Olybá tűnik Menczer elvtárs kijelentése, mintha állnának a vérzivatarban körülvéve csupa Nérókkal, akik az oroszlánok elé hajigálják a hívőket, Orbán Viktor vértanúságot szenved mindeközben, de előtte katakombákban élt bogyókon és patkányszaron. Pedig épp szövik össze az egyházat és az államot, Menczer elvtárs tehát előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból hazudik. Épp fordítva, a kereszténydemokrácia támadja a külső és belső ellenséget pénzt, paripát és fegyvert nem kímélve és nem spórolva vele.

Magyarországon momentán megszűnőben van a szekuláris állam, ezer ködös évre, kultúrára és a hívő sokaságra hivatkozva, holott a legutóbbi felmérés szerint a lakosságnak alig a fele vallja magát egyáltalán kereszténynek (2011), és az is látszik, hogy a számuk szignifikánsan csökken. A fiatalok hatvanhét százaléka hitetlennek tarja magát, így kies hazánkban ha úgy tetszik, keresztény terror van, rekatolizáció és hittérítés állami vezérléssel. Pláne a hitetlenek adójából, amit ők nem tömjénre és miseborra adtak, mégis arra költik el.

A legbicskanyitogatóbb az egészben, hogy mindez a hatalmi játszma része, és nevezhetnénk zseniális húzásnak is, ha nem lenne ocsmányul visszataszító. A nagy ötlet az, hogy mindent: államot, családot, oktatást, ünnepeket – meg ami belefér – a hit bűbájos mázával vonnak be, így téve tabuvá a dolgokat. Mégpedig arra a téves, de sajnálatos módon élő meggyőződésre alapozva, hogy a hittel nem viccelünk, az a legbensőbb dolog, azt meg nem kérdőjelezzük, tiszteljük és suttogva beszélünk róla, körülötte pedig lábujjhegyen közlekedünk.

Ez be is vált, az ellenzék is minden miatt ordít, de a hit és a vallás ügyét valami téves ösztön miatt nem meri tematizálni, mert attól tart, hogy eretneknek, hitetlennek nevezik, és kiközösítik. Pedig lehet – ha már itt tartunk -, több szavazatot nyernének, ha karakánul lépnének fel a rekatolizáció ellen, de nem. A Fidesz pedig – és a csatolmányai – ki is használják, a decemberi tüntetéseket például az advent megszentségtelenítésének nevezték már, a szánkókból is kegytárgy lett. Akár egy degenerált kolostor, olyan az ország.

És valami téves, rosszul értelmezett szemérem miatt mindenki kussol, amikor itt keresztényeznek, sőt, azt is elfeledik, hogy kikérjék maguknak, holott a más felekezetűeknek, a hitetleneknek és az ateistáknak is annyi joguk kellene legyen, mint a térdre csuhásoknak, és mégsincs nekik. Ezek meg hallgatnak, sőt, beállnak elsőáldozónak, hogy szó ne érje a ház elejét, ilyképp ugyanúgy hazudnak, és a hatalomért hazudnak a hitről, mint a Fidesz. Így kormányozza a keresztény retorika hazugságspirálba az országot.

Valamint a középkorba bele és vissza. Itt tartunk, senkinek nincs mersze kimondani, hogy a kereszténység vagy akármely vallás konvenció, ahogy a templom is csak azért szakrális hely, mert annak nevezik, pedig csak ugyanúgy tégla és malter, mint a kupleráj, a zászló is csak bot és vászon, de mindenki fél józan lenni. Ha a hit a legszentebb magánügy, akkor a négy fal között tessenek űzni, ne vonulgassanak utcákon, mert megrontják a látvánnyal a gyerekeket, mint a Coca-Cola. Így is lehet, csak mindenki gyáva.

Ha nekem olykor szükségem van istenre, akkor megtalálom magamban, és nem kötöm a szomszéd orrára. Ez ilyen egyszerű, de telhetetlen vagyok. Épp ezért nézzünk vissza kicsit Menczer elvtárshoz, mert volt még a tarsolyában hülyeség. A külső támadás a migráncsok – de mit s várhattunk mást -, a belső veszedelem viszont a liberálisok, amely eszme „semmilyen más értéket nem tűr meg maga mellett”, és kiszorított meg kiszorít minden más értékrendet – ezt állítja. Most nem mondom, hogy ez a Menczer hazudik, mert lehet, ez a meggyőződése. Akkor viszont beteg.

Az azonban baj. Nagy baj. Nem töltöm most itt az időt és a teret azzal, hogy elmagyarázzam a liberalizmus mibenlétét, ami a szöges ellentéte annak, amit Menczer elvtárs – meg a Fidesz – állít és hazudik róla a tudatlanoknak, ördögnek kiáltva ki, és ráadásul úgy állítva be, mintha őt, őket ez fenyegetné. Tulajdonképp ez a svédcsavar indokolja a támadásukat, ez a nagy ötlet, hogy okát adják a keresztény terrornak, amely tényleg nem tűr meg más eszmét maga mellett. Sőt, mint emlékezhetünk, ezt vérrel és tűzzel szokta nyomatékosítani, és újra itt tartunk.

„…Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát…”

Én meg ennyit teszek hozzá J. A. szavaival. Meg a kérdést, hogy akkor most mi van?

A sormintát nem is oly rég az Új-zélandi hős, Kósa Lajos adta meg igen emlékezetes módon. Tán emlékszünk még a sziporkára, amelyben sajátságosan keveredtek a szavak olyan halmazt alkotva végül, amelynek semmi jelentése nem volt az égegyvilágon, ezért válhatott tananyaggá: „Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.” Ízlelgessük csak a magvakat, találkozunk még ilyen magasságokkal, az hétszentség.

