A panaszosok állítása szerint a büntetés kiszabása sértette a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogukat, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke mond ki. Hivatkoztak arra is, hogy a magyar jog nem ismer semmilyen jogorvoslati lehetőséget ilyen esetekben, holott az említett európai emberi jogi egyezmény 13. cikke szól a hatékony jogorvoslat szükségességéről. A panaszosok emellett azt is állították, hogy az eljárás egyben megsértette az európai egyezmény 14. cikkében megfogalmazott diszkriminációmentesség követelményét.

Ítéletében a strasbourgi fórum – amelyhez az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértésére hivatkozva akkor lehet fordulni, amikor a panaszos a hazájában már kimerítette az összes jogorvoslati lehetőséget – mind a „Karácsony és társai”, mind pedig a „Szél és társai” által a magyar állam ellen indított ügyben megállapította: valóban sérelmet szenvedett a panaszosok szabad véleménynyilvánítási joga, valamint a jogorvoslat lehetőségéhez fűződő joga. A négy PM-es képviselőnek 170, 600, valamint 240-240 eurónak megfelelő, a három LMP-s képviselőnek pedig 510, illetve 430-430 eurónak megfelelő, forintban kifizetendő vagyoni kártérítést ítéltek meg. Ez lényegében a kiszabott, illetve bevételezett bírságok összegének felel meg. Ezen felül a bíróság minden egyes panaszosnak 3 ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg. Az üggyel kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére a „Karácsony és társai” ügy négy érintettjének összesen 6 ezer eurót, a „Szél és társai” ügy három érintettjének pedig összesen 4500 eurót ítélt meg az Emberi Jogok Európai Bírósága.

Lehet megint fejet vakarni, és folytatni a háborút Európa ellen, amit egyébként Orbán újra belengetett az Országgyűlés nyitó ülésén, és a jelek szerint van mitől félnie. Strasbourg ugyanis már vizsgálja a nyerőgépek azonnali betiltásának ügyét, a tankönyvpiac átalakítását célzó intézkedéseket, a trafikmutyit, és előbb-utóbb a takarékszövetkezetek átalakítása is napirendre kerül. Most nincs kedvem szorozgatni, hogy Kövér hülyesége hány millióba fog fájni, de ez a tétel smafu lesz ahhoz képest, amelyet a mindenféle mutyik bedőlése okoz majd. Na, akkor fog a kollégistákra szakadni a plafon.

Nem ma kezdte. 2002. március 14-én ezt mondta Szombathelyen: „Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”

Ez volt a híres köteles beszéd, amely oly igen nagyon jól sikerült, hogy stílusban, tartalomban megragadt azon a szinten, ahová akkoriban jutott, és úgy megtetszett neki, hogy lázas világa azóta sem ereszti, rajta és a Fidesz brancs bohócain kívül szűkös agyában mindenki kommunista, ezért úgy is beszél velük, ahogyan szerinte a vörösök megérdemlik. Pedig közéjük tartozik a lelkem. Az a manus, aki kommunista aktivista, KISZ-titkár volt, 1986. február-szeptember között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának munkatársa, 1988 novemberében a frissen alakult Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) alelnöke lett (a másik MISZOT alelnök Gyurcsány Ferenc volt, hehe), most bőszen bolsizik.

Még az ősszel Szanyi Tibort tette helyre kondás stílusban. Pedig Isten látja lelkemet – holott nem kéne -, nem szeretem az MSZP megmondó-emberét, akit mindenki csak Szanyi kapitányként ismer, mégis horgadtam akkor is. Ami vele történt az „ország házában” az már mégsem komilfó, azon a szinten van, amikor drága Peresztegi tanár úr nagy hangon kijelentette a fizika órán: ez már sok a többnél.

