Ez olyan régen volt, hogy már csak az internet madzagjai emlékeznek rá, valamint pár elvetemült. Következésképp nem is érdekes, magyarán, le van szarva, mint minden, amit a kedves vezető amúgy kinyilatkoztat szavazatszedési szándékkal, mert a lényeges dolgok a saját rezgő fejében, de mindenképpen suttyomban történnek. Ezt a sejtést erősíti, hogy kormányülésről hangfelvétel immár nem készíthető, és a plebs annyit tudhat meg belőle, amennyit Orbán Viktor Mihály jónak tart. A végső megoldás részleteit sem közölte a Wölkischer Beobachter, mint az tudvalévő.

Itt, minálunk is azt mesél minden ilyen médiaizé csak, amire a legfelsőbb szinten rábólintanak. Ez okozhatja, hogy bár a TV2 tényleg egy ocsmány szarhalommá vált Vajna parókás irányítása alatt, és mégsem elég büdös, meg drága is, ezért lehet, a gázszerelőhöz lesz átcsoportosítva. Erről maga O. V. M. dönt majd, mint ahogyan a miniszterek fizetését is ő szabja meg pofára nézvést, vagy nem tudhatni, milyen vezérlő eszme által. Egyébként föltehetnénk azt a kérdést is, hogy egy miniszterelnöknek mi a redves köze van egy magántévé dolgaihoz, de ez Orbánia, ilyen mélázás tehát fölösleges és értelmetlen.

Ebben az államformában a miniszterelnöknek mindenhez köze van. Ahhoz is, hogy az alattvalónak hogyan áll a füle, lekonyul-e a farka, vagy van-e menstruációja a szeplőtelen fogantatás után. Ilyen szisztémában az is csak rajta múlt, hogy a SZÉP kártyán kívül az összes többi cafetériát szarrá adóztatják. Hogy a saját lábon álló Récsöl a divaton kívül az idegenforgalomban is utazik, ez mindjárt érthető. Meg a sleppnek is ölég sok szállodája van, kérdés tehát e téren már nincsen is. Hogy a jómunkásember emiatt szívja a csöcsöt, azt meg ki nem szarja le, ugye, polgártársak? A lényeg, hogy javul a statisztika, amivel lehet az ősmagyar mellet döngetni.

Mert a munkaadóban több emberség van, mint az amúgy szolga jelentésű miniszterekben, pláne a prime előtagúban, ezért például a Bözsi utalványra fordított lóvé beépülhet a fizetésbe. Igaz, így a keményen dolgozó kisember veszíthet pár tízezret, mégis az jön ki, hogy nőtt a fizetése. Na, ugye. Viszont most én személy szerint elkezdek aggódni a nyugdíjasokért. Ha a Bözsi az ilyen varázslások miatt megszűnik, választások előtt nem lesz mivel lefizetni őket. Bár, ha négy év múlva esetleg még lesz ilyen fölösleges tortúra és színjáték, kaphatnak Viktor utalványt is, semmi sem lehetetlen.

Vagy minden számít, semmi sem használ, mint azt az A. E. Bizottság tánczenekar tudta már Kádár alatt, tehát, mintha most. Viszont teljesen fölösleges itt a hatalmon lévőket ócsárolni kizárólag, amikor az oda igyekvők sem különbek. A Jobbik például azt a pénzt, amelyet hívei arra adtak, hogy kifizesse a büntetését, kampányra baszta el, azt gondolván, a húsosfazék közelébe jutva nem lesz gond, aztán meg lett. Nem nekik fütyöl az a kurva madár, se lóvé, se semmi. De az MSZP-s Molnár Gyula is csak hasra ütve utalgatott volna a Fodor-féle társulatnak milliókat. Mindebből az látszik, hogy utánam az özönvíz állapot volt itt. Aztán most, hogy tényleg végigsöpör az országon a szennyes ár, totális a nihil.

Mindennek vége, úgy tűnik, és még Bözsi is elmegy.

