A családi ezüst imhol megvan, ezt az éppen nem meglepő felfedezést tehetik kéretlen hőseink, amint a tulipános ládát bontogatják, és hirtelen rádöbbennek, hogy félig már a klubban vannak, mégis idegenül téblábolnak a futószőnyegen. Ezt a kínos létállapotot érzik meg a janicsárok, akik arra gondolnak, hogy a szalon fényét emelni kőne valamivel, s a csillogást néhány képpel vizionálják gyarapítani. Nos, ez az a pillanat, amikor az új magyar Michelangelók kora eljő, mint a Jeges. Ömlenek a műalkotások nagyjainkról nagyjainknak, ebben a tehetség sújtotta országban minden bokorban egy festő lapul, és ezek gázszerelőkkel paroláznak. Most hirtelen úgy kapjuk föl a fejünket, mintha mindez újság volna, pedig egy lófaszt mama. Udvari pingászok az idők kezdete óta vannak, a Borgiákról is annyi kép leledzik, mint a szemét, de azt legalább ők maguk rendelték a saját örökéletűségüket alapozandó, itt minálunk azonban a pincsik nyalogatják kenyéradójuk kezét. Mit parancsolsz édes gazdám, egy képet tán.

Így megy ez. Ketten is merészet gondoltak a pincsik közül épp. Az alanyi költő, L. Simon László, a kamera elől menekülő táltos, Lézerblokkoló honfitársunkat örvendeztette meg saját képmásával „régi barátság csak megér ennyit“ címszóval. Meg hogy ezt megteheti, kerül az ő tulipánosában hatszázezer ropogós pénz nemeset cselekedni. És került. És cselekedett. Lázár pedig szegényebb lett egy képpel. Tállai András Pincsi, a mezőkövesdi láblabdázók elnöke is igen hálás volt a vezérürünek. A góré még a Párt itteni frakcióülése után nézte meg a kies tartományt, amelyben a fedett sportlétesítményt – láss csodát – néhány százmillió nem közpénzből újítottak fel mindannyiunk örömére és gyönyörűségére. Ez a gesztus csak megér egy föstményt, gondolta a civilben szintúgy államtitkár Tállai, és legott mázoltatott egyet. Ez a mű Puskás Fröcsit és magát a nagy illiberális filozófust ábrázolja, amint közösen mosolyognak a világ ostobaságán.

Föstetnek ezek ezerrel. A sort még a nemzet bohóca, a cseresznye, ex, meg portőr Torgyándoktor kezdte, aki az orbántorgyánpolgárkormány felemelő idejében az egész bagázst vettette vászonra szárnyakkal verdeső angyaloktól kísérve, amely konyhai falvédő nívójú alkotást azóta sem fizette ki senkise. Ott rohadozik valahol elfeledve. Kerényi Imre a művészetek másik nagy pártolója, ő egyenesen az alaptörvény dícséretét álmodtatta olajba szintén mindenki nagy és közös örömére. Azóta is tombol a rajzszakkör, Tereskova művésznő legalább bevallotta, hogy pénzért lett kurva, amikor Orbánokat alkotott minden mennyiségben. Tettére mentség még, hogy szavai szerint szerelembe esett, és imádta a kisstílű kombinátort. Egyre-másra születnek most már legkülönfélébb nagyjainkról a korszakalkotó művek, amelyeket vagy maguk vásárolnak föl, vagy a sameszok veszik meg nekik ajándékképp, a végeredmény ugyanaz. A szalonok falai megtelhetnek a portrékkal, a történelmi idő így teljesíti be önnönmagát. Szegény Michelangelo meg álmatlanul forgolódik végső-végtelen nyughelyén.