Egyébiránt ő volt az is, hogy a fegyelmezetlen nebuló ellenőrzőjébe ezt a bejegyzést tette – vélve így a megszeppent gyerek, és főképpen annak apja kellőképpen megrémül – ezt írta tehát a világoskék füzetbe: „Óra alatt ett”. Viszont a legjobb, hogy az apa válaszolt is a kihívásra, és üzent is rögtön vissza a szigorú embernek, nem másképp: „Egészségére!” Ezzel a dolgok a helyükre kerültek, a zabáló gyermek és apja megnyugodott, meg a tanár úr is. Így ment ez.

Nos, Szanyi kapitány már „sok a többnél” dolgot vett a fejébe, ezt írásba is adta már jó előre, így vélve részéről lerendezettnek a dolgot, csak azzal nem számolt, hogy óra alatt esz is. De megtette, és az ő tanár ura is jóságos volt, ő a „Kövér, a köteles” köszönhetően az állandó jelzőt Secretman-nek már jó évtizede. Nos, a bajuszos tanár úr megelőzve a nagyobb bajt úgy döntött, hogy az oda nem illő szavakat el sem engedi mondani a megszentelt falak között, nehogy aztán a kapitány ellenőrzőjébe kelljen bejegyezni a fejében izzó lázálmokat. Egyszóval éppen nem Peresztegi tanár úr stílusában kijelentette: kuss van fiam.

Mindez sajátos annak tükrében, hogy itt már sok minden elhangzott a „térdre csuhások”-tól a „hordót a szónoknak”-ig, igaz, ezek még nem a bajuszos regnálása alatt, viszont már az ő idejében kurváztak itt le női képviselőt, zsidóztak, cigányoztak is párszor mindenféle feddés nélkül, azaz, a „Tház” falai között éppen az a kettős mérce működik, ami miatt – az Unióra utalva minduntalan – a Fidesz folyamatosan visong.

Hát ez van, de a pajkos Szanyi gyerek kicselezte az elnököt, táblán mutatta fel, mit is akart mondani. Egyébként csupán trafikozott egy kicsit, de ez rohadtul érzékeny pont mostan a kormánypártnál, sokkal inkább, mint akármi más dolog a világon, ami amúgy meghatározza a ’zemberek mindennapjait most éppen. De hát azok nem jelentenek hangsúlyos problémát a mostani világban, tán éppen ez okozhatta, hogy a közszolgálati híradó valahogyan elfelejtette a Szanyi-féle táblát megmutatni, s ezzel úgy tett, mint a bújócskázó kisgyerek, aki, ha befogja szemét, azt hiszi, láthatatlan. Pedig nem.

Ez volt lombhullás idején, de jó sportolóhoz méltón Kövér folyamatosan átmenti a formáját, most éppen itt tart: „Képviselő úr, duguljon már el!” – szólította fel Kövér Novák Előd jobbikos honatyát, aki folyamatosan nemtetszésének adott hangot Szijjártó Péter külügyi államtitkárnak a 25 évvel ezelőtti „páneurópai piknikről” szóló megemlékezése során. Nem sokkal később a napirendet Kövér olyan sebességgel hadarta el, hogy többször is összeakadt a nyelve, majd így szólt a képviselőkhöz: „Aki ezt követni tudta, szavazzon.” Majd felkérte a képviselőket, hogy azok, akik nem kívánják végighallgatni a devizahitelekről szóló törvényjavaslat vitáját, „gyorsan és lehetőleg csendben hagyják el az üléstermet.” A mi Lacink elefánt a porcelánosban, vagy valami más, olyan tahóféle komcsigyerek, és láthatóan élvezi.

„Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.”

Szomorú ez. Nem azért, mert O.V.győzött, hanem velünk van nagyon kibaszva efftássak – ezt csak úgy barátilag, ugye -, de nagyon. Ugyanis kénytelenek leszünk ép elmével megélni, hogy igyekszik majd fölzabálni az agyunkat. Pénzről nem beszélek, azt már elvette. Mégis, nem az ifjú – pocakos – cézárról ejtenék itt szót, hanem magunkról, akik nem akarjuk őt, és mégis, minden tettünkkel csakis őérte dolgozunk, ha mi magunkat ellenzéknek bírjuk nevezni. Mondjam, vagy mutassam: röhej. Mert itt tartunk:

„Kövér László szerint a mostani kormány idején kezd „tiszta víz kerülni a cigánygyilkosságok mocskos poharába”. A házelnök erről a Heti Válaszban megjelent interjúban beszélt, amelyben szólt arról, hogy a kormányzás csak rendeleti lehet.”

