Vasárnapig. Mert azóta ez is nemzeti sorskérdés lett, interpellációk, valamint belengetett bebörtönzések tárgya. Hamarosan vizsgálóbizottság alakul, amely azt firtatja, ki fütyölt, kinek és mikor. Súlyos kérdések ezek, főleg akkor, amikor azt kéne valahogyan kihozni az egészből, hogy a zenebona nem a királynak szólt.

Na, ez nem fog menni. Még technikailag sem sikerült a magyar Teleképben, bár a szándék megvolt, és minden igyekezet, csak hát ez a huszonegyedik század, és az internetet még nem vette meg a Mészáros Gázos. Nincsen mit tenni, be köll vallani a fütyölés tényállását. Ilyenkor jön a nehéztüzérség Kósa Kupakos képében, aki nagyon okos organizmus, mint az tudvalévő.

És ennek megfelelően kúsznak elő a szájnyílásából a kósza mondatok. Mellesleg és magunk közt szólván, már annak is örülhetünk, hogy kerek, egész gondolatokat formált meg. Valami dopping lehetett benne, hogy ez így összejött, a forma tehát sikerült. Csakhát a tartalom.

Úgy vélekedett a rosszember, hogy aki fütyölt, az a „hősök” ellen harsogott, és az ÁVH-val ért egyet. Ezt nem kell nagyon ragozni, hogy ez mekkora baromság már, meglepetés tehát a fölszólamlás után nem érte az embert, ellenben még ezt is lehet fokozni.

Kupakos úr szerint fütyülni úgy kell, hogy a mai Csónakosok szervezzenek maguknak egy különbejáratú tüntetést, és ott fújják kedvükre. Ez nem opció. Ha ugyanis a mai Magyarhonban Orbán urat óhajtja kifütyülni a nagyérdemű, akkor két lehetőség van: ilyen ünnepek, vagy stadion avató.

Más helyen a közelébe nem érhet az ember. Igaz, most sem, de azért a sarokról is egészen jól hallatszott, mennyire rajong az ő népe a szeretett kedves vezetőért, meg az MTK avatón is. Az spontán volt, ez itten szervezett, mert ki tudja, mikor jön elő a napvilágra legközelebb miniszterelnök úr. Általában a Kossuth Rádióban gubbaszt.

És hát a Himnusz is, a nagyágyú. Hogy azt is kifütyölte volna az istentelen népség. Ami egyrészt hamis állítás, másrészt, akkor meg mi van? A Himnusz nem valami szakralitás, csupáncsak nemzeti jelkép, és az is csak 1989-óta. Azóta áll úgymond jogszabályi védelem alatt.

Ilyképp az államot, ebből fakadóan a hatalmat képviseli, s ha ez a hatalom megtagadja az ő gyermekét, márpedig most ezt teszi, akkor engedtessék meg a fütyölés. Itt minálunk azonban másképpen mennek a dolgok. Szegény Székhelyi József is ezzel szórakozott még szegedi direktor korában, és nem is volt maradása.

A mi új egységünk tagjai olyanok lehetnek, hogy amint meghallják a kesergőt, a szemeik fönnakadnak, megjelenik számukra Szűz Mária, és megszűnik a külvilág. Ilyen létállapotban persze, hogy Isten ellen való vétek a fütyörészés, ellenben a dolog nem ilyen egyszerű.

Az usákoknak sem kell himnuszilag elbutulniuk már többet, ott is minden NFL meccs előtt lejátsszák a nótát. Legutóbb viszont három játékosnak nem tetszett valami, ezért a zenélés alatt nem álltak üveges tekintettel, kezüket a szívükre szorítva, hanem letérdeltek.

Ez is csak olyan, mint a fütty. És senki, még D. Trump sem visongott miatta, pedig neki aztán nem kell a szomszédba menni hülyeségért. Sőt, akkor sem ordított senki, amikor Hendrix a gitárját tépve adta elő a nemzeti imát. Mi lenne itt, ha mondjuk a Belga elrappelné a miénket, milyen égzengés.