Alig egy hónapja kezdtem neki egy operának, így: Pityinger Dopeman Lászlót beidézték az I. kerületi rendőrkapitányságra a tavaly ősszel a Szolidaritás tüntetésén történtek miatt. Akkor az ellenzéki demonstráción egy Orbán Viktort ábrázoló hungarocell szobrot lepleztek le, amit ezután ledöntöttek, a rapper pedig odébb rúgta a szobor leszakadt fejét, illetve a színpadra is felvitte azt. Garázdaság minősített esete miatt indult az eljárás, éspedig a fej odébb rúgásáért, illetve a színpadra való felcipelése okán. Ezek szerint fejjel szarakodni nem, szobrot dönteni azért lehet, akkor azt köll szorgalmazni. Ilyen egyszerű

De őszintén: érdekel ez még valakit? Az égvilágon senkit se, az egész pörformanszot rég belepte a tavalyi nemlétező hó, meg a két választás Magyarországon, amelyen a népek bizonyítottan nyilvánították ki ostobaságukat. C’est la vie, ahogy a közmunkás mondja az átképzés után. Akkor miért szorgalmazza a rendőrség Pityinger felnégyelését éppen most, közel egy évvel a történtek után, amikor elég lett volna akkor és ott szimplán főbe lőni, és zavarok nélkül elrendeződött volna a dolog. Végtelenül egyszerű, választások jönnek megint, s mivel a meghurcolható – épp a nevezetes dátumra időzített – rabláncon való elvezetésre alkalmas szocik száma véges, új marionettet kellett találni a generált cirkuszhoz, hogy aktivizálják a lankadni látszó szavazóbázist. A muzikel azonban folytatódik, így újólag ordítani köll.

Már nem csak garázdasággal gyanúsítják, hanem nemzeti jelkép megsértése miatt is gyanúsítottként hallgatták ki Dopemant a tavaly szeptemberi kormányellenes tüntetés kapcsán. A rapper a rendőrség szerint nemcsak azzal vétett a törvény ellen, hogy a hungarocellből készült Orbán-szobor fejét elrúgta, majd a rendezvény színpadán felmutatta, de azzal is, hogy előadta a Himnuszt átdolgozó, keményen politikusellenes „Bazmeg” című számát. A hatóság szerint ezzel merítette ki a nemzeti jelkép gyalázásának tényállását; miközben, mint ismert, egyszer a rendőrség ezzel a dallal már futott egy kört 2011 végén. Akkor a Legfőbb Ügyészségen jelentették fel a rappert, állítólag többen is, az akkor még friss „Bazmeg” videoklipje miatt. A feljelentők azt sérelmezték, hogy a felvétel tartalmában sérti Magyarország nemzeti jelképét, a Himnuszt azzal, hogy „a videón szereplő két ember trágár szavak ismételgetése között időnként a magyar Himnusz egyes sorait szövi bele szerzeményébe”. Nem nóvum, Székhelyinek is nekimentek már Tokaj-hegyaljai nektárok miatt.

Akkor két hónapon át folyt az eljárás – amelyben Dopemant csak tanúként hallgatták ki -, de a vizsgálatot végző VII. kerületi rendőrkapitányság megszüntette, mondván: az előadó „a jelenlegi politikai-gazdasági-társadalmi viszonyokra vonatkozó kritikáját” fejezte ki, vagyis véleményről van szó, még ha azt trágár szavakkal is adta elő. „A videoklipből azonban Magyarország Himnuszára félreérthetetlenül és közvetlenül vonatkozó, sértő, lealacsonyító kifejezés, illetve magatartás sem képileg, sem szövegileg nem állapítható meg” – hangsúlyozták, hozzátéve: a negatív társadalomkritika „egyértelműen” nem a Himnuszra vonatkozik.

Minderre, mint a Dopemant képviselő Hüttl Tivadar, a TASZ jogásza elmondta, a rendőrségen panaszindítványban hivatkoztak is. Azt is hozzátette: kizárólag az új gyanúsítás miatt idézték be a rappert, holott a vélemény kifejezése „alkotmányjogilag védett magatartás”. A Btk. szerint az újabb gyanúsítás mindenesetre egy éves szabadságvesztést jelenthet. Erre számíthat legalábbis az, „aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza”. Eközben Dopemant garázdaság miatt is felelősségre vonnák a hungarocell-szobor fejének elrúgásáért, amiért akár három éves büntetés is kiszabható. Ha „ezeken” múlik, ki is szabják, hiszen erőt kell mutatni valahogy.

