Lassan szüksége lesz O. V. polgártársnak egy saját bejáratú Reichstagra, mert nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt Finkelstein hülyeség-guru elképzelte. A migráncs tamtam ugyan pörög, és nap nem telik el, hogy ezek a szerencsétlenek ne tosznák szét fél Európát, de a mi lányainkra és asszonyainkra csak nem támad gusztusuk a rohadékoknak.

A nógrádik és más szaghoz értők óránként mesélik a rémíteni kívánt magyarnak, hogy a kerítések tövében ott liheg több millió vérszomjas fenevad, aztán csak nem látni egyet sem, így jobb híján a megafonos embert kell súlyos évekre láncra verni, miközben Manchesterre mutogat a paraszt, és a panelproli még most sem fél eléggé.

Ölik a keresztényt, irtják, így hazánk egyetlene óvó karjait kiterjeszti szerte a nagyvilágra, hogy valami fogvacogást érjen el kedves választói körében, de csak nem akarnak csattogni azok a protkók. Minálunk feltámadási körmenetbe nem hajtanak furgonok, elsőáldozást nem zavarnak meg távirányított bombával, tarthatatlan.

Elszívják a kultúránkat, lófaszt. Ugyanúgy szól a nóta a jó ebédhez, a talpak ugyanúgy lépnek egymásra. Fenyegetik a rezsiharc vívmányait, hogy államunk milyen faszán kaszál a központosított árakon, de ezt sem kell tudnia a parasztnak, hogy lehetne olcsóbb, mint amit a birkózó kitalált. De Brüsszel itt tornyosul már a fejünk fölött, eltapos, és elfogytak a kék plakátok.

A rezsim toporzékol, féjjé má, cseszmeg, és másfél millió agyhalotton kívül a többség erre nem hajlandó, dagdugó varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ. Lassan két éve megy a nyüszítés, és a népek nem reszketnek kellőképpen, hozzuk hát közelebb a terrort, amely leszarja kies hazánkat, amint az kitetszik.

Legalább már egyetlenünket akarja valaki legyilkolászni, ha mást nem is. Tegnap ezért újra felmelegítették a még 2015-ben letartóztatott két barom ügyét, akik sorozatlövő fegyverekkel, hangtompítóval és éles lőszerekkel szambáztak az autópályán, amikor lekapcsolták őket. A mértékadó Magyar Idők szerint azt akarják bizonyítani, hogy merényletre készültek O. V. ellen, de ez se megy.

A nyomozást tehát meghosszabbították szeptember 21-ig, és minden valószínűség szerint egészen a választásokig el is húzzák, két kimenetellel. Vagy az urnák nyitása előtt egy héttel derül ki, hogy na, ugye, ezek le akarták mészárolni a jótevőnket, vagy a választás után két héttel fölmentik őket. Más eshetőség nincsen.

További delikátok lesznek még, hogy némely tüntetéseket tettlegességig provokálnak a kopaszok, s ha ez sem lesz elég, Habony fölgyújtatja a Lendvai utcát, mert félelemre és reszketésre olyan szüksége van a despotának, mint egy falat kenyérre a pröküttjéhez, amelyet golyóállóban tunkol. Itt tartunk jelenleg.

A delírtől egyetlen módon menekülhetünk, de ezt ne adja Isten. Ha Botka, a szocik új királya tovább folytatja a Gyurcsány elleni hadjáratát, lenullázva a váltás minden lehetőségét, akkor a fentebb vázolt forgatókönyvre egyáltalán nem lesz szükség. A primitív és agresszív bagázs fütyörészve folytathatja az ország lezüllesztését, és a végén a mi hülyénk csettinthet majd hurkás ujjaival, hogy na, ugye. Viszont akkor félnék inkább, ha lehet.

Az sem nyerő, hogy így biztosan ott leszünk, ez egy más bajnokság lesz. Az UEFA 2011-ben jelentette be, hogy az Eb fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából 2020-ban tizenhárom ország egy-egy városában rendezik majd meg a kontinentális tornát. A jelentkezőknek két csomagra lehetett pályázni: az egyik a két elődöntőt és a finálét foglalta magában, míg a másik három csoportmérkőzést és egy egyenes kieséses meccset. Ezt az utóbbi kínálatot csíptük meg, foci lesz, de hogy mi azon részt veszünk-e, korántsem bizonyos, válogatottunk ugyanis most van épp a teljes szétzuhanás állapotában.

Pintér Attila mágust a napokban tette lapátra az az MLSZ, amely szerv hasonlatosan a mostanában dívó magyar viszonyokhoz senki emberfia szakértőt nem kérdezett meg, hogy ez a jóember alkalmas-e a magas tisztség – szövkap, a szerk. – betöltésére, és nem volt az. Kommunikációs tréningre ugyan elküldték, de ettől még nem nyert a csapata. Így, miután beigazolódott, hogy a magyar futballt irányító grémium csak olyannyira alkalmatlan, mint az általa a sifonérból előhúzott kapitány, utcára tették hatvanmilliós végkielégüléssel, és most az ártatlan Dárdai Pállal vitetik el a balhét, akit Bukarestben dobnak az oroszlánok elé.