Ezt a népszavából smitteltem, és ami ebben benne van, az nem játék, persze már oda-vissza nézegették, elemezték, megbeszélték és körbepofázták, miközben a prime minister labdarúg, közben megsérül, és címlapon vigyorog a kötözött lábával. Aztán az állítólagos többség, aki szeretné leváltani a futballkirályt, egymás tökeinek fölzabálásával foglalatoskodik épp. Tényleg nevetséges az egész. Most nem veszem szó és név szerint sorra, hogy az összefogás közepette ki, és miképpen rúgott a másikba bele, mert teljesen fölösleges. Most reggel is folyik a szájtépés a médiában, azok meg ott, a túloldalon, zsírtól cafatos képük mellett tömik a bankókat a zsebükbe.
Ez van. Ez a világ van, ellenzékemberek, nem a szófosásé. Mert ha minden így alakul, ahogyan most éppen kinéz, vár a fekete luk, ami nem látható, csak megzabál.

Embertársunk külsején élcelődni illetlen dolog, ám most mégse állom meg, hogy meglátásomat közzé ne tegyem. Gyarapodnak a fijúk. Azt már megszoktam, hogy Orbán tolja maga előtt a hasát, hiszen dolgos dologtalanságában, kolbászokat töltve a végeredmény borítékolható volt. Ötven fölött a jómagyar férfiember megmutatja, hogy az asszonynépek azé’ húzzák meg magokat, meg a madzagot a terülő kékfestő perdülő szoknyán, hamá, is. Ugye.

Gyarapodik ez a mi folytonos miniszterelnökünk, nem tehet róla (mi se), jó étvágya van a galambomnak, jut is, nem marad is (nekünk). De vannak haverjai is (nem mi), akik szintén gömbölödnek. Például a Bayer néven anyakönyvezett ember(szerű lény), aki a minap nyilvánult meg az egyik közutálati médiában, mindegy, mit, de a jelenése az ütött, mit ne mondjak, alig fért a képernyőre, akárha a főnöke. Pedig azt hihetné a ’zember, hogy a sok vonulástól, gyaloglástól csak acélosodik, de nem. Hasat növesztett maga is, jókorát, mint Döbrögi, télleg. Mindez lényegtelen, és mindez szimbólum is egyként.

Innentől persze érthető az, hogy a többieket, a ’jómagyarokat óvják a sorstól, hogy ne hajazzanak önnönmagukra, és ezért tesznek is nagyon. Már régóta. A tököm kivan, amikor főzöm a babomat, hogy legyen bennem annyi kalória, ami életben tart, és szalonnavég helyett ételízesítőt teszek bele, hogy valami ’fílingje azért legyen a csomagnak, de annak is betesznek a dagadtak, akik nem babot zabálnak.

Több mint 44 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe az egészségre károsnak ítélt élelmiszerek gyártói a népegészségügyi termékadó bevezetése óta. A legtöbbet, 22,7 milliárd forintot az előre csomagolt cukrozott készítmények – például különféle cukorkák, nápolyik – után fizették be a gyártók, és bár az adónemet chipsadónak is hívják, a sós snackek előállítói csak a második helyen állnak a maguk 7,3 milliárdos befizetésével. A harmadik leginkább sújtott termékkör az ételízesítőké, amelyek után eddig több mint 6,7 milliárd forintot róttak le előállítóik.
Mindig tele volt a zacskóm, amikor anyám ételízesítőt írt fel a bolti listára, mert tudtam, hogy megnyomja a számlát, de fogalmam sem volt, hogy az aranyár emiatt is van, hogy a rezsimet így fizetem vissza. Pedig igen. Meg persze a zsömlében, a kenyérben, a farhátban, a kutyafaszában, mindenben. Ha rezsit csökkenteni kék, akkor a távhős számlám mutassa azt, hogy nem volt tél. Nem mutatja. Hollárió, nagyhasúak. Sárga, narancssárga, zöld vagy lila csekkek tudói: még élnek emberek a kárpáti havasokon innen is.

