Vasárnapig. Mert azóta ez is nemzeti sorskérdés lett, interpellációk, valamint belengetett bebörtönzések tárgya. Hamarosan vizsgálóbizottság alakul, amely azt firtatja, ki fütyölt, kinek és mikor. Súlyos kérdések ezek, főleg akkor, amikor azt kéne valahogyan kihozni az egészből, hogy a zenebona nem a királynak szólt.

Na, ez nem fog menni. Még technikailag sem sikerült a magyar Teleképben, bár a szándék megvolt, és minden igyekezet, csak hát ez a huszonegyedik század, és az internetet még nem vette meg a Mészáros Gázos. Nincsen mit tenni, be köll vallani a fütyölés tényállását. Ilyenkor jön a nehéztüzérség Kósa Kupakos képében, aki nagyon okos organizmus, mint az tudvalévő.

És ennek megfelelően kúsznak elő a szájnyílásából a kósza mondatok. Mellesleg és magunk közt szólván, már annak is örülhetünk, hogy kerek, egész gondolatokat formált meg. Valami dopping lehetett benne, hogy ez így összejött, a forma tehát sikerült. Csakhát a tartalom.

Úgy vélekedett a rosszember, hogy aki fütyölt, az a „hősök” ellen harsogott, és az ÁVH-val ért egyet. Ezt nem kell nagyon ragozni, hogy ez mekkora baromság már, meglepetés tehát a fölszólamlás után nem érte az embert, ellenben még ezt is lehet fokozni.

Kupakos úr szerint fütyülni úgy kell, hogy a mai Csónakosok szervezzenek maguknak egy különbejáratú tüntetést, és ott fújják kedvükre. Ez nem opció. Ha ugyanis a mai Magyarhonban Orbán urat óhajtja kifütyülni a nagyérdemű, akkor két lehetőség van: ilyen ünnepek, vagy stadion avató.

Más helyen a közelébe nem érhet az ember. Igaz, most sem, de azért a sarokról is egészen jól hallatszott, mennyire rajong az ő népe a szeretett kedves vezetőért, meg az MTK avatón is. Az spontán volt, ez itten szervezett, mert ki tudja, mikor jön elő a napvilágra legközelebb miniszterelnök úr. Általában a Kossuth Rádióban gubbaszt.

És hát a Himnusz is, a nagyágyú. Hogy azt is kifütyölte volna az istentelen népség. Ami egyrészt hamis állítás, másrészt, akkor meg mi van? A Himnusz nem valami szakralitás, csupáncsak nemzeti jelkép, és az is csak 1989-óta. Azóta áll úgymond jogszabályi védelem alatt.

Ilyképp az államot, ebből fakadóan a hatalmat képviseli, s ha ez a hatalom megtagadja az ő gyermekét, márpedig most ezt teszi, akkor engedtessék meg a fütyölés. Itt minálunk azonban másképpen mennek a dolgok. Szegény Székhelyi József is ezzel szórakozott még szegedi direktor korában, és nem is volt maradása.

A mi új egységünk tagjai olyanok lehetnek, hogy amint meghallják a kesergőt, a szemeik fönnakadnak, megjelenik számukra Szűz Mária, és megszűnik a külvilág. Ilyen létállapotban persze, hogy Isten ellen való vétek a fütyörészés, ellenben a dolog nem ilyen egyszerű.

Az usákoknak sem kell himnuszilag elbutulniuk már többet, ott is minden NFL meccs előtt lejátsszák a nótát. Legutóbb viszont három játékosnak nem tetszett valami, ezért a zenélés alatt nem álltak üveges tekintettel, kezüket a szívükre szorítva, hanem letérdeltek.

Ez is csak olyan, mint a fütty. És senki, még D. Trump sem visongott miatta, pedig neki aztán nem kell a szomszédba menni hülyeségért. Sőt, akkor sem ordított senki, amikor Hendrix a gitárját tépve adta elő a nemzeti imát. Mi lenne itt, ha mondjuk a Belga elrappelné a miénket, milyen égzengés.

Mert mi magyarok vagyunk, és nem európaiak. Végezetül, mielőtt az igazmagyarok teljesen meghasonulnának, föl kéne tenni nekik egy találós kérdést. Ha megmondják, ez mi, akkor ordíthatnak. Ha nem, akkor nincsen miről beszélni, magyarságról meg pláne nem.

„Hadlaua choltat terumteve istentvl, ge feledeve. Engede urdung intetvinec, es evec oz tiluvt gimilstwl, es oz gimilsben halalut evec. Es oz gimilsnec vvl keseruv uola vize, hug turchucat mige zocoztia vola. Num heon muga nec, ge mend w foianec halalut evec.”

Na, pupákok?

Január 4-től minden nap imádság, illetve tanítás hallható a Kossuth Rádióban, a reggeli Krónika után pár perccel jelentkező műsorban a négy történelmi egyház egy-egy képviselője osztja meg gondolatait a közmédia hallgatóival. A műsorszám alapja az aznapi bibliai részlet, vagy egy igerészlet, amelyet egy rövid ima, valamint tanítás követ. Tisztára müezzin tempó.

