magyar krónika – Rezeda világa

Pitypangos médiaálmok

rezeda — Sat, 04 Apr 2015 02:01:48 +0000

Habár az ejakulátum Simicska már nem komilfó a többi gecinek, eleddig nyújtott szolgáltatásaira azért szükség volna. Utat mindenki tud építeni ebben az országban, meg újságot írni is. Így vélik nyusziék, illetőleg fideszék, és legott indítanának mindenféle sajtós dolgokat, mert arra óhatatlan szüksége van az egyatábornak, hogy hitükben őket tudományos alapon megerősítsék. Ilyen baromságot mindeddig csak egy bíborostól hallottam, jó lesz hát ezeknek is, mindannyian az ürdüng köpönyegéből bújtak elő ugyanis.

A pénzünk már náluk van az ország nyomorúságára és szomorúságára, azt tesznek vele, amit csak akarnak, még a poltpeti is engedi nekik. Most épp fideszlapokat, meg fideszrádiót akarnak a lelkeim, mert ugyan semmit sem felejtenek, de a jelek szerint nem is tanulnak ugyanúgy semmit sem, minden józan paraszti belátás szerint tehát menthetetlenek. De ezt már meglehetős régóta tudjuk róluk. Éppen a fő mókamester Kerényi elbaltázott próbálkozása óta, amikor nem is oly rég pitypangba borította volna az egész elcseszett országot, hogy talpaink egymásba érjenek.

Ez a magyarkrónikás jógatanfolyam nem vezetett eredményre, bár tavasz van és nem gyönyörű, mégis belepte a tavalyi hó, ideje tehát átülni egy másik autóba. Hogy ezek az agymosásra berendezkedett gründolások milyen eredménnyel járnak, jól demonstrálja a szép emlékű emegy sorsa. Ez a próbálkozás amellett, hogy halva született alig három hete, stílszerűen népmesei hőssé vált, és halálnak halálával halt. És hiába van neki permanensen többmillió embere, aki a delíres álmok szerint a szavain csüng, ha a nézettsége a nullához közelít. Ezt a két párhuzamos valóságot azért nem ártana közelíteni a végtelenben, mert a józanodás fájó lesz egyszer. Öröm az ürömükben: nem nekünk.

Viszont mint kitetszik, ezek a jótét lelkek szeretnek pofonért sorban állni, hogy az ünnep szellemében emlékezzünk meg róluk: készek odatartani a másik orcájukat is. A vizslájuk megdöglött, mostan újabb halnivalókat húznak elő az elapadhatatlan alomból. Mint hírlik, az általuk elveszettnek vélt Magyar Nemzet helyett egy nekik való napilapot indítanának a Napi Gazdaság romjain, aztán egy nemzeti bulváros hetit, meg egy nemzeti nőiest is. Ebben lehet, hogy a harrach-semjén duó készteti majd szaporodási célzatú kamatyra a miséből megtért népeket. De ez csak kaján kéj a részemről.

Meg nekik való rádiót is szeretnének az álomittasak. Valljuk be, ránk fér már ebben a médiasivatagban mindaz az oázis, amelyet a megszületni óhajtott sajtótermékek nyújtani tudnak. Úgy kellenek ezek, mint egy falat kalács, amelyet habonyárpi adni bír, mert ő lesz ennek az egésznek az atyaúristene. Gucciban hordja majd a kvesztorból megmentett lóvét, ám az egész hóbelevanccal egy aprócska baj van csupán: nem lesz, amiről szóljon a harsona. Hogy ez a hely a lehető világok legjobbika, azt nem lehet a végtelenségig ragozni, meg a pitypang sem nyílik örökké. Bár ha mintául veszik a nagy testvért, az emegyet, akkor mindig csütörtök lesz permanens harmincöt fokkal. Nem köll túlragozni a dolgokat, különben is jön a nyúl. Alkonyúl, megírom.

