Csakhát, a saját jövőnkről való efféle gondoskodás eredménye alsó hangon is kilenc hónap múlva jelentkezik, akkor érik be a termés úgymond. De itt van nekünk a mai nap is, égető gondként az, hogy most kéne a nagyobbacskáknak iskolai ez-megaz. Aki annyit is ér a kasztokat meghatározó szlogen szerint – akárha India, ami ugye Kelet -, most van bajban, mit neki rózsaszín jövőbeli ígéret, hogy krőzus lesz ő nagypapa korában, ha körülzsongják az utódai mindenféle füzeteket, magába fordult, előre fizetett, aztán majdmegkapja tankönyveket követelve, a valóság olykor mellbevágó. Mégis, most is szeretne élni picinyt, ha erre engedélyt kap. Ennek beláthatatlan távlatait nyitja meg ez a banki ajánlat, amelytől a még oly józanul gondolkozó családfő tudata is megbicsaklik, mert fölsejlik előtte a nyárvégi kánaán üzenete és lehetősége. Ha nem vigyáz, bekapja a horgot, hogy aztán alámerüljön.

Abban a bizonyos ótvaros javaslatban, amelyet ősszel tárgyalni is fog a leszedált országgyűlés, azonban ennél több is van. Úgy látszik, az igen nagyhatalmú Népesedési Kerekasztal – amelynek agyament javaslatai nyílegyenesen vezetnek el a parlamenti vitához, vajon mért – nem érte be ennyivel. Azt is delirálta, hogy a nyugdíj meghatározásába számítson bele, mennyire tanult a jövő nemzedéke, amely a honpolgár fészkét elhagyja. Innentől minden – nem a gyerekei, hanem a saját jövőjét szem előtt tartó – polgártárs páros lábbal rugdossa kölkét az egyre inkább bezáruló felsőoktatás felé, ha jót akar magának.

Ördögi kör ez, hitelből vesszük meg ivadékunknak a palatáblát elsőben, és hitelből fizetjük neki a tandíjat, ha annak jön el az ideje. A befektetés megtérülésére azonban semmi garanciát nem kínál a tébolyt az országra szabadító civil – de nem kém, nem idegen hatalmakat kiszolgáló – egyesület. Erre nincs gondja, csak arra, hogy az abszurdot – amely minden józan megfontolásnak masszívan ellenáll – reánk szabadítsa csőstől. Mert lázáros víziói nem csak a Fidesz-nek, de a vele csatolmányos, amúgy nem létező KDNP-nek is olyannyira tetszenek, hogy ebben a megközelítésben maga a kefélés is támogatandó cselekedetté vált. Hiszen csak nemzésről van szó, ugyebár. (Merengve táncolok itt gúzsba kötve, akár maga az ország.)

Ha elszabtuk, hát elszabtuk. Mégis javaslattal élnék a szerelembe újólag belemerülő honfitársaim épülésére és okulására. Tessenek azt a hitelt devizában fölvenni, akkor biztosított a kettős haszon. A kölök megkapja a Barbie-s tolltartót most, az állam pedig megment minden egyes honpolgárt későbben, így önt is kedves buckalakó a végleges éhkopptól, aztán özönvíz, vagy a mennyek. Mert mint tudvalévő, nem hagynak az út szélén senkit sem, a gyurmára költött frankhalmok is csak olyan nyomot hagynak a köz tudatában, ekképp gondoskodásában is, mintha szaros panelbe fektettük volna a jövőnket. A tolltartót leverjük a rohadt bankon, ahogyan ez már efelé szokásos. Nincs itt baj, minden ki van találva úgymond, más föladat nincs immár, mint szerelmeskedni vég nélkül. Úri a muri, csak a boroskancsók hiányzanak a totális boldogsághoz, de majd az is meglesz a jóisten segedelmével.

Aki nem szül elég gyereket, ne kapjon ellátást a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy alacsonyabb legyen a járuléka, mint egy nagycsaládosnak. Ezt javasolja a 2009-ben az MTA szervezésében létrehozott Népesedési Kerekasztal a kormánynak. Ugyanakkor a Gallup e heti felmérése szerint a családosok csaknem felének nincs annyi pénze, hogy elég élelmiszert vásároljon, a Habitat for Humanity Magyarország szerdán megjelent, friss kutatásából pedig kiderül: a gyerekek egyharmada egészségre ártalmas körülmények között él.

Több konkrét javaslatot is tettek arra, miként lehetne az új nyugdíjrendszerben érvényesíteni a gyerekvállalás és nevelés erőfeszítéseit. Például azoknak a kezdőnyugdíját, akik „egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett, 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval” súlyoznák. Egy másik ötlet úgy szól, „a normál korhatártól csak azok kaphatnak járadékot, akik megfelelő számú járulékfizetőt állítottak maguk helyett. A többiek nyugdíját is megállapítják a korhatár elérésekor, de csak magasabb életkorban kezdhetik meg a járadékfelvételt. A köztes éveket továbbdolgozással vagy korábbi megtakarításaik felhasználásával kell áthidalniuk. A fejenkénti egy járulékfizető páronként két felnevelt gyermeket jelent.” Majd megjegyzik, „sok szempontból ez lenne a legtisztább megoldás, ha a gyermeknevelést természetbeni járulékfizetésnek tekintenék”.

Nem hasonlítanám én ezt a hitlerájhoz, de már elég közel áll hozzá gondolkodásvilágában, amikor a lányoknak szülni dicsőség, a feleségeknek kötelesség volt, sőt mindehhez olykor a tiszta fajú árja legényeket terelték a szerencsétlen nőkhöz gyereket csinálni. Ilyen alapon nálunk a Fidesz tagoknak, de legfőképpen a vezetőknek kéne elsőbbséget adni a szaporodásban, és minden jó lenne egy csapásra, tisztulna a vérvonal, és nyugdíj is lenne dögivel.

Ilyen egyszerű ez.