A totális téboly újabb állomásához érkeztünk el tehát az Úr 2015-ig esztendejének utolsó napján, és már meg sem lepődünk. Orbántól tudjuk ugyanis, hogy Szűz Mária Alcsútdobozon ajánlotta fel a mindenhatónak az egész kibaszott országot, és nem utolsó sorban vezérünk lelkét, aki nem Belzebubbal, hanem Esztergommal kötött egyezséget a saját üdvözülésére. Mint az látható, készül is elkárhozni, miután mennybe meneszti magát. A mi saját bejáratú Kis Pipinünk ő nekünk. Pedig…

Csuhások térdre, imához! – rikkantotta a múlt század kilencvenes éveiben az akkor még hamvas korú, a liberalizmusba belefeledkezett emberünk. Először a Parlament falai közt, és vélhetőleg utoljára. Akkoriban tisztára Voltaire volt ő, a lobogó hajú, s ha tehette volna – és tudta volna – így nyilatkozik meg: Ecrasez l’infame! De erre már nem futotta, elkezdte tehát futószalagon keresztelgetni a kölkeit, három különféle felekezetbe bele – amelyből bajok is adódhatnának, de mindegy-, hátha az egyik csak bejön. Végül maradt Rómánál dakota zanzásítással.

Most pedig katyvaszolja össze megint az ő államát az ő egyházával kisded játszásiként. Mindez, az egyház és az állam összetekeredése már rohadt régen elkezdődött, a népvándorlás korában, a VIII. század második felétől kezdődően alakult ki. A Bizánctól való függetlenedéssel egyetértő Zakariás pápa a karoling Kis Pipin majordomust 751-ben királlyá választatta, aki viszont 756-ban lehetővé tette a pápai állam megalakulását, s ezzel a pápának politikai hatalmat is biztosított. Így kezdődött…

És így folytatódott…a XIX. században nálunk egyidejűleg többféle egyházi házassági jog is létezett. Ezekre példa, hogy a katolikus kánonjog szerint a férfi 14, a nő pedig 12 éves korától házasodhatott. Az unitárius egyházban ugyanehhez a 18. illetve a 14. életév betöltését kívánták meg; a katolikus kánonjog szerint a házasság felbonthatatlan, ellenben a görögkeleti román egyház bontó oknak tekintette a házasságtörést, a házasfél „kiállhatatlan szájbűzét” és az éjszakai ágybavizelést, míg az izraeliták azt, ha az egyik fél keresztény hitre tért át.

Nem véletlen, hogy az államot az egyháztól elválasztó igyekezetek már régóta dolgoztak jobb helyeken. Minálunk viszont az illiberalizmus nem engedi a józan észt, mégpedig azért, mert az európai – mai szóval liberális – filozófusok a XVIII. század eleje óta hangoztatták, hogy az ember szabadságát a két összefonódott hatalom: az egyház és az állam béklyói akadályozzák. Programszerűen hirdették meg tehát a célt: az összefonódást meg kell szüntetni, mert a szétválasztástól meggyengülésükre lehetett számítani, s ettől várható az ember szabadságának kiteljesedése. Stimmt, itt van elvermelve a kutya.

Ez nem komilfó, pedig az egyház és állam szétválasztása Európában a XIX. században szinte már mindenütt megtörtént, ám a magyarok (már megint) történelmi okok miatt csak a kiegyezés után kerültek sorra, de sorra kerültek. Minálunk 1868 és 1895 között zajlott le az egyházak monopolhelyzete megtörésére irányuló nagy kultúrharc. E negyedszázadban izgalmas idők jártak: az egyház és az állam szétválasztásának szükségességével – ritka kivételként – még Deák és Kossuth is egyetértett, miközben a pápa kiátkozással fenyegette meg Ferenc Józsefet, ha egy ilyen törvényt aláírna. És aláírta.

Most viszont visszaugrunk az időben, s már nem is Horthyhoz, hanem valahová sokkal messzebbre evezünk a tajtékos vizeken. Mindettől egyetlenünknek már kiállhatatlan a szájbűze, lassan ágyba is vizel. Tehát el kell válnunk csendben.

Összegzésképp: BÚÉK! – hívők és hitetlenek.

Nem történt egyéb, minthogy a nemzet publicistája formába öntötte kormányunk, és elsősorban egyetlenünk gondolatait, aki, hogy oly magasságokba emelte őt kétmillió barom, mégse mondhatja el őszintén, mit is gondol erről az egészről. Ő csak megcselekedi, amit megkövetel a haza. Szerinte. Egy akolból valók ezek ketten, és még a folyományaik is, viszont veszélyesek. Most, hogy elfoglalták a médiát, és a csapból is ők ömlenek, hihetetlen gyorsasággal hülyül el a jómunkásemberek tömege. Szomszédom állandóan Kossuth Rádiót hallgat, és erősen mutatkoznak rajta a jelek.