Az a manus, aki kommunista aktivista, KISZ-titkár volt, 1986. február-szeptember között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának munkatársa, 1988 novemberében a frissen alakult Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) alelnöke lett (a másik MISZOT alelnök Gyurcsány Ferenc volt, hehe), most bőszen bolsizik.

Nézzük, most mit rittyentett a lelkem Balkányban, egy hasonló takony mellett kampányolva: A fideszes jelölt minden ellenfele hétpróbás gazember, a bolsi banda nem változott 1917 óta. A brüsszeli elvtársak falaztak az előző kormánynak, a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság pedig államilag támogatott banditizmus volt.

Szép ez így együtt nemde? Valamint annyira jellemző a Fidesz-re, de leginkább Kövérre. Svejk és az ő bölcsessége jut róla az eszembe: „Švejk pedig azt gondolta, hogy ő már sok hülye tisztet látott, de az ilyen, mint Dub hadnagy, mégiscsak ritkaság az ezrednél.” Persze lehet ilyen vigyorgósra venni a dolgot, csak az a baj, hogy ez, és hasonszőrű, az országot szétlopó haverjai hatalmon vannak, a jelek szerint mindenáron ott is akarnak maradni, és ezért minden aljasságra képesek. Mert ha Kövér nem hülye – ez nem bizonyos -, akkor bizony ő a hétpróbás gazember. Olyan ő, mint az óvodások, akik az elkövetett csínyt rögtön a másikra fogják. Csak az ő esetében nem csínyről: súlyos bűnökről van éppen szó. Csak röviden.

Az alkotmány szétverése, új, konszenzus nélküli pártalkotmány szerkesztése. Schmitt Pál a Sándor-palotában. Megfigyeléssel fenyegetett köztisztviselők, visszamenőleges 98 százalékos adóztatás. Az alkotmánybíróság szétverése, amely immár korlátozottan ellenőrizhet, ha akar egyáltalán. Pártkatonák a Költségvetési Tanácsban, az Állami Számvevőszékben, a médiatestületben, az ügyészség élén. Botrányos médiatörvény, amely nem más, mint a cenzúra bevezetése, pártos „közszolgálati” hírszolgáltatás. A sajtó munkájának akadályozása a Parlamentben, házi DJ-ből tévéintendáns…

Ez a kezdet volt, és rohadtul nincs kedvem folytatni. Akinek a feje nincsen benne a Kedves Vezető seggében nyakig, úgyis látja, és tudja. A klasszikus bolsi banda ott van éppen Kövér oldalán, de ezt is tudja minden józan magyar, és ezzel befejezem.

Zárásként azért egy kis múltidézés:

Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke 2002. március 14-én ezt mondta Szombathelyen: „Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”

Ez az ember semmit nem tanul.

Az Országház azonban nemcsak ezzel indokolta a tizenhatmilliós ruhavásárlást, hanem azzal is, hogy a meglévő egyenruhák is kopnak, használódnak, illetve ki szeretnék alakítani a szükséges raktári készletet. A Blikk összesítése szerint ugyanakkor a szűk egy éve működő parlamenti őrség ruházatára 2012 őszétől már durván kétszáznyolc millió forintot költött el a hivatal.

A testület január elsejével 349 fős keretlétszámmal kezdte meg a szolgálatot. A gyakorló, avagy szolgálati egyenruhájuk csaknem tizenkilencmillió forintba, a díszegyenruhájuk – hivatalos nevén társasági egyenruhájuk – és hozzá a sapka több mint harminckétmillióba került. Az országgyűlési őrségre amúgy az idén összességében 2,3 milliárd adóforintot költhetett el a T. Ház, ami az említett létszámbővítés miatt 2014-ben mintegy 200 millióval emelkedik, azaz összességében átlépi a 2,5 milliárd forintot.

