A kormánymédia kezd ebbe az állapotba kerülni. Akik kitartóan figyelték a ténykedését, és a legenyhébb tüneteit is mutatták a gondolkozásnak, már csak legyintenek, megadólag nyugtázzák, hogy azt sem lehet elhinni, amit kérdez. Egy újság, televízió, rádió számára az a vég, amikor elveszíti a hitelét, az ilyenek meg szoktak bukni, mert senki nem kíváncsi rájuk, a hirdetők elhagyják őket, a pénz elfogy, a szerkesztőség redőnye pedig recsegve aláereszkedik. Neriában ez nincs így, mivel piac sehol nincs, az újságírás területén sem. Itt nem a jó és hiteles marad talpon, hanem a talpnyaló.

Ez önmagában tragédia, s nem a nyilvánosság elveszése miatt elsősorban, hanem, mert elhülyíti a lakosságot, agyatlan zombivá teszi, ami állapot nem jó tartósan sem az államnak, sem az egyénnek, de erre csak akkor jönnek rá, amikor késő lesz. A zuhanó példányszámú KESMA lapok, a nem nézett M-es tévék, a nem hallgatott rádiók azt mutatják, hogy egyszer eljön az idő, amikor kiderül, hogy nem hatékony, sőt, kontraproduktív a permanens hazudozás. Egy idő után már minden mindegy, s teszem azt, ha az Origo mától igazi újságként kezdene működni, akkor sem hinnének neki már, mert eljátszotta a jogait erre nézvést.

Amikor pedig rádöbben a hatalom, hogy százmilliárdok, kitartó rombolás, lapbezárás és faragás mind hiábavaló volt, mert van egy réteg, amelyik nem átverhető, akkor taktikát vált és báránybőrbe bújik. Ilyen volt tegnap az, amikor ál Népszabadságot terjesztettek, ál Népszabadságban fúrták az ellenzéket, ami több helyen már maga a helyi hatalom. Ennél lejjebb tényleg nincsen, mint amikor a hitelét vesztett aljasság egy valaha hiteles névvel akarja eladni magát, mintha a Bibliában éltetnénk az evolúciót, vagy Darwin nevében mesélnénk a teremtés csodájáról, noch dazu mondanánk a keresztyén istentiszteleten, hogy egy az Isten, Allah.

Bár, ha belegondolunk miniszterügynök elvtárs sajátos lelkivilágába, szerelmére Erdogan és a türkök iránt, és pláne, hogy kipcsak szegény, semmi sem elképzelhetetlen, még az sem, ha arra lenne szüksége a hatalomért, Horn Gyulának adná ki magát, mert az élet csodaszép. Viszont most nem erről van szó, hanem más csudákról, a Népszabadság meggyalázásáról, ami egyrészt a név, másrészt az eszme, harmadjára pedig az emlékek porba tiprása, ami így együtt arra kellene horgasszon minket, hogy furkósbotot fogjunk. De ilyen késztetések itt senkiben nincsenek, mert minek, ha sóhajtozni is lehet.

Ugyancsak tegnap egy plakáton a Kétfarkúak nevében végeztek aljas rasszista uszítást valakik. Ilyeneket a fidelitászok szoktak csinálni, nekik eddig terjed a horizontjuk, ami azt is mutatja, hogy a Fidesz következő nemzedéke még aljasabb és még primitívebb lesz, mint a mostani. Bár a romlás harminc éve egyenes vonalú, elég csak a mostani elnökségre nézni. Az állapítható meg, hogy egy dolog állandó a Fideszben, ami Orbán Viktor, és az ő züllésével párhuzamosan zuhan a tagság, elnökség és rajongó tábor szellemi és erkölcsi nívója is. Meg természetesen az ország maga is spirális alakban iramlik a trágya aljára.

