Miniszterelnök úr, aki oly sok más dolog mellett az információt és annak áramlását is szeretné a fennhatósága alatt tudni, s mint az közismert, nem is sajnálja rá a keményen dolgozó kisember pénzét, évi nyolcvan milliárdból tart fenn egy olyan média-gólemet, amely semmire sem jó, és MTV-nek nevezik összefoglalóan. Viszont a keményen dolgozó kisember szarik rá magunk közt szólván.

Kitartó, hosszú és verejtékes munkával sikerült elérni, hogy a fél nyolcas híradó – amely a zászlóshajója volna a miniszterelnöki szándéknak – nézettségét a nem is oly rég volt közel milliósról alig több mint százezresre redukálják, ami jelenség voltaképp biztató is volna, ha nem hozná magával a téboly köreinek újabb szintjeit. Első lépcsőben a Vajnatévével, amellyel újólag megtörtént az a csoda, hogy nem érdekli a népeket, ha a bigott hívőket kivesszük a pakliból.

Miniszterelnök urat ezek az eredmények fölöttébb elkeserítették, és nem arra – az egyébként normálisnak tekinthető – belátásra jutott, hogy lazítani kellene a gyeplőn, és nem kizárólag hamisságokat kínálni a választópolgárnak eledelül. Ő másképpen működik. Ennek a különös üzemnek az az ismertetőjegye, hogy Mészáros Lőrinc fölvásárolja, amire miniszterelnök úr rábök, gondolván, ha nem muzsikál az egyik, legyen akkor másik, most épp legutóbb az Echo TV lett a csoda friss, ropogós letéteményese.

Újat mindezzel aligha mondtam, a nóvum eztán jön, a szándék és az ultimátum, amely szerint a Magyar Időkkel mészároslőrincesített Tv-nek szinte a nulláról indulva kellene megvernie konkurenseit, és van határidő is. Orbán Viktor környezetéből származó információk szerint miniszterelnök úr 2018 nyarát jelölte ki, amikor már „olajban kell úsznia a kormánymédia gépezetének”. – Ezt a saját bejáratú lapja fogalmazta meg ily plasztikusan, viszont nem kezdett el halálra váltan hörögni, ami szívességet én most megteszek, és helyetted is, nyájas olvasó.

Mert nézzük csak, hol is élünk. Miniszterelnök úr egy – állítólag – magánpénzből felvásárolt magántelevíziónak megszabja a szellemi – vagy szellemtelenségi, gusztus dolga – irányát, és ad neki másfél évet, hogy olyan eredményeket produkáljon, amilyet ő maga, mint Móricka elképzel, különben…Ez itt a hangszóróra irányuló kérdés, hogy mi lesz különben. Levágja Mészáros úr becses tökeit? Száműzi őtet Borsodba, vagy újabb felvásárlandó médiumot, mint célt tűz elébe? Ez a jövő fogós, ravasz kérdése.

Viszont innentől leveszi rólam azt a terhet, hogy kacifántos módokon és tényekkel bizonyítsam a zsarnokság tényállását, mert íme, megtörtént. Azt hiszem, nem szükséges részletezni mi által, röviden azért: demokráciákban magántévék működésébe nem pofáznak bele, ultimátumokat meg pláne nem adnak neki. Ilyen egyszerű ez. Kisebb aggódásra ad azonban okot a kitűzött cél elérésének dátuma, amely bőven a következő választások utánra datálódik. Ebből az a következtetés fakad, miszerint miniszterelnök úr nem számol azzal a lehetőséggel, hogy gyalázatos hatalmát másnak kéne átadnia. Itt volna hát az ideje, hogy leváltásának módszertanán elmélkedjünk immár.

Mivel a regnáló ellenzék meglehetősen töketlennek mutatkozik, a fellazítást egészen más módon kell véghez vinni. Meg kell tanítani a szürke, folyvást csak legyintgető masszát vigyorogni, mert – a jelek szerint – a regnáló hatalom nem szenvedheti a jókedvet, nincs annak helye a permanens háborúk közepette. Ha az ember elkezd röhögni, legott megszabadul a talpaink egymásra lépnek csikorgó, falvédős világszemléletétől, és tán kedve támad szavazni is, ami jó móka lehet, ha odafigyel az ember.

Tudta ezt a pajkos kedvű Kierkegaard koma, aminek ékes bizonyságát adta a következőkben: „Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. Szeretnél – mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot. Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint.”

