Amióta Szabó Lőrinc szerelmetes költeményéből citált a Terror Háza avatásakor, azóta tudjuk, hogy minden előfordulhat. A dakota igazságok ideje is lejárt, ilyképp Szolnok sem Thermopüla, meg különben sem így szól a dolog, ezt már minden ötödikes tudja.

Ahogyan a szöveg kiüresedett, amint átadta a helyét a csatakiáltásoknak, akképp fogytak el a szimbólumok is. Hol van már a friss lehelet, amellyel a rendszerváltás hajnalán narancsot pakoltak az országgyűlés asztalaira, hogy véletlenül az gurultában szavazzon. Sehol.

Ezen túl az utolsó szimbólum, amellyel dolgozni tudott a Fidesz, a korona úsztatása volt, amely gesztusból – lett légyen bármilyen távol az időben – egyenesen következett, következik az, amit most szenvedünk el. A gesztusok nem hazudnak.

Mint ahogyan jelzés értékű volt az is, ahogyan taktikai megfontolásokból sajátították ki a kokárdát, amely alkalmatosság akkora maflást kapott, hogy jobb érzésű ellenzéki ember föl nem teszi azóta, legyen akármekkora idus is a levegőben.

Így kopott el minden. 1989-ben még az összes valamire való párt valamilyen szémeiont (ez de szép) használt, általa határozta meg magát. Ott volt a narancs, az MDF tulipánja, az MSZP szegfűje és az SZDSZ madara. Ezek mögé föl lehetett sorakozni, gesztus-szerűen használni. Közösségteremtő ereje volt mindahánynak.

MDF és SZDSZ nincs, narancsról már senki sem beszél, az MSZP meg már nőnapkor sem osztogatta a szegfűt, mivelhogy tetszhalott állapotban leledzik. Az új alakulatoknak már eszébe sem jut ilyen apróságokkal törődni, a politika személytelenné és gépiessé vált, nem véletlenül szólítja meg oly nehezen a polgárokat.

Pedig nekik valami elemi ösztön folytán szükségük van valamire, ami mögé oda lehet állni. Egy szimbólumra, amely jelzi az együvé tartozást, vagy ha azt nem, a szolidaritást legalább. Úgy látszik, sapiensi igény ez, a történelem csurig van zászlókkal, címerekkel, egyenruhákkal.

És a mai civilek is bizonyítják ezt. Az egész a netadós tüntetéskor kezdődött, amikor a fél ország tartotta magasba a világító mobilt. Amilyen felemelő és a hatalom számára félelemteljes volt ez akkor, úgy enyészett el egycsapásra.

De azóta is, sorban: fekete ruha, kockás ing, kockárda, esernyő, s ki tudja még mi minden, amelyek a pillanat ihletésében megszülettek, és hunynak ki sorra. Kellene már egy ellenzéki Habony. Neki nem kéne ötletelni, hülye plakátokon gondolkozni, csak kihasználni az istenadta nép spontaneitásában megbúvó teremtő erőit.

Ha van recept a jelenlegi rezsimet leváltani, akkor ez a közösségteremtő akarat az. Végtére be kell látni, nagyobb hatalom ez bármilyen szónál. Programokat adni és okosakat mondani lehet, csak terméketlen. Most, hogy a Fidesz kiüresedett, adott a lehetőség, hogy a tömeg képileg fölébe kerekedjen legalább. És ez nem kevés.

Egyébiránt most vagyunk tanúi egy új szimbólum születésének megint. Amióta a nénit a Kossuth téren vegzálták, és elvették a virágait, azóta áll sorba boldog, boldogtalan nárciszért, egymásnak adják, visszateszik, hogy mindenki megvehesse. A nárcisz kezd az elnyomatás és megaláztatás elleni kiállás szimbólumává válni. Ha most alapítanék pártot, ezt emelném a címerembe.

Tárgyalni sem hajlandó a parlamenti többség az élelmiszerek áfájának csökkentéséről. A kormánypárti képviselők némák maradtak a rövid vitában, nem indokoltak, csak egységesen leszavazták a valaha még általuk is támogatott ötletet. A vége az lett, hogy nem vette tárgysorozatba az országgyűlés hétfőn délután a törvényjavaslatot, amely jelentősen csökkentette volna az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adóját. A szavazáson összesen százhét kormánypárti képviselő nyomta meg a nem gombot, míg negyvenöt ellenzéki voksolt igennel, így a parlament nem is tárgyal majd az áfa-csökkentésről.

Az ellenzék az áfatörvény módosítását javasolta, azt szeretné, hogy a jelenlegi huszonhét százalékról csökkenjen öt százalékra az alapvető élelmiszerek (tej, kenyér, sertés-, csirke- és pulykahús, tojás, édesvízi halak, illetve a Magyarországon is termő zöldség- és gyümölcsfélék) áfája. Az indoklás szerint ez a szociális szempontok mellett segítene visszaszorítani az áfa-csalásokat, és segítené a hazai termelőket is. A költségvetési bizottság szeptember közepén utasította el a javaslat tárgysorozatba vételét, vagyis úgy döntött, hogy tárgyalni sem kíván róla. Az MSZP frakció a plenáris ülés elé vitte az ügyet, ilyenkor egy rövid vitára is lehetőség van, mielőtt szavaznának a tárgysorozatba vételről. A hétfői vitában valamennyi ellenzéki párt támogatta az ötletet, a kormánypárti képviselők viszont egy szót sem szóltak.

Az élelmiszerek áfájának csökkentése régóta napirenden van, ellenzékben a Fidesz és a KDNP is követelte. 2009 februárjában, a Gyurcsány-kormány utolsó heteiben például Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetője, mai miniszterelnök-helyettes követelte, hogy „az alapvető létfenntartáshoz szükséges” árucikkek áfáját csökkentsék öt százalékra. Azt a kérdést szegezte a kormányfőnek, hogy helyes-e, ha „a kaviár, a helikopter, az uszoda, a jacht azonos áfakulcs alá esik, mint a tej, a kenyér, a szalonna és az étkezési zsír?”

A 2010-es kormányváltás után is előjött időről időre a az áfa-csökkentés kérdése, de előterjesztés soha nem lett belőle, a kormány pedig mindig kitért az ezt firtató kérdések elől. A nem hivatalos magyarázat szerint a költségvetésből hiányozna a kieső bevétel, illetve az áfa-csökkentés nem lenne valódi segítség, mert a kereskedők lenyelnék az árkülönbözetet. Itt vagyunk, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, négy év vár ránk, meg a mélyhűtő. Rezsiparizer.