Ellenség mindenképpen szükséges, hiszen kellemetlen adatok láttak napvilágot a köz véleményének kutatóitól. A fidesz-nyikhajok támogatottsága csökkent, amit nem lehet szó és tettek nélkül hagyni. Egyszer kell győzni, de akkor nagyon, mondta a múltban a fő ideológus, de telhetetlen egy alak, ezt már többször bizonyította, egyszerűen nem ismeri a mértéket. A veretes kijelentés óta mindösszesen már legalább négyszer győzött „de nagyon”, olyannyira, hogy ezek következtében lehetőséget kapott arra, hogy totálisan szétkúrja az országot, és szerencsétlenségünkre ezzel alaposan élt is. Oly módszeresen, hogy ellenzékével együtt a nemzet nagyobbik fele alig bírja kiemelni a fejét a mocsárból, kétségbeesésben pedig néha mű-szobrokat döntöget, ami ugyan pótcselekvés, de röpke időre megnyugtatja a lelket.

Viszont a minderre adott reakció félelmet is mutat. Orbán már régebben körkörös védelemmel kerítette el magát a külvilágtól. TEK-es egyenruhásokkal, civil ruhás fogdmegekkel, hogy megközelíteni se lehet, házát, az egész utcát egy éve szigorúan őrzik, páncélozott autóval lavázik a világban. Csoda, ha fingja sincs arról, mi történik a fején kívül? Csatlósai sem elég tökösek, hogy elmondják neki az igazat. Ezek már olyan magasságok, hogy szobrok borogatása mit sem változtat a dolgok menetén. Sokkal inkább állítani kéne neki ilyen jószágokat, ha másért nem, legalább azért, hogy legyen mit ledönteni elcseszett horgadásunkban, ha már elfehérül a száj is.

Most már ideillik a Kozmosz szövege, ha van még időd, ez a te országod:

Az okosak földje

Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja.
Úgy tudtuk, más bánt el velünk,
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk.
A Habsburgok kérték és kapták a koronát,
önkéntes gyarmat voltunk több koron át.
Későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni,
addigra utált körbe mindenki.
Miközben Deákot ünnepelte száz torok,
a fejünkre nőttek a román pásztorok,
ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel,
baj is lett belőle később kevéssel,
hogy becsúsztunk a háborúba,
hülyére verve álltunk Trianonba’.
Utána Horthyék is okosak voltak,
hadat üzentek a Szovjetuniónak.
Mínusz negyven fok volt az oroszoknál,
ott maradt a fél hadsereg a Donnál.
Jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta,
bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta.
Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak,
a nácik és a komcsik is magyarok voltak,
mi voltunk Koppány és Kun Béla,
mi vagyunk magunk a probléma.
Valóvilág, Megasztár, X-Faktor,
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol,
és hiába védjük másoktól a földet,
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet.
Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék,
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért.
Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant,
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet,
a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek.
Balhé van, de sosincs felelős,
mindenki megússza, van jog, csak nem erős.
Eltűnt a Postabank, de senki se tette el,
Kulcsár Attila is egyedül kezdte el,
hozott is valamit az Ezüsthajó,
a Hagyóból lett csak cellalakó.
A pártokat építik az autópályák,
egyszer még féltek, de azóta látják,
hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek,
úgyhogy ideje, hogy építkezzenek.
Mi is építjük a nemzeti falansztert,
de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert.
Nyugat-Európa és a káosz partján,
félig Ázsia, de egészen Balkán.
Mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány,
mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán
bekötött nemzet, ez a szédült nép,
mi vagyunk a tábor és az ellenség.
Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez,
először dönt, és aztán se kérdez,
hiszünk még, de tudjuk legbelül,
hogy hazudnak rendületlenül.
Légy csendben, ó, magyar,
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet,
szebbet, mint ahogy elképzelted.
Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer,
az állam is így él, ilyen ez a rendszer.
Itt tudja minden kisgyermek, hogy
svájci frankból nőnek a díszkertek,
úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól,
meleg ez a kibaszott disznóól.
Huszonöt éve nonstop a válság,
nem mászunk ki, csak a gödröt ássák,
volt egy lépcsőnk, de eltemettük,
most építjük újra, hogy lebontsuk együtt,
mert az utód is úgyis begőzöl,
még három év és kezdhetjük elölről.
Isten, várd meg a magyart,
majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Isten, várd meg a magyart,
rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart.
Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség,
megbűnhődte már e nép az összes ötletét,
lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad,
de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak
basszuk el, de pusztuljon az idegen.
Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország.
Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen,
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország,
az okosak földje, Magyarország”

Feljelentés-érett vagyok, a fenti sorok némelyike is hasonlít a koronához. Az én kurva anyámat, egyébként minden rendben.