Mindezek szellemében vegyünk példát arról a holládi fiatalemberről, aki új gazdát keres házi kedvencének, amikor idomított legyét kínálja megvételre, az alábbi feltételekkel: a zümmögő jószág nem lopott, és nem a tucatlegyek közé tartozik. Az idomított rovar egy vékony madzagon éli mindennapjait, az állapota miatt nem kell aggódni, a tulajdonos ugyanis – állítása szerint – nagyon figyelt az egészségére. Törzskönyvvel rendelkezik, így természetesen féregtelenítve van, és a veszettség elleni oltásait is megkapta. Az ára azonban igencsak borsos: ötvenezer forint, amelyből a hirdető egy fillért sem hajlandó engedni. De legalább ajándék póráz jár az állathoz, azzal már nem kell törődnie az új gazdának.

Íme, hölgyeim és uraim, a világbölcsesség foglalata. Aki legyet idomít, az bízik a fényes jövőben. Nem retteg attól, hogy a migráncsok elveszik a munkáját, megerőszakolják kedvencét, és azzal sem törődik, hogy Tállai avató szakmunkás mit ad át épp, vagy Rétvári örömhozó milyen boldogságokat talál a nyugdíjasok, nagycsaládosok vagy az óvodások számára. A légyidomítás nemes feladata az ember minden idejét kitölti, nevet csak a világ ostobaságán, és miniszterelnök úr szokásos skizofréniája is csak egy messzi galaxis bárgyú visszfényének tűnik csupán. A légyidomítás maga a szabadság, tartsd jól tehát a legyedet, és jó szóval oktasd, valamint játszani is engedd! Ez börtönünk csikorgó zárának kulcsa.

Az új útdíj miatt is mindenki boldog volt náluk. Miközben az egész ország szidta a jó anyját annak, aki kitalálta az új sarcot, és már Hende Csaba sem tudta, hogy egyik napról a másikra mit hazudjon ebben az ügyben, az emegy megrendezte az örömöt. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze kapott szerepet az M1 Híradójában, amint éppen azt ecsetelte, mennyire elégedett az autópályás díjfizetés új rendszerével. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére érvényes matricát vásárolt, mondta. Bánhidi Krisztián azért volt lelkes a kamerák előtt, mert nagyon sokat szokott közlekedni autópályán a megyében. A Híradóban egyébként természetesen mindenki örült az új díjfizetési kötelezettségnek, mert az jó. Visszatérve pöttyet a mi saját bejáratú miniszterünkre, sajnáljuk őt, emberek! Kitetszik, hogy a bagázs peremére került. Így lehet, ha egy kormánytagnak fingja sincs a kormány intézkedéseiről. Ha meg igen, és hazudott, az nem kisdoboshoz illő dolog, most meg, hogy állítólag a megye érdekében harcot hirdet a tökély ellen, az sem egy életbiztosítás. A sánta kutya megtette a dolgát.

Meg ezek a tüntetések, ezek is csak a fejtörést okozzák. Naponta azon agyalni, hogy a jófrancba lehetne elhazudni dolgokat, fajsúlyos feladat. Most, a tegnapinál sikerült Mátyás királyos megoldást találni – hoztam is nem is -, és a szívnek oly igen tetsző végeredmény kerekedett. A Híradó este hosszan ecsetelte a tüntetők közötti vitákat, illetve azzal foglalkozott, milyen közük lehet ezeknek a szervezeteknek Gyurcsány Ferenchez, és ki nevezhető tulajdonképpen civilnek. Végül megemlítették, hogy jóformán minden tiltakozás szervezői között jelenlegi vagy volt politikusok, illetve pártok vannak. És még boldogok is lehetünk, hogy nem az történt, mint az operai tüntetések debütálásánál, amikor az MTV tudósítója három éve egy csaknem teljesen üres utcarész előtt kommentálta az egyébként sok ezer embert megmozgató tüntetést. A jóból viszont sohasem elég. Így gondolja ezt ártunk és ormányunk, és ukáz született, hogy az agymosás felületeit bővítsék ki, és ez nem vicc.