Mert mi magyarok vagyunk, és nem európaiak. Végezetül, mielőtt az igazmagyarok teljesen meghasonulnának, föl kéne tenni nekik egy találós kérdést. Ha megmondják, ez mi, akkor ordíthatnak. Ha nem, akkor nincsen miről beszélni, magyarságról meg pláne nem.

„Hadlaua choltat terumteve istentvl, ge feledeve. Engede urdung intetvinec, es evec oz tiluvt gimilstwl, es oz gimilsben halalut evec. Es oz gimilsnec vvl keseruv uola vize, hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec, ge mend w foianec halalut evec.”

Na, pupákok?

Ki nem szarja le? Vethetnél ellent nyájas olvasó, de azt mondom neked, hogy érdemes rá figyelmezni mindenféle ellenérzés és viszolygás dacára, sőt, még a társadalmi folyományok iránt érdeklődő nőnemű polgártársak figyelmébe is ajánlanám. Mert ebben a viadalban benne mutatkozik majd az egész elcseszett ország múltja, jelene, de még a jövője is kicsinyt.

Egyszóval egymásnak feszül majd Dunaújvárosban az MTK és a Vasas, ámde mégis az lesz érdekes, mi történik mindenközben Felcsúton, illetve a Felcsúttal. Nem a pitypangos faluval, hanem annak felturbózott láblabda csapatával, amely alakulat a mi egyetlen vezetőnk szívének szottya és szotyolája, meg persze az új földesúré, a mészárosgázosé is egyben.

De mesélek inkább. Az alapvető bajok ősszel kezdődtek, amikor a nemzeti stadionépítési programot kiterjesztették a Hungária körútra is, amely közkeletűen a Magyar Testgyakorlók Körének szűkebb hazája, s ahol rendszeresen tombol a négyszáz fős szurkolói tömeg. Kell nekik stadion? Még a kérdés is sértő: perszehogy.

Meg aztán az MTK főnöke, egyszemélyi ura a dájcstomi, aki, brüsszeli bokros teendői, valamint a twittelés és az internet gondjai mellett két kúrás közt még erre is bír időt szakítani. Hogy igazgassa a nemespenésszel bevont klubot. Így hát épül az a stadion, ahová majd bizonyára beépítik a beléptető rendszereket is, amelyeket ez a jóember még az idők kezdetén rendelt meg néhány kósza milliárdért, ám azóta nyomuk veszett a ködben.

Vagy a nyuszi mellett lapulnak a varázsló kalapjában, erről bővebb információja senki emberfiának nincsen. Csak a jóistennek, aki viszont ilyen apróságokkal már nem foglalkozik, mert minden figyelmét leköti a migráncsok dolga, valamint az országunkban burjánozó terror.

Hogy az MTK stadionját – ahol mindig négyszázan tombolnak, ez egy eposzi jelző, ne ordíts – föltúrták a taktorok (Copy: K. Zsófia), a kék fehér aranyvádlijúak a Fáy utcában, a Vasas földjén rendezték a hazai meccseiket, vendégségben néhai Kádár János csapatánál. Ez működött is egészen eddig, ám itt a végén az öldöklő bajnokságnak bebaszott a ménkű az iharosba.

Elmondom, hogyan. A PAFC – ez a csúti szuperklub betűneve – a beléje pumpált milliárdnyi nem közpénz ellenére kizuhogásra áll a bajnokságban épp, és így is marad szégyenszemre, ha a Vasas ezen a meccsen legyőzi a libásokat. (Ők volnának az MTK, és nem gúnyolódok, pláne nem gondolok huncutul Bajnaira sem, ez évszázados neve már a dájcstomi klubjának, így hát oszoljunk, nincsen itt semmi látnivaló).

No hát, valamit tenni kell adminiszratíve, hogy a PAFC azért benne maradjon ebben az enbéegyben ugye. Erre szolgál az MLSZ, aki úgy döntött, hogy az MTK, mint pályaválasztó eridjen Dunaújvárosba mérkőzni annak ellenére, hogy a kék-fehérek a Hidegkuti Nándor Stadion építése miatt a Vasas létesítményét, az Illovszky Rudolf Stadiont jelölték meg hazai pályájukként.

