Mielőtt azt visítaná az üldözött kereszténység, hogy én gúnyt űzök az ő hitéből, sietve jelzem, hogy nekem ilyen illetlenség meg sem fordult a fejemben. A gúnyt a hitetlen ájtatosokon csattantom el, akik egyrészt azt hiszik, hogy ilyen totemoszlopok nélkül hit nem is létezik, pedig dehogynem, s csak úgy igazán. Másrészt az indokokkal szórakozok én, ha egyszer adja magát a buli.

Azt mondják az állíttatók, hogy a panelek között már régóta hiányzik a feszület, és éppen itt égető szükség is van rá az ördögtől való LIDL ellen, amely multi szeptemberben valamely termékéről leretusálta a csomagoláson látható keresztet, ami máig zengő botrányt okozott. Ezért a csepeli bambák – és itt nem a panelprolikról beszélek, hanem a szervilis dülledt szeműekről – a multi elé rakják a keresztet örök mementóul.

Ez van az indoklásban. Kitetszik, hogy kőkereszt nélkül nincsen élet sehol sem, főleg úgy, hogy az ittenieket – de inkább a pártja debilségét – a rezsik ura képviseli a görög-latin műveltségével, így, a hókuszpókkal neki és az ő urának adóznak. Nem valószínű, hogy elemi erejű követeléssel álltak volna elő a csepeliek, hogy keresztet akarnak a LIDL gonoszsága ellen. Mert ezután sem lehet bemenni a bótba tíz deka imádságért, és eddig sem lehetett. Ez nem így működik, csak a fidesznél.

Macondóban is elhajtották a halál bránerére Ricanor atyát az összes hókuszpókjával együtt, és az öreg Buendia kifejtette neki, hogy mért is. Azt mondta, ha Istennel akad dolguk, azt elintézik magukban, és így lehetnek ezzel a csepeliek is, akik feltehetően egyáltalán nem várják el, hogy Németh Szilárd levitáljon nekik a forró csokoládétól, megtérítési szándékkal, bár biztosan képes lenne erre is, amilyen ügyes és ugrifüles.

S ha most mindezért a cinizmusért engemet máglyára óhajtana küldeni a hitet hazudó keresztes sereg, jelzem, hogy szívesen a rőzsékre telepszek, legalább lesz egy kis melegség a téren. Viszont a keresztjüket, azt nem fogom megcsókolni, hogy behódoljak nekik, mert abban is teljesen biztos vagyok, hogy a magam módján több a hitem, mint a keresztállítóknak, csak nem csinálok belőle cirkuszi mutatványt.

Hogy érzékletesen bemutathassam, milyen a helyzet – nem csak Csepelen, hanem szerte a kerek országban is -, Hasek zsenialitását hívom segítségül, aki Otto Katz celebrálásával, Svejk ministrálása mellett mutatta be, hogyan is működik ez a hit, ami van az egyszerűeknek. Mert bárhogyan is csavarom, semmi nem változott azóta, csak a díszletek:

„…- Úgy látom, ön káromkodik – mondta komoran a fanatikus.

– Kolléga úr – folytatta Katz -, fel a fejjel, ne üljön itt olyan szomorúan, mintha öt perc múlva az akasztófára kellene mennie. Hallottam önről, hogy egyszer pénteken tévedésből sertéskotlettet evett a vendéglőben, mert azt tetszett hinni, hogy csütörtök van, és aztán a klozetton meg tetszett piszkálni a torkát az ujjával, hogy kijöjjön az egész, mert azt tetszett hinni, hogy isten különben elpusztítja önt. Én nem félek attól, hogy böjtidőben húst egyek, és a pokoltól sem félek. Pardon, parancsoljon inni. No, most már jobban érzi magát? Vagy talán haladó nézeteket vall a pokolról, és a korszellemhez meg a reformistákhoz igazodik? Szerintük a pokolban most már nem olyan közönséges kénes üstök vannak a szerencsétlen bűnösök számára, hanem magasnyomású, Papin-féle fazekak, a bűnösöket margarinban sütik, a nyársak elektromos úton működnek, a bűnösökön sok millió évig úthengerlő gépek járnak, a fogcsikorgatásról fogászok gondoskodnak különleges műszerekkel, az üvöltést gramofonra veszik, és a lemezeket felküldik a paradicsomba az igaz lelkek mulattatására. A paradicsomban kölnivíz-spriccelő gépek működnek, és a filharmónia olyan sokáig játssza Brahmsot, hogy az ember inkább a pokolba vagy a purgatóriumba kívánkozik. Az angyaloknak repülőgép-propeller van a fenekükben, hogy ne dolgozzák magukat agyon a szárnyukkal. Igyon, kolléga úr. Švejk, töltsön a főtisztelendő úrnak, úgy látom, nem érzi egészen jól magát…”