Ezek így együtt valahogyan összekavarodtak, és olyan pörformanszt deliráltak a magyar politikai palettára, hogy ihaj. Karácsony (Párbeszéd) meg Molnár (MSZP) valahol a Duna mélyén békaembernek öltözve találkoztak, és elindultak megváltani a világot. Akkor még nem tudták, hogy Dániel elvtárs ítéletét már régen megírták, ezért Karácsony (Párbeszéd), akiről Molnár (MSZP) lányos zavarában azt sem tudta, honnan szalajtották, föllépett az MSZP összeomlani készülő színpadán.

Nem ígért túl sokat, csak képzett ribancként ezt: „Döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök.” Az úttörő ahol tud, segít, miniszterelnök-jelöltet azonban komoly emberek nem így állítanak. Ezeknek ez is sikerült. Szigetvári (Együtt) már ez előtt kibaszta Karácsonyt (Párbeszéd), mint macskát szarni, mondván: „A tegnapi napon lezárult egy történet, mi azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kapott egy invitálást az MSZP-től Karácsony Gergely. A két párt szövetsége ezzel véget ért, nem lesz az Együtt listáján Karácsony. A langyosokat kiköpi a jóisten”.

Lehet, hogy ki is köpte tényleg. Ahogyan az MSZP-s revüről kitámolygott, megcsapta a friss levegő, és ekképp világosodott meg: “Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” Ez szivárgott ki a szájberbe, mintha Karácsony (Párbeszéd) nem tudná, ha hangosan és szagosan fingik, két perc múlva mindenki azt szagolja, ha van arra egy bekapcsolva felejtett mikrofon. Ilyenek miatt lázadások törnek ki, lásd 2006 és őszödi duma, de ezek semmit sem tanulnak.

Sőt. Ebben a katyvaszban, amit sikerült minden Fidesz-segítség nélkül összehozni, nem a kármentésre gondolnak, hanem a bosszúra. Ez a Karácsony-garnitúra a juhászosat sejti a szivárogtatás mögött, és vendettát hirdetett, mondván, Juhász Péterék készüljenek a bíróságra, mert “egy büntetőper lóg az Együtt feje fölött”. Íme, urak és hölgyek, az emúttnyóc nap ellenzéki működésének foglalata. És ezek után Solymáron időközi választást tartottak, ahol az ilyen ellenzék mind és teljes mosollyal állt be egy jelölt mögé, hogy akkor most. Hát, nem. Megkapták az aktuális maflást, és megint rajtunk csattant.

Most akkor mondhatom azt, hogy bekaphatják, vagy ez illetlen dolog? Már csak ez az egy dilemmám maradt a sivatagban.

A „civilek” szándéka Vona karakter-gyilkolászása, mert a bebukott Alaptörvény módosítás után Orbán úr megadta rá a kilövési engedélyt, így próbálva meg tisztogatni maga előtt az utat 2018-ra. Vonának ez annyira új még, hogy értelemszerűen nyüszög, és keresetlen szavakkal illeti hajdani cimboráját, azaz miniszterelnök urat. Gyurcsány, aki pedig évek óta kemény edzésben van, azt mondja, hogy ez a baromság nem elég arra, hogy átüsse az ingerküszöbét. Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy az ember a Fidesz-bagázs napi basztatása mellett most már tényleg elgondolkozzon a bizonytalan jövő felől.

Ez azért is felettébb szükséges, mert máma épp huszonhárom nap van hátra az elcseszett 2016-os évből, ami azt jelenti, hogy szinte már 2017 van, az pedig, ha jól belegondolunk, 2018 előszobája. Alig lesz tavasz, már jön is az ősz, kettőt pillantunk, és máris itt vannak a választások. Fölfedezhető, hogy az idő sajátos, kettős természetéről a Varázshegy módszertanával mesélek. Viszont most se nem irodalmárkodni, se nem filozofálni vagyunk itt, hanem utat mutatni sokat szenvedett nemzetünknek a Magyarország nevű útvesztőben. Szép lelkek úgyis mindig azon nyávognak, nem elég bemutatni, hogy szar a rendszer, az író ember jelölje meg a kivezető utat is.

