Mazsola már hosszú ideje elhaladott a picsába, messzire a Futrinka utcától, mert úgy látta, sőt, tapasztalta, hogy ott a Mekk Mestereknek jó, de nagyon. Ezek a furfangos szakállasok kaptak meg minden munkát, elbaszták ugyan, de senki nem rúgott a szőrös seggükbe. Házak dőltek össze, minden bajok voltak, de Rémusz bácsi megoldotta ezt is, mint mindent a furfangos szemüvege mögül. Ment tehát minden a maga elcseszett útján.

De egyszercsak besuhintott a kénköves. Annyi dolog akadt a Futrinka utcában, hogy nem volt elegendő Mekk Elek. Illetve Elekek lettek volna, csak fél káposztáért már nem állt senki a sorba, húztak vastag csíkkal a Futrinkóba, mert ott nem csak káposztát kaptak, hanem kolbászt is mellé dögivel. Manócska vakarta a csúcsos sisakját, mint a rosseb, hogy mit is tegyen, mert a Futrinka utca néptelenné kezdett válni, ami ciki volt, amikor épp Malackával tárgyalt a Százholdasban.

Haza köll hozni a Mazsolát, döntött így Manócska, és kiáltványt intézett minden Futrinka-féle hebehurgyaságba idegenbe ment bevándorló Mazsolához. Gyere haza, itten vár a Kán – meg az – aán. Mindenki hülyének nézte, de egyszercsak hirtelen és csupáncsak kurvanagy meglepetés érte. A tökház ajtaján dörömböltek, és nem a Mazsola állott ottan, hanem a Récsöl. Itthon vagyok a messzi távolból, apu, rebegte hősünknek. Mi tévő legyek? – tette még hozzá. Manócska azonmód hülyült meg, és ezt válaszolta néki: Szaladj innen Récsöl, amíg még tudsz, menj te a picsába. Mazsola nézte ezt az egész cirkuszt, és mosolygott. A bajusza alatt, ami pedig nem is volt neki.

A tény: az eddigi 30 óra kötelező gyakorlat mellett a jövőben 580 kilométert is le kell vezetni a B-kategóriás jogosítvány megszerzéséhez – közölte a Nemzeti Közlekedési Hatóság szerdán az MTI-vel, a közúti vizsgaszabályzatot érintő változtatásokról tájékoztatva. A hatóság közleményében hangsúlyozta, hogy a vezetési tapasztalat és az alapvető technikák jobb elsajátítása érdekében kezdeményezték a hatályba lépő változtatásokat.

Az egyik legfontosabb módosítás, hogy a gyakorlati vizsgára jelentkezőknek ezentúl kötelező, kilométerben meghatározott menettávolságokat is teljesíteniük kell az előírt óraszámok mellett. Ez a B-kategóriás, vagyis a normál személygépkocsik vezetésére jogosító igazolvány esetében 580 kilométer megtételét jelenti a vizsga előtt. Az NKH szerint a változtatás megszüntetheti azt a hibás gyakorlatot, amellyel az emberek „szinte álló autóban” tanulnak vezetni.

Újdonság továbbá, hogy a tanulóknak a közúti közlekedés szabályairól szóló elméleti vizsga első előadásának napjától számított egy éven belül le kell vizsgázniuk, a határidőt elmulasztóknak pedig újra kell kezdeniük az egész procedúrát. Mondhatjuk ezt a törekvést helyesnek is, legyen kevesebb mazsola a közlekedésben, habár az megjegyzendő, hogy a balesetek többségét nem éppen ők, hanem az utak királyai, a közlekedés barmai okozzák, de mondjuk azt, hogy jóvan, tanuljon bele a forgalomba az a gyerek, csakhát ez az 580 kilométer, ez durva. Mondjuk, azt sem értem teljesen, hogyan jött ki ez a szám, mért nem 600, vagy 550, mért éppen 580. Ehhez bizonyára komoly háttérkutatások készültek a bevezetés előtt, ahogyan az manapság mifelénk szokásos, és a neves szakemberekből álló gárda arra a következtetésre jutott, hogy éppen 579 kilométer levezetése után szakad át valamilyen lélektani gát a friss húsban, és amikor eléri az 580-at, akkor már készen áll a közlekedés minden sandaságának kezelésére, sőt olyannyira profi, hogy maga is oktathat.

Ez csak cinikus megjegyzés volt, de tegyük hozzá a komolyat is, amely így hangzik: lófaszt. Akkor sem áll készen, még korábban, a kommunista időkben azt tartották, hogy körülbelül tízezer kilométer levezetése kell ahhoz, hogy jól vezessen az ember, de azt is megjegyezték, hogy akkor meg éppen azért veszélyes a manus, mert ilyenkor már azt hiszi, hogy tud vezetni, ezért elkezd flegmáskodni a volán mögött, és ekkor válik rosszabb esetben az utak királya helyett az aszfaltcsík barmává.

Szóval egyrészt a lóvé, másrészt az oktató. Ami időt együtt kénytelen tölteni majd ezentúl tanár és tanítványa, az életük történetét is elmesélhetik egymásnak, megunja az egyik a másikat mint egy rossz házasságban, nem lesz ennek jó vége. De mint a mesében, éppen aznap, amikor ez a hír napvilágra került, valami jó tündér a varázspálcájával suhintott egyet, s imhol, megszületett a megoldás a bajokra.

Csaknem 300 kilométeren át vezette alvajáróként autóját egy nő Új-Zélandon, de nem okozott balesetet, és közben még üzeneteket is írt és küldött mobiltelefonjáról. A nő elalváshoz altatót vett be, a rendőrök mély álomba merülve találtak rá régi otthona előtt hajnali öt órakor. Az alva autózás öt órán át tartott, a nő Hamiltonból Aucklandbe vezetett. A rendőrséget az asszony egyik barátja riadóztatta éjfél tájban, mert észrevette, hogy a nő autójával elhajtott, miután altatót vett be, és már korábban is előfordult, hogy alva vezetett.

No ilyen oktató kéne nekünk, hogy meg ne utálják egymást a tanítvánnyal, két átzümmögött éjszaka, és mindjárt letudva a penzum. De az élet kegyetlen, mert a néni története nem habostortaként végződik: A nő felébresztése után nem emlékezett semmire éjszakai autózásából, sem SMS-küldözgetéséből. Üzenetei amúgy arra utaltak, hogy félálomban írhatta őket. A rendőrség kezdeményezte a nő azonnali eltiltását a vezetéstől – adta hírül szerdán a The Daily Mail című brit lap.

Hát ez van, maradnunk kell az éber és öntudatos vezetésnél, mint ahogyan kormányunk is kormányoz, és csak ritkán alvajáró módján, de akkor is jól titkolja.