És mégsem ez az igazán érdekes. Eljönnek ugyanis a violaszín hétköznapok, amelyek megmutatják minekünk ennek az egész rendszernek a képtelen természetrajzát. Én magam az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban az apró rezdülésekre koncentrálok elsősorban. Jelesül mondjuk arra, hogy ha már nem lehet elnökistenkirály a futballistából, mi lesz a Budavári Palota sorsa. Ennek tervbe vett felújítása nem elsősorban szépészeti-építészeti kérdés volt, a színfalak mögül jól áttetszően kormányzó emberünk oda való benyomulását – ha nem is éppen fehér lovon, de páncélozott fekete autóban – készítették volna elő. Meglehetős kíváncsisággal várakozok tehát arra a pillanatra, amikor megtörténik a nagy bejelentés, hogy mégsem mennek arrafelé a kőművesek, mert a pénznek más, nemesebb helyet találtak, és mindezt úgy adják majd elő: azé’, hogy a ‘zembereknek jobb legyen.

Nem vagyok vátesz, de eljön ez az idő. Fogós, ravasz kérdés még az is, hogy akkor most megáll-e az élet a belügyben. Nem vagyunk még teljesen szenilisek ugyanis, és rémlik – ha haloványan is – egy lakossági fórum. Ezen, mint már volt szerencsénk megénekelni, Pintér „Olajos” Sándor és népi zenekara érkezett vendégfellépésre, hogy meglegyen a további ámokfutás lehetősége. A szeánszon azt pöndítette meg a prímás, hogy aszondja, a BM működése múlik a varázslatos kétharmadon. Minderről akkor is tudtuk, hogy baromság, ámde ha most ebben az operett-országban nem áll le az élet, mert oda a nyolc/tizenketted (ügyes vagy rezeda, matek pirospont bemegy, mert az EMMI ezek után nem javasolja használni a kétharmad kifejezést), ott fog állani az örökös Orbán-belügyér és őrző-védő mogul ellenőrzőjében: kedves szülők, Sándor fiuk megint hazudott, kérem keressenek fel fogadóórámon. De mi jó szülők módján ezen egy csöppet sem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy a vásott kölök kóros hazudozásban szenved, ami ellen tenni lehetetlen, ez csoportszintű kór, és nincsen rá orvosság, csak a feledés.

Meg az a rohadt uszoda, hogy azzal mi lesz, azt is repesve várjuk. Ez a Fidesz nevű bizniszegyház (copyright by: Para Kovács Imre) ugyanis arra szocializálódott, hogy csak akkor ad, ha nyalják a valagát. A kampány finisében ‘ormányunk négymilliárdnyi aprót rakott félre, hogy a veszprémieknek a régóta oly nagyon óhajtott uszodát megépítse úgymond. Ciki, hogy ezt nagy hangon be is jelentették, nehéz lesz megmagyarázni, miért kapnak az itteniek lószerszámot a valagukba mindezek után, nemhogy uszodát. Aki ellenünk van, az ne úszkáljon, örüljön, hogy luk van a seggén. Bizony, a kollégistáknak így működik a kaptafás agya, amit mutat Simicska mesebeli esete, aki hiába építene Közgépével már akár féláron is – torkos közbeszerzés, ugye -, amióta geciben úsztatta a vezérkart, semmit se nyer. Ez pedig jelzi erősen, hogy a lóvé csak csókosoknak jár, így félő, hogy röpül a veszprémi uszodaálom. Úgyhogy feleim, ilyen apróságokra figyelmezzetek az elkövetkezendőkben, a keresztapa szindróma így – is – fog ki-, és lebukni. Mindenesetre: Veszprém előtt Kappe ab!

Illetve, hogy hűen fössük ide: a „Belügyminisztérium biztonságos működéséhez fontos a kétharmados többség” – ez a tételmondat. Mindehhez tegyük hozzá, hogy eközben odakint szakad a hó, tisztára, mintha március volna, mint akkor, amikor a mindenható állította meg az ország életét, amit viszont Sándor tett rendbe egy huszárvágással, sms-eket röpíttetve bele az éterbe minden magyaroknak, hogy üljenek át másik autóba. Ehhez kétharmad kell, meg az árvízi készülődésekhez is, ha Némedi elbukna, nem lehetne újból tököket vakarni az események sodrásában, amikor támad a víz, nem hangozhatnék el a nemzetmentő párbeszéd: „Öblözet – Az állomány ebben a pillanatban a vacsorát hajtja végre – Mennyi ez még? – Már hogy értve? Időben? – Amíg fel fog jönni – Erre még nem hogy még egyszer ennyi, hanem még… – Mennyi a víz? Szerinted mennyire jön még föl? Másfél méter? – Onnan? Igen!” Be kell látnunk, hogy mindez kétharmad nélkül nem megy, vegyük észre már. Meg egyáltalán semmi se megy.

Nélküle elveszne a közmunka lélekemelő lehetősége, a Veszprém környéki települések sem jutnának hipp-hopp kétszázmillió forinthoz véletlenül éppen a választások előtt, a TEK sem működne, a börtönök sem, a vízügyről meg a rendőrségről nem is beszélve, ezek egészen egyszerűen megmerevednének, ha odaveszne a kétharmad misztikuma. Ezeket delirálta a havas veszprémi délutánban a zenekarvezető, és senki nem volt, aki megkérdezte volna tőle, hogy: Sándor bácsi, mi a faszért tetszik minket idiótának nézni? Ilyen ott el sem hangzott, okvetetlenkedők ezekre a szeánszokra nem járnak, a miséken kizárólag rajongók jelennek meg, akiket hitükben tudományos alapokon megerősítenek. A közmédia meg az éterbe is köpheti mindezt skrupulusok nélkül, a miniszter lakossági fórumot tartott, minden szép volt, minden jó volt, mindennel meg volt elégedve. A mise végeztével meg elkezdte nyomogatni a butatelefonját, sms-t írt, mert egyre jobban szakadt a hó. Segítünk, pötyögte. Mi is.