Tessék, most ezen tornáztatom az agyamat, a végeredményről meg mindenki azt gondol és mond, amit csak akar. Az ostoba CÖF ezzel a párosítással tulajdonképpen Orbán félelmeinek közepébe tenyerelt bele. A tűz és víz egy képen szerepeltetése azt mutatja, kitől tart igazán a rezsim. Jószándékú emberként Vonát vonjuk ki a képletből, mert azt – egynéhány elvetemültön kívül – egyetlen magyar ember sem akarhatja, hogy a mostani ámokfutás után Fidesz a köbön következzék, kendőzetlenül mesélve: az egyik fasisztát a másik váltsa, mert az senkinek sem lenne igazán jó, ha alaposan belegondolunk.

Ezen kívül azt is mondja nekünk ez a bohóc, hogy más potenciális ellenfelet Gyurcsányon kívül nem lát a rezsim. Ha ebből kivonjuk Orbán úr zsigeri félelmét, amelyet az emlékezetes TV-vita ültetett el benne oly alaposan, hogy attól immár szabadulni képtelen, arra a belátásra kell jutnunk, hogy ennek a CÖF-nek – és így következésképp a Fidesz-nek is – igaza van. Ha szétnézünk a sivár palettán, és ha sokak számára ez szentségtörésnek számít is, azt kell látnunk, más kihívó nem nagyon akad, és elmesélem az okokat is.

Itt van nekünk a drágalátos MSZP, mint hamvába holt opció. A világért sem akarnám megbántani őket, de Molnár Gyula elnöklésével, valamint azzal a tempóval, amellyel már a nyamvadt kopaszok is eltakarították őket az NVI portájáról, győzni nem lehet. Az nem diadalmas tempó, hogy hű, valamint hajj, meg ejj, miközben a tej megalszik a szájunkban. Mint pár napja is kifejtettem a Süsü a sárkányban elhangzott örökbecsű igazságot, sárkány ellen a sárkányfű a használatos fegyver. Maradva a báboknál, minden tiszteletünk mellett Molnár úr maximum a bamba király szerepére alkalmas.

Az LMP, mint olyan, az alkotmánybírás árulás-paktummal végképp kiiratkozott az ellenzéki szerepkörből, főleg úgy, hogy Hadházyra nem is kell jelzőt keresnünk, Molnár ő pepitában. Másrészt meg, mint szintén az alkotmánybírós cirkusz kapcsán megmutatkozott, az egész bagázs még mindig Schiffer homokozója, aki pedig Orbán ágyában hengergőzik nagy titokban már időtlen idők óta. Fodor pártja pedig a felesége pozíciója, és a népszavazás miatt kompromittálta magát végképp, nincs mit gondolkodni felőlük. Maradnak még az egy-két százalékos mindenféle ellenzékiek, akik emiatt feledhetők.

Az ember szíve szerint a Kétfarkúakkal tartana, akik az egyetlen őszinte gyülekezet az egész rohadt országban. Viszont a magyar nép egyáltalán nem érett arra, hogy meglássa a viccben a végtelen komolyságot, a bohócban nem a filozófust, hanem a hatalmas cipőjében hasra eső szerencsétlent látja, és ez egyáltalán nem róható fel a választópolgár hibájának. Az viszont igen, amikor Gyurcsányt látva kiköp, mint a ganaj Fábry, csak nem tudja, miért. Fölhozni ellene Őszödöt és a szemkilövetést nem ér. És nem azért, mert vele szemben elnézőbb lennék, mint másokkal, hanem mert könyvtárnyi írás van már az ezekben megbúvó másik igazságokról.

Tessék, tisztelt választópolgár, leföstöttem a mai magyar állapotokat és az alternatívákat. Most már csak azt kell meggondolni, hogy Fletó érdeméül tudod-e be, hogy ő nem lopott, nem verte szét az oktatást, nem mondta meg, mit gondolj, nem gyalulta le a médiát, nem szedte el a nyugdíjadat, etc., nem sorolom, hogy mit nem csinált a polgárok ellen. Lehet persze fanyalogni, valamint engemet is elhajtani a jó francba, azt azonban nem árt látni, hogy más ember, aki szét tudná rúgni Orbán tökeit a patájával, momentán nem látszik. Ha egyet mondasz, mindent visszavonok.

