Néhány dolgok – Narancsháza

rezeda — Thu, 11 Sep 2014 17:00:49 +0000

Kövér László lázáros házelnök egy múlt szerdai rendezvényen ezt mondta Lengyelországban (valószínűleg Tapolcára vizionálta magát): tévedés, hogy Ukrajnában valódi demokrácia készülne, és nyilvánvalóan nem valós lehetőség, hogy a nem létező ukrán állam hadserege legyőzi az orosz hadsereget. Azt is mondta: Ukrajnában egy manipulált folyamat zajlik, amiben a legkisebb szerep épp az ukránoknak jutott, ennek a cirkusznak pedig az a célja, hogy Európát egyszer és mindenkorra leválassza Oroszországról. A Gazeta Wyborcza szerint a mondatok után a magyar házelnök munkatársai arról győzködték a lengyel stábot, ne közöljék a felvételt, sőt: azzal kezdték vádolni őket, hogy manipulálni fogják a magyar házelnök szavait. Kövér megmagyarázta hallgatóságának, hogy miért ragadtatta ennyire el magát: a házelnök nem ilyen kérdéseket várt. A program egyik szervezője állítólag meg is kérte Kövért, ne beszéljen a résztvevőkkel ilyen leereszkedő hangnemben, mire a házelnök monologizálni kezdett, erre pedig az egyik ukrán résztvevő felszólalt, és azt mondta, Kövér érzéketlen az ukránok drámája iránt, majd kiment a teremből, több másik nézővel egyetemben. Menjünk ki mi is. Itt tartunk hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

Ezek után igyekszem indulatmentesen nézgelődni, hogy megtudjam, mért vagyunk tökhülyék. Csak szemezgetek a kínálatból, amely bőséges, és horrorisztikus. Nézzük csak, mi volt két szuperholddal ezelőtt a vidéken. A’la: Magyar Krónika. Igényes, esztétikus kiadvánnyal lepte meg a polgári olvasóközönséget és mindenkit, aki szomjúhozza a szépet, a Magyar Krónika szerkesztőcsapata. Ahogy a főszerkesztő beköszöntőjében írja: „mi, a Magyar Krónika szerkesztői nem szeretnénk, ha az olvasóink hagynák magukat keserű emberektől befolyásolni, hogy az élet szépségei előtt hunyják be szemüket, és keseregjenek”. Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott például úgy fogalmazta meg, hogy a Krónika örömhírt akar terjeszteni, mert – ezt már Bencsik Gábor főszerkesztő fűzte hozzá – Magyarország fölött szétterül a rosszkedv, az érezd magad szarul kultúrája, pedig élni szép, és élni jó. A második etap holvan? Asszonyaim drágáim, ugyepersze.

Megazé’, hogy tudd, hol a francba éldegélsz. Álláshirdetésben keres labdarúgókat a Salgótarjáni Barátok Torna Club, erre külföldi állampolgárok munkavállalási engedélye miatt van szükség. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján közzétett hirdetés szerint az SBTC szeptember 15-től napi nyolc órában határozatlan időre alkalmazná a labdarúgókat. Elvárt gyakorlati idő nem szükséges és elvárt szakképzettség sincs. Szerepel még az információk között, hogy „a munkaerőigény bejelentéséhez várhatóan harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására irányuló kérelem kapcsolódik”, illetve, hogy „az állásbejelentéshez várhatóan külföldi állampolgár foglalkoztatására irányuló kérelem kapcsolódik”. A szokatlan hirdetésről az MTI megkérdezte a Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatóját. Tamási Ildikó elmondta: a külföldi munkavállalást szabályozó kormányrendelet értelmében a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásához a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz kell benyújtani az összevont tartózkodási engedély iránti kérelmet. A munkaügyi központ ezután nyilatkozik arról, hogy támogatja-e a harmadik országbeli állampolgár adott munkakörben történő magyarországi munkavállalását. (Meg a stadiont) Óénédesistenem, kerek a fideszszabta világ, ennél kerekebb már nem is lehetne. Csak szétfolyik az idő, nincs érkezésem ennyi hülyeségre, asszem.