A jövőben tehát 379 jóember őrzi Kövér biztonságát és hülyeségeit. Kell is, mit ne mondjak, az ellenzék – amely Kövér szerint nem nagyon kell a parlamentbe, mi több az meg egyenesen szégyen, hogy a szocialisták is ott vannak -, szóval az ellenzék a választásokig hátra lévő röpke időben bizonyosan folytatja ámokfutását, amit eddig is gyakorolt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ebben az évben csupán ellenzéki képviselők érdemeltek pénzbüntetést a paranoiás bajuszostól, összesen tizenkilenc millió forint erejéig. Ennek elejét kell venni, kell az a plusz harminc ember, mert sohase lehessen tudni.

Mondjuk zsidózni lehet, mondjuk cigányozni lehet, mondjuk nőket sértegetni lehet, azért nem jár büntetés, és őrség sem kell hozzá. Egyébként tényleg nem tudom, minek ez az egész. Alapképlet, hogy a Fidesz nyerni akar jövőre, mondjuk nyer is, reményei szerint megint kétharmaddal. Nyártól kétszáz képviselő ül majd a parlamentben. Ha a Fidesz nyer, velük lesz tele az egész terem, és a számok azt mutatják, hogy szinte minden képviselőre két őr jut majd.

Kitől védik meg Kövért? Önmagától és a sajátjaitól. Mondjuk, kell is. Na de mégis: jobb helye nincs annak a rohadt pénznek? Tudjuk, nincs.

Kövér házelnök újított, és rendet tesz, mint Ferenc Jóska Krúdynál. Az új opció szerint a parlamentben nem szabad enni, inni, nem lehet a földre ülni, és nem lehet tiltakozni vagy tüntetni sem, az új házirend ugyanis tiltja mindezt. Kövér László több ponton is szigorított a szabályzaton, így a látogatóknak jobban meg kell majd válogatni ruhatárukat is.

A szabályzat kitér arra, hogy ittasan nem lehet bemenni az épületbe, nem lehet veszélyes tárgyat bevinni, a képviselőknél pedig maximum egy kézitáska lehet – így akadályoznák meg a tüntetéshez szükséges eszközök bevitelét. Korlátozza a szabályzat a vendégek számát is, egy képviselő maximum három szakértőnek kérhet belépési engedélyt. A belépéshez az öltözéknek is megfelelőnek kell lennie, erre azonban részletesebben nem tér ki a szabályzat. Ha az épületbe sikerül bejutni az előírásoknak megfelelően, bent további korlátozások várják a látogatókat. A karzatra például csak két átvizsgálást követően lehet feljutni.

A ruházat megválogatását nem értem egyelőre, nem tudható, hogy a mélymagyar bocskai megengedett lesz-e, vagy sámánok dobolászhatnak-e a korona körül, mint arra volt már példa. Ha ivott a jóember, és megszondáztatják, majd kiderül, hogy autóval érkezett a munkahelyére, akkor ugrik-e a jogsija, esetleg fegyelmivel, végkielégítés nélkül elveszíti-e állását, mint az a multiknál szokásban van.

Mindmegannyi válaszra váró kérdés. Meg ha valami külföldi, baráti – mondjuk azeri – delegácija érkezik, és a karzatra igyekszik, hogy tanulmányozza az alant folyó csodát, akkor ők meg lesznek motozva?

És mi lesz a verbális renddel? Szabad-e ezentúl zsidózni, cigányozni, egyebek. Erre nem tér ki a szabályzat, mint ahogy arra sem, hogy lehet-e pofánbaszni – mondjuk – az ellent, úgy tűnik azt igen, bár erre még nem volt példa, de ha mégis.

Aztán a kardinális kérdés kordában tartása is csorbát szenved, pedig lassan időszerű lenne, jelesül, hogy a földre pökni szabad-e. Úgy tűnik igen, így a csula alácsoroghat a választók nyakába, de ez már eddig is így volt.