„Ebből a szempontból teológiai vitát nem akarunk lefolytatni, és nem is akartunk, hogy melyik a nagyobb ünnep, hiszen egyik nincs a másik nélkül, de úgy gondoltuk, hogy négy egybefüggő nap az mindenképpen egy olyan lelki épülést tud szolgálni magyar honfitársainkban, ami nagyobb jelentőséggel bír bárminél. Nem lehet csak vasárnap, a templomban egy órára kereszténynek lenni, hanem a tanításnak a mindennapi életet is át kell hatnia.” – mondta.

Énnekem azonban teológiai és másfajta vitám is képződött lelkemben a képviselő úrral, nemlétező pártjával meg az egyházával is, és nem vagyok rest, hogy ebbéli tusakodásomat közre is adjam. Íme.

A KDNP tulajdonképpen nem egyéb, mint a Fidesz egyik csápja, a farizeus énje, ami arra szolgál, hogy Orbán et. alkalomadtán az ő farkukkal verdesse a csalánt. De kiindulhatunk onnan, hogy a KDNP eredendő bűne a kereszténység alapizébe való belekényszerítése, ami avíttsága mellett jogtalan is. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint ugyanis Mária országában a legjobb esetben is csak a lakosság fele mondja magát római katolikusnak, ami hókuszpók nevében az összes galádságot elkövetik.

Olyan katolikus ez a kábé ötmillió ember, mint én. Engemet ugyanis öntudatlan kisdedként megkereszteltek, aztán a bigott nagyanyám miatt anyám rám kényszerítette az elsőáldozást meg a bérmálkozást is. „Jogilag” tehát katolikus volnék, de semmi sem áll távolabb tőlem, meghasonlásomat pedig a drágalátos egyház böszme papjai okozták.

Momentán sokkal inkább vonzódok bizonyos Sziddharha Gótama Sákja gondolatisága felé, aki mindenféle földöntúli örömök helyett csak annyit kínál, hogy nem kell újjászületnem, ha jól teszem itt a dolgomat. Viszont így, vagy hasonló módon jön össze egyházunknak az a nyüves ötmillió, hogy legyen mire verni a szentséges mellüket.

A buzgó hívők azok, akik adójuk egy százalékát is felajánlják, annyira magukénak érzik a kuplerájt, nos, ők nincsenek többen, mint a lakosság tizenkét százaléka, és most lehet osztani meg szorozni.

Bizonyos Füst Milán gondolkozott úgy, hogy: „A földi és túlvilági jutalom reménye nélkül jónak lenni a legigazabb erény.”, és milyen igaza volt a jóembernek. Ebből a szemszögből vizsgálva a mi drágalátos keresztény pártunkat kiderül, hogy a tételmondat egyik eleme sem igaz rájuk. Földi jutalmukat a Fidesz-hez való csatlakozás okán nyerték el, nagyon jól fizet – forintban – ez a felállás. Mondhatnám azt is, hogy naponta kapják meg a júdáspénzüket, de nem teszem, mert a kariótiról meg szintén hazudnak nekünk, hogy a mese kerek legyen.

2006-ban került a nagyközönség elé Júdás evangéliuma az egyház minden tiltakozása ellenére, amely szerint ez az elátkozott apostol értette meg egyedül Jézust, midőn fülébe súgta, tudom ki vagy, és tudom, honnan jöttél. Júdás tehát „árulásával” hozzásegítette Jézust ahhoz, hogy lelke kiszabadulhasson az „eleve rossz test” fogságából.

Nem véletlen, hogy evangéliuma szerint ő állt legközelebb Jézushoz, a következők miatt: Amikor a szellem elhagyja a testet, a test elpusztul, léte véget ér. Akik az emberi világba tartoznak, azoknak a lelkük is megsemmisül. Ha azonban az emberben megvan az isteni szikra, azaz a fenti birodalomhoz (a szent nemzedékhez) tartozik, a lélek a test halála után tovább él, és a mennyországba kerül. Júdás ezek közé tartozik, míg a többi tanítvány azok közé, akiknek halálával véget ér létük.

Ciki. „Jézus megváltó halála a gyász és a fájdalom mélysége, de az isteni szeretet túláradása is.” – Ilyeneket mondott Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a húsvét kapcsán, amit szintén át kéne értékelni Júdás okán, valamint az egész katolikus egyház és a KDNP áldatlan tevékenységét is. Onnantól megszólalniuk sem lenne szabad, hogy egyik templomuk falára kikerült egy felirat az alábbi szöveggel:

„A templom békéje és tisztelete érdekében…kérjük a koldulni kényszerülő szegény Testvéreket, hogy a templomban és annak környékén ne kéregessenek. Kérjük templomunk Híveit, hogy a templomon belül és annak környezetében ne támogassák a kéregetőket. Köszönjük.” Ez, aztán meg, hogy januárban a mínusz húszok elől sem lehetett a templomjaik fala mögé húzódni, és a menekülőkhöz való áldatlan, politikai célú viszonyulás megmutatta, hogy néhány emberséges partizán kivételével miféle egyház és miféle párt ez a kettő.