Kerényi? Megírom

rezeda — Fri, 19 Sep 2014 05:41:51 +0000

Hirtelen megvilágosodott az igen hosszú nevű kormánybiztosként tevékenykedő NER-vátesz Kerényi Imre. Neki amúgy az a feladata, hogy lehetőleg minél több közpénzt csesszen el giccses-hagymázas álmaira, amelyekhez totálisan szabad kezet kap a gazdától, de hogy mért, azt nem tudni. Illetve dehogynem. Egyszerűsíteni is lehetne hivatala nevét, mondjuk átnevelési kormánybiztossággá, de ez a goebbelsi tevékenység valahogyan mindig megbukik a liberális ármányon. Így, bár nyakló nélkül szórja a pénzt baromságokra, megfelelő lágerek nélkül az eredmény nullának mutatkozik, mivel a Himmler-klón hiányzik a rendszerből az eszme kiteljesítéséhez. Ennek hiányában azonban nem ártana ráküldeni egy fénykorában lévő Budayt, de ő a csak a rendszer által kikiáltott komcsikban utazik, az igaziakat, mint a mi hősünk, békiben hagyná, és amúgy is más hadterületre küldte a párt. Kerényi tehát ámokfuthat kedvére.

Hősünk most épp új helyet keres az általa megrendelt, az alaptörvényt propagáló festményeknek, mivel rájött, azok mégsem valók a Parlamentbe. A tizenhat „műalkotás” darabját 1,6 millió forint közpénzért rendelte meg a hajdan jobb sorsra érdemesebb volt színházi, ma bohócügyi ember. Ezek a festmények állítólag százötven év magyar történelméből választott jeleneteket ábrázolnak, köztük persze a 2006. október 23-i lovas rendőrattakot. Ezek a remekek az utóbbi időben vándorkiállításon járták az országot, de most legalább fél évre raktárba kerülnek. Kerényi ugyanis azon kapta magát, hogy mégsem gondolja az Országházba valónak a képeket. Hogy mi okozta a revelációt, az nem tudható, de úgy érvelt, az épületet tervező Steindl Imre már Munkácsy Honfoglalását sem akarta a Házban látni. Hogy most kettejük közül éppen ki forog a sírjában, azt nem tudni.

De visszamenve az időben, így Imrénk áldásos tevékenységében, találunk más cukiságokat is. Minden az „Alaptörvénnyel” kezdődött, ennek számos-számtalan díszes, matyóhimzéses kiadásával, amelyet már a krónika sem tud számon tartani, főleg nem a reájuk elszórt milliókat. Aztán a módosításokat, a gránitszilárd passzusok újabb változatait, aztán a házelnök Kövér úr által aláírt újabb díszes kiadásokat meg ezek módosítását. Úgy hömpölyög a pénz kifelé a hülyeségre, akárha a Duna. Aztán ezen kiadványokhoz rendelt asztalok minden közintézményben, ugye. Mindez már delír. De ez sem volt elég, mert haladni kell ezzel a hülye XXI. századdal, pedig mennyivel méltóbbak voltak az azt megelőző harmincas-negyvenes évei. De a derekat be köll adni, ha azt kívánja a haza.

Így tehát több mint hatmillió forintért megrendelte hősünk az alaptörvény díszkiadásának iPadre optimalizált változatát. A digitális alaptörvény viszont nehézkesen megy, és nincs benne sok extra a nyomtatott változathoz képest, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szerint így is nagy az érdeklődés, már az angol változatot is több ezren letöltötték. „A Közlönyben is jobban mutat, mint ezen” – írta viszont egy kommentelő. az alaptörvény díszkiadásának iPadre optimalizált változatáról. Az alkalmazást az Apple webáruházából lehet letölteni, de az értékelések szerint a felhasználók nincsenek vele megelégedve, az alkalmazás használhatatlan, túl nagy, túl lassú, szerencsétlen kivitelezés, szaggat, akad, borzalmas, összegányolt munka. Mindegy, ez is megvót, dörzsölheti tenyerét a mi mindenes biztosunk.

De gányolt már „Nemzeti könyvtár”-at is háromszázmillióért, meg ezt a csodát: „A Magyar Krónika a centrális politikai erőtér építő embereiről szól. Fizikai és szellemi értelemben. Hőseit e folyóirat tisztelettel és szeretettel mutatja be. A Várkertbazár felújítását vezénylő néhai Zumbok úr, a Kossuth teret megálmodó Wachsler úr, a nagyberuházásokat bonyolító Fürjes úr, a Vár 25 elnevezésű felújítási terven munkálkodó Potzner úr, a káptalantóti kertészmérnök asszony, a tejcsináló Cserpes úr, dalcsináló Ákos úr, a kiállításokat varázsló Baán úr, a színházcsináló és öt gyermeket nevelő Vidnyánszky úr, a borkészítő Bock úr, a lótenyésztő Lázár testvérek meg a többi eredményes ember mesélje el e folyóiratban gyermekkorát is, képzését is és a nagymama krémesét is”.