Szegénység van ebben az országban, de mást jelent ez a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn, és megint mást Szombathelyen. Egy dolog viszont közös mindenhol: a szegénység öröklődik, újratermelődik. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik a mediánjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek meg. A nettó mediánkereset Magyarországon 131 000 forint, ennek a 60 százaléka 78 600 forint. A nettó minimálbér nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 forint, tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki egyedül él, és minimálbért keresett, akkor a szegénységi szint alatt élt huszonkét százalékkal.

Nem csak egyedülállóak nyomorognak, nem csak cigányok. A legutóbbi felmérések szerint családostul, gyerekestül, nagymamástól együtt négymillió ember ebben az országban, a lakosság közel fele – a dísz külhoni kirakat magyarok ebben a meccsben nem játszanak -, az itthon lévőkkel, igazi rászoruló honfitársainkkal meg nem törődik érdemben senki sem. Most a devizahitelesek a téma, az ő megmentésük, ami bizonyosan népszerűséget hoz, de ott van az ország másik fele, amelyik nem vett fel devizahitelt, és forintban sem adósodott el. A legtöbben azért, mert erre egyszerűen nem volt lehetőségük. Eleve olyan nyomorban éltek, hogy eszükbe sem juthatott lakást vagy kocsit vásárolni – maximum színes tévét, mert anélkül nem élet a magyar élete. Velük mi lesz? Semmi sem, ez tudvalévő, ott tartunk, mint nyolcvan évvel ezelőtt, ily módon a Horthy rendszer piedesztálra emelése egyértelmű. A társadalom szerkezete kezd hasonlítani arra, a kitántorgás is elkezdődött. Megyünk vissza a jövőbe.

„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként tenni; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.” Márai Sándor

Mindeközben a hülyék és a bohócok, a kirakat-emberek lubickolnak, egyek ebben a celebek, és a politikusnak nevezett faj is. Most nyáron az ő gondjaik szerepelnek címlapokon, míg a hallgatag többség lebeg a víz tetején és fennmaradásáért küzd. Az Édes élet szereplői például kaszálnak a magamutogatással. Berki kétszer annyit kap, mint a Jóban Rosszban színészei. (Ezek a nagy bajok médiaországban.) Berki Krisztián már abból is kényelmesen megél, hogy él, azaz hogy megmutatja mindennapjait a realityben. Eközben a TV2 napi sorozatának legnépszerűbb színészei fele annyit sem keresnek munkájukkal, mint a herevasaltató sztár. (Mindannyiuknak fuck) A Blikk informátora elárulta, hogy Gesztesi Károly, Liptai Claudia és Szabó Zsófi a legjobban fizetett szereplő, de ők is messze lemaradnak Berkitől.

„Évek óta nem emeltek a béreken. Van, aki fix összeget kap, és van, aki napidíjat. Utóbbinál 100-150 ezer a maximum, de ez már tényleg a csúcsok csúcsa. A többség napi 30-40 ezer forint között keres forgatási naponként. Akinek sok szerepe van az adott hónapban, az jól keres, akinek kevesebb, az nem annyira. Előfordul, hogy valaki 15 napot is forgat az egyik hónapban, aztán a következőben csak három-négy jelenete van. Elmondható, hogy átlagban havi 400 és 500 ezer körül visz haza a többség. De havi egymilliót senki sem keres.” (Ó, hogy egyem a lelküket.)