Az állami tévénél ugyanis megkezdték az előkészületeket egy önálló hírcsatorna kialakítására. Az még nincs eldöntve, hogy a nemzeti főadót, az M1-et alakítják-e át, vagy teljesen újat csinálnak M5 néven, de a tervek március 15-i indulásról szólnak. Az elképzelések szerint egy reggel hat órától éjfélig sugárzó, „klasszikus” hírtévét hoznának létre, amelyben hírek, híradók, hírháttér-blokkok követnék egymást egész nap, s nem lennének benne ismeretterjesztő vagy szórakoztató műsorok. Viszont jó műsorhoz megfelelő emberek kellenek, a gyökerekhez illik nyúlni, a ferdítés, rágalmazás, elhallgatás, etc. atyamestereihez, ezért az állami média egyes vezető beosztású munkatársai már a Hír TV és az Echo TV több újságírójánál, gyártási és műszaki szakemberénél puhatolóznak állásajánlatokkal. Az a szellemi magasság öltözik közszolgának megint, amely három napja csúcsot döntött. A Hír TV Paletta című műsorában szerepelt Maksa Zoltán december 31-én. „Mintegy kétszáz magányos nő várakozik napok óta az ELTE jogi kar környékén megerőszakolásban reménykedve” – ezt a vicces hírt olvasta fel Maksa bunkóhíradójában, amely nívójában hasonlít testvéréhez az emegyen. No comment, tárt karokkal várja őt a királyi ocsmadék is, csak előre az Obersovszky által kitaposott úton efftáássak.

Hungarikum született a magyar televíziózásban. A pitiáner-genyó, szervilis-seggnyaló, hánytató-köptető műsorfajta, amelyet eufemisztikusan – de teljes meggyőződéssel – hírnek, mi több, híradónak neveznek a Fidesz-gründolta médiában, amelynek egyébként most már friss papírja is van arról, hogy hírhamisító. Bíróság mondta ki, hogy az Index bátran nevezheti így azt a gőzölgő trágyahalmot, amelyet közszolgálatinak csúfolnak erre szakosodott bohócok. Nemlétező gerincük és lelkük rajta, csak minket hagyjanak ki a mi pénzünkön celebrált milliárdos ámokfutásból, de jól láthatóan eszük ágában sincs kegyelmezni.

Mért is lenne, amikor az evolúció során egyre-másra jelennek meg a Hír- és Echo TV-ből ismert alakok népnevelői buzgalommal az M-eken meg Dunákon, behozva oda azt a szellemiséget, amely Demján szavaival hungarosiíta és hungaroszunnita térfelekre osztja az országot, hogy mehessen benne a – most még csak karakter – gyilkosság. A rendszer egyébiránt jól szervezett, a nagy durranásokat, a fundamentumként szolgáló alapanyagot a Polt által irányított ügyészség állítja elő. E szervezet áldatlan működése teszi lehetővé, hogy vezető szíjon lehessen mutogatni ellenzéki alakokat eltakart arcú marcona rendőrök között, a vezetettekről aztán kilencvenkilenc százalékban kiderül, hogy fölösleges volt rabláncot adni rájuk, de ez már rendszerint hiányzik a Szabad Nép félórákból.

Ilyen leosztásban zajlik az élet szittyaföldön. A mogulok gondoskodnak a nagy durranásokról, a királyi tévé saját kútfőből meg csak babramunkát végez, de teszi ezt oly igen álhatatosan, hogy szinte belefehérül a szája, miközben karakter-gyilkolászó buzgalmában szállítja az amúgy röhejes, de összességében mégis gyomorforgató szenzációit. Illetve csak azt, amit maga annak vél, megfelelve egy öt éves óvodás szellemi színvonalának, ami azért már zsenánt egy pöttyet. Arccal a civilek ellen! Ez a csatakiáltás már jó régen elhangzott a jurtában, ahonnan csupán visszhangja ért el a mi tévénkhez, így fáziskéséssel ugyan, de beálltak a vonyító kórusba, és röhejes eredményeket sikerült fölböfögniük.

A Hír Tv, amely ma már a Kunigunda utca kihelyezett tagozataként éli mindennapjait, óriási leleplezésekkel operál megint. Akár a cirkuszi kikiáltó, aki a semmit adja el nagy hangon, vagy esetleg Pistike a középső csoportból az óvónéni kegyeit keresve – tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik formula -, de azért mégis ótvarul. Most a tüntetések főbb alakjait találták meg, felfedezve bennük magát a sátánt. Szokásos sunyi módjukon Várady Zsolt iwiw-alapítót, és Gulyás Balázst, az internetadó elleni tüntetések másik szervezőjét és szónokát is ismeretlen számról hívta fel a Hír Tv egyik munkatársa, hogy egy korábbi botlásáról kérdezze.