Ez, ki ne tudná, a Magyar Krónika nevű népbutító havilap toborzó levele, első példánya megjelent, s habár háromszáz miller erre is van, azóta néma csend. Nem érdemes folytatni, és összeszámolni sem, hány százmillió, vagy mennyi milliárd ment a kukába, gajra egy bomlott elme játékaként, amely perverziót bőkezűen dotálja a köz pénzéből. De megjegyzem, ez a tortának csak egy aprócska szelete, mert a lelkünk minden pénzt megér a rezsimnek, és haladnak is előre a lenini úton rendületlenül.

Néhány dolgok – Narancsháza

rezeda — Thu, 11 Sep 2014 17:00:49 +0000

Kövér László lázáros házelnök egy múlt szerdai rendezvényen ezt mondta Lengyelországban (valószínűleg Tapolcára vizionálta magát): tévedés, hogy Ukrajnában valódi demokrácia készülne, és nyilvánvalóan nem valós lehetőség, hogy a nem létező ukrán állam hadserege legyőzi az orosz hadsereget. Azt is mondta: Ukrajnában egy manipulált folyamat zajlik, amiben a legkisebb szerep épp az ukránoknak jutott, ennek a cirkusznak pedig az a célja, hogy Európát egyszer és mindenkorra leválassza Oroszországról. A Gazeta Wyborcza szerint a mondatok után a magyar házelnök munkatársai arról győzködték a lengyel stábot, ne közöljék a felvételt, sőt: azzal kezdték vádolni őket, hogy manipulálni fogják a magyar házelnök szavait. Kövér megmagyarázta hallgatóságának, hogy miért ragadtatta ennyire el magát: a házelnök nem ilyen kérdéseket várt. A program egyik szervezője állítólag meg is kérte Kövért, ne beszéljen a résztvevőkkel ilyen leereszkedő hangnemben, mire a házelnök monologizálni kezdett, erre pedig az egyik ukrán résztvevő felszólalt, és azt mondta, Kövér érzéketlen az ukránok drámája iránt, majd kiment a teremből, több másik nézővel egyetemben. Menjünk ki mi is. Itt tartunk hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

Ezek után igyekszem indulatmentesen nézgelődni, hogy megtudjam, mért vagyunk tökhülyék. Csak szemezgetek a kínálatból, amely bőséges, és horrorisztikus. Nézzük csak, mi volt két szuperholddal ezelőtt a vidéken. A’la: Magyar Krónika. Igényes, esztétikus kiadvánnyal lepte meg a polgári olvasóközönséget és mindenkit, aki szomjúhozza a szépet, a Magyar Krónika szerkesztőcsapata. Ahogy a főszerkesztő beköszöntőjében írja: „mi, a Magyar Krónika szerkesztői nem szeretnénk, ha az olvasóink hagynák magukat keserű emberektől befolyásolni, hogy az élet szépségei előtt hunyják be szemüket, és keseregjenek”. Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott például úgy fogalmazta meg, hogy a Krónika örömhírt akar terjeszteni, mert – ezt már Bencsik Gábor főszerkesztő fűzte hozzá – Magyarország fölött szétterül a rosszkedv, az érezd magad szarul kultúrája, pedig élni szép, és élni jó. A második etap holvan? Asszonyaim drágáim, ugyepersze.

Megazé’, hogy tudd, hol a francba éldegélsz. Álláshirdetésben keres labdarúgókat a Salgótarjáni Barátok Torna Club, erre külföldi állampolgárok munkavállalási engedélye miatt van szükség. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján közzétett hirdetés szerint az SBTC szeptember 15-től napi nyolc órában határozatlan időre alkalmazná a labdarúgókat. Elvárt gyakorlati idő nem szükséges és elvárt szakképzettség sincs. Szerepel még az információk között, hogy „a munkaerőigény bejelentéséhez várhatóan harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására irányuló kérelem kapcsolódik”, illetve, hogy „az állásbejelentéshez várhatóan külföldi állampolgár foglalkoztatására irányuló kérelem kapcsolódik”. A szokatlan hirdetésről az MTI megkérdezte a Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatóját. Tamási Ildikó elmondta: a külföldi munkavállalást szabályozó kormányrendelet értelmében a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásához a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz kell benyújtani az összevont tartózkodási engedély iránti kérelmet. A munkaügyi központ ezután nyilatkozik arról, hogy támogatja-e a harmadik országbeli állampolgár adott munkakörben történő magyarországi munkavállalását. (Meg a stadiont) Óénédesistenem, kerek a fideszszabta világ, ennél kerekebb már nem is lehetne. Csak szétfolyik az idő, nincs érkezésem ennyi hülyeségre, asszem.

