Mindemellett, ha nem Fidesz-krónikás lett volna a felkérdező, érdeklődött volna a pénzügyértől, hogy nincsen-e pszichózisa neki. Lett volna rá oka és indoka, ugyanis az akkori és mostani főnöke, bizonyos Orbán Viktor Mihály 2008-ban, amikor tombolt a válság, és a forint árfolyama elérte a 274-et, ilyeneket mondott: „A kormány az elmúlt időszakban a forintot mesterségesen erős állapotban tartotta, ha viszont az árfolyam a reális áron 250 és 260 forint között mozgott volna, akkor a jelenlegi 274 forintos euróárfolyam nem keltené az összeomlás érzését, és nem alakult volna ki egy rossz pszichózis.”

Meg még sok mindent mondott akkoriban Orbán Viktor Mihály, hogy az árfolyam gondjának megoldása a miniszterelnök-csere, hogy Gyurcsány az oroszok kezére játssza az országot, meg az euró bevezetéséről szőtt omló álmokat, ami ellen most meg kézzel-lábbal tiltakozik. De mit is várnánk, várhatnánk egyetlenünktől, aki közkeletűen beszél össze-vissza minden ökörséget, hogy maga sem tudja délután, ebéd előtt mit mondott, de most Varga pénzügyes osztotta az észt.

Szóval a hülye kérdésre, hogy mikor vegyen eurót a magyar, ezt az aljas választ adta a pénzügyes: „Izgalmas egy külföldi kirándulás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek. Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon.” – Ezt mondta, és szeme elmerült a lenyugvó nap szikrázó sugaraiban, akárha Verecke ormain, amikor hármat sikoltott a turul és négyet szökellt a csodaszarvas.

Érdekes lett volna a cinizmus helyett – akárha felelős vezetőtől – azt megtudhatni, hogy egészen sajnálatos módon momentán ebben az országban millióknak nem az a gondja, hogy mikor vegyék meg azt a rohadt eurót. Mert nem indulnak Olaszba’, se nem Görögbe’, sőt, még a szomszéd utcába sem indulnak, következésképp kies hazánk szép és érdekes látnivalóihoz sem, mert azt sem tudják, mi az a nyaralás. Hogy az eurót ismerik-e, az sem egészen biztos, ha forintot sem nagyon látnak.

Lovagolhatnék most ezen, kelthetném a hangulatot elsiratva a kilakoltatottakat, a hajléktalanokat, a nyugdíjasokat vagy csak úgy egyszerűen a Kiss Jánosokat, akiknek semmiféle nyaralás nem jut az eszébe, mert energiájukat az köti le, hogy életben maradjanak. Meg szórakozhatnék azon is, hogy Pártunk mindenkinek biztosítja a belföldi turizmust, mert ingyen szállítja őket kerítésnézőbe, Felcsút-meccsre vagy nagygyűlésekre, de ez is olcsó poén lenne, ámde jó.

Ehelyett figyelmezzünk arra, hogy Varga pénzügyes még 1989-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ez sem stigma, csupán tény. Viszont még a legegyszerűbb állampolgár is emlékszik arra, abban a korban az akkori pénzügyesek a mindenkori januári áremelkedéseket a begyűrűzésekkel, árfolyamváltozásokkal magyarázták. Mindenki megértette, hogy a szemét kapitalisták emelték a dollár árát, tehát mostantól drágább lesz a sör meg a feles.

Konszenzus volt ebben, és máma sem működnek másképp a dolgok. Matolcsy szórakozgat az árfolyammal, hogy a GDP arányos államháztartási hiány jobban fessen, kicsit shroltolgatnak, bíbelődnek vele, hogy pár milliárd árfolyamnyereség legyen, és máris drága az a kurva euró, a magyar meg nem tud menni nyaralni. De nem ez a baj, illetve a megalázottak és kitaszítottak, a megnyomorítottak és a Kiss Jánosok számára az a baj, hogy most is begyűrűzik.

Ettől drága az import krumpli, a benzin meg az olaj, meg úgy általában minden, amit azok is kénytelenek magukhoz venni, akiknek eszébe sem jut a nyaralás sem odakint, sem idebent, mert nem jól menő NER-lovagok, gázszerelők vagy vejek. Tombol az infláció, amiről Varga pénzügyesnek szava nincs, igaz, nem is kérdezték. Ezzel a válasszal azonban invitálás nélkül is feleletet adott rá, mert ebben kimondatlanul is benne rejlik a ki nem szarja le gesztusa, ami felér a kedves vezető mondatával, ami így hangzik: oszt jónapot. – Én pedig az anyukájába kívánom az összes rohadékot, és kvittek vagyunk.

Apró magyar életszelet, de a teljes torta sem jobb. Bár a Nemzetgazdasági Minisztérium hazugsága szerint folyamatosan növekszik a belföldi turizmus, aminek a motorja a SZÉP Kártya, a KSH éves jelentése mást mutat. Eszerint a magyar lakosság kétharmada tavaly kimaradt a turizmusból, nem vett részt többnapos turisztikai utazáson. Ennek legfőbb oka az anyagi lehetőségek hiánya volt. 2013-ban tovább csökkent a többnapos belföldi utazások száma és az azokon eltöltött idő, a 14 millió utazás során mintegy 60 millió napot töltöttek el a turisták, ami 16, illetve 14 százalékos visszaesést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Nincs pénz lábat lógatni, hacsaknem estelente a padon. De más is szorongatja az amúgy sem egekbe csapó nyaralási kedvet. A másik két leggyakrabban említett ok az egészségügyi problémák és a munkából adódó kötelezettségek. Három éjszakánál hosszabb időtartamú utazáson csak a magyar lakosság 18 százaléka vett részt. Saját nyaralót, második otthont 18, ismerős által biztosított szálláslehetőséget 34 százalékban vettek igénybe az utazók, amely szintén csökkenést jelent 2012-höz képest.

Annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam, mondta volt állítólag Churchill. Így van ezzel szeretve tisztelt kormányunk is. Az előbbiek fényében érdekes ugyanis, hogy az NGM szerint a hazai kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma, valamint a vendégszám szempontjából már 2012 is rekordév volt, ugyanakkor 2013-ban minden lényeges mutató tekintetében sikerült javítani. A tárca korábban úgy fogalmazott évértékelő közleményében, hogy a belföldi turizmus hónapról-hónapra kiemelkedő teljesítményét tükrözi, hogy 2013-ban súlya és növekedése elérte a külföldi turizmus eredményeit.

Az NGM szerint minden fasza, a statisztikai hivatal adatai szerint a magyar lakosság kétharmada kimaradt a turizmus nyújtotta kikapcsolódási lehetőségekből. Ha úgy számoljuk a kétharmadot, ahogyan Orbán a sajátját, akkor Magyarország jobban teljesít, ilyen megközlítésben a többség vígan áztatta a lábát valahol, de Orbán statisztikája mint tudvalévő, hamis, így a miénk is az lenne. A szomorú valóság, hogy a KSH-nak igaza van. Mutatja ezt a lépcsőház eleje is. A teljes magyar lakosság mintegy harmada utazott belföldön 2013-ban; minden negyedik ember rövidebb időre, 1-3 napra jutott el kikapcsolódni, csaknem ötödük pedig ennél hosszabb időtartamra. Sejthetjük, hogy kik. Nem a Bélák, meg a Rózsikák. Sem én. Másnak tenger a Balaton.