Jól ment a bolt mostanában, amióta a Fiatal Denevérek Szakszervezete vette át a hatalmat a Futrinka utcában, és az elejét meg a végét drótkerítéssel zárta le, hogy mindenféle turbános alakok, egerek, hangyák és katicabogarak be ne tehessék a lábukat. Ott éheztették őket a sarkon, kiguvadt a szemük, ahogyan a fődenevérek púpos kosarakkal cipelték a kaját a Szorgos Hörcsögből, és a képükbe vigyorogtak.

Az aldenevérek viszont házról házra jártak az utcában, begyűjtötték a lakók agyait, kis zacskóba tették, és vitték Masa nénihez. A szerencsétlenek, akik az agyukat mosásba adták, illetve elvették tőlük, ha akarták, ha nem, zombik lettek a tisztítás idejére, de, s ez volt a borzasztóbb, a visszakapott agyukkal sem lettek különbek. Kiveszett belőlük az élet, csak a hypóval elegyes Coccolino szagú fejük emlékeztetett arra, hogy valaha gondolkodtak is, de most már nem.

Egy nagymosás ugyanis felért egy lobotómiával, nemcsak kipucolta az agyakat Masa néni, hanem ki is vasalta simára és élire, mint a Berki heréit. Akinek így kezelték az agyát, olyan is lett, mint a kopasz celeb, és ők voltak többen. A fél Futrinka utca gyúrt, az izmait mutogatta, futballozott, hogy egymás talpára léptek. Néhány szemüveges hangya járkált csak könyvvel a hóna alatt, de aztán már ők sem, ki sem léptek az utcára, félvén, hogy a hypo-Coccolino kombós tömeg eltapossa őket.

Ilyen volt az élet az utcában. Most is egy denevér érkezett – fődenevér lehetett, mert huszárkabócák óvták karddal meg sisakkal -, kezében egy zacskó aggyal. Nagy bajusza volt ennek a denevérnek, fehér-boglyas, lóbálta a zacskó agyat, és köszönés nélkül verte a mosoda pultját, hogy szolgálják ki őt, de most rögtön. Így volt szokva.

Masa néni érkezett is, a mancsát törölgette, szemüvegét igazgatta és kérte az elnézést, de a bajuszos oda sem hederített, kicsapta a pultra az agyakat és nagymosást kért, fertőtlenítést meg dupla vasalást, mert, mint mondta, ezeknek a tulajdonosai különösen veszélyes alakok. Filozófusok, írók, részeges bölcsészek és nagypofájú gimnazisták.

Ezt előadta, és rögtön támadni is kezdett. Mint ordítva mondta Masa néninek, nézzen oda, hogy miket töltöget az agyakba, mostanában a kilúgozottak egyáltalán nem a migránshangyáktól félnek, hanem a klímaváltozástól. Vigyázzon, mondta Masa néninek, mert könnyen idomárok kezében találhatja magát meg az egész családját, és elviszi őket a cirkusz, hogy vissza sem jönnek soha már.

Masa néni azonban nem riadt meg a nagy pofájától, mutatta az árjegyzéket, amelyen nem szerepelt semmiféle agyfeltöltés, csupán tisztítás, mosás, lúgozás, fertőtlenítés, vasalás és gombfelvarrás. Átmutatott az utca túloldalára, ahol nagy neonfelirat világított, „Agyformázás, agyfeltöltés”, alatta meg, „Mindent beadok, mindent beteszek”, és érthetetlen módon egy feszület, futball labdával.

A bajuszos a kíséretével átzúdult az úton, majdnem elütötte őket egy szamárfogat, berúgta az ajtót és ordított volna, de elakadt a szava. Ott állt egy totyakos alak foszöld ingben, szalmakalapban, és tölcséren át egy kereszténység feliratú üvegből öntött épp egy agyba. De sorakoztak ott még üvegek futball, stadion, család, migráns, Soros és Gyurcsány feliratokkal is. Balról az üres agyak, jobbról a telitöltöttek, és a totyakos munka közben furcsán nyalogatta a száját.

Te? Viktor! – kérdezte a bajuszos megdöbbenve, de az nem lepődött meg. – Ki a tököm? – kérdezett vissza – Esetleg a Habony, a Kovács meg a Rétvári. Ne bámulj, itt a kész áru, vidd, sietni kell, mindjárt választás. – Ennyit mondott csak, és fütyörészve töltögette tovább az agyakat, kint az utcán meg a zombik épp készültek fölzabálni egymást. Gyönyörű egy nap volt, azt meg kell hagyni.

A rendőrök azt mondták Komáromy Gergelynek, a Riddim Colony nevű zenekar frontemberének, hogy vége van, begyógyszerezik, szétinjekciózzák, és hónapokra kivonják a forgalomból. Ő volt az, akit azt követően vittek be a pszichiátriára, hogy a városligeti tüntetésen felmászott a bontásra ítélt Közlekedési Múzeum kéményére, majd önként le is mászott onnan.

