Viszont az ellenzék próbálkozik, és csak ő tudja, miért. Ott ücsörög a tiszteletlen házban, mert odakint esik, vagy meleg van. Értelme más nincsen a dolognak. Kövér házmester már kérdezni sem enged, igaz, a Viktor sem, hacsaknem alá a Kossuthban. És ezt a homokozót nevezik kormányzásnak meg demokráciának, ami jó móka. Nekik. Van a mi vezérünknek egy rögzülése még a felcsúti avas szagú parasztudvarról.

A férfiként kiállás, a face to face, ezt ordítozta már Goodfriendnek is, kihívta a budi tövihöz, malomalja, fokos. ’89-ben is így zavarta haza a ruszkikat, akik már rég Záhonynál jártak. Kifeszítette a mellét, és kérte a lövést. Viszont már akkor fingnyi tétje nem volt az ordítozásnak, és ez valahogyan rögzült benne, cukorkával erősítették meg az ingert, és sajátjává vált a látszattempó, az egérdübörgés.

Szóba nem áll ez az alak senkivel, csak mondja, ami a likacsos agyában kavarog. Elképesztő dolgok. Ez a habitus leszivárgott egészen Németh Szilárdig, aki amúgy nagyhangú kölök a kantáros nadrágjában, és, ha valaki meg óhajtja kérdezni, mért ilyen hülye már, akkor ilyeneket delirál: „Soros György a helyi embereivel akarja összehívatni a magyar Országgyűlést.”

Ha ő ebben hisz, akkor adjunk neki langyos tejet, és simogassuk meg a buksiját, vakargassuk meg a pociját, tán lenyugszik. A műanyag dömper is működő opció lehet, de csak a tapasztalat mutathatja meg, mire reagál pozitívan a beteg. Ha meg nem hisz ebben a tébolyban, amit elővezet, akkor hazudik. Nem tudható, tehet-e róla, vagy más a baj.

Több eset lehetséges. Az egyiket konfabulációnak nevezi a szakirodalom, és organikus háttere van a hazudozásnak. Ez homloklebenyi, agyi probléma, ami baleset vagy valamiféle rendellenesség következtében alakul ki. Az érintett nincs tudatában annak, hogy hazudik, a hazugság nem jár nyereséggel, csupán a személyes emlékek sérültek, a hiányokat pedig a beteg fantáziája segítségével pótolja.

A kóros vagy krónikus hazudozó egészen más, ő a probléma megoldására használja a hazugságot, a megtévesztés pedig napi rutinná válik nála. Tessék választani. Harmadik opció, ami jó volna nagyon, ha ez a galeri, annak összes tagja a fantáziahazugság állapotában leledzene, amely kinőhető, ha iskolaéretté válik az ember, meg a frakció.

Nekem van otthon egy saját vízilovam, a fürdőkádban lakik, és minden este én etetem. Ilyenekkel jönnek az óvodások, ami nem sokkal nagyobb téveszme, mint, hogy a Soros hívja össze a parlamenti kabarét. Ha Németh Szilárd vízilovazna, az sem volna különb baromság ennél, csupán az a kérdés, elnézzük-e neki, tudjuk-e be a latin-görög dedónak, vagy sem.

A mese és valóság közötti különbségtétel nem megy olyan jól a gyerekeknek. A füllentés nagycsoportos korban a legintenzívebb, a beiskolázás idejére azonban a gyerek képi gondolkodása fogalmi gondolkodássá alakul, s ezzel párhuzamosan világossá válik számára a hazugság fogalma. Ez az egyik jele sok más mellett, hogy a felnőtthöz hasonló módon különválik valóság és álom, fantázia és realitás, ami korábban egy nagy gomolygó zűrzavar volt a gyerek fejecskéjében.

Én vagyok a hülye, és én kérek bocsánatot, hogy rációt keresek ott, ahol ilyen luxus nincs is. Németh Szilárd tényleg egy hároméves szellemi-, és lelkivilágával rendelkezik, de a gonoszabb fajtából, aki sutyiban copfokat cibál. Hogy gomolygó zűrzavar van a fejecskéjében – elnézést az eufemizmusért – az is hétszentség, még csak fehér köpeny sem kell a diagnózishoz.

Eldöntendő dolog viszont, hogyan viszonyuljon ehhez a panelproli. Jóindulatú mosollyal, a debilek iránti elnéző jósággal viseltessen iránta, vagy hagyja ezt a rézbőrű tempót, és rúgjon egy nagyot a tottyadt valagába. Ezt az egészet jövő tavaszig el kell dönteni. Hogy a vízilovakkal leszünk-e azután a dedóban, vagy netán valahol egészen másutt, szivárványos réteken, pillangók között, ugye.

Orbán Viktor, ha nem ért és nem tud uralni valamit, arra mindig hoz egy törvényt kétharmaddal. Most is azt mondja, ha még mindig többségben lesznek a változást akarók Budapesten – ergo veszít a Fidesz -, megszüntetheti a kerületek önállóságát, helytartókat, vagyis politikai strómanokat fog kinevezni. Mindez nagyon rossz érzeteket kelt bennem. Az ilyen típusú embereket cirka hetven évvel ezelőtt gauleitereknek nevezték, ha mond ez a fogalom valamit. Ha nem, akkor elmagyarázom.