Sőt: „Úgy gondolom, hogy a legerősebb ellenzéki párt ilyen módon való kiemelése valójában most csak a jelenlegi hatalomnak segít. Minden egyes választás után, ha az a választás nem nyertes – mi most nyertes választásra készülünk –, minden kérdés felvethető.” Mindeközben, amikor a parlamentjükben mód nyílna csak egy csöppet tökön rúgni a rezsimet, akkor kakaót hörbölnek valahol másutt.

Nem erről volt szó, azt hiszem. Fölösleges kihívni a sorsot, ilyen habitussal és ilyen üzenettel sokkal jobban járnánk, ha már most megülnénk azt a halotti tort. Minek annyit szarakodni, nemigaz? 2002-ben még volt valami ifjonti hév ezekben, soha nem feledem, hogy akkor, a választások előtt video-sajtótájékoztatót tartott a párt, és a szépemlékű Juhász Ferenc vértől csöpögő fogakkal jelentette be: a cirkuszak vége, számonkérés következik.

Aztán nem lett, persze, mégis, a ’zember azt hihette, hogy ezek azért akarnak valamit, volt bennük valami életszerű, most meg itt fekszenek kiterítve. Pállott hangulatú sajtótájékoztatók vannak, amelyeket nagyon röviden össze lehet foglalni: a ’zoktatás, a demokrácia, a szegénység, a jajistenem, monnyon le, meg irgumburgum-kutyafáját, meg, aszta. Csoda, ha a képükbe röhögnek? Egyáltalán nem, polgártársak. „Minden kérdés felvethető.” Mondja a Gyula. Akkor fölvetem, hogy mi a búbánatos lófaszt akarnak ezek? Ez az egymillió fontos föladvány.

Nem ez a kósza gondolat – miszerint megszűnhet a jobb napokat élt alakulat – segít a jelenlegi hatalomnak, hanem a töketlenség. 2018-ban a maradék csökkent látású egyed még odahúzza azt a szaros ikszet – esetleg -, és ha meglesz a bejutási küszöb, akkor boldogok lesznek az urak, hogy kerül egy kis piros pötty a nagybazi sárgaság meg a barnaingesek mellé, de ezzel e tempóval mérget ne nagyon vegyünk rá. Jelenleg nem tehetek egyebet, mint Boris Vian tollával leföstöm az MSZP állagát és helyzetét. Hogy hol is tart most a szépemlékű gyülekezet, amely a szemünk előtt aszalódott ráncossá, és tapsol a saját ravatalánál. Csűrdöngölni nincsen ereje, a lélegeztető-gép nem bírja az iramot ugyanis.

„– Akkor hát – mondta a macska –, ha így van, megteszem neked ezt a szívességet, de nem tudom, miért mondom, hogy „ha így van”, mert a fene érti az egészet.
– Igazán nagyon jó vagy.
– Dugd a fejed a torkomba – mondta a macska –, és várj.
– Lehet, hogy sokáig tart? – kíváncsiskodott az egér.
– Addig, amíg valaki a farkamra nem lép – felelte a macska –, gyors reflexre van szükségem. De ne félj, kinyújtom a farkam.
Az egér kifeszítette a macska állkapcsát, és bedugta fejét hegyes fogai közé. De szinte rögtön kirántotta.
– Hékás! – mondta az egér –, csak nem cápát ettél reggelire?
– Ide figyelj – mordult rá a macska –, ha nem tetszik, elmehetsz. Én utálom az ilyesmit. Intézd el magad.
Úgy látszik, megharagudott.
– Ne bosszankodj – kérte az egér.
Behunyta kis, fekete szemét, és visszadugta a fejét a megfelelő helyre. A macska óvatosan az édes kis szürke nyakra illesztette acélos szemfogait. Az egér fekete bajsza elkeveredett az övével. Kinyújtotta lompos farkát, és kiszolgáltatta a járda kényekedvének.
És akkor énekelve arra jött a Szent Stricius-árvaház tizenegy világtalan leánynövendéke.”
(Tajtékos napok)

Most pedig kedves testvérek, imádkozzunk elhunyt pártunk lelki üdvéért.