Valljuk meg, ez már egy új szint. Nem egyszerűen gumibottal tosszuk szét a kedves tüntető ábrázatát, még csak nem is bilincselés közben törjük el a vállát neki, miközben barátilag noszogatjuk. Sőt – hogy szolgáljunk a legendáriumnak is –, gumilövedékkel sem hatolunk a szemüregébe. Az ilyen avítt módszerek semmire sem jók, mert a delikvens tudata megmarad, sőt, ellenállási buzgalma netán meg is erősödik.

Viszont rendnek kell lenni. Hat éves programja ez már jámbor vezetőinknek, ami elérendő célt először a jóképű belügyminiszter hirdetett meg. Mint emlékezhetünk rá, két hetet adott erre magának, aztán semmire sem ment, éppen csak sms-ekig jutott, és még annak sem engedelmeskedtek a polgárok. Nem ültek át másik autóba, leszarták, magunk közt szólván még ezt az utasítást is, viszont az ilyen engedetlenség nem tartható, mert hová jutunk így, mely búbánatba?

A végén még reánk telepszik a káosz. Mindezt megelőzendő számos módszer létezik. Lehet élni óriásplakátokkal, meg lehet szállni, le lehet igázni a médiát, és onnan duruzsolni katatón módon a népeknek az egyedül idvezítő igazságot. Segítségül hívhatjuk a haveri egyházat, akinek méla szolgái a szószékről kukorékolják szavainkat, hogy egyszerűbb, istenfélő alattvalóink a Gyehenna tüzétől rettegve foglalják imába szent neveinket.

Mindezek taktikai elemek – ha már harc -, a stratégiai célok eléréséhöz, jelesül a népek teljes lebutításához az oktatási rendszert alakítjuk át. Szaladgáltatjuk és énekeltetjük a nebulókat, valamint hülye tankönyveket írunk nekik. Alsóbb szinteken, az óvodában pettyes labdák kíséretében képviselők látogatják rendszeresen a kis szarosokat, és migráncsnézőbe viszik őket a határra. Ráadásként megfélemlítjük a tanerőt, és egyéb cukiságok is alkalmasak ideánk eléréséhöz.

E küzdelem csak hosszú távon hoz eredményt, viszont most van helyzet kedves vezetőnk szerint. A kárhozatot hozó Európa maga a káosz az új doktrína alapján, ezzel szemben fatornyos hazánk a rend hona, annak képviselője és mintázata. És akkor, amikor mindezt a légbe eregette az ő szájából, elvetemült alakok mindenféle ligeteket védenek itt neki, ami annyit tesz, hogy zavar támadt az erőben, és ez tarthatatlan állapot.

Megmutatja, hogy hiába az immár hat éves küzdelem, mégsem sikerült teljesen kiirtani az értelmet az összes magyarokból. Mintegy kétmillióból azért igen, de mindig akadnak renitensek, mint itt is, és ilyen esetekben a zavart és undorító hatalom netán kemikáliákhoz fordul. Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.

Ámde:

„És vígasztald meg, ha vigasz/ a gyermeknek, hogy így igaz./ Talán dünnyögj egy új mesét,/ fasiszta kommunizmusét -/ mivelhogy rend kell a világba,/ a rend pedig arravaló,/ hogy ne legyen a gyerek hiába/ s ne legyen szabad, ami jó.”
(Na, ugyehogy, JA)

Mindehhez vajmi kevés kommentár szükségeltetik, a szavak ahogyan igyekeznek eltüntetni a duplagondol beszédben saját jelentésüket, azzal a lendülettel le is leplezik önmagukat, meg persze azt az embert is, akinek a szájából nem is oly rég kifolytak, és vallomást is tett egyidejűleg ezzel a mondatból kiemelt szövegrésszel: „…garantálja, hogy amiért mi dolgoztunk meg, a mienk is maradhasson.” Tulajdonképp ez az eszenciája az orbáni gondolkodásnak, hogy legyen a miénk, bár ne mi nyerjük a legtöbbet, azért mégis jó, ha minden itt van a markunkban, csak az a baj, amikor a nemzetről beszél, akkor önmagára és a haverjaira gondol, akik semmiért nem dolgoztak meg, és jól van ez így a magyarnak, már mér ne lenne, pedig nem értem, csak fölfogom.