Sőt: a helyszíntől pályaválasztóként csak abban az esetben lehet eltérni, ha a vendégcsapat is beleegyezik ebbe. Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője szerint ezzel a döntéssel három-négyezer drukkerrel kevesebben lesznek az NB I 33. fordulójában, mintha Angyalföldön lett volna a meccs.

Itt, és ekkor beindult a szurkolói, és nem is csak szurkolói képzelet. Immár egy hete nézegetem igen lelkesen szerte mindenféle portálon, mit is gondolnak minderről a választópolgárok. Azok persze, akik a legenyhébben szólván nem szívelik aviktort és rendszerét.

Egészen közkeletű ezekben a körökben, hogy mindez a Felcsút miatt történik, az MLSZ – mint aviktor egyik játékszere – így nyúlkál a PAFC hóna alá. Ha ugyanis a Vasas ott a messzi távolban vereséget szenvedne, a ’csútnak esélye nyílna a bentmaradásra. Különben zuhog szégyenszemre és fenséges bánatra is.

Prüszköl mindenki nagyon, sőt kurvaanyázik is, és erre magunk közt szólván minden ok adott. Ez az MTK egészen különös módon szerepel mostanság. Eddig szárnyaltak úgymond – már amennyire egy liba szárnyalni tud -, és az Európa-liga indulásért harcoltak.

Aztán találkoztak a PAFC-al, és legott béklyó került a lábakra, aminek egyenes következménye lett a vereség. Sőt, amikor a másik királyi kedvenccel, a Videotonnal találkoztak, a lábbilincsbe annyira belegabalyodtak, hogy ötöt kaptak a tévésektől hirtelen és váratlan.

Csoda, hogy kakit szimatol az alattvaló? Egyáltalán nem. Így történt tehát, hogy ez a holnapi meccs nem a futballról szól már elsősorban, hanem a hatalomról. Közkeletű vélekedés: nem engedhető meg a mai Magyarországon, hogy a világ legszebb luxusstadionjával bíró csodacsapat szégyenszemre kizuhogjon az enbéegyből. Mert akkor viktorfiú szomorú lesz. Nagyon.

Nos, ezért van az, hogy az ország apraja és nagyja, boldog és boldogtalan vigyázó szemeit az acélvárosra veti holnap. Hogy a hatalom ganajsága meddig bír elmenni. Ennek lesz a lakmusza a meccs, amelyen, ha a Vasas győzne, az felérne egy időközi választási sikerrel.

Érzik ezt nagyon. Ez okozhatta, hogy közleményt adott ki az Ultras MTK szurkolói csoport. Jelezték: nem lesz szervezett szurkolás a Vasas elleni találkozón. És ilyet sem minden nap hall az ember. Olyan lesz ez a meccs, mint az ’56-os olimpián a magyar-orosz vízilabda ütközet, amely akkori olvasatban a zsarnok és a szabadságharcos közti véres küzdelem volt.

Szkeptikusabbak azonban azt mondják, tök mindegy milyen eredmény születik. Úgy vélik, ha a Felcsút valamely gikszer miatt papíron kiesne, akkor az MLSZ a most tizenkét csapatos bajnokság létszámát emelné meg, arra hivatkozva, hogy a nívó ezt indokolja. Ezt pedig azzal magyaráznák, hogy a válogatott kijutott az Eb-re. Ami meg, mint azt már mindenki tudja: na, ugye.

Az 1888-as alapítás előzménye az volt, hogy az atletizálást nem kifejezetten preferáló Nemzeti Torna Egylet atletizálni vágyó, főként zsidó származású sportolóinak nem volt lehetőségük a keresztény és arisztokratikus szellemiséget árasztó Magyar Athletikai Clubba belépni. Az alternatívaként, részben kényszerből alapított „Magyar Testgyakorlók Köre” elnevezés azonban még a látszatát is igyekezett elkerülni annak, hogy a klubnak valamiféle köze lenne a főváros zsidó közösségéhez. Pedig dehogynem.

