Ez a sorsunk a mostani kurzus alatt, ez már bizonyos. Aki keresi a pofonokat, jobbára bele is szalad, mert most a horvátok fenekednek. Magyarország zágrábi nagykövetsége elé szervez tüntetést a huszonöt horvátországi civil szervezetet tömörítő Crosol szövetség, amely nyílt levélben tiltakozott az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentnél Navracsics Tibor kulturális, oktatási és ifjúsági EU-biztossá való kinevezése ellen, és szót emelt a magyarországi civil szervezetek vegzálása ellen is.

A horvátok megdöbbentek Navracsics EU-biztosi jelölése hallatán, mondta Gordan Bosanac, a Crosol vezetője. A Dalje.com szerint azt is hozzátette, hogy a jelöléssel párhuzamosan a magyar kormány a magyar emberi jogi és korrupcióellenes szervezeteket szorongatja azzal a magyarázattal, hogy a kormány ellen dolgoznak, és titokban az ellenzéket finanszírozzák. A szövetség egy másik képviselője, Rada Boric azzal is vádolta a kormányt, hogy megtiltotta több női szervezet támogatását is a norvég alap forrásaiból. A portál felidézte, hogy a Crosol nyílt levelet küldött a Navracsics kinevezésével szembeni aggályairól az Európai Bizottság és az Európai Parlament vezetőinek.

Szép, nem? Nem. Javasolnám a CÖF-nek egy zágrábi kirendeltség létrehozását (pénz nem akadály, ugye), hogy a déli szlávok legalább olyan megértőek legyenek a negyedik birodalomhoz – az egész nagy Kárpát-medencéhez, ami színmagyar -, mint az északabbra lévő testvéreink. Buszokat lehet szervezni, közelebb is van Budapesthez, autópályán pár óra, csak egy ugrás, mint a Sugár. Aztán lehet masírozni a horvát követség elé, hogy ne bántsd a magyart. Mert már mindenki azt teszi, aki nem orosz, nem azeri vagy kínai, tarthatatlan ez az egész, mindenképpen lépni kell. Mint a barackfa tövénél, hogy talpaink egymásba érjenek.

Felidézték, hogy a magyar civil törvény szigorú szabályok alapján előírja a civil szervezetek működésének feltételeit, a pályázatok elbírásának rendjét, a nyertes pályázatok elszámoltatásának módozatait. Eközben – állítják – az Ökotárs Alapítványon keresztül húsz-negyvenmillió forinthoz jutó szervezetek folyamatosan bírálják a regnáló kormányt és a polgárság többségi támogatását bíró civil közösségeket, kiemelten a CÖF-CÖKA-t, amivel azt bizonyítják, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődnek.

Ez eredendő bűn, mint tudjuk mindannyian. A Cöfök szerint ők az ellenzéki internetes médiumok működtetői, és nem riadnak vissza hamis bizonyítékok közreadásától sem. (Lidérc) Választ várnak arra, hogy az egymilliárdos keret negyven százaléka miért csupán tíz-tizenöt pályázóhoz jut el, és miként lehetséges, hogy a pályázati támogatásra szánt összegek hosszú ideig parkolnak az alapítvány számláján. Ebben a helyzetben a CÖF-CÖKA nem engedheti a „becsületes” civil közösségek besározását, és szükségesnek látja a nemzetbiztonsági ellenőrzéseket is. Így szól újabb hagymázas álmuk.

Ez itt a baj mint kiviláglik: bántják a kormányt, a CÖF-öt is magát, így ha a NAV nem jár eredménnyel, uszítsuk rájuk a nemzetbiztonságiakat, a TEK-et, mindent, csak csönd legyen már végre, mert kiderülhet a magukra kent szar eredete. Ez olyan magyar virtus, hogy magyarázni sem kell, ilyen morál mentén töltötték meg a vagonokat hetven éve, és ez a módi most emlékművet kap. Köpedelem. Meg még szükségesnek tartják megvizsgálni „a húsz-negyvenmillió forintot elnyert szervezetek külföldről érkező pénztámogatásainak szerződéses hátterét is, a bértollnokoknak kifizetett összegek adózását. A CÖF-CÖKA érdekelt a vizsgálatokban, mert lelepleződhet az álszent, esetlegesen idegen érdekek szolgálatát vállaló civil szervezetek képmutatása. Láthatóvá válik az ellenzéki erők anyagi bázisa” – közölte a CÖF-CÖKA.