Várady múltjában egy tizenegy évvel ezelőtti füves cigarettát talált a kormánypárti tévének nevezett szarhalom, Gulyás Balázsnak pedig egy tavaly februári autóbalesetét szedték elő, amelyben ő volt a vétkes. Gulyás tavaly február 22-én a repülőtérre tartva egy kőbányai kereszteződésben balra kanyarodás közben nem adott elsőbbséget az egyenesen tovább haladó autónak, és összeütköztek, a másik autóban ülő kiskorúnak pedig eltört a keze. Gulyás azt mondta, hogy természetesen elismerte a hibáját, a helyszínen bocsánatot kért, és elfogadta a bíró végzését, amely szerint kétszázezer forint pénzbüntetésre ítélték, és öt hónapra eltiltották a vezetéstől.

Várady Zsoltnál annak idején elhanyagolható mennyiségű, 0,19 grammnyi kannabiszt találtak a rendőrök, és ezért úgynevezett elterelésre küldték. Ezt a porszemnyi mennyiséget hogyan vették észre, az rejtély, de mindegy, ettől a két bűnözőtől tényleg meg kell védeni az országot és a bimbózó ifjúságot, ez alaptétel. Várady egyébként csütörtökön este azt írta, hogy jogászokkal konzultál, valamint megfontolja, hogy vizsgálatot kezdeményez a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál, hiszen ennek az információnak a eljuttatatása az újságíróhoz különleges személyes adat jogszerűtlen kiszivárogtatását jelenti. Hogy mi fog történni, kiderül: semmi sem.

Mindközben persze a királyi lószerszám is teszi a dolgát, népnevel, internetes híroldalakat oktat ki, és rózsaszínű Barbie-országot föst a tátott szájú választópolgár elé. Megvan ennek a metódusa, nagyban már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.

Elindítottak már egy új frontot is azért, hogy csak a pipacsos falvédős álvalóság formálja a magyar tudatot. A Fidesz ugyanis kiszorítaná a kereskedelmi tévéket egy új törvénymódosítási javaslattal, amely kötelezővé tenné a szolgáltatóknak, hogy márciustól az állami televízió két új induló csatornáját tegyék be az ingyenes csomagba, emiatt viszont két kereskedelmi csatorna kiszorulhat onnan. De hogy ezt kik javasolják, az is egy mise: a Fidesz szóvivői, Dunai Mónika és Tuzson Bence, akik olyan törvényt delirálnak, amely szerint az eddig kötelezően továbbított közszolgálati csatornák mellé további kettőt kell mindenkinek ingyenesen elérhetővé tenni az alapcsomag részeként. Semmi sem drága már, pedig eleddig úgy tudtam, hogy szóvivők úgynevezett demokráciákban nem igazán szoktak törvényekre javaslatokat tenni. Minálunk ez is komilfó, és akadt két alak, aki a nevét és az arcát adja ehhez a mocsokhoz (is).

Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő időben is a kormányzatot támogató választók széles rétegének meggyőzésére, a jelek szerint egyre kevésbé.

Ennek ellenére vagy éppen ezért minden változatlanul halad a maga Fidesz által kitaposott útján, csak ötletek kellenek, a jóisten megsegít minket (őket), és senkit sem hagyunk (nak) az út szélén. Még Pálffy Istvánt sem, aki – mint kiderült – már megint a köztévénél szívja a levegőt, ha már rontani nem tudja. Tanácsadó lett belőle, csak munkája nem lesz. Ezen a szinten már nem lehet tanácsokat osztani, a romlottság minden szintjét kimerítette ez a bagázs, de lehet, hogy van lejjebb is. Meglátjuk, s ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, tán változik valami. Addig azonban lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.

