A családi ezüst imhol megvan, ezt az éppen nem meglepő felfedezést tehetik kéretlen hőseink, amint a tulipános ládát bontogatják, és hirtelen rádöbbennek, hogy félig már a klubban vannak, mégis idegenül téblábolnak a futószőnyegen. Ezt a kínos létállapotot érzik meg a janicsárok, akik arra gondolnak, hogy a szalon fényét emelni kőne valamivel, s a csillogást néhány képpel vizionálják gyarapítani. Nos, ez az a pillanat, amikor az új magyar Michelangelók kora eljő, mint a Jeges. Ömlenek a műalkotások nagyjainkról nagyjainknak, ebben a tehetség sújtotta országban minden bokorban egy festő lapul, és ezek gázszerelőkkel paroláznak. Most hirtelen úgy kapjuk föl a fejünket, mintha mindez újság volna, pedig egy lófaszt mama. Udvari pingászok az idők kezdete óta vannak, a Borgiákról is annyi kép leledzik, mint a szemét, de azt legalább ők maguk rendelték a saját örökéletűségüket alapozandó, itt minálunk azonban a pincsik nyalogatják kenyéradójuk kezét. Mit parancsolsz édes gazdám, egy képet tán.

Így megy ez. Ketten is merészet gondoltak a pincsik közül épp. Az alanyi költő, L. Simon László, a kamera elől menekülő táltos, Lézerblokkoló honfitársunkat örvendeztette meg saját képmásával „régi barátság csak megér ennyit“ címszóval. Meg hogy ezt megteheti, kerül az ő tulipánosában hatszázezer ropogós pénz nemeset cselekedni. És került. És cselekedett. Lázár pedig szegényebb lett egy képpel. Tállai András Pincsi, a mezőkövesdi láblabdázók elnöke is igen hálás volt a vezérürünek. A góré még a Párt itteni frakcióülése után nézte meg a kies tartományt, amelyben a fedett sportlétesítményt – láss csodát – néhány százmillió nem közpénzből újítottak fel mindannyiunk örömére és gyönyörűségére. Ez a gesztus csak megér egy föstményt, gondolta a civilben szintúgy államtitkár Tállai, és legott mázoltatott egyet. Ez a mű Puskás Fröcsit és magát a nagy illiberális filozófust ábrázolja, amint közösen mosolyognak a világ ostobaságán.

Föstetnek ezek ezerrel. A sort még a nemzet bohóca, a cseresznye, ex, meg portőr Torgyándoktor kezdte, aki az orbántorgyánpolgárkormány felemelő idejében az egész bagázst vettette vászonra szárnyakkal verdeső angyaloktól kísérve, amely konyhai falvédő nívójú alkotást azóta sem fizette ki senkise. Ott rohadozik valahol elfeledve. Kerényi Imre a művészetek másik nagy pártolója, ő egyenesen az alaptörvény dícséretét álmodtatta olajba szintén mindenki nagy és közös örömére. Azóta is tombol a rajzszakkör, Tereskova művésznő legalább bevallotta, hogy pénzért lett kurva, amikor Orbánokat alkotott minden mennyiségben. Tettére mentség még, hogy szavai szerint szerelembe esett, és imádta a kisstílű kombinátort. Egyre-másra születnek most már legkülönfélébb nagyjainkról a korszakalkotó művek, amelyeket vagy maguk vásárolnak föl, vagy a sameszok veszik meg nekik ajándékképp, a végeredmény ugyanaz. A szalonok falai megtelhetnek a portrékkal, a történelmi idő így teljesíti be önnönmagát. Szegény Michelangelo meg álmatlanul forgolódik végső-végtelen nyughelyén.

OV nem állta meg, hogy a nagy tanévnyitó buzgalomban, amely ezt az évet jellemezte, maga is bele ne szője – igaz egy iskola átadásán, de azért mégis – magvas gondolatait. A miniszterelnök nem tartotta helyesnek azt a korábbi gyakorlatot, amely puszta gyermekmegőrzővé változtatta az iskolákat, de szerinte nem volt érthető az sem, hogy tanítási napokon, kora délután mit keresnek az utcákon általános iskolás diákok. Arról is beszélt, hogy a neveléshez hozzátartozik a napi rendszerességgel végzett testmozgás is, ezért vezették be a mindennapos testnevelést. Kitért az erkölcsi nevelés fontosságára is, elkerülhetetlennek nevezve a világban való tájékozódáshoz a hit- és erkölcstan bevezetését, mert – mint fogalmazott – olyan polgárokat szeretnének nevelni, akik „egy szilárd értékrendszer talaján állva különbséget tudnak tenni jó és rossz között”. A miniszterelnök a tanévnyitón beszélt arról is, hogy az iskolák „működtetésének” állami átvételével fokozatosan az ország minden szegletében azonos színvonalú oktatást kaphatnak majd a gyermekek.

