Pityinger úr munkásságát nem ismerem különösképpen, sőt, mondhatjuk azt, hogy fingom sincs róla, egyetlen slágerét hallottam csupán, amelyben arról danászik, hogy „megyünk lopni”. Ezen kívül akkor került a látókörömbe, amikor műanyag Orbán-fejjel labdázott a téren, mert nem tetszett neki a forradalom kimenetele.

Az természetes, hogy garázdasággal vádolták meg, hiszen azok az aktivisták is ebbe a bűnbe estek, akik egy híd tetejét választották pihenőhelyül egyszer. Garázdának lenni nagyon könnyű minálunk, akad viszont egy ontológiai dilemma: Pityinger úr ügyében mennyiben befolyásolta a garázdaság tényállását, hogy az a műanyagdarab miniszterelnökünk ábrázatjára hajazott.

Ha csak ez volt a bűn, akkor a tekintetes bíróság a bálványimádás hibájába esett, mert nem tudható, a hungarocell-cafat mennyire önazonos magával az ábrázolttal. Illetve, az büntetendő-e, ha mondjuk, épp Gyurcsányt formázza az ideiglenes labda, akit viszont le is lehet köpni, mint azt Fábry úr celebrálta még nagyobb nyilvánosság előtt épp a televízióban, mindenfajta következmények nélkül.

Obersovszky elvtárs is akkor hengergőzött meg a szarban, amikor „álamelnök” urat noszogatta, hogy perel, ugye perel!? Mindez azért bukott föl a múlt mélységes kútjaiból bennem, mert a tekintetes bíróság is kollaboránssá vált, hiszen ő meg Orbántól érdeklődött, hogy miniszterelnök úr, perel, ugye perel!? Mert becsületsértést is a Pityinger nyakába akasztottak volna nagyon szívesen.

E célból átiratban keresték meg Orbánt, nem óhajt-e magánindítványt tenni. Nem óhajtott, szart válaszolni úgymond a bíróság levelére, mert tán föl sem bontotta. Mégis érdekes dolog ez az egész, ami nagyon messzire vezet. Örökös miniszterelnök urat Pityinger futballozása nem érdekli, kiesik széles, messzire tekintő látóköréből, Piytinger mehet tehát Isten hírével, amerre lát. Ellenben a média annál inkább izgatja Orbán istenkirályt, mint az kiderült az utóbbi hónapok felturbózott történéseiből.

Például máma abban a felemelő állapotban leledzünk, hogy országos lefedettségű rádió csak olyan van, amelyből kizárlag az egy igaz ige szólhat, mert az összes állami kézben nyugszik. És itt csúszik be a képbe a Class FM. Énnekem különösebben nem fáj a nem léte, csak állatorvosi lóként vizsgálgatom beszántásának históriáját.

Ebből fakadóan Sebestyén úr kálváriája sem hat meg különösebben, nem vagyok egy fan, aki vicsorog a hiánya fölött. Aztán mégis siratom a Class FM-et, ám csupán amiatt, mert azt példázza, ha miniszterelnök úr nekilát érdeklődni valami iránt, akkor azzal bármi megeshet. Sebestyén úr azt mondta: „Pontosan ismerjük a politikai viszonyokat. Attól kezdve, hogy Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, lehetett tudni, mire számíthatunk.”

Erre, ami lett. Mint ahogyan a végkifejlet felé halad az a história is, amelyet Vajna úr indított el közpénzből a televíziózás terén kurválkodva, mert ez is fölöttébb foglalkoztatja miniszterelnök urat. Máma ott járunk az iszapban, hogy NatGeo helyett Isaura TV-t nézhetünk, amelynek szellemi horizontja Palácsik úrhölgy magasságáig terjed, aki Vajna úr b. neje, mint az tudvalévő.

A fánkban és csöcsökben utazó Tímea asszony a műsorvezetés mellett a szépségről tett közzé egy esszét a napokban, Kant mesterrel kelve versenyre egyenest. „A belső szépség az a dinamó, ami a világ legszebb embereit hajtja…Ha valaki jó, azt jelenti, hogy egész életében tanul, egész életében küzd. Ha pedig valaki küzd, és tesz valamit a jó érdekében, az már önmagában szép, és az illető is szép lesz.”

A jó Immanuel ezek után földughatja magának a „Szép az, ami érdek nélkül tetszik”, amúgy is sok vitát kiváltó axiómáját, mert itt van nekünk az új bölcselő útmutatónk immár. Valami hasonló emelkedettséget elvárhatunk még Sarka asszonytól is, aki hajduférj-béli veszteségeit szintén műsorvezetéssel igyekszik kompenzálni.