Hogyha ezt most fölfogtad, (Fölfogtad?) akkor kámpicsorodj el szavazni. Egyébiránt azt mondja egy fölmérés, hogy a magyarok ötöde nem érti, amit olvas. Ne légy benne a statisztikában én vérem, igen nagy vérem, ősz van ugye?

Mutyi után bukta

rezeda — Thu, 12 Sep 2013 07:30:59 +0000

A magyar költségvetés a trafikmutyi bevezetése óta eltelt szűk két hónapban – elsődleges adatok szerint – mintegy 30 milliárdot bukott a bagó-bizniszen. Nem várták ezt a dohányzás visszaszorításának indoklásával bevezetett haveri osztogatás után, és már folyik a fejtörés azon, mi okozhatta a brutális visszaesést. Pedig – ha a szándékok igazak lettek volna – most nagyon kellene örülniük. De nem teszik, mert rohadtul hiányzik a lóvé. Ami pedig a legérdekesebb, azt még véletlenül sem gondolják, hogy kevesebbet szív a magyar, mert eleve azt feltételezik – mondjuk joggal -, hogy fellendült a fekete-kereskedelem.

Csodálkoznak, holott nem nagyon kéne, hiszen szinte ösztönszerű reakció ez arra, amikor a természetes piaci folyamatokba hatalmi szóval belenyúlnak. Mivel a pénz határozza meg a tudatot, a népek elindultak a kisebb ellenállás felé, no meg az irányba, hogy igyekeznek minél olcsóbban megúszni a dolgot, mert – mint minden más esetben is – erre kényszeríti őket az élet.

Csak úgy van ez is, mint amikor a brutálisan agyonadóztatott munka világa is a fekete foglalkoztatás irányába húz, mert a törvényeket bötű szerint betartva egyszerűen nem éri meg sem dolgozni, sem pedig foglalkoztatni. Ilyen egyszerű az élet, és ennek belátásához nem kell neves közgazdásznak lenni, elég hozzá a józan paraszti ész, amiből viszont a hatalom jelenlegi birtokosainak nem jutott túl sok. Helyette inkább meghozzák a maguk kedve (és marka) felé mutató törvényeket és szabályokat, aztán, ha nekik nem tetszőn alakulnak a dolgok, akkor jön a NAV, a rendőrség meg a TEK, amely hatóságok egyre gyakrabban csapnak le a legkülönfélébb dolgokra, mert rendnek kell lenni. Így haladunk a rendőrállam felé frissen betonozott úton, akárha világraszóló lagziba vonulnánk (és akkor most csak egy kicsit voltam cinikus).

Mert például: ahogyan minél többen dolgoznak, és annál többen vannak munka nélkül, a minket mostanság elözönlő jólét miatt meg egyre többen kukáznak és válnak hajléktalanná. Velük, ezzel a növekvő réteggel sem tudnak mit kezdeni, ezért az értelmes programok helyett kriminalizálják őket, igyekezve eltüntetni a szégyent a közterekről azt gondolva, hogy ami nem látszik, az nincs is.

Így teremtik meg a látszat-valóságot, amiben élnek – hogy hisznek-e valóban benne azt nem tudom -, de mindebben segítségükre van a szinte totálisan uralt média, amely nyalakodásában azt teszi, mint bármely más szolga: azt szajkózza, amit Ők állítanak a világról, és azt mutatja, amit Ők szeretnének látni, illetve amit Ők szeretnének, hogy lássunk belőle.

De azért – olykor – leomlanak a díszletek, és előbukkan a rögvalóság, a szabályokat kikerülni kényszerített istenadta nép, amely élni akar, még úgy, annak árán is, hogy szabályt szeg, mert erre kényszerítik, és ekképp fityiszt mutat a hatalomnak, ha mást már nem tehet vele.

munka – Rezeda világa

Néhány dolgok – Narancsháza

Mutyi után bukta