Az új eresztés ennél jóval tovább megy. Két héttel ezelőtt a köztévé híradója azt állította, hogy egyes, kormánykritikus hírportálok szándékosan elhallgatnak pozitív fejleményeket, de mivel egyre több a jó hír, a kritizálóknak nehezebb a dolguk. Az MTVA szerint műsorvezetőjük azért kommentálta így a dolgokat, mert ez hír volt. Akkor szó szerint ezt bírta mondani: „Talán az mutatja a legjobban, hogy megint kifejezetten jó hír érkezett a magyar gazdaságról, hogy több internetes oldal elhallgatta vagy megpróbálja elhallgatni a Moody’s döntését. Ezek azok a kritikus hírportálok, amelyek máskor mindenről hosszan beszámolnak, ami szerintük Magyarországnak vagy a magyar embereknek rossz. De most nem volt könnyű hetük, sok mindent kellett ugyanis elhallgatniuk.”

Ha ez az MTV-nek megfelel, nemlétező lelkük rajta, egyszer majd úgyis tükörbe kell nézni. Mindez szomorú csupán, az új attrakció azonban mosolyos, amely után az ember csupán hörögve röhög, egyebet nem tehet. Azaz, Németh Balázs 2.0: A hvg.hu azt írta kedden, hogy Áder Jánost tojással dobták meg Prágában, mert bár akkor, amikor beszédet mondott, őt nem célozták meg, ám később, egy emléktábla átadásakor a cseh államfő, Milos Zeman ellen tüntetők tojászáporából Ádernek is jutott. A híradó elővette prágai tudósítóját is, aki elmondta a kamerának, hogy Áder nyugodtan elmondhatta a beszédét – éppen úgy, ahogyan a hvg.hu hírében is szerepelt.

Mindezek ellenére az is kiderült a köztelevízió blokkjából, hogy a híradósok e-maileket küldtek péntek délután az emlegetett hírportáloknak (a hvg.hu mellett az Indexnek és a 444.hu-nak), amelyben egyenesen azt firtatják, hogy azok tervezik-e a híradó szerint megtévesztő címek javítását, és készülnek-e elnézést kérni Ádertől, meg az olvasóktól. Nos, itt tévedünk a sírva vigadó kabaré ingoványos talajára. Immár nem elégednek meg azzal, hogy meghamisítják a valóságot, tovább mennek, és valami rosszul értelmezett küldetéstudattól vezérelve elnöki titkárságot játszanak, vagy sajtóosztályt. Ők szoktak helyreigazításért visítani, ha fáj valamijük, de most éppen nem. A köztévé megteszi helyettük, és nem szakad rájuk az égbolt. Itt tartunk.

Hol máshol is tartanánk egy olyan közegben, ahol, amikor a Washington Post bántotta a vezért, államtitkárok nyomultak a vízen túlra helyreigazító publicisztikáért. Vagy épp legutóbb a bajor sztori, amikor Orbán szerint véletlenül született egy számára kedvező interjú a rá zúduló vérzivatarban, és az nem jelent meg, élénk képzeletű sajtósa akarta ráborítani a konyhaasztalt a németekre. Ez a tudatvilág, ez a habitus kerítette hatalmába a saját bejáratú híradót is, amelynek munkatársai spanyol viaszkot ürítő elefántnak képzelik magukat, úgy vélve, mindent megtehetnek, és ez igaz is. Viszont magukra vonják a nevetést, amelynél gyilkosabb eszköz nem igazán létezik, ezt azonban nem tudják, mert a NER-ből rég kiveszett a humor. Ez – is –lesz a veszte.

Az RTL már rég lement kutyába, és ezt nem is igyekszik palástolni, a köztévé ezzel szemben ugyanúgy hamisít, hazudik, amikor rózsaszínűre festi, ami amúgy fekete, és illatosnak mutatja a szart. Mindehhez az eltelt időben már hozzászoktunk, mindenki a maga szűrőjén keresztül értelmezi az elébe állított álságot és giccset. Van, aki lemondóan legyint, az egyharmados kétharmad meg bizonyosan elismerően csettintve csügg a királyi híreken, és jó neki, nagyon. Viszont ezidáig olyan még nem történt, mint szombaton.

A kézivezérelt közhíradó egyik friss nímandja, Németh Balázs kifakadt, hogy az internet világa, egyes honlapok nem kellőképpen pozitívak, és nem zengik teli torokból a narancsvilág dicséretét, elhallgatják úgymond a jobban teljesítő ország világot alázó eredményeit. Ezt bírta mondani: „Talán az mutatja a legjobban, hogy megint kifejezetten jó hír érkezett a magyar gazdaságról, hogy több internetes oldal elhallgatta vagy megpróbálja elhallgatni a Moody’s döntését. Ezek azok a kritikus hírportálok, amelyek máskor mindenről hosszan beszámolnak, ami szerintük Magyarországnak vagy a magyar embereknek rossz. De most nem volt könnyű hetük, sok mindent kellett ugyanis elhallgatniuk.”