Az Édes Élet sztárjai ezzel szemben vagyonokat kapnak, annál többet minél többet szerepelnek: „A legfoglalkoztatottabbak, s ezek közé tartoznak Berkiék, forgatási naponként százezer, a mellékszereplők hetven-nyolcvanezer forint körül kapnak. Egy forgatási napon egy adást vesznek fel. Berki majdnem mindennap szerepel. Heti öt alkalommal biztos, hogy forgat. Vagyis, ha húsz forgatási nappal számolunk, Berki másfél, de akár kétmilliót is megkeres egy hónap alatt.”

Más terep: Orbán Viktor hamarosan Brazíliába, a futball-világbajnokság helyszínére utazik, hogy megnézze az egyik elődöntőt és a finálét is. Egyedül, saját költségen – írja a Blikk. A kormányfő a lapnak elárulta, hogy a dél-amerikai kiruccanás után családi nyaralást is tervez, de még nincsenek konkrét terveik. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a Balatont veszi célba a családjával, de három napot a horvátországi Dubrovnikban is eltölt majd feleségével. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke Bodrogra megy vízi túrázni, valamint Tokajban tölt el egy hetet, és terveznek egy családi túrát is. Mesterházy Attila, az MSZP volt elnöke Alsóörsön nyaral majd, de hosszabb útra is készül, meglátogatja egy barátját az Egyesület Államokban. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke Franciaországban látogatja meg lányát, valamint Kötcsén pihen majd. Bajnai Gordon pedig, mint minden évben, most is Bajára megy, illetve Görögországba is elutazik.

Most, hogy már ezt is tudjuk, megnyugodhatunk. Ez a világ a létezők lehető legjobbika, szereplői közül ki herét vasaltat, ki öltönyt, mások saját hülyeségük miatti bukta miatt járnak jól a bankok kárára. Rózsaszín mosoly az egész élet, ahol fecseg a felszín, és hallgat a mély. De József Attilánk nincsen, Simon Lászlónk van csupán nekünk, és annyit is érünk.

Kedden ő volt a főszereplő a kabaréban. Az RTL-nek nem kell megszakadnia, nem kell tényfeltárás után loholni, elég odadugni a mikrofont, rászegezni a kamerát az ügyeletes show-manra, rákérdezni a kormány hajdan volt, és éppen bimbózó szemétségeire, s megy minden magától, olyan gyönyörű ez. Most éppen az derült ki, – amit amúgy is sejteni lehetett, csak hát így olyan szórakoztató volt -, hogy L. Simonnak fogalma sincs arról a törvényről, amelyet állítólag ő nyújtott be. Ugyanis ő egyedül jegyezte – mint utóbb világossá vált – az RTL megszívatására kitalált reklámadót, majd amikor kiderült, hogy a csatornának nem is kell annyit fizetnie, egyből módosították is.

Viszont szar került a propellerbe, mert az új változat szerint minden olyan kisvállalkozásnak is jelentős összeget kell fizetnie, amelyik a Google-on vagy a Facebookon hirdet. L. Simon keményen cáfolta, hogy így lenne, és határozottan kijelentette, hogy ő is hirdet a Facebookon, és nem fizet semmit. A riporter elmesélte neki, hogy az ő módosítója után debizony fog, ekkor L. Simon már csak nézett, mint a vett malac, majd igyekezett kikerülni a kamera látóteréből. De azért – immár elveszítve kezdeti magabiztosságát – azt sóhajtotta, hogy már nem is tudja, utána kell néznie ennek az egésznek, és innentől felpörögtek az események.

Ilyet se csekkoltam még. Látni, amint az államtitkár telefonos segítséget kér igyekezve megtudni, hogy mi is lehet abban a rohadt törvényben, majd diadalittasan szalad a kamera felé, hogy elmondja a tutit, miszerint a törvény úgy szól, ha valaki a fentebb már említett két weblapon hirdet, mivel azok nem Magyarországon adóznak, a reklámadót a hirdetőnek kell fizetnie. Most már elégedetten mosolyog, azt hiszi, kikerült a lekvárból, de még kap egy gyomrost. A riporter ugyanis elmondja, hogy L. Simon csak abban az esetben számolt volna be az általa frissen megtudott igazságról, ha a híradó nem adja le, amikor lányos zavarában hülyeségeket mond, de nem teszik meg neki ezt a szívességet, mért is tennék.