Isten a tudója, nem bántom én a két amazont, csupán azt kívántam demonstrálni, mi történik, ha miniszterelnök úr temérdek gondja mellett – midőn kivont karddal áll az ormokon – kis időt szakít más, kevésbé fontos területekre is. Ez. És még az is, hogy amikor nézgelődtem ezen írás kapcsán a neten, a guglin találtam egy cikket, ami érdekes lett volna. Szerzőként az állt ott, hogy nol.hu. Aztán ezt mondta a gép: Not Found. Mert miniszterelnök úr érdeklődött.

Az új útdíj miatt is mindenki boldog volt náluk. Miközben az egész ország szidta a jó anyját annak, aki kitalálta az új sarcot, és már Hende Csaba sem tudta, hogy egyik napról a másikra mit hazudjon ebben az ügyben, az emegy megrendezte az örömöt. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze kapott szerepet az M1 Híradójában, amint éppen azt ecsetelte, mennyire elégedett az autópályás díjfizetés új rendszerével. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére érvényes matricát vásárolt, mondta. Bánhidi Krisztián azért volt lelkes a kamerák előtt, mert nagyon sokat szokott közlekedni autópályán a megyében. A Híradóban egyébként természetesen mindenki örült az új díjfizetési kötelezettségnek, mert az jó. Visszatérve pöttyet a mi saját bejáratú miniszterünkre, sajnáljuk őt, emberek! Kitetszik, hogy a bagázs peremére került. Így lehet, ha egy kormánytagnak fingja sincs a kormány intézkedéseiről. Ha meg igen, és hazudott, az nem kisdoboshoz illő dolog, most meg, hogy állítólag a megye érdekében harcot hirdet a tökély ellen, az sem egy életbiztosítás. A sánta kutya megtette a dolgát.

Meg ezek a tüntetések, ezek is csak a fejtörést okozzák. Naponta azon agyalni, hogy a jófrancba lehetne elhazudni dolgokat, fajsúlyos feladat. Most, a tegnapinál sikerült Mátyás királyos megoldást találni – hoztam is nem is -, és a szívnek oly igen tetsző végeredmény kerekedett. A Híradó este hosszan ecsetelte a tüntetők közötti vitákat, illetve azzal foglalkozott, milyen közük lehet ezeknek a szervezeteknek Gyurcsány Ferenchez, és ki nevezhető tulajdonképpen civilnek. Végül megemlítették, hogy jóformán minden tiltakozás szervezői között jelenlegi vagy volt politikusok, illetve pártok vannak. És még boldogok is lehetünk, hogy nem az történt, mint az operai tüntetések debütálásánál, amikor az MTV tudósítója három éve egy csaknem teljesen üres utcarész előtt kommentálta az egyébként sok ezer embert megmozgató tüntetést. A jóból viszont sohasem elég. Így gondolja ezt ártunk és ormányunk, és ukáz született, hogy az agymosás felületeit bővítsék ki, és ez nem vicc.

Az állami tévénél ugyanis megkezdték az előkészületeket egy önálló hírcsatorna kialakítására. Az még nincs eldöntve, hogy a nemzeti főadót, az M1-et alakítják-e át, vagy teljesen újat csinálnak M5 néven, de a tervek március 15-i indulásról szólnak. Az elképzelések szerint egy reggel hat órától éjfélig sugárzó, „klasszikus” hírtévét hoznának létre, amelyben hírek, híradók, hírháttér-blokkok követnék egymást egész nap, s nem lennének benne ismeretterjesztő vagy szórakoztató műsorok. Viszont jó műsorhoz megfelelő emberek kellenek, a gyökerekhez illik nyúlni, a ferdítés, rágalmazás, elhallgatás, etc. atyamestereihez, ezért az állami média egyes vezető beosztású munkatársai már a Hír TV és az Echo TV több újságírójánál, gyártási és műszaki szakemberénél puhatolóznak állásajánlatokkal. Az a szellemi magasság öltözik közszolgának megint, amely három napja csúcsot döntött. A Hír TV Paletta című műsorában szerepelt Maksa Zoltán december 31-én. „Mintegy kétszáz magányos nő várakozik napok óta az ELTE jogi kar környékén megerőszakolásban reménykedve” – ezt a vicces hírt olvasta fel Maksa bunkóhíradójában, amely nívójában hasonlít testvéréhez az emegyen. No comment, tárt karokkal várja őt a királyi ocsmadék is, csak előre az Obersovszky által kitaposott úton efftáássak.