Mindezt saját kútfőből, megvilágosodva mintegy mondta a kamerába az állítólagos hírolvasó, főnökei pedig nem rúgtak a valagába, hanem vállveregetve magyarázták, hogy ez a tutulás az elmúlt hét eseményeinek összefoglalása volt, azaz értelmezésük szerint hír. Nekik legyen mondva, ha így hazudják, igazából meglepődni nincs min. És mégis a hülye celebek járnak jobban. Két nőnemű előember a dzsungelből már készen áll arra, hogy pénzt facsarjon akkor is, amikor nem a képernyőn mutogatják a valagát. Készek letámadni a vendéglátást, ilyképpen: Extra akciósan juthatnak a szórakozóhelyek a legmenőbb celebekhez, ezt ígéri egy műsorszervező. Az ajánlat szerint most Baukó Éva és Aleska Diamond viszik a prímet a népszerűségi listán, akik az RTL Klub túlélő show-ja után mindent vállalnak, közönségtalálkozót, élménybeszámolót, közös fotózást, dedikálást és sztár-bárpultozást. Mindehhez szuper kedvezménnyel juthatnak hozzá a magukra valamit adó klubok, hiszen kilencvenezer forint/celeb darabáron megkaphatják a csomagot. Ehhez még hozzájön az útiköltségük díja is, ami száz forint kilométerenként, de a bónusz sem marad el, ajándékba jár a személyes video-meghívó is.

Kétség nem fér ahhoz, hogy a kellőképpen demens, amúgy sem a katedráról induló népek – akik amúgy a ’zemberek egy másik értelmezés szerint – vevők lesznek erre az új cirkuszra is, azaz, jól tartják a prostit és az alkoholistát, legalábbis egy ideig. A szellemileg kurválkodók azonban nem lesznek ilyen szerencsések. A rezsim dőltével egyenes úton hullnak a semmibe, csak valami halvány, derengő és kellemetlen emlék marad utánuk, meg a rossz szájíz azzal a tragédiával, hogy még a Nirvána kegyelme sem adatik meg nekik. A vezér jóvoltából a buddhizmus ugyanis nem játszik ezen a vidéken, de legyen ez az ő bajuk.

S ha már a Lokomotív, ide kell plajbászolni, bár évekkel később történt, de legyalázó élmény. Sopronban játszottam akkor baszketbáliát, és a reggeli dobóedzéseket a szálloda tornatermében tartottuk. Egy ilyen után mentünk fel a presszóba Jenővel, és amint ücsörögtünk a kávénk mellett, a szomszéd asztaloknál dal hangzott fel, idegen nyelven, amelyből csak a Polska volt érthető. Kiderült, hogy a lengyelek ott siratták a hazájukat, amelyet épp elhagytak, ez volt a forradalmuk ideje. Ekkor már soproni őslakos voltam kacagányos Szentlélek utcai lakással, de nem erről, hanem az emberemről kéne beszélni a kezdeti delírium után, mert amint Sopronba költöztem, mindig együtt voltunk.

Elárulok egy titkot, és nagyon remélem, hogy Sárossy Elemér úr, aki az edző volt akkor, ezt nem olvassa. Amikor a fácánt elütöttük, hajnal volt, és egy átunikumozott éjszaka után tértünk vissza a pokolba, amely az alapozás nevű kínvallatást jelenti. Aki csapatsportolt, tudja, mit jelent ez augusztusban, a többieknek nem részletezem. Az viszont nem maradhat ki a történetből, hogyan óhajtottuk szívatni gyermeki módon az edző-embert. Ő Daciaval járt, az én Jenőm meg a szülői ezerötös Ladával, és arra is képesek voltunk, hogy fél órával a megadott idő előtt beálltunk az egyetem csarnokának parkolójába. Fiatalabbaknak: akkor ott játszódtak az NB-I-es meccsek, és ott vertük a Körmendet, a Falco meg csak ábránd volt a kék égen, de mindegy. Szóval ültünk az autóban, hogy mikor gurul be a mester, s hogy mi épp akkor szálljunk ki a Ladából bizonyítva nagyságunkat, ami hülyeség, de mondtam már, hogy mire képes a fiatal tanulatlan elme. És tán mindegy is. A lényeg az, hogy barátságunk oly fokig ment, hogy ez a jóember lett az esküvői tanúm. A nem lagzin, csak vacsorán sem tagadta meg önmagát, akkor még Jenő volt, és amikor szétitta magát, akkor józanul kijelentette, hogy én most elveszítem az önkontrollom, és egy mukkanás nélkül esett be az asztal alá.