Hogyha ezt most fölfogtad, (Fölfogtad?) akkor kámpicsorodj el szavazni. Egyébiránt azt mondja egy fölmérés, hogy a magyarok ötöde nem érti, amit olvas. Ne légy benne a statisztikában én vérem, igen nagy vérem, ősz van ugye?

A lapalapító – féléves történet

rezeda — Thu, 09 Jan 2014 15:05:01 +0000

Májusban írtam a lentebbi szöveget, akkor nemzetiszínházi metódusból. Most január van, a főszereplő ugyanaz: Kerényi rongyember. Most épp készülnek Orbánbasival lapot alapítani, a magyarkrónikát, szellemi nívójuk ha lehet, tovább zsugorodott, hatalmuk nőtt, ilyképpen azt óhajtanák, hogy mindenki a szintjükön legyen, hát nem egészen így van a dolog. Akadnak emlékezők is, akik ezt látják: gyomorforgató úri muri hülyébb kivitelben, a felkapaszkodott suttyók a bokorugrók vigyorgó társaságában. Nem tudom, hogy meddig lehet fokozni a primitív tébolyt, most már csak a béljósok és a máglya hiányzik a boszorkányüldözéssel együtt. Kisebbik részük nem szimpla gerinctelenségből árulja magát a jobboldal sivatagos felületein, hanem tényleg olyan hülye, hogy elhiszi, amit Orbán Viktor mond neki. Előttük le a kalappal.

Most csak ideteszem Kulka János szövegét, komment későbben sem. Nincs fűznivaló.

„Magyar állampolgárként és a Nemzeti Színház társulatának egykori tagjaként visszautasítom Kerényi Imre szavait, melyekkel a Nemzeti Színház elmúlt éveit minősíti. Én szégyellem magam azért, hogy ez megtörténhet. Szégyellem, hogy 2013-ban, Magyarországon minden következmény nélkül megbélyegezhet bárki bárkit. Szégyellem, hogy ezt állami hivatalnokok is megtehetik a felelősségre vonás legcsekélyebb kockázata nélkül. Szégyellem, hogy Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott buzizik, és a Nemzeti Színház jövendőbeli igazgatója, Vidnyánszky Attila ebben semmi kivetnivalót nem talál, sőt együtt aratnak göcögő tetszést nézőik körében. Szégyellem magam helyettük és a feletteseik helyett, akik nem szólítják lemondásra őket és szégyellem magam a nézők helyett, akik mindehhez jóérzéssel asszisztálnak. Helyetted szégyellem magam, Imre. Mint utóbb nyilatkoztad, a rendezvényen magánemberként beszéltél, színházi emberek között voltál, abban a közegben ez a stílus belefér és nem bántásnak szántad, amit mondtál. Ezúton közlöm veled, Imre, hogy tévedsz. Az általad említett közegbe nemcsak ez a stílus nem fér bele, de már te magad sem. Ezúton közlöm továbbá, hogy a Vidnyánszky Attilával folytatott nyilvános beszélgetéseteken elhangzottak következményeképpen a Nemzeti Színházban a következő évadra átvinni tervezett Sirályban nem lépek színpadra.”

Pont, ül, lezár.

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

Ez 1937-ben íródott, most pedig 2014 van. És minden ugyanolyan, minden ugyanaz.

Magyar Krónika – új lap, új mélység

rezeda — Tue, 07 Jan 2014 07:14:55 +0000

Tegnap délelőtt fölrobbant az internet világa, miután Kerényi Imre – Orbán bohóca – bejelentette, hogy valamilyen – nyilván köz – pénzből új lapot gründol orbánbasi és rendszere mennybemenetelének előkészítésére. Ez az aktus még odébb van, de ami késik, az nem múlik, a szentté avatás előtt választásokat is kéne nyerni, s ha már a saját nyomtatott sajtótermékek, úgymint Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz eléggé szarul teljesítenek a maguk pár ezres fogyásával, köll egy lap is az immár teljesen leigázott elektronikus médium mellé, ez lenne a Magyar Krónika a tervek szerint. Kerényi már eddig is bizonyította, hogy önjáró debil: alaptörvény asztala, alaptörvény díszkiadás, alaptörvény festmények, ezek mind az ő lázálmos szülöttei. Nem mondták neki, hogy ezt nem kéne, így jöhetett a lapalapítás ötlete. Jól van, alapítson. Azt viszont érdemes kifigyelni, milyen „értékek” mentén képzeli, s hogyan az agyhalott működést. Tanulságos sorok következnek, kéretik az öveket becsatolni. Ez az agyrém minden pénzt megér, ím:

„A tárgy nívós és sikeres folyóirat alapítása, mely eszméinket hirdeti. Legyen e lap az állam által támogatott kulturális innováció egyik eleme. A Magyar Krónika reprezentatív és gyűjtendő havi kiadvány. Kordokumentum. A Magyar Krónika a centrális politikai erőtér építő embereiről szól. Fizikai és szellemi értelemben. Hőseit e folyóirat tisztelettel és szeretettel mutatja be. A Várkertbazár felújítását vezénylő néhai Zumbok úr, a Kossuth teret megálmodó Wachsler úr, a nagyberuházásokat bonyolító Fürjes úr, a tejcsináló Cserpes úr, dalcsináló Ákos úr, a kiállításokat varázsló Baán úr, a színházcsináló és öt gyermeket nevelő Vidnyánszky úr, a borkészítő Bock úr, a lótenyésztő Lázár testvérek meg a többi eredményes ember mesélje el e folyóiratban gyermekkorát is, képzését is és a nagymama krémesét is.

A Magyar Krónika célja a legjobb szerzők megnyerése, kik számlaképesek, s hajlandóak hónapról hónapra megnyilvánulni e folyóirat hasábjain. A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond. A Magyar Krónika jelszava: keresd a jót.

Legjobbjaink a gondolkodás négyzethálóját rávetítik a jelenségekre, s ha jót lelnek, megírják. Ha egymásban találják meg a jót, azt is megírják. Itt ne legyen bozótharc. Baráti tűz sem. Kell a jó, a szép, az igaz, az érvényes gondolat, a tanítás, a pozitív energia és a szövetség. Kell az igen. Igen, keresd a jót.

Jó volt a színdarab. Megírom. Lebilincselt a koncert. Megírom. Kinyílott a pitypang. Megírom. A kormánybiztos a televízióban elkápráztatta a kérdezőbiztost, idős művészünk csinált egy szép filmet, a biopiacon sárga volt a pecsenyekacsa, megírom. Csökkent a rezsim. Megírom. Ellenfelem jól szólalt meg. Megírom és megdicsérem.

A Magyar Krónika szerzői szellemi életünk meghatározó személyiségei. Akikből nem önbizalomhiány árad, hanem derű, hit és szakmaiság. A lenti leírás rigorózus, de ne rettenjünk el. Csak kikalapált gazdálkodás és kicsiszolt forma segítségével épülhet szellemi templom, melynek oltárain minden szerző a maga legjobb liturgiáját mutatja be. Tetszés szerinti tartalommal, alcímmel és terjedelemben. Egyetlen komoly kérés az oldalpárokban, az oldalpárban, az oldalban és a hasábban történő szerkesztés elvének betartása. A több oldalpár szerzője a monumentális formát valósítja meg, az oldalpáré a tekintélyes formát, az oldalé a kis formát, a hasábíró szösszenetével vesz részt e vállalkozásban.

Lehet választani.
Így jöhet létre a személyesség varázsa: ezek az oldalpárok az enyémek.
Vagy: ez az oldalpár én vagyok.
Vagy: ez az oldal én vagyok.
Vagy: ez a hasáb én vagyok.”

Javallott házi könyvtáraink képeinek és az általunk készített felvételek használata. A szorgalmas méhecskéről készített kép szép és jogtiszta. Ha ikergyermekeink születtek, jöhet róluk a mobiltelefonon készített felvétel.”

Hab a tortán, hogy sok remélt szerző – akikkel Kerényi persze nem egyeztetett, élből utasította el, hogy a nevét adja ehhez a tervezett gennyhez, de ne legyenek kétségeink, akad tollforgató bőven, de azért vicces lesz, mikor ezek az ostoba emberek elhiszik, hogy okosak, és elkezdik fullba nyomni a kretént. Aztán lesz, aki beszopja, őrület.