Ha ezt írom, amit most, bértollnok vagyok bizonyosan, idegen érdekek kiszolgálója, így kérem magamra a NAV lesújtó öklét, de már mindegy tán. Vannak ők, meg vagyunk mi, meg én, két egymástól teljesen eltérő világ, amíg magam irkálva adom ki a bennem felgyűlő keserű epét, mert más módom nincsen embernek maradni, ezek megfojtanának sorsosaimmal együtt. Mindenkit, aki még bír és mer gondolkozni kicsinyt.

Ez is jól van, csak ne lennének álszentek, akik ráadásul le is buknak. Ez már régen megtörtént. Bőségesen kaptak működési támogatást a büdzséből kormányközeli civil szervezetek, a dúsgazdag Teleki László Alapítványtól kezdve a fideszes képviselő Simonka György által vezetett Magyar Dinnye Szövetségen át az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnökéhez, a Békemenet-szervező Csizmadia Lászlóhoz köthető Polgár Portálig. A NEA nem kívánta a nyilvánosság elé tárni a döntéseket bemutató listát, pusztán a tájékozódást korlátozó módon, egy-egy szervezet eredményét megjelenítő keresőt üzemeltet. Az atlatszo.hu azonban kincsekre bukkant.

A civil szervezetek működési célú támogatására szánt állami források elosztását a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) nevű állami szervezet végzi. Ez a szervezet – elődjével, a sokszor joggal kritizált Nemzeti Civil Alappal ellentétben – egyértelműen kormánypárti befolyás alatt áll: a szervezetet irányító kilenc tagú testületbe, a Tanácsba három tagot az Országgyűlés az illetékes szakbizottságon keresztül delegál, másik hármat pedig a területért felelős miniszter (a döntés idején ez Navracsics Tibor, a KIM minisztere volt, azóta a terület átkerült az Emberi Erőforrások Minisztériumához), és csak a maradék három tagot jelölhetik maguk a civil szerveztek. A tanács tagjait kijelölésük és megválasztásuk után a miniszter bízza meg, a Tanács munkatervét és ügyrendjét a miniszter hagyja jóvá, és a Tanács elnökét is a miniszter nevezi ki.

Az egyes pályázatokról a tényleges döntést alapesetben a NEA Kollégiumai hozzák meg. Ezek a kollégiumok a vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján miniszteri rendelettel jöttek létre, így nem lehet kétséges a kormányt képviselő miniszter, illetve az országgyűlési többséget adó kormánypárt felelőssége a NEA működését illetően, hiszen a döntéseket meghozó tisztségviselők kétharmada a kormány, illetve a kormánypártok jóvoltából tevékenykedik a NEA-ban.

A rendelkezésre álló – a költségvetésben külön soron szereplő – forrásokhoz a civil szervezetek a NEA által elbírált pályázat útján juthatnak hozzá: a költségvetés hárommilliárd forintot biztosít erre a célra. A keret tíz százaléka fölött a miniszter rendelkezik, ezt egyedi döntésekkel, de pályázat útján juttatja az arra érdemes civil szervezeteknek. A fennmaradó rész kiosztása felől alapvetően a NEA kollégiumai döntenek, bár az új civil törvény a NEA elnökét felhatalmazza hogy azon kollégiumi döntéseket, amelyekkel nem ért egyet, „megállítsa”, azaz „hatályosulásukat” megakadályozza, és azokat végleges elbírálásra a Tanács elé vigye.

