Ugyan az ezermilliárdok mellett ez csak aprópénz, illetve még az sem, mégis nagyon jól mutatja a kurzus végletes romlottságát. Amikor a köz pénzét minden erkölcsi gát nélkül kezelik a sajátjukként, és zsebpénzt csipegetnek le belőle, vagy szarnak arra is, hogy a zsebükben lévő lóvét mire szánná az adófizető, amire szintén van példa, nagyobb mértékben.

Terepjáró vásárlásra, helikopteres felderítésre és az elbocsátott minisztériumi dolgozók végkielégítésére költötte el a kormány az adófizetők által parlagfű-mentesítésre felajánlott összeget. A személyi jövedelemadó egy százalékából összejött egymilliárd forintból mindössze negyvenmilliót költöttek tényleges parlagfű-irtásra. A több mint egymilliárdos összeg még 2009-ben jött össze, felhasználásáról azonban már az Orbán-kormány döntött. Hogy mire költötték a pénzt, csak azért tudjuk, mert két civil szervezet pert nyert a Földművelésügyi Minisztérium ellen, így a tárca kénytelen volt kiadni az adatokat.

Öt éve százhetvenhétezer ezer ember ajánlotta fel a parlagfű elleni védekezésre az szja egy százalékát. Az adatok szerint az 1,1 milliárd forintos összeg több mint felét 2010-ben egyből zárolta a hivatalba lépő Orbán-kormány. Ebből az összegből fizették egyebek mellett az elbocsátott minisztériumi dolgozók végkielégítését is. Ez már annyira szép, hogy egyszerűen mindenki megnémult a gyönyörtől. Biztosan nemzeti konzultáltak, hogy az adófizetők címzett pénzét más adófizetők kirúgására fordítsák a munkahelyteremtés jegyében, és még csak nem is tagadják, nem nyilatkoznak róla, oszt jónapot. Két kis hangyányi történet a mocsok tengeréből, és a Nap továbbra is bájosan süt a magyar választópolgárra. Ilyen háttérrel csesztetik az Ökotárs Alapítványt. Ugyan már, királylány, és akkor most be is fejezem a további mutyik sorolását, egyrészt mert nem óhajtok agyvérzést kapni, meg kedvem sincs a lexikonnyi szarság sorolására. Undorodom csak.

Apró magyar életszelet, de a teljes torta sem jobb. Bár a Nemzetgazdasági Minisztérium hazugsága szerint folyamatosan növekszik a belföldi turizmus, aminek a motorja a SZÉP Kártya, a KSH éves jelentése mást mutat. Eszerint a magyar lakosság kétharmada tavaly kimaradt a turizmusból, nem vett részt többnapos turisztikai utazáson. Ennek legfőbb oka az anyagi lehetőségek hiánya volt. 2013-ban tovább csökkent a többnapos belföldi utazások száma és az azokon eltöltött idő, a 14 millió utazás során mintegy 60 millió napot töltöttek el a turisták, ami 16, illetve 14 százalékos visszaesést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Nincs pénz lábat lógatni, hacsaknem estelente a padon. De más is szorongatja az amúgy sem egekbe csapó nyaralási kedvet. A másik két leggyakrabban említett ok az egészségügyi problémák és a munkából adódó kötelezettségek. Három éjszakánál hosszabb időtartamú utazáson csak a magyar lakosság 18 százaléka vett részt. Saját nyaralót, második otthont 18, ismerős által biztosított szálláslehetőséget 34 százalékban vettek igénybe az utazók, amely szintén csökkenést jelent 2012-höz képest.

Annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam, mondta volt állítólag Churchill. Így van ezzel szeretve tisztelt kormányunk is. Az előbbiek fényében érdekes ugyanis, hogy az NGM szerint a hazai kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma, valamint a vendégszám szempontjából már 2012 is rekordév volt, ugyanakkor 2013-ban minden lényeges mutató tekintetében sikerült javítani. A tárca korábban úgy fogalmazott évértékelő közleményében, hogy a belföldi turizmus hónapról-hónapra kiemelkedő teljesítményét tükrözi, hogy 2013-ban súlya és növekedése elérte a külföldi turizmus eredményeit.

Az NGM szerint minden fasza, a statisztikai hivatal adatai szerint a magyar lakosság kétharmada kimaradt a turizmus nyújtotta kikapcsolódási lehetőségekből. Ha úgy számoljuk a kétharmadot, ahogyan Orbán a sajátját, akkor Magyarország jobban teljesít, ilyen megközlítésben a többség vígan áztatta a lábát valahol, de Orbán statisztikája mint tudvalévő, hamis, így a miénk is az lenne. A szomorú valóság, hogy a KSH-nak igaza van. Mutatja ezt a lépcsőház eleje is. A teljes magyar lakosság mintegy harmada utazott belföldön 2013-ban; minden negyedik ember rövidebb időre, 1-3 napra jutott el kikapcsolódni, csaknem ötödük pedig ennél hosszabb időtartamra. Sejthetjük, hogy kik. Nem a Bélák, meg a Rózsikák. Sem én. Másnak tenger a Balaton.