Elég öreg vagyok, viszont annyira még nem likacsos az agyam, hogy ne emlékeznék rá, már akkor sem beszélgetett, se nem vitatkozott, hanem, amikor nála volt a pofázás joga, belefordult a kamerába, és kinyilatkoztatott. Viszont akkor még volt annyi józan belátás a választópolgárban, hogy elhajtsa őt a jó francba.

Azóta ez a képesség kiveszett a magyar alattvalóból – mármint a gondolkodás áldása és átka -, mint ahogyan már köztársaság sincsen. Sőt, azóta Orbán senki emberfiával nem ül le egy asztalhoz, aki kérdéseket tehetne föl neki, még az Országgyűlésben sem válaszol semmire, hanem csak mondja a maga fixációit, mint szerte a nagyvilágban mindenütt.

Álmodott egy világot magának, és ott áll a kapui előtt, mint azt az egyik udvari bohóca, amikor még nem volt ufológus, hanem csak miskolci proligyerek, megdanászta. Azóta egyfolytában álmodik ez a mi jótevőnk, és ebből fakadóan – az álmok természetének megfelelően – egészen szürreális világban leledzik, és kirángatni belőle immár nem lehet.

És nem beszélget, nem vitatkozik senkivel sem. Gyurcsány azzal a tévés vitával akkora gyerekkori traumát generált benne, hogy azon egyik szakállas zsidó – sem Freud, sem Jézus – segíteni már nem képes. Lehetne ez az ő egyéni szociális problémája, viszont egy olyan országot vezet ebben az elvarázsolt állapotban, amelyben pedig mi ücsörgünk. És ez a baj.

Most éppen Vona Gábor – épp Orbán édes gyermeke, aki momentán apagyilkosságra készül – nem volt tisztában azzal, hol is él, és meggondolatlan módon nyilvános vitára invitálta őt, valamint az MSZP-s – hogy ezt hogy? – Molnár Gyulát. Vona szerint civilizált országokban egy ilyen jelentős esemény előtt a pártok vezetői ütköztetni szokták álláspontjukat.

Hogy Vona mit tart civilizált országnak a maga részéről, arról ugyan van halovány sejtésünk, ám az biztos, hogy az ő elgondolása szerinti civilizáció nem esik egybe a sajátunkkal. Meg persze ez sem, amit Orbán kreált, így hát, ki nem szarja le, hogy a vita elmaradt, mert természetesen elmaradt. Azért Vona kapott egy választ, igaz, nem a megközelíthetetlen embertől.

„A miniszterelnök nemzeti és nem pártügynek tartja a kvótanépszavazást, ezért nem vesz részt pártvitákban, hanem azt várja a felelősen gondolkodó politikai erőktől, hogy a referendumon való részvételre buzdítsák az embereket.” – közölte Havasi Bertalan, Orbán sajtófőnöke.

Viszont ezen az egészen nem árt elgondolkozni, mert mintha épp ellenkező előjelű lenne a dolog. Mármint, hogy pártviták tényleg nem tartoznak a nyilvánosságra, a nemzetiek meg azért csak-csak, ha mondjuk én magamat a nemzet részének tartom, amiben az elmúlt évek történései alapján nem vagyok egészen biztos.

A dolog úgy fest tehát, hogy a nemzet ügyeit Orbán eldönti, és kuss. Mintha Virág elvtársat hallanánk: „…Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?…Nincs homok? Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!…”

Valahogyan így, de fölidézhetnénk egy másik klasszikust is, aki XIV. Lajos névre hallgatott, és ezt mondta volna lovaglóostorral a kezében: „Az állam én vagyok.” A dokumentumok szerint ilyet nem tett, de az bizonyos, hogy senkinek sem hagyott beleszólást a kormányzásba, a Fronde idején sok bajt okozó nemesség hangadóit pedig kegydíjakkal udvarába csábította, hogy politika helyett fényűző mulatságokkal foglalkozzanak. Éppen itt tartunk, elvtársak, de azért iramodjatok ikszelni!

