Ha most sorosista lennék, azt mondanám, ezek még lopni sem tudnak, ami nem lenne igaz. Mert tudunk. Másrészt pedig a pénz szokásostól eltérő útja éppen nem lopás, se nem korrupció, hanem irányított tulajdonosváltás, művészileg szerkesztett közbeszerzés vagy nemzeti feltőkésítés, esetleg Isten kifürkészhetetlen útja. Lopásnak csak azok nevezik, akik nem érnek fel a mi nagy és nemes eszméinkhez, nem érzik a NER erőtereit és szívcsakráit, mert soha nem jártak a Pilisben és nem néztek Szűz Mária barnáskék szemeibe szenvedése közben, amikor a kisfiát bántották a római migránsok.

Kérdezhetnék akkor, hogy tantárgyunk mért viseli a lopológia nevet. Ne tegyék, akkor követik el a legnagyobb hibát. Mi nem kérdezünk, nem gondolkodunk – ebben rejlik az erőnk -, mi teszünk. Csináljuk, amit Pártunk előír, mert a Párt tévedhetetlen, s aki ebben nem hisz, annak nincs helye miközöttünk. Viszont most egymás közt vagyunk, ezért néhány érdekességet, műhelytitkot elmesélek a mi észjárásunkról. A közembereknek bátran mondják, hogy lopológiát tanulnak, és meséljék el nekik, hogy ez a nagy spanyol futballedző, Julen Lopetegui eszméit tartalmazza, és magyarázzanak tolódásról meg pressingről, úgysem fogják érteni.

Mert, elvtársak, ahogyan a Párt új irányvonalát Schmidt Mária asszonyelvtárs oly frappánsan kifejezte, ellenfelünk, mondhatni ellenségünk ostoba és bunkó, tudatlan állat mind az összes. Mi, übermenschek annyira fölöttük állunk, hogy nem is beszélünk egy nyelvet, más a ruhánk, más az ételünk meg a házunk. Azok ott mind örülhetnek, hogy luk van a seggükön, és etetjük őket krumplival, szánkóval, tűzifával. Összefoglalva tehát: nyugodtan mondhatják a helótáknak, lopológiát tanulnak, mi tudjuk magunk közt, ez mi, ők meg csak bámulják a stadionjaikat, és ennyi elég is ebből.

Mi hát a vezérlő eszme a lopológiában, hogy a tárgyra térjek végre. Elvtársak, egy alapszabály van, amit mindenkinek be kell tartania, különben színházba kell mennie. Szóval elvtársak, nem mindenki lophat. Ismételjük el hangosan háromszor: nem mindenki lophat. Helyes, köszönöm. Ki lophat akkor? Tehetik fel a kérdést nagyon helyesen. Nos, a kiválasztottak elvtársak, a még nálunk is egyenlőbbek. Ezek köre szűk, mindig központilag és meghatározott. Gondoljanak csak Simicskára, bár félve ejtem ki a nevét, de remélem tudják, miről beszélek. Mindenkiből lehet Simicska, ezt soha ne feledjék.

Második kérdésként vizsgáljuk meg, mit lophat a kiválasztott? Egyszerű, bármit, ami megtetszik neki, földet, kastélyt, tévét, újságot. Bárkitől elveszünk bármit, amit csak akarunk. Visszafogjuk a reklámot, így visszük csődbe, meglátogatja a NAV, a Számvevőszék, vagy le is csukhatjuk a tulajdonost, mert Virág elvtárstól megtanultuk a dolgok működését, tudják: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!” Ebből is látható, fékek és gátak nem léteznek, azt csinálunk, amit csak akarunk.

Maguk viszont nem. Nem azért tanulnak, hanem, hogy a központi direktívákat feltétel, kérdés és kételkedés nélkül végrehajtsák, és a rendszerben mindenki megkapja, ami neki jár. Maguknak egyelőre egy kis csomagot állítottunk össze szerzési ösztöneik csillapításához. Ez tartalmaz egy kis pilisi levegőt a frissen nyomott bankó mámorító illatával dúsítva. Csak vigyázzanak vele, mert az asszonyelvtársak ezt megérezve leteperik magukat. Ne foglalkozzanak azonban nőügyekkel, ezért mindenki kap egy vak komondort. Ezen kívül kapnak egy kis walkmant, amelyből végtelenítve szól a pénzverde csattogása.