Snitt. Persze még körberakják töltelékanyagokkal a fő menüt, ráerősítve arra az igazságra, hogy szemét ez mind, és hazudnak, de ennek az estének kétségkívül az államtitkárrá avanzsált költőóriás volt a főszereplője, ma ő delirált nekünk, de ne legyen rossz érzésünk, hiszen a hülyeségnek azt a csimborasszóját, amit ezek képviselnek, mi választottuk. Nézettség tehát van, innentől fogva izgatottan várjuk minden este az RTL kabarét, ami viszont véresen komoly, mert ez a magyar valóság. Viszont egyszer már a közönség segítségét is kérhetné az aktuális bohóc, azt a darabot szívesen nézném.

Kitetszik, hogy az RTL miatt módosította a reklámadóról szóló törvényt a Fidesz, hogy a kereskedelmi tévé idén se tudja elkerülni az adó megfizetését, a módosító javaslatot L. Simon László nyújtotta be tegnap az Országgyűlésnek. A Fidesz-es képviselő azzal indokolta a javaslatot, hogy az adóelkerülés, illetve az adókötelezettség-teljesítés elmaradásának megakadályozása érdekében szükséges a még hatályba sem lépett törvény módosítása.

Az RTL Klub a honlapján reagált a módosítóra.

„Semmi váratlan nem történt: nyilvánvaló volt számunkra, hogy a törvényalkotói szándék nem volt más, mint az RTL ellehetetlenítése, és ezzel a sajtószabadság durva korlátozása Magyarországon, ezért szinte tudni lehetett, hogy ha az eredetileg elfogadott törvényt nem sikerül úgy megfogalmazni, hogy az ezt a célt elérje, azt azon nyomban módosítani fogják, és még inkább az RTL-re szabják. Mindez egyértelmű beismerése mindannak, amit mi hetek óta mondunk, és a kormányzat hetek óta tagad: ennek a törvénynek semmi köze az arányos közteherviseléshez, a kereskedelmi televíziók műsoraihoz. A törvény célja mostantól még világosabb: ne maradjon olyan jelentős médium az országban, amelyet a hatalom nem tud befolyásolni. Hogy célját elérje, azoktól az eszközöktől sem riad vissza, hogy korlátozza a szabad versenyt, a piacgazdaságot és a sajtószabadságot.”

„Tanulmányozzuk az államfő által hitelesített törvényt, kiszámoljuk, hogy pontosan mekkora adót szabnak ki ránk, mert a pontos összeget még nem is tudjuk. De utána lépünk” – jelezte Andreas Rudas, a német RTL-csoport Délkelet-Európárt felelős regionális igazgatója, hozzátéve: biztos abban, hogy a nemzetközi bíróság nekik ad majd igazat, még ha az ügy évekig is húzódhat, „végig kell csináljuk”. Fideszes politikusok kitartóan céloznak arra, hogy a csatorna mindenféle számviteli trükkökkel két évig nem fizetett társasági adót – Varga Mihály gazdasági miniszter az adóhatóságot is rájuk küldte ezen felbuzdulva -, de Rudas kizárta, hogy ilyesmi történhet. Azt mondta, semmiféle törvényt nem játszottak ki, nem vetettek be illegális adózási cselt, ugyanis bármilyen üzleti műveletet hajtottak is végre, annak adóvonzatáról mindig konzultáltak az adóhatósággal, „annak jóváhagyása nélkül sosem” léptek. Ez egybecseng Kolosi Péter programigazgató múlt heti kijelentésével, ami szerint a NAV-nak már gyakorlatilag saját irodája van náluk, olyan gyakran ellenőriznek.

A régiós igazgató azt is elmondta, hogy azért is megéri beleállniuk az ügybe, mert ha nyernek a nemzetközi bíróságnál, visszakapják a pénzt, amit most elveszítenek – ugyanis a törvényt be fogják tartani, és nem tudja elképzelni, hogy ne fizetnék be a reklámadót, bármennyi is legyen az. Bár szóba került, hogy az RTL mögött álló Bertelsmann tulajdonosa gazdag és befolyásos, és még Angela Merkel német kancellárral is jóban van, ám nem valószínű, hogy politikai segítséget kérnének: mint mondta, „mi magunk próbálunk megoldást találni”.