A Harmadik Birodalom egy 1939-es nagyszabású átszervezés után negyvenegynéhány úgynevezett Gauba szerveződött (tartomány, kerület), az átszervezés célja a párt- (NSDAP) és állami közigazgatási beosztás közelítése volt. Ezzel együtt a két struktúra nem teljesen fedte át egymást, hiszen a párton belül létezett határon túli kerület is. A Gau állami vezetőjét Reichsstatthalternek (birodalmi helytartó), pártvezetőjét Gauleiternek (kerületvezető) hívták, a két funkciót leggyakrabban egy személy töltötte be. A tartományi határok kijelölésekor lehetőleg eltekintettek a korábban nem a német törzsterülethez tartozó közigazgatási határok követésétől.

Lehet, hogy nagyon paranoiás vagyok, de a mostani orbáni elképzelés félelmetesen erre hajaz, mint ahogyan a kétharmados kormányzás is – nem jogi hanem tartalmi értelemben – szinte megegyezik a Führer rendeleti kormányzásával. Hitler sem ment bele semmilyen kormányalakításba, míg nem látta esélyét az abszolút hatalom megszerzésének, és Orbán is csak egyszer akart nyerni, de akkor nagyon. Sorolhatnám még az erőltetett államosítást, az oktatás ideológiai átalakítását, a közigazgatás központosítását, a média bedarálását, de ezzel Orbán még a bajuszoson is túltesz. A saját Völkischer Beobachter-ét, a Magyar Nemzetet már nem nézi jó szemmel, egy kis szar került a propellerbe, de Isten segedelmével bizonyára ezt a nehézséget is legyőzi. Ennél mutatósabb egyezést mutat az ellenzék jogi vegzálása, amely az ismert előzmények után most az újabb választások előtt új erőre kapni látszik, ügyészségi asszisztenciával, és ennek is megtaláljuk az előzményét.

Walter Buch birodalmi vezető, a NSDAP legfőbb bírája azt mondja “Faj és jog” című értekezésében: sekélyes igazság az, hogy ami az egyiknél helyes, az méltányos a másiknál is. Sokkal nyomatékosabb a szó: ha ketten ugyanazt cselekszik, az nem ugyanaz. A jogállam liberális felfogása elsősorban az egyesek szabadságjogainak alapvető biztosítását kívánja meg. A nemzetiszocializmus nem a magán-szabadság és jogérdekeket helyezi jogrendjének előterébe, hanem a népközösség javának biztosítását…messzemenő következtetéseket nem vonnék le, de azért mégis. Ám vannak újabb jelek is.

Ha az előző négy évet forradalomnak neveztük, akkor egyszerűen nincs elég erős kifejezés arra, ami most következik – beszélt egy, a Miniszterelnökségen zajló tervezésre rálátó forrás arról, hogy milyen nagyszabású bejelentések, új folyamatok várhatóak az önkormányzati választást követő napokban. Két, a kormányfővel kapcsolatban álló forrás is azt állította, Orbán Viktor egyre türelmetlenebb, alig bírja kivárni, hogy véget érjen a választási kampány, és kormánya nekikezdhessen a nagy rendszerek átalakításának. A kormányzati apparátus is lebénult attól, hogy még a miniszterekkel, államtitkárokkal sem közlik, hogy mik lesznek a harmadik Orbán-kormány csapásirányai.

Idáig a szervezeti keret, most meg a lélekrablás előkészítése kezdődik el, mert mire másra vélhetnénk az újabb területfoglalást. Megalakult ugyanis a Kulturális Alapellátás Kerekasztala húsz szervezet képviselőinek részvételével Budapesten azzal a céllal, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb rétegeket érjen el Magyarországon. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az alakuló ülésen kijelentette: a kulturális alapellátás lényege, hogy a kormány nem szeretné, ha Magyarországon bárki minőségi kultúra nélkül élne. A lelkész hangsúlyozta: a cél az, hogy ne legyen olyan iskolás Magyarországon, aki intézménye szervezésében évente legalább egyszer ne lásson klasszikus koncertet, színházi előadást vagy kiállítást. Célcsoport a közép- és a nyugdíjas korosztály is, mert a kultúrának közösségfejlesztő funkciója van. Balog felidézte, hogy az állami szolgáltató rendszer átalakulása évek óta zajlik, és a folyamat „alkalmasabbá tesz minket egységes rendszerbe szervezni a kulturális ellátást, elsősorban az iskolarendszer, de a családok számára is. Ilyen korábban Magyarországon nem volt”.

Ilyen tényleg nem. Jönnek a szervezett kultúra-látogatások az állam által jónak tartott izékre, általa finanszírozottan. Azt kapod, amit én akarok jelszóval, öröm- és hálakönnyeket hullajtva. Közbevetés. Amikor az amerikai csapatok szétkúrták a náci rezsimet, azt tapasztalták, hogy ellenségeik tizenéves kölkök, akik szeméből csak a gyűlölet süt, mert részt vettek abban az agymosásban, amely végül rommá változtatta azt a hazát, amelyet védeni küldötte őket a vezér. Amikor elfogták őket, keményen néztek a kamerába, némelyikük azért pityergett. Dráma volt az egész. Párhuzamot vonni nem akarván teljesen, de ezt tervezik velünk. Átalakítani a tudatot, nekik tetszőn, amire utal a közoktatás ideologizálásától kezdve az egész maszlag, amit kitaláltak nemzetileg, és a jelek szerint mindegy, hogy emiatt a fél világ hörög, mindez nem érdekli a nemzetvezetőt. Hagymázas álmai haladnak előre, és a hülyemagyar, mint autóban bólogató műkutya, asszisztál hozzá.