azonban nem, hogy az ott lakók rettenve fedezték fel, hogy a pusztai Rózsadombon megjelentek a csúszómászók, amelyek lehetnek siklók, de akár viperák is. Együtt élni velük a városi léthez szokott embernek eléggé nehézkes ügy, de mégis meg kell tennie annak, akit erre a vidékre vetett gyönyörűséges sorsa. Ezek a fajok védettek, bántani azokat tilos, ha nem bírod a fajtáját, és elpusztítod netán, akkor fizetsz. Egy vipera egymilliót kóstál, és annak, aki azért került ide, mert a törlesztését nem tudta fizetni, rohadtul nincs pénze arra, hogy ennyit perkáljon csak azért, mert el akarja kerülni, hogy megmarja egy ilyen jófajta jószág.

Mi marad? A kényszerű társbérlet – ami azért mégsem igazán kóser időtöltés –, vagy a menekülés. Ilyenkor persze nem ártana felemlegetni a jó édesanyját annak, aki kitalálta, hogy ide, egy országos jelentőségű védett természeti területre építsék meg az új magyar idillt. Bár lehet, hogy valamely csókos birtoka volt épp ez a rész, és jól jött neki a kisajátításból befolyó suska, ki tudja? De hogy ez megint egy sikersztori, az ziher, hiszen felépült az ötszáz ház, amelyeket annak idején lehetett mutogatni, ma a fene eszi az egészet, meg az enyészet, az pedig– magunk közt szólva – ki a francot érdekel? Annyiba se fájt, mint a felcsúti stadion.

Januárban, amikor éledezett a kampány, ez volt: A Fidesz szerint az ócsai lakópark a Gyurcsány-korszak szimbóluma. A nagyobbik kormánypárt akkor még reagált a szocialista Korózs Lajos nyilatkozatára, aki szerint a kormány szociális lakóparkja megbukott, a kabinet pedig beismerte, hogy csúfos kudarcba fulladt az elképzelése.

A Fidesz közleményében így fogalmazott: a Gyurcsány-korszak a magyar családokat teljesen kiszolgáltatta a külföldi bankok érdekeinek és devizacsapdába taszította őket. Az ócsai lakóparkban otthonra lelt családok, ha a Gyurcsány-kormányon múlt volna, most földönfutók lennének – írták. „Ma ugyanaz a Gyurcsány-koalíció gúnyolódik ezeken a családokon, amelyik hagyta, hogy a bankok becsapják az embereket, és elvegyék otthonaikat.” – olvasható a kommünikében. A Népszabadság meg nem nevezett forrásokra hivatkozva januárban azt írta, hogy katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a kormány az ócsai szociális lakóparkot. Azóta néma csend.

Hát katasztrófa az éppen van, Ócsa már nincs a közbeszédben, Gyurcsány is alig. Narancssárga köd, az van, és jó darabig nem is oszlik.

A devizahiteles családok megsegítésére 2012-ben kezdték el építeni az ócsai lakóparkot. A 2,5 milliárdos költséggel felhúzott házaknak alig a fele kelt el eddig, de az ott lakók sem tudnak mit kezdeni magukkal a pusztában, ezért a kormány katasztrófaszállássá minősítette át a lakóparkot. Erre gyorsan összedugták a fejüket a Fidesz kommunikációs főnökei, és ezt a választ sikerült kiötleni:

„Ócsa a Gyurcsány-korszak szimbóluma.”

Persze utána is sikerült hozni a mondatonkénti egy Gyurcsányt:

„Az ócsai lakóparkban otthonra lelt családok, ha a Gyurcsány-kormányon múlt volna, most földönfutók lennének. Ma ugyanaz a Gyurcsány-koalíció gúnyolódik ezeken a családokon, amelyik hagyta, hogy a bankok becsapják az embereket és elvegyék otthonaikat.”

Az elején az egész programról sütött, hogy egy állatkertet akartak csinálni, ahol az elhelyezett jószágok kibaszott hálásak azért, mert van fűtött akol, zab és víz. Nem csoda, hogy csak az ment oda, akinek semmilyen egyéb lehetősége nem volt. És ezt kábé hetvenszer elmondták – nemcsak a rohadt szocik meg a füves LMP-sek, hanem a civilek, és lényegében mindenki, aki látott már embert, aki elveszítette az otthonát. Az eredmény megvan, bukta az egész.

Mégis, a gyökérehülyeséget nem nézve – ez ma már természetes -, igazából meglepő, hogy egy ilyen nyomorék kis lakótelepre se bírtak lakókat szerezni, hogy ne égjenek szénné, pedig ugye a feladat méretéhez képest mérhetetlen erőforrás áll a rendelkezésükre. Az van, hogy Orbán elvesztette az érdeklődését, és levitte a terepasztalt a pincébe egy sarokba, mert nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. De a rezervátum mégsem bukta, mert a cimborák halálra keresték magukat rajta, és ez volt a főcél, a többi a járulékos. Másodszor: Ahogy korábban már írták, Gyurcsány bűne az egész. És ami a rezervátumra és a trafikra, a csatornázásra, az atom(i) lenyúlásra és mindenre vonatkozik, hogy „csakazért is”, mindent erőből és erőszakkal. Ettől demokrácia a demokrácia.

„Az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul.”

(Móricz)

Ez a baj a fijúkkal: a járható középutat a totalitárius, érzéketlen, valóságtól elrugaszkodott törvényhozói hatalom zárja be előttünk azzal, hogy fordítva ül a lovon. Nem a társadalom által artikulált igényeket próbálja egységes, hosszú távon működtethető, a legtöbbek megelégedését eredményező szabályozási keretté hangolni, hanem a hatalom hátterében álló szociokulturális, világnézeti erők kívánságainak megfelelően felülről ad instrukciókat arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene élni, viselkedni, hogy belepasszoljunk az általuk elképzelt keretbe. Nos, ez végülis csak az alapvető társadalmi szerződésnek mond ellent, annak a jogi legitimáló formának, ami hatalmat adott a kezükbe.