És hiába, hogy mindez már a múlt ködébe vész, az igazmagyar nem felejt még ma sem, a klubot oly módon is zsidónak aposztrofálják, hogy közkeletű gúnyneve a „libások”. Ezt csak úgy szeretetből akasztották rá, és még Bajnainak sincsen hozzá semmi köze sem. A jelző azonban egyértelmű, baj ebből nemigen lett, az „indulavonat”-ból azonban már igen. És annak idején, amikor mindez szóba került még a mi megszentelt országgyűlésünkben is, az éppen belügyminiszterként fungáló szépemlékű Dávid Ibolya asszony ragadtatta magát a már szállóigévé vált mondásra, hogy ő nem ért a focihoz.

Ilyen hátérrel és ilyen előzmények után érkezett meg néhány magyar Újvidékre a Vojvodina elleni meccsre szurkolási céllal. Drapériát is vittek magukkal, amelyen a klub 1888-as alapításának emléket állító 88-as is szerepelt. És akkor lesújtott a történelem. A misztikus szám szúrta az ellenőrök szemét, mivelhogy ez egy közismert náci motívum. A 88 jelentése neonáci körökben „Heil Hitler”, miután a H az ABC nyolcadik betűje. A szurkolóknak végül le kellett szednie a kérdéses drapériát, amit kevéssé értettek, de hát ekkora hatalma van Adolfnak még mindig. Így váltak a magyar zsidókból nácik, amely érdekes egy metamorfózis. Hát nem hülye dolog ez a történelem? Hát nem igenhülyék az UEFA ellenőrei? De, igen. Úgy tetszik, ők sem értenek a focihoz.

Túllépve azon a logisztikai nüanszon, hogy a nyolc meccs összes fanatikusa beférne a Ferencváros friss, harmatos, sasos groupamájába, más baj nincsen is. Viszont volna egy módosító javaslatom a versenykiíráshoz. A gladiátor-küzdelmek megrendezéséhez hasonlatos módon játékokat kellene szervezni a labda rúgásából. A helyszín a már fentebb emlegetett létesítmény, a meccsek húsz perces szünetekkel folyamatosan zajlanának, a kínálatból mindenki megkaphatná a neki tetszőt, a stadion kihasználtsága – ha már megvan ugye – száz százalékon dübörögne (panem et circenses), és nem is kellene újabbakat építeni. De belátom, hogy mindez lázálom csupán, felejtsük is el mihamarabb.

Másról is ábrándoznék azonban. Ezt írja a nemzet sportlapja: „Az MTK–FTC meccsen az ezer néző akkor is nagyon alacsony szám, ha figyelembe vesszük, hogy majd’ kétszáz néző nem jutott be a stadionba, mert nem a kijelölt útvonalon közelítette meg a helyszínt.” Lejegyezték, és nem röhögtek. De még a kardjukba sem dőltek, mert azért ízlelgessük ennek a bukéját picinyt. Adott a nemzet, mint liberális, izgő-mozgó, ezt-azt gondoló elegy. Van ennek egy szelete, amely jódógában mégis megnézné, hogyan pattog a labda a füvön. Pénzt is áldozna rá, és nekilát önállóan közlekedni, mert nem bír magával. Odaér a stadionnak nevezett épülményhez, és nem engedik be, mert nem szervezetten érkezett, holott ez volna az előírás az MLSZ kisdobosai szerint.

Hogy egyértelmű legyen ez az egész Óz a csodák csodája: a kiemelt biztonsági fokozatú érdemes eseményre az Üllői útról busszal szállították az embertömeget, hogy ne csorbuljon a főváros bukéja. Mint az látható, számoltak voltak, ellenőrzött siserehad, all inclusive utazás az egyik kerületből a másikba, aki meg kimaradt, az lemaradt. Az új, a magyar futballt amúgy is körüllengő hülyeségek közül most épp ez volt napirenden, már a lelátókra is arctalan tömeg kell. Ámde jószerivel mindegy is már. Itt iszamlik a gyöpű ezer emberrel, másutt épülnek a tízezres játszóterek, ez van, és a helyzet fokozódik.