Tegnap pár órára azt mondta a UPC itt a környéken, hogy nem szolgáltat. Nem jelentette be előre, karbantartott, vagy más okból, tök mindegy. A Kossuth csecsén nevelkedett emberem készen állott a megfejtéssel. Szerinte a zsidó amerikaiak lelőtték a műholdat, és most cseszhetjük a tévét. Köréje gyűltek szelíden a népek az utcán, és hallgatták az igazat, sőt, hevesen bólogattak is. Lemondóan somfordáltam el onnan, ennyi hülyeségre egyáltalán nincs orvosság. A baj az, hogy az ötös számú vágóhíd (tagkönyv) tulajdonosának emelkedett gondolatai az ilyen műholdasok tudatát termékenyítik meg, sőt, alaposan meg is trágyázzák.

Ami szép a dolgozatban, amely a magyar nyelv minden szépségét kiaknázza, hogy Finnországba, az ottani magyarul kitűnően beszélő menekülteknek van címezve, és hogy, hogynem, az ilyen műholdas tudatú honfitársainknál talál célt. Mindig is tudtam, hogy a véletleneknek mily óriási szerepe van mindennapjaikban, ez is jó példa rá. Vagy nem. Az ötös számú vágóhíd (tagkönyv) tulajdonosa egyébként a békemenetelők guruja, az első sorban szokott gyalogolni emelkedett szelleme minden büszkeségével. Most Európába készülnek, rendet vágni a káoszban – szerintük -, így talán északra is eljutnak. És látom, amint Zsóti az ezer tavak mellett lánglelkével szaval a sok arabnak, akik a mise után magukba néznek úgy őszintén, és hamuba sült pogácsát magukhoz véve elindulnak teveszart keresni.

„Az m1 felfedezte a mémeket

Szóval a Vastagbőr blog egyik kommentelője kiderítette, hogy amikor pénteken megírtuk az M1 Híradó hirtelen jött mémérzékenységét, elhallgattuk a legfontosabb részletet. Nemcsak a köztévé, hanem a Kossuth rádió is leadta ugyanazt a válogatást. Igen, az a Kossuth rádió, ahol csak hang van.
Így néz ki a GIF-kinyomtatás rádiós változata:

Az amerikai Chuck Norris is megjelenik az egyik videóban, aki szétrúgja a tévéjét abban a pillanatban, amikor megjelenik a hír, összeállt Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc.

Meg még:

Egy másik oldalon pedig a szocialista Kiss Péter szórólapját tették ki, azzal a címmel, hogy „Nevettél már ma? A változás szimbóluma Kiss Péter”.”
(Index)

Nagyon fasza lehetett ez a Kossuth-os adás, amolyan a vaknak mesélem el a szivárványt, vagy stílszerűbben a Magyarok bejövetele festményt, mindegy. Ezek még az egeret is megerőszakolnák, hogy a vezérnek tetsző, neki kedvező izzadságszagú tartalmat valahogyan előállítsák. Mert íme:

„Az internetes mém kifejezés egy neologizmus, mely egy olyan kifejezést vagy fogalmat takar, ami divatszerűen terjed embertől emberig az interneten A kifejezés utalás a mémekre de a mindennapi használatban technikailag nem mémeknek számító fogalmakra is alkalmazzák.
Alapjában, az internetes mém egyszerűen egy digitális fájl vagy hiperhivatkozás terjesztése egyik személytől a többiek felé az internet nyújtotta lehetőségekkel (például e-mailen keresztül, blogokon, kapcsolatépítő oldalakon, azonnali üzenetküldő szolgáltatások segítségével). A tartalom gyakran állhat egy szólásból vagy viccből, egy pletykából, egy módosított, vagy módosítatlan képből, egy egész weboldalból, videoklipből vagy animációból, vagy egy meglepő hírből, sok más egyéb lehetőség mellett. Egy internetes mém maradhat állandó, vagy megváltozhat az idők során, véletlenül, a rá irányuló kommentár, imitációk és paródiák hatására, vagy akár a rá vonatkozó híradások gyűjtésével.
A kifejezés utalhat a felhasználóról felhasználóra terjedő tartalomra, a tartalom mögötti ötletre, vagy a terjedésük jelenségére. Egyesek az internetes mémeket művészeti formának tartják. Léteznek internetes mémeket gyűjtő és népszerűsítő, illetve egyes mémek terjedését szolgáló honlapok. A kifejezést nem szokás valósnak, hasznosnak, vagy nem divatosnak tartott tartalmakra, honlapokra használni vagy amelyek szervezett publikációs és forgalmazási csatornákon terjednek. Így komoly hírek, videojátékok, internetes szolgáltatások, vagy befutott énekesek, vagy bandák dalait általában nem szokás internetes mémnek nevezni.”
(Wikipédia)

Azaz, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, hajrá MTVA és főképpen Kossuth Rádió. Ha így megy tovább, még az igazi agymosott is észreveszi, mi folyik itt. Öngól öngól hátán, de hol az ellenzék? Úgy látszik, minden baromságot az egyszeri pógárnak kell felfednie, de könyörgöm, ő nem tudja leütni a feladott magas labdát.