Okkal kérdezhetik ezután, mi a konkrét feladat, tennivaló a nemzeti együttműködés olajozott rendszerében. Egyszerű, elvtársak, megjön a központi direktíva, kinek, hová, miből mennyi százalék jár és jut. Önök ezt végrehajtják, felügyelik, az elhajlókat jelentik, s mi azoknak levágjuk a mocskos kezét. Figyeljenek, magukat is jelenthetik, és biztosan szeretnék még azzal a kézzel megsimogatni mise után a gyerek buksiját vagy a feleségük tomporát. Na, ugye. Tegyék, amire kedves vezetőnk utasítja önöket, s ha kellően odaadóak, karácsonykor akár szelfizhetnek is vele. Minden egyéb az álom kategóriájába tartozik. Öt perc imaszünet, és folytatjuk.

Ellenük garázdaság bűntett megalapozott gyanúja miatt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya folytatja az eljárást. Hát nem délibábos rónaság ez az egész világ? Kiderül mindebből, hogy nem kell ide feljelentés, sem NAV sem egyéb vizsgálat, egyszerűen ki köll menni egy tüntetésre, amelyen a Fidesz székházat lobogózzák fel EU zászlókkal, az ablakokat meg monitorokkal és klaviatúrákkal támadják le. Rövid tanakodás után begyűjteni néhány arcát eltakaró elégedetlen alakot, na, ők a korruptak, ha már az erre szakosodott főosztály folytat ellenük eljárást, nemdebár?

Megjegyzem, nem sokkal a fent nevezett események előtt a futball szent őrültjei a Parlament előtt éppen azért füstbombáztak meg petárdáztak kicsinyt, mert bevezették a kluboknál a klubigazolványt, az FTC-nél meg egyenesen a vénaszkennert. Mindezt azért, hogy azonosítani lehessen a renitenseket. Most kiderült, erre semmi szükség, indokolt esetben a jelek szerint a rendőrség seperc alatt kiszűri, mely arc rejtőzik a sál mögött, sőt, még azt is tudja, hogy a hőbörgő korrupt-e vagy sem. Bár gyanítom, ez a fokozott mindent tudás csak pártunk székházánál érvényes, és akkor a TEK még ott sem volt.

Közzétette a januári adatokat az Államadósság Kezelő Központ, amiből kiderült: soha nem tartoztunk még annyi forinttal, mint idén januárban. Az adósság értéke 22,84 ezer milliárd forint volt, és az ÁKK szerint idén várhatóan a GDP 77,9 százalékát teszi majd ki.

Idáig jutott tehát a rezsim nagy szabadságharcában, amelyet – jól emlékszünk azért – elsőként az államadósság ellen hirdetett meg, s mint ilyen, az új idők első időszakának bevett toposza volt. Olyannyira, hogy az ingyen pálinkafőzés ideája mellett szinte csak ez uralta a fideszmédiát egészen addig, míg a kudarc egyértelművé nem vált teljesen, akkor leszakadtak a mantráról. De addig ezerrel nyomták, mint egyedül üdvözítő mannát, gyógyírt az összes bajokra. Ím így:

Orbán Viktor bejelentette: A kormány döntésével kilenc év után először jelentősen csökkentette Magyarország államadósságát, és ezzel megnyitotta a stabil és tartós államadósság-csökkentés korszakát – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, és kijelentette: Magyarország ezzel fordulóponthoz érkezett. A döntés értelmében egy lépésben 81 százalékról 77-re csökken a GDP-arányos államadósság mértéke, ami több mint 1.340 milliárd forintos csökkenést jelent.
(2011)

Az Eurostat kimutatása szerint Magyarországon 78,3 százalékot tett ki a GDP-arányos államadósság az idei második negyedév végén: ezzel 1,3 százalékponttal volt kevesebb, mint az első negyedévben. Ebben a tekintetben csak Litvánia előzte meg Magyarországot, ott 2,3 százalékponttal volt kisebb az államadósság a második negyedévben, mint az elsőben.
(MNO 2012)

Hm?