A pórnépnek nyújott mézesmadzag mellett csak azt nem vallja be senki a magyar futball-közéletben, hogy lehet itt Eb-meccs, sőt maga Szűz Mária is aláereszkedhet Felcsúton, ez a játék nem nekünk való. Mert akárhány „Magyarország jobban teljesít” sajtótájékoztató hangzik is el az éterben, pénzünk nincs ahhoz, hogy focink legyen. Jelzésül: történtek érdekességek az idei átigazolási időszakban. Például az, hogy mennyi pénzt költöttek el játékosra Európának azon a felén, ahol a labdarúgóklubok tényleg labdarúgóklubok. Az angol Premier League-ben nyolcszázharmincöt millió euró, mintegy háromszázharmincegy milliárd forint értékben vett játékost az élvonal húsz csapata (a magyar kormány 100-120 milliárdból tervezi megújítani a Puskás-stadiont, ebből a lóvéból tehát nagyjából három kijönne). A Manchester United egymaga több mint kétszázmillió eurót költött el, még úgy is, hogy Radamel Falcaót most épp kölcsönben szerezte meg. Könnyen ugrálnak, még a tavasszal kötöttek szerződést két szponzorral csupáncsak egymilliárd euró értékben. Szerintem velük kéne Eb-t rendeztetni frissen honosított magyarokkal, ebben meg az orosz maffia segédkezhetne útlevelekkel. Ez a vonal manapság úgyis nagyon megy.

„Hivatalosan 7213 néző tekintette meg a helyszínen a Győr–Ferencváros bajnokit vasárnap, de ennél többen is lehettek volna, ha nem torkollik káoszba a beléptetés. Noha mindenki időben megérkezett a meccs előtt, aki türelmes volt, legalább a második félidőt láthatta, aki nem, hazament. Bár nem tudni, mennyivel lehetett volna magasabb a nézőszám az ETO Parkban, ha gördülékenyen működik a szurkolók beengedése, a meccs így is ebben a szezonban rekordot jelentő nézőszámot hozott. A legutóbbi fordulóhoz hasonlóan több mint ötezren voltak kíváncsiak Diósgyőrben kedvenceik meccsére, ezúttal a KTE ellen, így most is hozták a tőlük megszokott számokat. Nem meglepetés az sem, hogy két albérletbe kényszerülő csapat, az MTK és a Dunaújváros „hazai” mérkőzésére nem látogattak ki sokan. Garami József együttesét a Budapest Honvéd ellen 743-an tekintették meg a felcsúti Pancho Arénában, míg a DPASE fellépése a Lombard ellen mindösszesen 443 embert érdekelt a székesfehérvári lelátókon. Noha továbbra sem kaphatunk tökéletes képet az adatokról – ugyanis a harmadik körből hátravan még a korábban elhalasztott Ferencváros–Dunaújváros mérkőzés –, azt azért megállapíthatjuk, hogy az eddigiekhez képest emelkedés tapasztalható. A fordulót a meglévő adatok szerint 23 117-en látták a helyszíneken, ami 2890 fős átlagot és idényrekordot jelent.”

Akkor most fasza, örüljünk korlátok nélkül, nincs az az erő, amely megfúrhatná a boldogságot, hacsaknem az a szemét fű nem lesz a hunyó már megint. Az amúgy külsőre ötcsillagos gyógyfürdőre hajazó budimelléki Felcsút-Pancho-Aréna gyöpje nem bírja a vizet. Nem arra az időjárásra tervezték, ami minálunk honos. Hullott egy kis égi áldás, máris jetskiztek rajta a futball-huligánok a tarajos frizurájukkal, a sérónak azonban nem ártott az eső, a teremtő tudhatja csak, mitől lesz Hitlerjugend kinézete manapság minden elsőáldozó labdakergetőnek. Jut is eszembe a nemisfaszista ember emlegetéséről, itt nem csak a fűvel, nézőszámmal, a játék nívótlanságával van baj. A mi jódógos futball-közönségünk csupán és egyszerűen bunkó. Szájkaratézni indul hétvégente a neki épülő stadionokba, ettől a szokásától semmi sem térítheti el, és az utált Európa a futball-szövetség fogdmegjei segedelmével méri rá – egyként miránk is – a csapást.

Nincsen se laca, se faca. Az UEFA megbüntette a Ferencvárost, mert a fiumei mérkőzésen a szurkolók rasszista rigmusokat skandáltak, valamint kifeszítettek egy olyan zászlót is, amin tiltott jelkép szerepelt. Emellett a szervezet szerint a szimpatizánsok náci karlendítést is „alkalmaztak” a mérkőzésen. A zöld-fehéreknek 50 ezer eurót (15.7 millió forint) kell a szövetség kasszájába fizetniük. Emellett a Ferencvárosnak a következő hazai nemzetközi kupamérkőzését nézők nélkül kell lejátszania – legyen ez a találkozó az elkövetkező években bármikor. Ez azt jelenti, hogy az új Üllői úti arénában az első nemzetközi tétmeccsen nem lehetnek nézők. A klubnál úgy számolnak, hogy a szurkolók miatt így már csaknem 50 millió forintos kár érte a klubot – legalábbis, ha az említett két tétel mellett belevesszük a zárt kapus mérkőzés miatti bevételkiesést is.

No, ez van Hunniában. Csak olyan a futball, mint maga az ország, már mért is lenne más, lakmusz ez bizony. Van nekünk érpataki jeles polgármesterünk, aki bábukat akasztgat, zászlókon tapod, van jószívű jótakarónk is, az örökös miniszterelnök. Van neki Kövérje, van neki Áderja, és van neki még sok-sok szobatársa. Annyi immár, hogy nincs az a kollégium, amely magába fogadhatná a brancsot, igaz, nem is kell, mert maga az ország vált szobává. A Nyilas Misik pedig csak szaporodnak, a legutolsó jelentések szerint négymilliónyian vagyunk, és számunk, sokaságunk kitartóan növekszik az előrejelzések szerint. Itt lenne az ideje stadionba menni, füstöt okádni, fütyölni a légbe kicsinyt, de azért hallhatón.