Garanciát minderre Szijjártó Petya ad, aki miután csípőből összeveszett az amerikai külüggyel, ennek szellemi hátterét is megteremtette, és futsal csapatából nyolc mókust vont maga mellé minisztériumába. Így megalapozva a szakmaiságot arról is gondoskodott, hogy ezt a nívót valaki kommunikálni is tudja megfelelő módon, kinevezett hát szóvivőnek egy sportriportert, Menczer Tamást. Ő az a mikrofonmester, aki a kevés magyar futballszerető manusnak is képes volt az agyára menni. Hajdan mi más, futballista volt Baján, ebbéli minőségében eljutott egészen a halászleves város ifjúsági csapatáig. Aztán magyarázta a dolgot, mintha értené.

Közvetített a 2012-es EB-ről és az idei vébéről is, többek között ő volt az, aki miatt Szily László nyilvánosan kiborult júliusban, amiért szerinte részrehajlóan kommentált. (Ez a tulajdonság elengedhetetlen kormányszinten, ezért eshetett rá a választás.) De ugyanő volt, aki annak idején még kétgólos hátrányban is elhitte, hogy válogatottunknak van esélye a velünk csak játszadozó hollandok ellen. Nyolc egy lett, amint azt őrzik az annalesek, s miután akkor sem szakadt rá az ég, megérett a külügy szavainak vivésére. Ha ezt csak megközelítőleg hasonló szinten teszi, mint a láblabda magyarázását, a tarajosnak nyert ügye van. Ez mozgathatja kádereinek kiválasztásában, jó lesz ez még valamire – gondolja -, és viszi.

Új divat ütötte fel a fejét egyébként minálunk. Újságírókból lesznek politikából élő emberek, meg vica versa. Egy Martonból rádiós vált hirtelen rövid időre, egy Koczkából meg alpolgármester itt a szűkebb narancsligetben, a két foglalatosság mintha egymást feltételezné ezekben a körökben. Pálffy is híradósból lett honpapa, most meg már újra az orbántévében bujdokol szép pénzekért. Úgy járkálnak ezek a népek a mikrofon egyik oldaláról a másikra, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, pedig nem. Jobb helyeken nem. Ez itt most nem egy jobb hely, még Berki Krisztiánból is lehet egyszer szóvivő, aki most Costa Ricában sütteti vasalt heréit. Agya az van hozzá, igaz, legyőznie nem mindig sikerül, most épp csak ennyire: „Ez az egyetlen olyan formáció, amely a legnagyobb stratégiai dolgot igényli” – vélekedett, eztán pedig azon elmélkedett, milyenek a mai ifjak: „számomra is tanulópénz, a fiatalok hogyan reagálnak egymásra” – jelezte. Benne is elveszett egy szóvivő. Mégis, ha ajánlani lehetne, én Szalacsi Sándort, a magyar lélek és eszme igazi hősét javasolnám. Ő igazán a szavak mestere volt, szegény.

“…Sándor vagyok,… út… szám alatti lakos … és … mikó?
Riporter: És a Fogarassy Árpádról mit tud elmondani?
Sándor: Hát Árpád egyet … hát egy évvel fiatalabb … éntőlem, … talán … egy évvel, mer a nővérével együtt jártam iskolába, a Malvinnal, és semmi többet nem tudok elmondani. Árpád … fiatalabb tőlem egy évvel. Malvin iskolatársam … vót valamikor.
Riporter: Hogy dolgozik? Jó munkásember?
Sándor: Biztos. Biztos jómunkásember. … Árpád biztos jómunkásember. … A … a nővérje velem egykora születésű. Úgyhogy egyebet nem tudok mondani. Kérem kapcsolja ki.
Riporter: És az építményéről mit tud?
Sándor: Hát, az építményéről annyit tudok, hogy … a tanács … megkapta az ojjektum … ra való, … hogy mondjam magának … hogy ezt az építményre megkapta a tanácstúl az engedélyt, hogy … hogy akarja magának kifejezni, hogy … mindent megkapott erre az ojjektumra, meg háromszázezer lite, harmincezer vagy nem tudom … valami … ojjektumra, hogy a litér háromszázezer, harmincezer literes víztartályra megkapja az engedélyt … és …
Riporter: És mire fog szolgálni ez az objektum?
Sándor: Hát ez a kocsordi tanács részirül megkapta az engedélyt … ez ahogy a … az oxigén kihasználására, ilyesmit hallottam én … tudomásom szerint hogy harminc, hogy az oxigén ezt a amikor … a harmincezer literes víztartály az objektum … részirül, hogy azt fel fogja használni amikor hidraulika, mittudomén.
Riporter: És atomtámadás ellen is véd ez?
Sándor: Nem, igen … az ellen nem véd, de viszont … így magyaráz…ta ki Árpi, hogy … a vízbül veszi ki a … a … az oxigént. Teccik érteni? A vízbül fogja az o, harmincezer … literbül veszi ki az oxigént…”

Ezt a szöveget kéretik beemelni a Fidesz meg a kormány szóvivőinek kézikönyvébe, akikből annyi van, mint a szemét, akárha Svejk Burgjában járnánk hercegnőket csodálva. S ha már kellően vérteződtek a hazugság kimondói és a ganajság leplezői, akkor megemelhetik kalapjukat Sándor előtt. Erkölcsi magaslat ő, aki érdek nélkül volt hülye, és ez ebben az országban megsüvegelendő erény.