Azaz, mint látszik, megint meg fogják támadni – orbáni értelmezésben – Magyarországot, újra lehet éleszteni az örökös szabadságharcot, most már Juncker az új rossz Reading helyett, de ez a lényege Orbán lelkének, meg a rendszeréének, a pofonok nem érdeklik, pedig kap bőven megint, lejáratva ezzel saját bejáratú hazáját, de leszarja.

Orbán ugyanis az utolsó pillanatig támogatta David Cameron brit miniszterelnököt a Juncker kinevezése elleni küzdelemben. A magyar miniszterelnök ugyanazokkal az érvekkel operált, mint Cameron. A Juncker kormánya által delegált Viviane Reding EU-biztos, aki élesen bírálta a jogállamiság tekintetében vitatott magyarországi reformokat, kedvelt ellenségképe lett a magyar kormánynak. Az ügy külpolitikai következményei az igazán fontosak: Cameron pártjával ellentétben a Fidesz az Európai Néppárt tagja, amely Junckert jelölte. A Fidesz a májusi európai parlamenti választásokon 51 százalékot ért el, ami a legjobb eredmény Európában, Orbán érvei a jelölés előtt és után mégsem találtak meghallgatásra. Angela Merkel német kancellár egy informális találkozót hívott össze három hete, a Junckerrel szemben szkeptikus kormányfőket próbálva meggyőzni. A találkozón az angol, a holland és a svéd miniszterelnök vett részt, Orbán Viktor azonban nem kapott meghívást.

Ez a lényeg, ami mutatja Orbán – és sajnos a mi helyünket is az általa megvetett, lesajnált, pénzcsapnak nézett Európában.

Ui: mindeközben közpénzek hűtlen kezelése és hivatallal való visszaélés miatt tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen a Népszava, bár a tettes lényegében ismert – hangzott el a lap sajtótájékoztatóján. A Népszava szerint ugyanis a kormány – politikailag célzottan – csak a számára kedves jobboldali napilapoknak juttat állami cégeken keresztül hirdetést. Láposi Elza, a lap igazgatója elmondta, hogy míg a 7400 példányszámú Magyar Hírlap és 37 000 példányszámú Magyar Nemzet 1,5 milliárd forint állami hirdetés kapott 2013 elejétől 2014 júliusáig, addig a 45 000 példányszámú Népszabadságnak és a 14 000 példányszámú Népszavának be kellett érnie 120 millió forint állami hirdetéssel. A svájci tulajdonos bejelentette a szerkesztőségnek, hogy a továbbiakban nem tudja finanszírozni a 140 éves napilapot. Nincsen mód az MSZP-hez közel álló alapítványok támogatására sem.

Németh Péter főszerkesztő elmondta: az nem várható el, hogy politikailag is egyetértsenek a magyar újságírók a Népszavával, de mindenképpen fontosnak tartaná, ha az Origo melletti szolidaritás vagy a reklámadós összefogás mintájára a Népszava mellett is kiállna a magyar újságírószakma. Láposi szerint a lap még két hónapig tud működni a jelenlegi helyzetben, a fennmaradáshoz havi 10-15 millió forint támogatásra volna szükség. Ha a jelenlegi 14 000 példányt újabb 10 000 előfizetővel tudnák növelni, akkor a lap reklámhirdetések nélkül is fennmaradhatna.

A Népszava nem jó befektetés– mondta Láposi, aki szerint természetes, hogy a potenciális befektető nem a megtérülő forintokat tartaná szem előtt, hanem azt, hogy Magyarországon fennmaradjon egy normális baloldali napilap. A befektető megjelenése mellett abban is reménykedik a 70 fős szerkesztőség, hogy az olvasóktól is kapnak anyagi támogatást a jövőben. A pletykák azt sugallják, hogy Orbán Viktor személyesen tiltotta le az állami hirdetéseket a baloldali napilapokból. Ezt persze nem tudható, de a mai politikai helyzetet ismerve semmi sem történik ebben az országban Orbán tudta nélkül.

Szépjónapot, gyönyörű Magyarország.