Aztán eljöttem Sopronból, és elveszett a lendület. Nem az enyém, az övé, már nem voltak traktoros legények, szinte nem volt semmi sem. Azért még egyszer találkoztunk Szigligeten, de akkor már más volt, a helyi stúdióját mutogatta, és „Apukám világa” CD-t adott ajándékba, nem vigyorgott annyit, jenőtlenült, most meg ez: Csiszár Jenő öt év után távozott a Class FM rádiótól, amit a nyilvánosság előtt így indokolt: „Szakmai életem csúcs öt évén vagyok túl, de az elmúlt időszakban azt éreztem, hogy már fogy a motiváció, ezért úgy döntöttem, hogy váltok, és új kihívást keresek. Az egész eddigi életemet az mozgatta, hogy egy feladatot csak addig szabad csinálni, amíg száz százalékban leköt, motivál, mert így tudom a legtöbbet adni!” Mint az MTVA Kommunikációs Igazgatósága közleményéből kiderül, az új kihívás Csiszár számára október elsejétől az lesz, hogy az MTVA vezérigazgatói kabinetjének munkáját segíti program-főtanácsadóként. Nem fűzhető hozzá semmi, a rendszer darál, delirál.

Aki ma Magyarországon a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző; a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken; s a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne. Érvényes már minálunk Noam Chomsky nyelvész híres tíz pontos listájáról kettő bizonyosan.

Ad egy: az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.(Story, a sztármagazin, Ómolnár: cél, talál, süllyedt.)

Ad kettő: a népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni. (RTL Klub buli)

1984 közelít, sőt itt is van, Orwell mintha a Fideszről beszélne, amikor fikcióként ábrázolja a diktatúra jelmondatait, szomorú, hogy ennyire látta a mi jövőnket: A háború béke. A szabadság szolgaság. A tudatlanság erő. Az ő újbeszélje hagyja el ma a fideszkdnp ajkakat: „Persze az igék és a melléknevek közt végezzük a legnagyobb irtást, de a főnevek százait is teljes joggal kiirthatjuk. S nemcsak a rokon értelműeket, hanem az ellentétes értelműeket is. Mert ugyan miféle létjogosultsága van egy olyan szónak, amelyik pusztán csak egy másik szónak az ellentéte? Vegyük például a »jó« szót. Ha egyszer van egy olyan szavunk, mint a »jó«, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy »rossz«? A »nemjó« éppen olyan megfelelő… […] Ha pedig a »jó« nyomatékosabb kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a »kitűnő«, a »ragyogó« meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a »pluszjó«, vagy a »duplapluszjó«, ha még fokozottabb értelmére van szükségünk. […] A végén a jóság és a rosszaság egész fogalomkörét ki fogja fejezni hat szó – azazhogy igazában egyetlenegy szó.”

Kínában volt valaha a vörösgárdisták forradalma – a mi fülkeforradalmunk azért nem volt akkora, de kétségtelenül éppolyan hatásos –, aminek eredményeként kialakult Mao totális uralma. Született belőle egy kis vörös könyvecske, ami a kötelezőt tartalmazta, és olyan hatásosan működött, hogy nem egyszer lengetésével és a benne foglalt maoi bölcsességek skandálásával még erdőtüzet is próbáltak oltani. Nem sikerült, de megpróbálták, különben honnan tudták volna, hogy nem megy. A mi Orbánunknak ugyan nincs kis vörös könyvecskéje, de van egy 2010-ben kiadott „Rengéshullámok” című könyve, amit 3.350 huf-ért dobtak piacra, de most 300 huf-ért árulják, ha egyáltalán. Nem tudom, hogy Mao elnök elvtárs részesült-e kiadói díjazásban, de a mi Orbán elvtársunk igen: „Orbán Viktor a 2010-es vagyonnyilatkozata szerint hatmillió forintot kapott a kiadótól “könyvkiadás” címen. 2011-ben ez az összeg 248 ezer forintra, 2012-ben pedig 114 ezer forintra csökkent, a 2013-as vagyonnyilatkozatban pedig már nem szerepel semmilyen összeg a könyvvel kapcsolatosan.” De hát, ez nem a kínai kommunista párt, csak a Fidesz.

