Göndörnek a győzelmet elsősorban a tőgyszerkezete hozta meg, ami nem tudom, mit jelent, nagyságot, alakot vagy hamvasságot, mindenesetre a győztesnek jó a csöcse, korrekt a lábszerkezete – mint kiderült -, és nagy neki a mellkasa. Csak extra spermákat kap, egyáltalán, tejben-vajban fürdik, ha ez az esetében nem hallatszana groteszkül. Egyébként a szépségversenyre a tőgyét borotválták, a szőrét lakkozták, hajszárítóval fazont is kapott, de fésűvel igazították a farkát, és még a lábait is megsikálták.

Ugyanekkor Kisvárdán egy általános iskola térkőjegyeket bocsátott ki, hogy a suli udvarát le tudják burkolni. Az igazgató azzal indokolta a fura jelenséget, hogy „nem kívánja korlátozni az intézményekben működő szülői szervezetek önálló döntéseit”. – Ebből tudjuk, hogy fideszes a lelkem, mert ezt még Kovács levelező, vagy maga Orbán Viktor Mihály sem mondhatta volna szebben, aki nő-, gazdasági és egyéb ügyekkel nem foglalkozik, mint ismeretes.

A kisvárdai szülők vehetnek térkőjegyet tízezerért is, ötezerért is, ha nem akarják, hogy a gyerekük szügyig merüljön a sárba az iskola udvarán (akárha az elhanyagolt Riska). Mint ahogyan a kórházba vihetnek gyógyszert és vécépapírt, kifesthetik az óvodát, mert ezek szerint az állam nem látja el a feladatát, mással foglalkozik ugyanis, mint ami a dolga volna. Például stadiont épít Kisvárdán, lówellnesst meg ökofilmparkot, majd luxus-teniszakadémiát az ember-Göndöröknek.

Tudjuk, hogy mindig a győztes visz mindent. Ők Kisvárdán ezek szerint a lovak, a futballisták és a teniszezők, valamint a közbeszerzések nyertesei, akik stadiont, akadémiát, ilyeneket építenek, iskolák térkövezésével viszont nem foglalkoznak. Minálunk a milliárdos tételek a nyerők, erre cuppannak rá a mészárosok, és az állam is ilyeneket ír ki, hogy meglehessen a visszaosztás kellő üteme és mennyisége. Egy iskolaudvar ilyen szempontból nem tétel, le sem szarják tehát.

Ezen elmélázik az ember, hogy mi a fontos, és felfedezi Konok kolléga frappáns megállapításában a lényeget, aki szombathelyi, egymilliárdért felújított futballpályák használhatatlansága okán jutott arra, hogy ezek nem a pályát, hanem a milliárdokat akarják használni, s lám, milyen igaza is van. Így jutunk el a térkőjegyekhez, s ezeken keresztül egészen addig, hogy a jelenlegi rezsimet az állampolgár egyáltalán nem érdekli, ha nem lát benne pénzszivattyúzási lehetőséget, kórházakban pedig ilyen egyedeket nem találni, sem iskolaudvarokon.

Göndörnek jó a tőgyszerkezete, az Unió csöcse pedig, amelyen a Fidesz és csatolmányai csüggnek, még jobb. Csurig van, és szívják is rendesen azzal a mesébe illő elgondolással, hogy a csöcs gazdáját kiiktatják, nem törődnek a lábak sikálásával, a szőr lakkozásával, egyáltalán az lenne a kívánatos, ha csak egy nagy csöcs maradna, ez nem beszél, nem kérdez és nem akadékoskodik. A csatolt testrészekkel csak a baj van, mint láthatjuk, Göndörnek is a tőgye volt a fontos, azt feji a jómunkásember és nem a szarvát.

Metaforából mára ennyi elég is, mert nem vers íródik, hanem vádirat későbbeni bebörtönzéseket segítendő. (Ha van még igazság a földön, de ez nem biztos.) Göndör tehén arra volt eszköz, hogy segítsen bemutatni a világ ostobaságát és aljasságát, mert belőle kiindulva nem ő fáj nekem aktuálisan, hanem a kisvárdai kisiskolás, az ő szülei, s rajtuk keresztül a tág magyar élet, amelyben nagy általánosságban a Riskák le vannak szarva.

Ők arra vannak, hogy ácsorogjanak a trágyában, míg a lovak mélán áztatják a patáikat a langyos vízben szivarozva és whiskyzve. (Csak becsúszott megint egy kép, a rossebbe, mindegy.) Mindezzel azt óhajtottam megmutatni csupán, hogy te, iskolás, nyugdíjas, jómunkásember, beteg vagy egészséges, halott vagy élő, egyáltalán nem érdekled az urakat, díszlet vagy csupán a nagy, csöcsszívási játszmában. Bábu. Ilyenkor pedig az ember, ha pislákol benne még valami öntudat, legalább a fejét fölemeli. Hogy nem leszek fideszgyarmat. Vagy valami ilyen.