Hát, így valahogy.

Ezeknek még a seggéből is böjti szelek fújnak, vélekedhetnénk Marquez papa nyomán, ha nem fedeznénk fel mindebben a Fidesz kénköves leheletét, pedig ezt kell tennünk. Kitetszik az ifjú demokrata gyalulós módi az egészben, az az idea, vagy szabadságharcos lendület, amikor az úthenger magabiztosságával robognának végig a magyar társadalmon, mert lázáros agyuk – vagy a vezéré – ezt kívánja. Az utóbbi években kiderült, hogy ezeknek valami zsigeri módon nem tetszik, hogy ebben az országban megjelent a nyugati világ. Fölteszem, ha nem Tesco, Auchan, Aldi, Lidl, meg ilyesmi nevekre hallgatna a kiskereskedelem döntő hányadát bonyolító cégek sora, hanem mondjuk GUM volna a böcsületes neve, semmi baj nem lenne a vasárnapok szentségével, de ezt már csak kínomban felételezem. A tervezet szerint egyes esetekben kivételt tehetnének, így azt vizionálom nyomorult jókedvemben, hogy az oldást netán a Coop, meg a CBA üzletek kapnák, mert azokban dolgozni nem eredendő bűn.

Amúgy, ha tényleg a család lenne a lényeg, akkor nem igyekeznének annyira mintegy huszonöt harmincezret teljesen tönkre tenni. Hirtelen elvégzett számítások szerint ha vasárnap bezáratnák a mindenféle marketeket, akkor ennyi dolgozótól lennének kénytelenek megválni az áruházláncok, mert nem bírnák foglalkoztatni őket. Az is rémlik, hogy ezekben a lélekveszejtő boltokban mintha magyar anyák dolgoznának túlnyomórészt. Ha bezáratják a boltokat, s emiatt utcára kerülnek a népek, akkor garantáltan együtt lehet a család, és nem csak vasárnap, de ez nem zavarja a műkeresztényi lelkeket. A huszonegyedik században az történt ugyanis, hogy a romlott lelkű magyarok nem a feszület előtt zsolozsmáznak a megszentelt napon, hanem vásárolni mennek, sokszor családostul, mert ekkor érnek rá, és rohadt sok pénzt hagynak ott. Már akinek telik a bevásárlás luxusára.

Viszont az ördög szokás szerint a részletekben rejtezik, nem a vasárnap a baj, hanem a multi. Ezek az extraprofitot pofátlanul hajszolók még arra is képesek voltak, hogy ingyen buszjáratokat indítottak városszéli boltjaikba, ezzel is megbabonázva az ingyent, mint varázsszót oly igen preferáló panelprolikat. Az új keresztes vitézek ezeket is törvényileg tiltanák be, de, ami igencsak érdekes, nem csak vasárnap, hanem végleg, mindig és örökre. Ez a gondolat amellett, hogy hiába lenne paragrafusba foglalva, mégis csak törvénytelen, mert európai mércével nem látható be, hogy mi a jó franc köze van ahhoz egy KDNP-nek, hogy ki, mikor, hová és milyen céllal üzemeltet buszjáratot. Ezt nehéz felfogni ép elmével, és ebből lesz egyre kevesebb, ha ez a tempó még sokáig folyik az országban. Mindemellett ezzel a vékony pénzűeknek azt a lehetőségét is elveszik, hogy akár hétköznap hozzájussanak a „tescogazdaságoshoz”, de akinek erre szüksége van, annyit is ér, mint azt egy ideje tudjuk. Így megy ez.