Tegnap például kiderült Lázárminiszter szokásos mikrofon-mutatványából, annak ellenére, hogy Voldemort nagyura ugyan már van a Fidesznek, ámde az erő mégsincsen vele, és azt mitőlünk várja. Tőlem ugyan ne remélje, de mégiscsak kérőre fogta a dolgot, hogy aszongya:

„Ha a magyar választók nem segítenek a kormánynak, akkor nem lesz elég ereje a kötelezető betelepítésről szóló európai bizottsági döntés kivédésére. Az Európai Bizottság döntésének megváltoztatásához erő kell, ami csak a választóktól származhat.”

Másodjára azt is megtudhattuk tőle, hogy az ellenzék momentán épp nem hazaáruló – amit magam nehezen értek abban a helyzetben, amikor a nemzetközi helyzet fokozódik -, ehelyett gyáva és beszari csürhe. Érdemes ezt is citálni: „A népszavazás bojkottja mellett kampányolók gyáva politikusok, mert nem merik elmondani az álláspontjukat.”

Ilyen okos ez a mi első miniszterünk, aki valamely hajdanvolt kommunista oskolában pallérozódhatott – nem ilyen KLIK-esben –, és abban nem tanították meg néki a formállogika ama alapvetését, miszerint, ha bojkottálok valamit, akkor ezzel a francia kisasszonyok nyelvén és stílusában azt mondom, üzenem, hogy dugd föl magadnak a szavazósdidat. Ergo, ha te azt mondod, nem, én azt mondom, igen.

Ez a visszafogottság meg azért ütött szöget a kalapomba, mert egy másik aspektusból meg, amikor az ellenzék nem gyáva, azaz nem bojkottál, akkor meg az a baj, hogy randán küldi el az édesanyjába azt, aki ezt az egész ökörséget kitalálta.

Kiderült ugyanis, hogy a mi kormányunknak olyan ártatlan a lelke, mint a kormányablakot dalban köszöntő óvodásoknak. „Nem útszéli stílusban elkezdett kampányra, hanem a baloldal egyértelmű válaszára van szükség arra a kérdésre: támogatják-e vagy nem Brüsszel betelepítési terveit.” – Ezt meg a Fidesz mondotta, így antropomorfizálva önmagát, mivelhogy tudvalévő, hogy a Fidesz az maga a kormány, vagy fordítva, mindenképpen bunda tehát, ’a la Hofi.

Ez meg azért baj, mert az Együtt, a PM és a MoMa sajtótájékoztatón jelentette be, hogy közös plakátkampányt indítanak az október 2-i népszavazás bojkottálására való felhívással. Ami nagyjaink szerint – a föntiekre tekintettel gyáva dolog -, ugyanakkor nem méltó úriemberekhez, és erre is van magyarázat: „Mind az üzenet, mind a képen bemutatott obszcén gesztus mélyen megsérti azokat a magyar embereket, akik felelősséget éreznek az ország sorsa iránt”

Most meg van kalap azon a rohadt nyúlon.

Külön fejezetet képez ebben a bohózatban az MSZP, persze. Aki tehetségek egyrészt gyávák, mert bojkottálnak, ugyanakkor Molnár Gyula frisshús elnök már most elkezdte lebontani a szavazótábort, amikor tegnap kijelentette: „Az MSZP nem támogatja a kötelező betelepítési kvótát, és ha a kormány Országgyűlésnek benyújtandó törvényjavaslata is ezt tartalmazza, akkor azt a szocialisták készek támogatni„

Van kérdés? Pedig a népszavazós ünnepkör elején járunk csak, jönnek még majd a regösök, a Luca széke meg a locsoló legények is bokrétával a farkuk helyén, csak ki köll várni.