2011, oder 2014, csak két szám összevetve: 77, meg 77,9, ez a növekedve csökkenés Cipolla-i mértéke, ámbár ki emlékezik már erre? Senkisem.

Pedig a nyugdíjrablás háromezer milliárdja is erre fordítódott, állítólag, aztán itt tartunk:

A szeptemberi-októberi zsugorodás után novemberben csaknem teljesen lenullázódott a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyona, így 2013. november végén a különféle eszközökben már csupán 16,3 milliárd forint állt az ÁKK legújabb adatai szerint.

A ’zemer, aki sohasem hazudott, itt áll előttünk pőrén. Az eltelt közel négy év persze eredményeket is hozott, csak nem nekünk, ’zembereknek, nekik inkább. De erről kussol a mindenható gépezet, mert ilyesmik folytak Simicskástul, Mészáros Lőrincestül, és még tovább, a végtelenségig.

Sok szokatlan közbeszerzési eljárás versenykorlátozó és korrupt. Általában azokkal az eljárásokkal van baj, ahol kivételesen rövid az ajánlattételi idő, vagy nagyon kevés a jelentkező – állapítja meg Korrupciókutató Központ Budapest egy tanulmányában. A Központ összevetette a nemzeti és az európai uniós forrásokra vonatkozó Korrupciós Kockázati Index értékeket. Arra jutott, hogy Magyarországon az EU-s források korrupciós kockázata 8 százalékkal magasabb, mint a nemzeti források kockázata. A szerzők becslést adnak a 2009-2012 között részrehajlóan odaítélt EU-forrásból finanszírozott közbeszerzések nagyságára is. A becsült arány Magyarországon a 2009-2011 években évente átlagosan az éves GDP 1,15 százalékára tehető. Ezek szerint évente 335 milliárd forint, azaz négy év alatt mintegy 1340 milliárd forint EU forrás elköltésére kerülhetett sor részrehajló (korrupt) módon.

Most meg Pakssal köpik szembe a saját alaplófaszukat.

A nemzetgazdasági miniszter által vasárnap benyújtott törvényjavaslat bontja ki a január 1-jén hatályba lépő új Alaptörvény azon rendelkezését, mely szerint mindaddig, „amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza”.
(2011)

És Varga miniszter úr véletlenül lerántja a leplet.

Sikerült megállapodni Oroszországgal a paksi beruházás pénzügyi szerződésének részletkérdéseiről – jelentette be szerda este Varga Mihály a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. A nemzetgazdasági miniszter közölte: a szerződést néhány napon belül alá tudják írni. Varga Mihály elmondta: az orosz fél arra vállalt kötelezettséget, hogy tízmilliárd eurós hitelkeretet biztosít a beruházáshoz. A miniszter szerint olyan megállapodást sikerült kötni, amilyet a piacon nem lehetett volna elérni. Elmondása szerint 80-20 százalékos felosztásban állapodtak meg, vagyis 20 százalékot kell hozzátennie a költségekhez a magyar félnek.

Számításaim szerint ez tízmilliárddal növeli (euróval) az adósságot, szembemegy az alaptörvényasztalával, meg mindennel, amit a józan ész diktálna, de tőlük ilyet ne várjon a ’zember. Azt is tutulják, hogy ezzel is csökken a rezsi. Húsz év múlva. Tizenhárom százalékkal lesz drágább az ott majdan termelt áram a mostaninál, mondják, akik értenek is hozzá. Meg a szerződésben az is szerepel, hogy az oroszok is belepofázhatnak abba, mennyibe is kerüljön az itt termelt nafta.

Lózungok: szabadságharc, gyarmat, rezsi. Ennyire futja a fijúktól, és emberek tapsolnak nekik. A butítás már majdnem bevégezte küldetését, alig van fény az értelem felé, minimális.