A NEA elnökének Navracsics miniszter a békemenetek szervezése révén elhíresült Csizmadia Lászlót nevezte ki. Csizmadia bonyolult felépítésű, demonstratívan kormánypárti és nemzeti érzelmű szervezetekből álló hálózat vezetője: ő a Civil Együttműködési Tanács (CET) első embere – saját állítása szerint ez a szervezet négyszáz civil szervezetet fog össze. Csizmadia a kormánypárti demonstrációkat a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű, jogi személyiséggel nem bíró alakulaton keresztül szervezi, a finanszírozást pedig – részben legalábbis – a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) biztosítja. Bár a civil törvény egyértelműen tiltja, hogy azon szervezetek, amelyek vezetői a NEA döntéshozó testületében tisztviselők, állami támogatást kaphassanak, Csizmadia maga büszkélkedett el azzal, hogy a kormány végre támogatja a CÖF-CET-konglomerátumot.

A norvégok, persze, meg az igazi civilek, ja, így érünk körbe, és nem szakad le az ég most sem, mint ahogyan soha. Ha volna Isten – nem az övék -, ami nincs, mindez nem mehetne büntetlenül, és mégis megy. Íme uraim a világbölcsesség foglalata ma itt, egy helyen, amit Magyarországnak neveznek: nem felrázva, keverve.

Invázió, rendszerváltás, tarvágás – erről szólnak a legújabb hírek a külügyről Külgazdasági és Külügyminisztériumra (Küküm…Istenem) átkeresztelt tárcánál. Mintha nem ugyanaz a párt, a Fidesz nyerte volna meg az áprilisi választást, amelyik eddig is irányított, és a külügyi apparátusban most jött volna el a teljes rendszerváltás. A hatszáz embert foglalkoztató külügyi tárcánál az utóbbi időben közel kétszáz új belépőt adtak ki, e dokumentumokat alapvetően olyanok kapták, akik Navracsics Tiborral jöttek át a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, vagy Szijjártó Péter volt külügyi és külgazdasági államtitkárral a Miniszterelnökségről.

Az összes új államtitkár, illetve helyettes államtitkár már a Navracsics Tibor–Szijjártó Péter páros embere. Az átszervezések nem fejeződtek be, de a jelek azt mutatják, hogy még az elmúlt négy év külügyi gárdájával szemben sincs elegendő bizalom, sok szakembert teljesen semmibe vesznek, másokat teljes bizonytalanságban hagynak afelől, hogy lesz-e állásuk vagy sem. Ez összefügghet azzal, hogy a miniszterelnök összességében elégedetlen azzal, ahogy a diplomaták védték a magyar kormány olykor védhetetlen pozícióit, törvénykezési gyakorlatát. A helyzet azért is figyelemre méltó, mert most a Fideszen és holdudvarán belül zajlik a generációváltás, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében a külügy személyi állománya jócskán kicserélődött 2010 óta.

Úgy tűnik Orbán nem hazudtolja meg magát, hű maradt rögeszméjéhez, miszerint választások után le kell cserélni a telefonkönyveket, de ez odáig jutott, hogy nem csak akkor alkalmazza, amikor ellenzékből kerül hatalomra, most már az újrázás után is kellenek a friss húsok. Jönnek az új éhesek tehát, akiket megint csak nekünk kell etetni. Mindez nem egyszerűen sztálini paranoia – bár egyre inkább hasonlatos hozzá -, sokkal inkább jól kigondolt hatalomépítés. Alakul a piramis, amelynek csúcsán az egyszemélyi vezér ücsörög, alatta pedig egyre csak szaporodnak az építőkockák, megállíthatatlanul A tágan értelmezett kormányban már száznyolc helyettes államtitkár van, nem véletlenül nem írtam azt, hogy dolgozik, ennyi embernek nem nagyon juthat érdemi munka, de a szolgálatokat meg kell fizetni.

Vannak más helyek is, a felturbózott államosítás nyomán alakuló jófizetős állások, kormányhivatalok és mindenféle kádertemető, ahová az ő kutyáinak kölkei ülnek be számolatlanul, és hozzák maguk alá a saját klientúrát még nagyobb számban. Hozzáértés nem szükséges, a húség viszont előírás. A szemünk előtt épül fel a feudalizmus, a klasszikus hűbéri rendszer, amelyben akár a sáskák özönlik el az ország minden szegletét a pártkatonák, magukkal hozva a kontraszelekció minden baját. Így, miközben harsogva teljesítünk jobban, fokozatosan épül le minden, szellemi és morális értelemben egyaránt. Másra nem, de erre jó a NER.