Aztán meg mégis hetek óta ez megy: nagy gerjedés, kicsinyke orgazmus és utójáték, ezen csámcsog az ország, mintha lenne a legkisebb jelentősége is a szavainak a habverésen kívül. Konok kolléga frappánsan intézte el ezt az egész cirkuszt, amikor lyukas kotonként határozta meg miniszterügynök elvtárs delirálását, a maga részéről le is zárva a mókát és a kacagást. S milyen igaza volt, ha utána gondolunk, mi is sprickol az emlegetett készségbe, és mi szivárog belőle a lukon.

Csupáncsak O1G, semmi más. Teljesen érdektelen, mi jön ki ennek az embernek a száján, viszont dedós kis társadalmunk akkor lesz majd nagykorú, ha ennek megfelelően viszonyul hozzá, kiköp és gálánsan tovább halad. Mert mi van most is a kiscserkész pontjaival? Semmi sincs, a hátország épp emelgeti a fejét és vizsgálódik, akkor hogyan is legyen ez, miből is kitetszik, hogy csak annyira megalapozott az ígérgetés, mint amikor azt halljuk, hogy egyetlenünk vagyontalan flótás.

Színjáték az egész, amellyel a panelproli ellesz egy darabig, csócsálgatja a rá váró gyönyöröket, alélásában rájuk rakja az ikszet, az aktus után pediglen lószerszámot kap az ő valagába. Ez nem évértékelő volt és még csak nem is a fényes jövő fölskiccelése, hanem kampányesemény, amely, ha jól sül el, ki fog tartani 2022-ig, mint a rezsis cucc is dübörgött. Majd ráeresztenek a propagandára egy Németh Szilárd kaliberű eszementet, és lüktet is a dolog.

Semmi sem lesz ebből sem, vagy alig is valami. Még két nap sem telt el a kinyilatkoztatás óta, már módosulnak a dolgok, tolódnak ki a határidők, hogy addig monyoljanak vele majd, mígnem a feledés jótékony homálya el nem fedi az egészet. Viszont a kommunikáció az lesz majd, hogy mind az a szépség és jóság, amelyet miniszterügynök elvtárs most itt bedobott csócsálásra, már mind meg is valósult. Nem adok ennek egy hónapot.

A sorosügynökök viszont rátörnek a nemzetre, nagymamákat toszatnak meg migránsokkal, ellenben OVM kegyelme a Kánaán örömeiben részelteti az ő népét. Mindenki hét személyes autóval, furikázik, tömi magába a mannát, a gyermekek pedig kacagva libikókáznak a simogató napfényben, és még a talpaik is egymásra lépnek, ha nem vigyáznak. És ezt az idillt akarják lerombolni a libsibolsik. Ez lesz majd, ilyen bizonyossággal indulok is a lottózóba, hogy ez ennyire megy.

Alélós, boldogságos tudósításokat olvashatunk a lapokban, ilyen képeket mutat majd a közszolgálati a százmilliárdunkból, aki pedig az ellenkezőjét tapasztalja a saját bőrén, azt hiszi, csak az ő ege felett van borulat, mindenki más pedig szügyig lubickol a földi jóban és az örömökben. Természetesen OVM értünk való küzdésének köszönhetően. Aztán azt is látom ebből fakadólag, hogy például majd a kismamákból közellenségek lesznek, a rendszer kegyeltjei a torzult tudatokban.

Mert gondoljuk meg csak, akinek nincs gyereke vagy kevés van, vagy bármi okból érzi úgy, hogy ő kimaradt az osztásból már megint, elkezd ferdén nézegetni a papákra, mamákra, kiskölkekre, mint akiket a rendszer tejben és vajban füröszt, míg ő kitaszított és szerencsétlen. Lehet majd utálni újabb okból egymást. Ilyen folyományai is, illetve csak ilyenek vannak ennek a mostani fékevesztett tobzódásnak, ami tényleg nem más, mint lukas koton. Úgy is kéne kezelni.

Annyi dilemma marad csupán, hogy akkor Orbán Viktor Mihály tényleg ennyire zseniálisan gonosz, vagy csak a környülállások okozzák, mindig úgy tenyerel bele az életünkbe, hogy még véletlenül se legyen jó. Ha így, ha úgy, annyi tartása kellene legyen a népeknek, politológusoknak, újságíróknak, politikusoknak és mindenkinek, aki azért szuszog, hogy a gonoszt eltakarítsa: nem a gumicsontot csócsálja, hanem a tökön rúgás módozatain mereng inkább. És többet én sem gondolok a vasárnap elhangzottakra.