Úgy tűnik, azonos színvonalút kapnak: szarabbat. Bevallottan halvány fingjuk nincs, mit kezdjenek a kölkökkel a tanítás után délután négyig, holott kötelező lesz ott lenni, a „szilárd értékrendszert” közvetítő hit-, illetve erkölcstan tananyag nincs kész, nincsenek tornatermek, ahol a testet naponta lehetne nevelni, ugyan a 15 éves gyerek köteles délután négyig az iskolában ücsörögni, de ha betöltötte a 16-ot, akkor mehet Isten hírével, a szakmunkásokból jóféle robotokat képeznek ezentúl, etc, nem érdemes folytatni, csak az arrogancia, az megy, de nagyon. Debrecenben is volt tanévnyitó, ott egy Kósa nevezetű forintbedöntő mondta meg a tutit Fidesz-stílusban.

Ezt művelte a „nagyember” a Népszabadság szerint: Az őt hallgató pedagógusok és az iskola vezetése is megdöbbenhetett, amikor Kósa Lajos azt mondta: az iskola vezetése két éve nem mer neki ellent mondani, mert azt nem szokás. Azt is hozzátette, hogy amit ezután az oktatásban mondanak, az parancs. Aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett mást kell keresni. Nagyon-nagyon sok tanulmány, kutatási eredmény szól arról, hogy fantasztikusan fontos egy ország számára, hogy a legtehetségesebbekkel hogyan bánik, hogyan gondozza őket, ezért az egész átalakítást tulajdonképpen az motiválta, hogy próbáljuk meg megváltoztatni az oktatási rendszerünket, és erőnek erejével elérni, hogy a legrosszabb tíz százalék a legjobbak között legyen, meg a legjobb tíz százalék is a legjobb tíz százalék között legyen, Jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollegáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.

Az alakulóban lévő erkölcsi rendről meg csak ennyit: három fiatalember egy előadás után, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal támadt Alföldi Róbertre a nyílt utcán, aki állítása szerint egy múzeumba menekült be a szitkozódók elől, majd kihívta a rendőrséget. Az egyenruhások két férfi ellen intézkedtek, garázdaság vétsége miatt indult eljárás az ügyükben. A művészt az István, a király rockopera szegedi bemutatója előtt is fenyegették, a Papp László Budapest Sportarénában tartott pénteki premier előtt pedig radikális jobboldali tüntetők tiltakoztak a szerintük botrányos rendezés miatt.

Ehhez nincs mit hozzátenni, csak a másik abszurdot, ezt a szegény iskola fűtsön Erzsébet-utalvánnyal elnevezésű újabb bohózatot, amelyről közlemény született: Évente hozzávetőlegesen 100 tonna elszámolt Erzsébet-utalványból készül brikett; az így keletkező tüzelőanyag fűtőértéke a tűzifáéval azonos, és kiválóan alkalmas a fűtési költségek jelentős csökkentésére. A pályázatra szeptember 30-ig jelentkezhetnek az ország 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségében lévő, alap- és/vagy középfokú oktatási intézmények. A nyertesek több tonna fűtőanyaghoz jutnak hozzá Erzsébet-utalványból készült brikettek formájában. A tavalyi, első brikettpályázat tapasztalataiból kiindulva a közleményben felhívták a figyelmet arra, ha a pályázó az adatlapot rosszul vagy hiányosan tölti ki, akkor azt nem tudják elbírálni. További információk és a pályázati adatlap a www.erzsebetutalvany.hu honlapon találhatóak, az Erzsébet-utalvány brikettpályázat menüpontban. A pályázatokat legkésőbb október 7-ig bírálják el.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Bokréta a kalapon, ugye.