Ilyen, hogy visszatérjünk csöppet Vejkey úr dumájához. Ájtatos köcsögök gyülekezete, akik Orbán valagából kilógva még nyalintanak is egyet a fenséges ánuszba, hogy a gazdasági teljesítmény tette lehetővé a nagypénteki henyélést. Meg még: „Nem lehet csak vasárnap, a templomban egy órára kereszténynek lenni, hanem a tanításnak a mindennapi életet is át kell hatnia.”

Éppen ez nem megy a mi kirakat-keresztényeinknek, mint a föntiekből kitetszik. A magyar egyház, élükön a püspöki konferenciával, a magyar papok és a KDNP egészen közönségesen méltatlan arra, hogy Krisztus nevében dumáljon.Visszakanyarodva azonban Milán bácsi tételmondatához, maradna a túlvilági jutalom reménye, ami ugye, a mennyország volna. Rossz híreim vannak, a földivel ellentétben az nem lesz meg. Ha túllépünk Sheldon tételmondatán, miszerint ez az egész csak „Post mortem hallucigén állapot, amelyet tévesen mennyországnak neveznek.”, akkor sem. És itt teologizáljunk csöppet.

Krisztus mennybemenetele nem azt jelentette, hogy elszakadt ettől a világtól, hanem inkább azt, hogy megadta és bemutatta a kozmikus megdicsőülés lehetőségét. A mi üdvösségünk és boldogságunk nem más, mint részesedés az ő dicsőségében. Ezért a mennyországot nem lehet úgy fölfogni, mint külön helyet vagy mint egészen más állapotot, hanem mint az embereknek Istennel való életközösségét.

Ezért amikor „felsőbb” világról beszélünk, azt nem tér szerint, hanem a lét rendje szerint kell érteni, ezt jelzi a Szentírás az új ég és új föld kifejezéssel. Végül a mennyország egyúttal a jelen élet eszkatologikus ígérete és állapota. De amíg a földi üdvtörténet tart, addig az is állandó bontakozásban van, végleges alakját csak Krisztus második eljövetelekor éri el, illetve az egyetemes ítéleten. Ott lezáródik a történelem, és minden személy, minden mozgalom vagy eszme megkapja végleges értékelését és helyét. Ez a KDNP nem fog hangszórót kapni, ebben biztos vagyok.

De vizsgálhatjuk a másik két ábrahámita vallást, akkor sem. A Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib – ergo Mohamed – által alapított muszlimban sem, ott is van Paradicsom (Dzsanna) és Pokol (Nár), és Mohamed annyiban megengedőbb, hogy akinek csak egy parányi hite volt, az nem kárhozik el örökre. Ez se fog menni, a KDNP katonák nem hisznek, ők csak ájtatos manók.

A júdaizmus szerint meg, amikor a lélek elhagyja a testet, akkor egy Mennyei Bíróság elé kerül, ez a bíróság azonban csak számbaveszi az illető életét, az elbírálás részét maga a lélek tudja végrehajtani. Megszabadulva a fizikai korlátoktól már látja az Isteniséget, s vissza tud nézni saját életére, s annak tudja látni, amilyen valójában volt. A mitzvák által közvetített Isteniségért cserébe a lélek megtapasztalhatja az Édenkert különleges élvezetét, a rombolásért pedig, amit botlásaival és az Isteni szabályok megszegésével okozott, a Gehenom (Purgatórium) szinte elviselhetetlen fájdalma jár.

A Gehenom spirituális fájdalma azonban meggyógyítja, megtisztítja a lelket mindattól a kosztól, amit rossz cselekedetei ragasztottak rá, s megtisztulva már képes teljes egészében élvezni a végtelen jóságot, amit élete hozott létre, s gondtalanul tud fürdeni az Isteni ragyogásban, amit ő közvetített a világ felé. De ez se fog összejönni a mi ál jámborainknak.

A fentiekből is látszik, hogy az ábrahámita vallások Istene – ha van – egy és ugyanaz, csupán a halandók értelmezik másként, hogy legyen alap és hivatkozás egymás gyilkolászására. Ezért a KDNP Fidesz-katonáinak azt a javaslatot tenném, hogy válasszanak gusztusuk szerint az elkárhozás módozatai közül, az igazi hívőket meg hagyják békén. Ők el tudják intézni a dolgot Istenükkel pártsegítség, de még papok nélkül is, maradjunk ennyiben.

