Épp a főgeci az, aki rászabadította az országra a gyűlölet mocskát konzultációs levelekkel, lélekemelő plakátokkal és borotvaéles kerítésekkel olyannyira, hogy ma már másról se hallani, olvashatni, mint a minket elözönlő hordákról. Okosba úgy mondják ezt, hogy tematizálta a közbeszédet, amely törekvése még a nála megszokottnál is hathatósabban sikerült.

Mint a fentiekből kitetszik, manifesztálódott az eszme, és valljuk be, ez azért mégis csak egy új szint, másfajta minőség. Igaz, már 2006-ban is látszott, hogy a mag, amelyet oly szorgalmasan veteget ez a rosszember, termékeny talajt talál a tátott, fogatlan szájjal artikulálatlanul ordítók körében, végül is, ez egy fix szavazói bázis, gondoskodni kell tudatuk öntözgetéséről, hogy el ne sorvadjon teljesen.

És indul is a locsolóautó. Van egy új lapjuk ezeknek, amelyet szélsebesen kellett gründolni, amikor a Lajos odahagyta az ’egyatáboregyazászlót. Ez a frissen megvilágosodott nyomdaipari termék a Napi Gazdaság névre hallgat, tele van csupa jószándékú hírek szerelmeseivel, akik a szerelmesek híreit gyártják doszt. A miniszterelnök úrba beleveszettek híreit, nekik tetsző tartalommal. Az nem baj, ha nem igaz. A valóság pitiáner dolog az eszméhez képest.

Nos, hogy a történéseknek nyoma maradjon, íme: „Két, a közelmúltban illegálisan Magyarországra érkezett bevándorló rabolta ki kedden az egyik mórahalmi ékszerboltot – értesült a Napi Gazdaság rendőrségi forrásokból. A két férfi a rendőrség tájékoztatása szerint kedden este fél hat körül ment be az üzletbe, megkötözték az eladót, és a zsákmányolt aranyékszerekkel elmenekültek a helyszínről. Az eladó nem sérült meg. A rendőrség rablás miatt nyomoz.”

Update: a cikket már nem lehet megtalálni a Napi Gazdaság honlapján, az eredeti cikkre kattintva az újság címlapja jön be. A Csongrád megyei rendőrség most azt közölte, nem igaz a hír. Ezt a lélekemelést a vs.hu-ról ctrlc-ctrlv-ztem, mert oly igen fölkeltette a figyelmemet, és mert mindez egyszerűségében is oly tömör, hogy elvenni belőle vagy hozzátenni nem lehet. Mondhatni, ez a hír. Sajnos, ámde mindez jól példázza, hogyan működnek a dolgok itten.

Az ennél valamivel szebb időkben, amikor még nem volt geci a geci, az MN nevű papírhalom fejlesztette tökélyre a módszert. Címlapon harsogott mindenféle baromságot általában a szocikról, akik akkor a fő gonoszok voltak, aztán pert veszítve valamely eldugott helyen igazítottak helyre. De az MN már megszelídült, továbbá a szocik sem oly tényezők, hogy érdemes volna nyomdafestéket pazarolni rájuk.

Ámde és méginkább pláne. Mindaz, ami akkor volt, pufók óvodás kakaózsúr ahhoz képest, mint ami most történik. Harcos antikommunistából most fordul át a rendszer fasisztába, s ebben a Napi Gazdaság játssza a Völkischer Beobachter szerepét, és most nem viccelek. Mert igen, a miniszterelnök úrnak felelőssége van abban, ha az általa kézivezérelt sajtótermék álhírei nyomán és miatt is valamely emberjelmezbe bújt vadállat félholtra ver egy leányt oly igen fajsúlyos indokkal, hogy a barátja illegális bevándorló neki. Itt tartunk most, nem épp sehol.

A pénzünk már náluk van az ország nyomorúságára és szomorúságára, azt tesznek vele, amit csak akarnak, még a poltpeti is engedi nekik. Most épp fideszlapokat, meg fideszrádiót akarnak a lelkeim, mert ugyan semmit sem felejtenek, de a jelek szerint nem is tanulnak ugyanúgy semmit sem, minden józan paraszti belátás szerint tehát menthetetlenek. De ezt már meglehetős régóta tudjuk róluk. Éppen a fő mókamester Kerényi elbaltázott próbálkozása óta, amikor nem is oly rég pitypangba borította volna az egész elcseszett országot, hogy talpaink egymásba érjenek.

Ez a magyarkrónikás jógatanfolyam nem vezetett eredményre, bár tavasz van és nem gyönyörű, mégis belepte a tavalyi hó, ideje tehát átülni egy másik autóba. Hogy ezek az agymosásra berendezkedett gründolások milyen eredménnyel járnak, jól demonstrálja a szép emlékű emegy sorsa. Ez a próbálkozás amellett, hogy halva született alig három hete, stílszerűen népmesei hőssé vált, és halálnak halálával halt. És hiába van neki permanensen többmillió embere, aki a delíres álmok szerint a szavain csüng, ha a nézettsége a nullához közelít. Ezt a két párhuzamos valóságot azért nem ártana közelíteni a végtelenben, mert a józanodás fájó lesz egyszer. Öröm az ürömükben: nem nekünk.

Viszont mint kitetszik, ezek a jótét lelkek szeretnek pofonért sorban állni, hogy az ünnep szellemében emlékezzünk meg róluk: készek odatartani a másik orcájukat is. A vizslájuk megdöglött, mostan újabb halnivalókat húznak elő az elapadhatatlan alomból. Mint hírlik, az általuk elveszettnek vélt Magyar Nemzet helyett egy nekik való napilapot indítanának a Napi Gazdaság romjain, aztán egy nemzeti bulváros hetit, meg egy nemzeti nőiest is. Ebben lehet, hogy a harrach-semjén duó készteti majd szaporodási célzatú kamatyra a miséből megtért népeket. De ez csak kaján kéj a részemről.

Meg nekik való rádiót is szeretnének az álomittasak. Valljuk be, ránk fér már ebben a médiasivatagban mindaz az oázis, amelyet a megszületni óhajtott sajtótermékek nyújtani tudnak. Úgy kellenek ezek, mint egy falat kalács, amelyet habonyárpi adni bír, mert ő lesz ennek az egésznek az atyaúristene. Gucciban hordja majd a kvesztorból megmentett lóvét, ám az egész hóbelevanccal egy aprócska baj van csupán: nem lesz, amiről szóljon a harsona. Hogy ez a hely a lehető világok legjobbika, azt nem lehet a végtelenségig ragozni, meg a pitypang sem nyílik örökké. Bár ha mintául veszik a nagy testvért, az emegyet, akkor mindig csütörtök lesz permanens harmincöt fokkal. Nem köll túlragozni a dolgokat, különben is jön a nyúl. Alkonyúl, megírom.