Azután Mao elnök elvtárs vidéki kényszermunkára küldte a vörösgárdistákat ismerkedni a paraszti élettel. Orbán elvtársnak nincsenek vörös gárdistái, de van neki a CÖF és van neki a NER, így az ő fülkeforradalma – aminek szlogenje: csak a Fidesz – az önálló gondolkodás megszüntetéséről szólt. Mert ha nem tudod, miről mit gondolj, majd mi megmondjuk helyetted. Csak a Fidesz. Mert már Liu Sao Csi elvtárs is megmondta: az önálló gondolkodás káros. Kínában egymillió ember volt a kulturális forradalom közvetlen áldozata, Orbán fülkeforradalmának – közvetetten – négy milliónyian estek áldozatul. Hiába, Viktor szeret mindenben másoknál jobban teljesíteni.

Kész csapata van a saját tévéjében, ahol a sokaság szellemi szintjét és morális nívóját egy személyben testesíti meg az Obersovszky nevű. Ő a mi állatorvosi lovunk, akitől alkalom adtán az se állna távol, hogy a magyar aranylábúak világbajnoki győzelméről számoljon be, ha azt kívánná a haza és főnöke, aki nem a televízióban, hanem a Parlamentben, hamarosan meg a Sándor-palotában formálja saját torz képére a világot. Ilyen ember a György, és ebből a fajtából nagyon sok van, Duna-rekesztő mennyiség.

Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő négy évben is a kormányzatot támogató választók ilyen széles rétegének meggyőzésére. Eddig még győzik szusszal, de egyszer csak eljön a Télapó.

Ha nem mutyipénzt kap a haver, akkor sok lóvéval járó mutyipozíció jut neki. A mi jó Philipünk, a Rákay megint araszolt egyet a létrán. Az MTV Zrt. vezérigazgatója, Medveczky Balázs a Közszolgálati Kuratórium jóváhagyásával Rákay Philipet, az MTV Zrt. M1 és M2 csatornáinak eddigi intendánsát nevezte ki vezérigazgató-helyettesnek – közölte a cég. Ehhez sem kellett túl sok teljesítmény, elég volt a vezír valagát megnyalintani párszor. A Viva Tv hajdani hülyegyereke most aratja annak a gyümölcsét, amikor kétmillió embert delirált a Kossuth térre. Hogy nem ért ahhoz amit csinálnia kéne, az nem érdekes. Pedig most bukott éppen: mielőtt az MTV második legfontosabb embere lett, egymilliárd forinttal támogatta az állam az egyik televíziós projektjét. Kár, hogy a műsorfolyam alig érdekelt valakit. A nézettségi eredmények ugyanis nem igazolták vissza, hogy a nézőknek szükségük lett volna a mi Philipünk által kigondolt és az adófizetők pénzén kistafírozott „Itthon vagy – Magyarország szeretlek!” monstre műsorfolyamára. Az egész hülyeség akkor még hatszázezer embert sem érdekelt. Vezérigazgató-helyettesként azonban bizonyára jobban teljesít ez az ember, csakúgy, mint az ország.

Semmi baj nem lenne a most felszínre bukó három emberrel – és hol van a többi sokezer -, ha valós teljesítmény állna az előrejutás és a hirtelen meggazdagodás mögött. Akkor lenne ez tiszta Amerika, ahol mindenki számára adott ugyanaz az út. Itt nem ez az ábra, az ilyen megtollasodások mögött semmiféle teljesítmény nincsen, legfeljebb csak annyi, hogy a miniszterelnök mutyista barátja és falubélije Mészáros, Sánta kitalálta nekik a trafikok megszerzésének módját, Rákay meg egész egyszerűen csak csontig van a vezér seggében. Ma itt, ebben az országban ennyi szükséges és elégséges az előre jutáshoz, mintegy kilencmillió ember meg le van szarva. Ez tehát nem Amerika, maximum annak déli változata, amiről meg tudjuk, milyen.