Mindebből az következik, hogy ezekben sincsen semmi kreativitás, meg az is, hogy elkezdődik a 2018-ra barikádra hívó kampány. Gondolom ezt azért, mert már a Fidesz számolatlan levelezése sem egyébről szólt, minthogy a hívekben fölhorgassza, oder ébren tartsa a harci tüzet.

Más értelme az ilyen akcióknak nincsen, az ellenérzésűek leszarják az egészet magunk közt szólván, vagy meg sem találja őket a postás. Rólam se tudja a Fidesz, hol lakok, a hosszú évek alatt egy rohadt levelet nem kaptam tőlük. Mindezt persze vehetném elismerésnek is, vagy bizonyságnak arra, hogy benne vagyok a rendszerükben negatív előjellel, mint végleg menthetetlen, esetleg irtandó alak.

Vona Vizsla Gábor háromszor öt kérdést tesz majd föl az arra érdemeseknek, és csak azután váltja meg a világot. Repesve várjuk. Mondjuk, például az MSZP még csak levelezni se tudna, mert milliárdos adósságban lubickol. Mindjárt megy hozzá a végrehajtó, pedig állítólag szétlopta az országot, de mindegy.

Vigyázó szemünket azonban vessük csak a vizslás elsőáldozókra, akik kitérnek a kvótaszavazás elől, a levéllel nem akarják megzavarni a szent eseményt, mert annyira fontosnak tartják ezt a rítust. Tanulva hajdani cimborájától, Orbántól, Vona is hol máshol pofázhatott volna erről, mint az ő Tusványosán, amely Gyergyószentmiklós.

A jobb sorsra érdemes város – ahol rohadt jó csorba levest kaphatni a Rozmaringban – adott helyet az Erdélyi Magyar Ifjak pódiumbeszélgetésének, ahol Vona azt mondta, hogy a népszavazáson részt kell venni, és nemmel kell szavazni.

Ezt üzente haza, és így buzdított újabb falunapi Kommandó-féle színi előadásokra, ha nem is direkt, de mégis. Azonban ez legyen az ő baja. Mint az is, ahogyan a szemünk előtt hasonlik meg a fiatal lelke neki. Ezzel a felhívással ugyanis belerúg egyet muszlim testvéreibe.

Mint az a „Született augusztus 20-án” című Vona könyvből megtudható, a világ életben maradásának záloga a tradicionális kultúra fennmaradása. Ugyanakkor véleménye szerint jelenleg egyetlen kultúrkör létezik, amelyik igyekszik őrizni tradícióit: ez pedig az iszlám.

A Jobbik-elnök meg van győződve arról írásának tanúsága szerint, hogy „az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt”. Vona „római katolikus vallású emberként” úgy véli, hogy amennyiben az iszlám elbukik, „a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél, és akkor tényleg véget ér a történelem.

Ne, cseszd meg. Mondjuk a zavarodottság máshol is megmutatkozik. A vizslás 2012-ben értekezett arról, hogy ők nem kommunisták, nem fasiszták, nem nemzetiszocialisták, de demokraták sem. A Jobbik szellemi centruma szerinte nem az osztályhatalom, nem az államhatalom és nem a faji alapokon nyugvó hatalom, de nem is a pénz és a szellemi tőke.

Sőt, nem tagjai a demokrata eszmeiségnek sem, amely mára lezüllött – mondta akkor, és szembe helyezte pártját a „materialista, ultraliberális” gondolatisággal, megjegyezve, hogy ezzel „a nemzet-, ember- és istenellenes rendszerrel” nem fognak kompromisszumot kötni.

Mi a rosseb van? Tehetnénk fel a kérdést, de minek. Ilyen szellemi katyvaszt nagyon régen tapasztalhattunk, mondjuk hetven évvel ezelőtt, de az is eredményes volt, mint az a történelemkönyvekből kiderül. De hát és azért mondjuk ki, a Vizslás próféta szerint Hitler sem egy sátánfattya volt, hanem az ultraliberális manusok terméke, ilyképpen a Második Világháború is az SZDSZ felelőssége.

Ez a szellemiség, ez a nívó fog most velünk levelezni, bizonyságot adva arra, hiába reménykedtünk abban, hogy nincsen már lejjebb, és mégis van. Ilyképpen meg kell adni magunkat, és be kell látnunk, zuhanásunk soha nem ér véget, csak a futásunk valamikor. Egyszer.