A pécsi Fidelitast föloszlatták, mert a város elesett. Ez így nem fog maradni, a mostaniak, akik már így is ilyen Kétfarkúak nevében rasszista uszító nívón vannak és voltak, mennek a lecsóba, és jönnek helyettük még aljasabbak és butábbak. A Népszabadság meggyalázása, a Kétfarkú bőrbe bújt mocsok erre figyelmeztet leginkább. Ahogyan itt örömködünk az egyes városok elnyert szabadságán, azt nem lehet feledni, hogy ezek csak szigetek a ganajtengerben, a friss, romlatlan illatukat pedig hamar elfedheti a szarszag. Az erre utaló jelek erősek, tehát légy résen. Mindig résen. Vagy no pasaran, nekem mindegy.

Van ez a garantált alapjövedelem nevű képződmény, amelyről viták folynak – vitakezdemények csíráznak -, sőt, valaki megkérdezte a népeket is, hogyan vélekednek felőle. A proletárok hetvenhat százaléka – valamely érthetetlen, de mindenképpen csökött, deviáns és bunkó módon – úgy képzeli, hogy ez jó dolog volna, el tudná viselni.

Ez a hetvenhat százalék, akárhogyan is méregetem, ütögetem és rázom, mint a rumbatököt, a rabszolgák kétharmada. Még csak nem is fideszes matekkal, amely osztás és szorzás az egyharmadból hozta ki a bűvös számot, de erről a csodáról már nagyon sokat meséltek mások, úgyhogy lépjünk is túl rajta. A garantált alapjövedelemről sok mindenkinek nagyon sok véleménye van. Kósa Kupakos Lajosnak is támadt egy víziója.

Nagyon hosszú – szinte végtelen – idők óta úgy szólalt meg a drága, hogy mondandója grammatikailag úgy-ahogy rendben volt, ellenben az összeszedettebb fogalmazás mégis csak megmutatta lelkének igen sötét bugyrait. Az alapjövedelem filozófiai hátteréről értekezve ezt találta mondani: „Ez abból a tőből fakad, hogy legyen ingyen a sör, a pálinka, legyen minden ingyen, és ne is kelljen dolgozni semmit se, sőt, még annál is kevesebbet”.

Ez a duma első ránézésre arról tanúskodik, hogy édes, jó Lajosom lelkében mennyire szereti, meg rajongásig tiszteli a népeket, akikért dolgozik, és akik egyszersmind a magas hivatalba juttatták őtet. Ennyire. Úgy általában a kollégái is így vannak ezzel. A Lázár névre hallgató úgy véli, akinek nincs semmije, az annyit is ér, Matolcsy mágus szerint pedig negyvenhétezerből kacagva meg lehet élni.

A milliárdjait most nagyvonalúan hagyjuk a picsába – bocs érzékeny lelkű olvasó, de én egy bunkó, ingyenélő piás vagyok, erre fussa -, de ezzel az axiómával válik teljessé a Szentháromság. Összefoglalom hát, mit gondolnak ezek rólunk. A magyar általában libsibolsi ganaj, panelproli, akinek negyvenhétezer éppen elég havonta, mert úgysincsen semmije, ezért egy szar alak, csak a pia köll neki, mert amúgy is rühell dolgozni.

Ez egy eléggé karcos összkép az amúgy keményen dolgozó kisemberről, akit meg éppen Rogán Betelepítő Antal véd meg. Mindebből kitetszik, amúgy azt sem tudják ezek, hogy mit delirálnak össze. Látnak egy mikrofont, és csak beleokádják, ami láztól reszkető agyukban vibrál. Innen nézve nem lehet véletlen az sem, hogy Kövér elvtárs oly igen élénken óvja őket mindenféle megszólalástól, mert aztán ez a végeredmény, nem épp semmi, ugye.

Ellenben ilyen megközelítésből, miszerint csak az ingyen pia mozgatja meg a magyarok fantáziáját, máris megvan a 2018-as befutó. Van a kétfarkúaknak ez a frappáns ígérete az örökéletről meg az ingyen sörről. Ezzel a programmal a jelek szerint garantált a kétharmad, és bár így volna. Mert bármenyire is csűröm és csavarom, a jelenlegi magyar politikai palettán egyedül ők képviselik azt, akikre minden ellenérzés nélkül lehet ikszet nyomni. Az összes többi avas szagú, lejárt szavatosságú, romlott étel csupán. Bármennyire csomagolják újra, akkor is.