Ha folyamatosan és nagy meggyőző erővel hazudnak nekünk, akkor előbb utóbb elhisszük azt, aminek az ellenkezőjét látjuk, mintha a narancstól bódult fiúk az „Így jártam anyátokkal” című mesés sorozat csecsén nevelkedtek volna, és magukévá tették Barnie tanítását, aki Marshallt oktatta arra, ha hazudunk, és arra rákérdeznek: akkorezmosthogy, akkor egy újabb, és még képtelenebb valótlanságot kell állítani, és mindezt addig ismételni, míg igaznak nem tűnik. Ez megy. Minden szinten, a csapból is, levelek segítségével, műsornak nevezett lobotómiával vagy aláírásgyűjtés közepette permanens szartömködés a fejekbe. Ilyen édesen előadva például a Magyar Nemzet nevű képződményben:

„A valutaalap úgy kapta vissza a pénzét, hogy annak zömét nem a polgárok fizették. Sikerült fenntartani a társadalmi békét. Nem jutottunk egyetlen IMF kormányozta állam sorsára sem, ahol a nemzetközi válságkezelés általában a pokol elszabadulásához vezetett. Hazánk azon ritka helyek közé tartozik a világban, ahol az IMF akár azzal is dicsekedhetne, hogy sikeres pályát futott be a gyámsága alá tartozó ország. Ezzel büszkélkedhetne, ha bármiféle köze volna ehhez. De nincs. Sőt, mi mondhatjuk azt, hogy az IMF ellenére értünk el komoly eredményeket, és dobtuk le vállunkról az évi több ezer milliárd forintos terhet. Abban vagyunk egyedülállók, hogy az előrelépést hitelezőink és jelentős tőkecsoportok ellenállásával szemben is sikerült véghezvinnünk.”
(Nánási Tamás MNO)

Alapesetben is méretes röhej az egész, de ezek a szövegek, és még sok más – rengeteg – hasonló segít abban, hogy elsorvadjon a magyar agya, és valami posványos ragacs maradjon a helyén, ha egyáltalán. Mindezeken a nagy-nagy ünnep, a szirupos glória újabb csöpögése holnap, a nagy nemzeti összeborulás, az ezer év, az István, a Mária és az egész hóbelevanc, aminek semmi de semmi értelme nincs, hacsaknem a koronázás felé vezető út újabb állomását nem tekintjük annak.

A kormányfő és Cser-Palkovics András polgármester a Nemzeti Emlékhelyen virágot helyez el Szent István király szarkofágjánál, majd a politikusok 11 órakor beszédet mondanak a Szent István Emlékév ünnepi műsorán, a Városház téren – tájékoztatta Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke korábban az MTI-t. A kihelyezett kormányülést a polgármesteri hivatalban tartják, az esemény első része a sajtó nyilvánossága előtt zajlik majd. A miniszterelnök és a kormánytagok a program során megtekintik Székesfehérvár megújított főutcáját is.

Minderről bizonyára spontán felvételek, videók születnek, tán arról is, hogy a várható égi háború elől maga OV menekít ki egy szimpatikus párocskát, mint a márciusi hókavalkád idején, még ez is lehet. Itt már minden előfordulhat, miközben az ellenzék részéről egy halk sóhaj hallatszik csupán a média csatazajában:

Török Zsolt telefonos sajtótájékoztatóján az MTI-nek vasárnap, „Szent István napja előestéjének” apropóján azt mondta: ezért olyan haladó szellemű kormányt kell választani 2014-ben, amely újjáépíti Magyarországot. Az MSZP győzelmével egyaránt nyernének a nők, a kisvállalkozók, a munkavállalók és a nyugdíjasok – jelentette ki az ellenzéki politikus, akinek ígérete szerint ezeknek a társadalmi csoportoknak nagyobb jólét, több biztonság és igazságosság lesz az osztályrészük. A „hűbéri rendszer” kialakulására példaként említette, hogy dandártábornoki kinevezés lett a Szilvásy-ügy egyik ülnökének a „jutalma”. Szívós Mária, aki határozottan lépett fel a korábbi kormányzattal kapcsolatos ügyekben, alkotmánybírói talárt kapott, a 2006-os eseményekhez „logisztikai segítséget” nyújtó Budai Gyula pedig agrárállamtitkár lett – sorolta kifogásait a szóvivő. Az Orbán Viktorhoz közelálló Mészáros család Fejér megyei birtokaira az Esterházyak is büszkék lettek volna, Sánta János, Lázár János barátja pedig hű vazallusként 500 trafikhoz is közel férhetett – fogalmazott a politikus. Török Zsolt szerint a Fidesz csupán egyetlen jó hagyományt vett át Szent Istvántól, mégpedig azt, hogy tíz falunként fel kell építeni egy templomot. Csakhogy úgy módosítva: tíz falunként nem templomot, hanem stadiont kell emelni – mondta a szóvivő.
(Török Zsolt, MSZP)

A kiegészítés annyi csupán, hogy sikerült összeveszniük, így nem tudható, ki a kurva élet válthatja fel bő fél év múlva a narancsgombócot, mert az ellenzék állapota már csak egzisztencialista megközelítéssel írható le, ez a gondolkodásmód pedig nem éppen a tömegek kenyere.

„Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni; sirasd meg, azt is meg fogod bánni; nevess a világ bolondságán vagy sirasd meg, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata.”
(Kierkegaard: Vagy-vagy)

Itt tartunk, baj van, nagy.